Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-15 / 267. szám
1962. november 15. 5 Csütörtök Nem szeretik a vasalt nadrágós embert? Ne tudj többet, mint apád? Helyénvalók-e az állítások? — Kultúrproblémák Lőkösházán Lőkösháza arca ugyanúgy sokat változott, mint megyénk más, kialakuló, községesedő településének arculata. Szebb, rendezettebb a község. A tanácsháza mellett iskola, ifjúsági ház és a község közepén egy modern kultúrház épült. Tehát Lőkösházán is adva vannak a kulturális fejlődés lehetőségei. Azonban a tapasztalaik azt mutatják, hogy emellett a fejlődés mellett elmaradt a község kulturális igényeinek fejlődése. A tudományos ismeretterjesztő előadások tavaly még látogatottak voltak, az idén pedig úgy hallottuk, hogy a tsz-ekben ezek a nagyon fontos előadások talán el is maradnak. Az okokdn vitatkoznak. Egyesek ' azt mondják, hogy a termelőszövetkezetek és a község dolgozói nem igénylik, mások a szervező munka elhanyagolásában keresik a hibát. Akár itt, akár ott, de valahol hibának kell lenni Nem hihetjük azt, hogy a lőkösháziak ma nem kiváncsiak azokra az eredményekre, amelyek az egész haladó világhoz kapcsolják őket. Az is hihetetlenül hangzana, ha azt állítanák, hogy nem akarnak művelődni, nem akarnak tisztábban látni, akár a világpolitika, akár a világnézet kialakulásának mindennapi feladataiban. De ha csak ez volna az egyetlen jelenség, akkor nem vonhatnánk le általános következtetéseket. Máshol is van hiba. Vannak, akik azt állítják, hogy a lőkösházi dolgozók még mindig nem szeretik a vasalt nadrágos, nyakkendős embereket. Hogy azokat, akik gondozottan öltözködnek, piperkőcnek, jampecnek nézik. Hiszem is, meg nem is. Annyi igazság mindenesetre van ebben a meghatározásban, hogy Lőkösházán még nem értették meg az emberek, hogy ma nemcsak tudunk elegánsan öltözni, hanem egy kicsit kötelességünk is, főleg azoknak kötelessége elsősorban, akikre rábízták a gyermekeink nevelését, akik egész egyéniségükkel, így öltözködésükkel is, nevelik őket. No, de nézzék csak meg a lókat, vajon a lőkösházi fiatalok nem adnak az elegánciára? Őket nem érdekli a szép, az új az öltözködésben? Ügye, hogy Lőkösházán a parasztfiatalok és parasztlányok is áldoznak a divatnak, elegánsan, vasalt nadrággal és nyakkendővel járnak, és ez így is helyes. Ma mér a szép, az elegáns a dolgozó népért van, a munkásokért és parasztokért Lőkösházán is. Akkor miért ez az előítélet? Azt is hallottuk, hogy a lőkösházi dolgozók egy része nehezen lép előre az iskolázottság terén. Ez megmutatkozik abban, hogy gyermekeik továbbtanulását szinte akadályozzák. Féltékenyek arra, hogy gyermekeik többet tudnak a szüleiknél. Pedig mindenütt ez az élet rendje. A fiú tudjon többet, mint az apa, mert különben megáll a világ fejlődése, de ez még Lőkösházán sem állhat meg. A dolgozók iskolája valahogy ugyanezt a képet mutatja, mert a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztálya alig-alig tud beindulni és már az előkészítő tanfolyamon nagymérvű a lemorzsolódás. Pedig művelt mezőgazdasági szakemberek a lőkösházi termelőszövetkezetekben is elkelnének. Néhány tapasztalattal még ki lehetne egészíteni ezt a képet, de hátha mégis máshol van a hiba. Nemrégiben egy statisztikai kimutatás került elébem, amelyen Lőkösháza, mint a gyulai járás legolvasottabb községe szerepelt, megelőzve ebben a járás székhelyét, Gyulát is. Különösen példamutató a lőkösháziak sajtószeretete. A Népszabadság és a Népújság rendszeres olvasóinak táborába nagyon sokan tartoznak Lőkösházán. Ez pedig a korábban elmondottakkal egy kicsit ellentétesnek látszik. Elgondolkoztató és nyilvánvalóa bélmegyeri általános iskola hatodik osztálya, nak Ifjú. Egészségőr naplója fekszik előttem. Tiszta, rendes füzetecske, és kösházi dolgozók saját ifjúságu- 32 iskolai óv megkezdése óta egyetlen napi bejegyzés sem hiányzik. Aki vezeti, Bak Máriának hívják, ifjú egészségőr és komolyan veszi „hivatását”. Mi dolga van? Nagyon sok. Naponta ellenőrzi a mosakodást, fésülködést, hozott-e mindenki tiszta