Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-16 / 294. szám
1982. december 16. 4 Vasárnap PÁRTÁI EGBÍZATÁS H alkan kopognak az ajtón. A beszélgetés tüze be feledkezetten csak másodjára halljuk meg a szemérmesem doboló ütemet. A tessék-re kerek, kipirult arcú, nemsokára anyai örömök «elé tekintő fiatal asszonyka térül be az elnöki szoba langy-melegébe. ■— Elnézést kérek, Sanyi bácsi. Csak azért néztem be, hogy átvitték-e a paplant Flóra bácsinak. —- Át, hogjfoe. Körülbelül két órája... •— Akkor megyek, megnézem az öreget — mondja s azzal már magunkra is hagy bennünket. A pillanatnyi csendben rejtély feszeng: ki az a Flóra bácsi, milyen paplanról van szó és tulajdonképpen kihez volt szerencsénk az imént. — A védőnőnk: Kiss Gábomé. Nagyon lelkiismeretes kis aszszonyka. Tudja, van itt a faluban egy vak öregember. Se gyereke, se testvére, se semmije — oldja fel a talányt a tanácselnök. •— Míg sikerül szociális otthonba elhelyeznünk, segíteni kell neki, Kemény a tél... Látja, ilyen problémák is vannak, de most mar azért nincs annyi, mint amikor idekerültem. Lassan, szépen sort kerítünk, időt szakítunk mindnek az orvoslására. Nem azt mondja, hogy kerítek, meg szakítok, nem egyes számban beszél, hanem többesben, s értveérti ezalatt a falu közösségét, melyet megszeretett, nagyra tart, amely segít néki e fontos poszt tisztességes, becsületes elvégzésében. Két évvel ezelőtt még a sarkadi járási rendőrkapitányságon dolgozott. 1960 október elején behívták a sarkadi járási pártbizottságra. Őszintén szólva váratlanul érte a meghívás, de főképpen az, amiről szó volt. Kerek-perec feltárták előtte mostani faluja helyzetét — Débreczeni elvtárs biztosan hallott már róla, hogy Sarkadkeresztúron bajok vannak. Se tanácselnök, se párttitkár nincs, sok probléma van az italozás miatt a tsz-ekben csáki-szalmájának nézik egyesek a vagyont Rendet kellene itt teremteni, szeretnénk, ha segítene nekünkTM No, nem ment olyan könnyen a döntés, mint egyesek hiszik. Jól meg kellett gondolni, hogy mit tesz, hiszen nem fenékig tejfel és nem lakodalom egy háromezer Helyére kellett tenni a falu pe-1 aI.IzAS notl __ 1 - 1 1 • .1.1 11 1 1 _ 1 í lelkes „nehéz” község szénáját rendbe rakni, újra bizalmat önteni az emberekbe a tanács, a pártszervezet a szövetkezeti élet iránt. Ö, aki ügyész volt majd párttitkár, városon élt mindig, vállalja ezt a kemény küzdelmet, népszerűtlen megbízatás^ egy sáros, gondokkal csordultig telt faluban? Számba vette az útját, aztán döntött Vállalta a megbízatást. Minden eshetőségével együtt. Mert ismerte az embereket, a gondolkozásukat, még ügyészkedése idejéből és bízott bennük. Kacifántos helyzetet talált Sarkadkeresztúron. Az mind igaz volt, amit eléje tártak a pártbizottságon és a járási tanácson. Az előző vezetőket le kellett váltani tűrhetetlen hanyagságuk, iszákosságuk, felelőtlenségük miatt. Az első lépés egy munkaértekezlet megtartása volt, amit előtte sohasem csináltak. Debreczeni Sándor kifejtette elgondolásait. dagógusaival kialakult kapcsolatot is. Régen, nem nagyon köszönték egymásnak a tanácsiak és a tanítók. Az okot inkább a tanács adta, pláne elnöke, aki mostohán kezelte lakásgondjaikat, tisztes megbecsülésüket. Ma már merőben más a kapcsolat értéke és ezt öröm még elmondani is. A kis pedagógus-közösség jó szívvel fáradozik a falu boldogulásáért, a kultúra honfoglalásáért, a fiatalok otthonra találásáért. Biztató jelei vannak annak is, hogy talpra áll a két szövetkezet, az Egyeté’-tés és a Hunyadi. Persze, ezért még az eddiginél többet kell fáradozni. a vezetőségeknek és Debreczeni Sándornak is. Csakis úgy tudják feledtetni a gyászos vegetálást, ha talpraesettebben, erélyesebben, a tagság sza_ vának meghallgatásával cselekszenek. r Jó kerékvágásba zökkent a