zsebkendőt, ivópoharat, kéztörlőt... Tiszták-e a cipők, ruhák? Szóval van gondja. És a bejegyzések? Miről árulkodnak vajon? Lapozzunk bele a füzetbe! „Október 19, péntek: Mihalik Lajosnak nincs pohara... A következő héten, hétfőn: Mindenki tiszta, rendes. Kedden: Biró Józsefnek nincs törülközője, zsebkendője... így tovább, látszik, hogy gondos ellenőrzéseket tart Bak Marika, semmi sem kerüli el a figyelmét. Behajtom a füzetet és megkérdem Bacsó József tanártól, a Vöröskereszt-felelőstől: „Mit gondol, tanár úr, az idén is elnyerik a Tiszta iskola kitüntetést?” (Mert tavaly elnyerték, és nem is akármilyen eredménnyel!)- Bézze, mondanom, ' hogy BIOS! azt tovább fokozzuk baMesnp 32 elért eredménye. _________ két, mindent megteszünk, hogy újból érdemesek le! gyünk a kitüntetésre ... De ezek i csak szavak. Az üres szavaktól pe-Fa!ujáró Gűl Baba A battonyai József Attila művelődési otthon színjátszó együttese hét évvel ezelőtt nyolcszor mutatta be a járásban zsúfolt nézőtér előtt Huszka Jenő: Gül Baba című nagyoperettjét. Az öntevékeny színjátszók a kiemelkedő sikerű operett előadásait közkívánságra most felújítják és december első két napján Battonyán mutatják be újra, majd falujárásra indulnak, s a mezőkovácsházi járás sok községében előadják. NOVEMBER 15. | Békési Bástya: Utolsó vacsora. Bé- £ késcsabai Brigád: Angyalok földje. § Békéscsabai Szabadság: Candide avagy| a XX. század optimizmusa. Békéscsa-| bai Terv: Afrikai képeskönyv. Gyomai| Szabadság: Aki szelet vet. Gyulai Pe-S tőfi: Az elcserélt randevú. Mezőkovács-1 házi Vörös Október: Túl fiatal a sze-| relemre. Orosházi Partizán: Esős va-1 sárnap. Sarkad! Petőfi: Krisztina és a| szerelem. Szarvasi Táncsics: Hófehér-1 ke és a 7 törpe. Szeghalmi Ady: Ali an kihat a kulturális élet egész területére a társadalmi szervek munkája, amely akárhogy is nézzük, nem csendül össze. Nem egyszerre és nem egyfelé húznak a lovak. Ebből pedig nem sok jó sülhet ki. Pedig a lőkösházi tömegszervezetek és társadalmi szervek megmutatták már, hogy tudnak egy irányba menetelni akkor, amikor a tüdőszűrő vizsgálatokra kivétel nélkül mozgósították a község egész lakosságát. Vajon más, nagyobb horderejű feladatokhoz nehezebb e szervek munkáját összehangolni? Azt hiszem nem. Csakhát... A kultúrház néha kong az üres ségtől, másszor meg egymást ütik a rendezvények. A KlSZ-szervezet, a sportkör, az MHS egy picit bezárkózott az ifjúsági házba és helyiségeit még csak átmenetileg sem akarja átengedni más szerveknek. Nem tud helyiséget kapni az általános iskola politechnikai műhelye sem. Ügy érezzük, hogy a község le hetőségei nem rosszak, csak ezekkel ésszerűbben kellene élni. Jobban össze kell hangolni e külön böző szervek és szervezetek kulturális tevékenységét. Céljuk azonos, tehát segítsék és ne gátolják egymás ilyen irányú munkáját. Nagy feladat vár ebben a községben éppen ezért, a művelődési bizottságra. Ez az igazság. S nem az a feladat most, hogy egymás fejét mossák az illetékesek, hanem elsősorban az, hogy már a közeljövőben keressék és találják meg annak a módját, hogy munkájukat Lőkösháza kulturális felemelkedése érdekében összehangolják. Ez ugyanúgy érdeke a község pártszervezetének, tanácsának, mint a többi tömegszervezetnek, de elsősorban érdeke Lőkösháza egész lakosságának. Kollárik János I 'Ükk-w » ^«.n FlI/tttVffelDO ibn&k éd Uá$é(v A kondorosi Alkotmány mosd november 15—16-án mutatja be Az írnok és az írógép című szellemes, kacagtató és mégis elgondolkoztató olasz filmet. A film megyénk városaiban már nagy sikerrel futott, bizonyára Kondoroson is sokan megnézik. ÍREK a szarvasi gimnáziumból A gimnázium és a szarvasi járási művelődési ház énekkart és tánccsoportot alakított, s azokat rendezvényeiken közösen szerepeltetik. Hasonló értelemben művészeti szakkört is szerveztek. A múlt hónapban a francia televízió Szarvasra látogatott és az iskolában felvételt készített mindazokról a tanulókról, akik franciául tanulnak. * Rövidesen megjelenik dr. Nádor Jenőnek, a gimnázium nyugalmazott igazgatójának