pártszervezetek élete, a tanácstagság tekintélyes fórumnak ítéli a tanácsüléseket, hónapról-hónapra teljesítik a községfejlesztési terve-Hogy nem fogja elnézni a munka- ^et, naególdják a nyomasztó gondokat Sarkadkeresztúron. Debreczeni Sándor új légkört teremtett közvetlen egyszerűségével, az emberekért érzett felelősségével ez alatt a két év alatt. Jól sáfárkodik pártmegbízatásával. Pallag Róbert idő alatti kocsmába mászkál ást, ki kell szakítani a tanács és a pedagógusok kutya-macska kapcsolatának gyökereit, új légkört kell teremteni a tanácsnál. Ezt a szövetkezeti látogatások követték. Kora reggeltől, késő estig járt, kelt, emberekkel ismerkedett, gondcsomókat oldozgatott, tanácsokat osztott. Sérelmek, kételyek, elintézetlen ügyek jöttek elébe garmadával. Néha úgy érezte, hogy ez már több a soknál, aztán lecsöndesedett és szívós nekigyűrkőzéssel folytatta ott, ahol előz» nap abbahagyta. *— A legtöbb baj a fiatalokkal volt. Nem találtak jó vezetőre. Az italboltban tanyáztak, az összes szórakozást a biliárd jelentette. Dívott a göcs-húzás. Göcsöt kötöttek a zsebkendő egyik sarkára, két marokba szorították a kendőt, aztán ki kellett találni, hogy melyikben van a göcs. Aki nem találta, az a kocsma minden vendégének fizetett. Hát szóval ezt kellett megszüntetni. Berendeztük a kultúrotthon két szobáját, szereztünk rádiót, lemezjátszót, a kisnyéki ifjúsági házba televíziót,’ lemezjátszót. Pedagógusaink .előadásokat tartanak nekik. Ha lassan is, ha nehezen is, de feledtetjük a göcs-húzást... Embertani vizsgálatok Orosházán A Szegedi Tudományegyetem antropológiai intézete dr. Bipták Pál egyetemi tanár és dr. Farkas Gyula egyetemi adjunktus vezetésével nagyarányú embertani félmérést tart januárban Orosházán. Kutatócsoport keresi fel az üzemeket és a termelőszövetkezeteket, s háromezer felnőtt és ugyanennyi iskolás gyermek embertani vizsgálatát végzi él. A koponyavizsgálatot folytató kutatók munkáját az orosházi Petőfi Művelődési Otthon fotó-szakköre fényképfelvételekkel segíti, s akiket megvizsgálnak, azokat egy-egy fényképpel ajándékozzák meg. A vizsgálat eredményéről tudományos munka - készül, mélynek kivonatát a fényképekkel mellékelve közük majd az 1965-ben meg. jelenő Orosháza története és néprajza című, mintegy ezeroldalasra tervezett monográfiában — Nagy Gyula orosházi múzeumigazgató közlése szerint Iv-és lánghegesztésben jártas szerkezeti lakatosokat telvesz az ÉM Békés megyei . llamá Építőipari Vállalat Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, Kazinczy utca 4. 81051 A KIOSZ helyi vezetőségválasztása Orosházán Korábban már beszámoltunk a KIOSZ vezetőségválasztásról. A képen Plenter Lajos, a KIOSZ megyei titkára politikai tájékoztató előad ását tartja.' Békéscsabán változatlanul nagy a forgalom — A raktárak kimeríthetetlenek — A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat alaposan felkészült a decemberi forgalomra. Az üzleteket és ezek raktárait teljesen feltöltöttek áruval, így a vásárlóközönség jócskán válogathat a több ezer féle divatárucikkböl. Békéscsabán napok alatt eladtak nyolcezer pár téli, bélelt ci-Szög-belövőpisztollyal dolgoznak a villanyszerelők az üveggyárban Az eléktromcs kábelek felfüggesztéséhez szükséges csavarok helyét eddig kézi erővel verték ki a betonban. Ezzel az eljárással az anyagban szerkezeti változás következett be. A vésés helyén keletkezett üreget cementtel kellett kitölteni. Az Orosházi Üveggyárban most új eljárást alkalmaznak a villanyszerelők. Szög-belövőpisztollyal dolgoznak. A szerkezet segítségével — a csövet a betonfal megjelölt helyére nyomva — a gáz nyomása óriási erővel megfelelő mélységre belelövi a falba a csavart, amelyből egy rész a falon kívül marad. Erre erősítik a vezetéket A szög-belövőpisztoly, amely hat ember munkáját végzi el, nem okoz szerkezeti változást a betonban és mivel nem keletkezik üreg, nincs szükség arra, hogy cementtel még külön beágyazzák a csavart. A Békés megyei Építőipari Vállalat hat szög-belövőpisztolyából jelenleg hárommal dolgoznak az üveggyár építkezésénél, hogy a munkát ezzel is meggyorsítsák. pót, nők részére. Az ipar újabb nyolcezer pár leszállítását vállalta. Meg is kötötték a szerződést, így minden bizonnyal karácsony előtt még újabb nyolcezer meleg bélelt cipő kerül az üzletekbe. Nagy a forgalom gyermekruházati cikkekből is. Békéscsabán az T-es számú konfekció-boltot valósággal megrohamozták a vásárlók — különösen a nők mutatkoztak állhatatos harcosoknak — a 'divatos télikabátokért. A kötött- és divatáruüzletekben a legnagyobb keresletnek a szintetikus pulóverek, kardigánok, kulik és az import kulik — főleg az olasz gyártmányúak — örvendenek. A boltok forgalma nyolcadikam— tizediké körül rendszeresen csökkenni szokott, most azonban a for. galom csökkenéséről szó sincs. A vállalat anyagbeszerzői a múlt héten Budapesten, ezen a héten Baján jártak és még több vidéki nagykereskedelmi vállalatot keresnek fel, hogy a legkeresettebb cikkekből pótolják a raktári kész. letet — Knis. Ez a családi nevem. A keresztnevem pedig Trofim. Trofim Knis törzsőrmester. — És mí van Avgyejewel? — Ott maradt, ö mezőgazdasági ember. Ide meg iparosokat hoztak. Amint megtudta, hogy engem idehoznak, a lelkemre kötötte, hogy keressem meg magát. Pontosan leírta a gárdafőhadnagy elvtárs külsejét, hogy felismerjem. Azt mondta: „Azt kell majd csinálnod, amit a parancsnokom mond.” De nem egyedül vagyok. Lennénk még vagy húszán, akik ha kell, akár a tűzbe is megyünk! Úgyis, ki tudja... — Fegyveretek van? — Volt, de ott maradit a lágerban. Mert Avgyejev szökést készít elő... De késeket tudunk csinálni. — Várj még a késekkel. Holnap találkozunk. Neked mikor van ebédszüneted? — Azt hiszem* talán kettőkor. — Itt leszek. Ha látod, hogy leveszem az akkumulátort, azonnal gyere. Majd idehívlak, hogy 'segíts feltölteni, és akkor megbeszéljük a továbbiakat... De rólam senki élő léleknek egy hangot sem. — Hallgatok, mint a sír!... Gárdafőhadnagy elvtárs! Van közöttünk egy spicli. Folyton jelen tget. Mitévők legyünk vele? — Biztos, hogy spicli? — Egészen biztos. Ügy rakták be közénk. — El tudjátok feltűnés nélkül intézni? —EH. — Akkor ne gondolkozzatok rajta. Lakói jón a férge! — mondta Aszker megvetéssel. Az olaj mind vékonyabb sugárban csurgott a motorból. Knis matatott még valamit a kocsi alatt, de már készülődött, hogy kimászik alóla. * — Tudja, gárdafőhadnagy elvtárs, milyen fontos ez a gyár? — suttogta Knis. — Fontos? — kérdezte vissza szórakozottan Aszker, aki a saját gondolataival volt elfoglalva. — Milyen gyár? — Hát ez, amelyikben most vagyunk. Páncélöklöket gyártanak. Ezekkel gyújtják fel a mi tankjainkat. Azt mondják, hogy a páncélöklök több mint felét innen kapja az egész német hadsereg. Meg egy csomó más lövedéket. Igaz ez? — Igaz. — Hát akkor meg, mire várunk? ... Röpítsük a levegőbe ezt az egész gyárat. Inkább pusztuljunk el magunk is vele, de ne okádja tovább a mieinkre a tüzet ez az átkozott üzem. Aszker nem felélt. Az olaj kicsurgott a motorból. Már csak időnként hullott hangtalan csobbanássai a színültig telt vastepsibe egy-egy kövér olajcsepp. — Hallgass ide — suttogta Aszker, miközben kifelé mászott a kocsi alól. — Lehet, hogy odamegy majd hozzád egy ember, s azt mondja: „Három és négy”. Te feleld rá azt, hogy „Négy és három”, aztán csináld azt, amit ő mond. Értjük egymást? — Igen. Aszker felállt, s a motorházban kezdett babrálni. Knis viszszahelyezte a kartercsavart. Kihúzta a vastepsit a kocsi alól, a ■ legközelebbi csatomanyíláshoz vitte s beleöntötte az olajat. Aztán elment.