Szarvas 1848-ban című kortörténeti műA helyi állami zeneiskolába tizennyolc diák iratkozott be. A tanulók zenei érdeklődésére és színvonalára jellemző, hogy a komoly felnőtt erőkkel működő járási szimfonikus zenekarnak öt gimnazista tagja van. * Az ősz elején az iskolában harminchárom mozibérlet lelt gazdára és a diákok mozilátogatási kedve állandóan fokozódik. Általában, mind erőteljesebben bontakozik ki a tanulóknak a hasznos és színvonalas kulturális időtöltés utáni vágya. A KISZ-klubhelyiség a két nyitvatartási napon, csütörtökön és szombaton, egyre népesebb. Qíuqifszütud dig irtózunk. Nincs igazunk? így csak annyit mondok: tavaly sikerült, lehet, hogy az idén is. Most már az úttörő-mozgalom édesgyermeke lett az ifjúsági Vöröskereszt szervezet is, ez sokat számít. Nagy segítség. Témánál vagyunk tehát, és ami dióhéjban megmaradt bennem eb. bői a beszélgetésből (ott volt még az iskola igazgatója, Hirják Balázs, és az úttörőcsapat vezetője, Szege, di Elek is) az a következő: Minden úttörő-őrsben tevékenykedik egy tisztasági felelős, ezek a raj felelősének számolnak be tapasztalataikról. A raj felelőse, az ifjú egészségőr — olyan, mint Bak Marika a hatodikban — vezeti a naplót, amit már nézegettünk az előbb. Aki vét a tisztaság elemi követelményei ellen, rossz pontot kap, ezt azonban a jó pontok törlik. Az őrsök, rajok versenyeznek: a pontozási rendszer, amit kifundáltak, érdekes. Az is ügyes megoldás, hogy a folyósón falitáblákon elhelyezték az osztályok névsorát, és aki 100 jó pontot összegyűjt, a neve mellé egy piros pontot kap ... l ássuk csak, kinek van már piros pontja? A hetedikben Lovas Ilonának és Varga Julinak, a nyolcadikban Dohányos Esztinek, az ötödikben Lovas Máriának, Schafdolgok: az ifjú fér Júliának és Lipcsei Erzsinek. A hatodikban Bak Marika is örül már az első piros pontnak. MáS egészségőrök tanfolyamra járnak, tavaly a községi orvos, Dr. _ Kovács József tartott előadásokat, az idén is vállalta, és ami kitűnő kezdeményezés: az iskola szülői munkaközössége külön egészségügyi csoportot választott. Ez a csoport minden hónap második hetében ellátogat az iskolába, és megvizsgálja az egészségügyi, tisztasági helyzetet. A „bizottság” tagjai szívesen jönnek, Kurucz Györgyné, Czeglédi Lajosné, Mucsi Gábomé és Püski Istvánné alaposan körülnéznek ilyenkor. Azt mondják, a helyi Vöröskereszt-szervezettel jó a kapcsolatuk. Hogyne lenne jó, hiszen az elnök, a községi orvos rendszeres előadójuk, Csurka Istvánné és Kugyelka Mártonné vezetőségi tagok is sűrűn vendégeskednek a bélmegyeri iskola gyermekei között. Véletlen tehát, hogy tavaly kitüntetést kaptak? Egyáltalán! Szép, tiszta iskola ez, az osztályok, a folyósók, az udvar és a gyerekhad olyan, amilyennek mindenütt szeretnénk látni az iskolát, a gyerekeket. ...Azt gondolhatná az ember. hogy nekik már semmi bajuk nincs, a mozgalom úgy terjed, hogy azt senki és semmi meg nem állíthatja. Nincs így! Hallgassuk csak, mit mond az igazgató? — Ismeri a falra hányt borsó meséjét? ... Ha most . indulatosabb volnék, citálhatnám néhány család nevét, ahol rendre visszapereg az, amit itt az iskolában nevelünk a gyerekekbe. — Mégis mondok valamit! Megbíztuk a gyerekeket, hogy otthon, szórakozásból, mindegyikük csináljon kukon cacsuhé-lá btörl őt. Ezeket aztán itt az iskolában használjuk, jön a sáros idő, nagyon kell. Képzelje, voltak olyan szülők, akik piszkálták a gyereket, amikor az segítséget kért, mondván: minek az? Megszólal a csengő, a nagyszünetnek vége. Az osztályok rendben, hangoskodás nélkül _________vonulnak be a termekbe. A tanári asztalokon virág, az ablakon őszi napfény sugárzik befelé, és egészséges, mosolygós gyermekarcokon mókázik. Halk zsongás tölti be az épületet: tanulnak. Háromszáztíz leány és fiú figyel a tanár szavára. Ott ül a pad ban Bak Marika is, az ifjú egészségőr. Megigazítja a ruháját, egy fodor rendetlenkedik, nem szabad neki! Példát mutatni, jaj, nagyon nehéz — gondolja. ... Ennyi történt a nagyszünetben, a bélmegyeri iskolában. Sass Ervin
