Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-15 / 267. szám
1962. november 15. 6 Csütörtök Közrend, közfeg’ieSem, kőziirtiKratái Az igazgatási osztály tükrében — mi, emberek —Beszélgetés Farkas Pál elvtárssal — Rengeteg ügyfele'van a tanács igazgatási osztályának. A rengeteg ügyfél pedig azt jelenti, hogy nagyon sok a munka is. Az igazgatási osztály kíséri végig az embert születésétől haláláig minden problémájával, ők intézik a gyámügyeket, a lakásügyeket, a közületi szervek elhelyezését, a kisajátítást, a víz-, tűz-ügyeket, a hatósági bizonyítványok kiadását, a házingatlanok eladását, a szabálysértési ügyeket, s szinte nem is tudja az ember felsorolni az egészet. Munkájuk néhány fontosabb részletéről beszélgettünk a napokban Farkas Pál elvtárssal, a megyei tanács igazgatási osztályának ' vezetőjével. Négyezer szabálysértési ügy — Szabálysértések az élet minden területén előfordulhatnak — informál bennünket Farkas elvtárs. — Nekünk elég sok gondot okozták az igazolatlan iskolai mulasztások. A megye minden járásában, különösen a cigánylakta területeken kellett sokat verekedni ez ellen. Javult is az utóbbi időben a helyzet. Különösen azóta, amióta életbe lépett az a rendelet, mely szerint, ha a szabálysértésért kiszabott pénzbírságot valaki nem fizeti be, úgy a büntetését átváltoztathatjuk 1—30 napig tartó elzárásra. Egy békéscsabai szülővel is ezt kellett tennünk, ugyanis számtalan felszólításra sem járatta gyermekét iskoláiba és a pénzbírságot sem fizette ki. Az igazsághoz tartozik, hogy amikor ehhez a végső fegyelmezési eszközhöz folyamodtunk, akkor rögtön „előkerült” a pénz. így természetesen visszavontuk az elzárási határozatot. Elmondotta Farkas elvtárs, hogy sok szabálysértési ügy akad az önkiszolgáló boltoknál történő lopásokból. Büntetést aszerint szabnak ki itt is, hogy milyen mértékű lopás történt. Különösen szigorúak, ha valaki szeszesitalt lop, ugyanis itt már az ital rabjával állnak szemben. Községekben, de városokban is előfordulnak az úgynevezett mezőrendőri szabálysértések. Egyesek tartanak állatoka* anélkül, hogy lenne miből etetni azokat. így aztán lelegeltetik a termelőszövetkezetek vagy magángazdák növényeit. — Nagyon szigorúan vesszük a pvac rendjének betartását — folytatta az igazgatási osztály vezetője. — Őrködünk azon, hogy ne kerüljenek piacra a hamisított élelmiszerek. Gyakorlatban: nem engedjük, hogy termelői igazolvány nélkül árusítson valaki a piacon. Természetesen nem arról van szó, hogy valaki elad 4—5 darab tojást. Célunk, hogy megakadályozzuk a spekulációt, elejét vegyük a lakosság becsapásának. Egyébként január elsejétől szeptember 30-ig mintegy négyezer szabálysértési feljelentés érkezett az igazgatási osztályra. A bírságolás kifizetése körülbelül 90 százalékos, elzárás pedig ebben az évben 10 esetben történt. — Mi azt tartjuk legfontosabbnak — hangsúlyozta Farkas élvtárs —, hogy az embereket neveljük a törvények tiszteletben tartására, a fegyelmezett közösségi életre, öntudatra. Tehát nem az a célunk, hogy mindenáron kivegyük az emberek zsebéből a forintot, vagy hogy elzárassuk, inkább'azt szeretnék, hogy megelőzhessük a szabálysértéseket. Házasodnak a kiskorúak? Sokan nem tudják, hogy a kiskorúaknak és a magukra hagyott öregeknek érdekképviseleti szerve az igazgatási osztály. — Mit jelent ez? — A kiskorúaknál azt, hogy akár a szülőknél, akár az állami intézetben, megfelelő körülmények között élnek-e a gyerekek, sőt a kiskorúak házassági engedélyével is mi foglalkozunk. A magukat eltartani nem tudóknak pedig nyugodt öregkort biztosítunk szociális otthonainkban. Mint elmondotta Farkas elvtárs, nagy körültekintést kíván például p kiskorúak házasságkötése. — Sokszor nekünk kell még arra is vigyáznunk, ami a szülő kötelessége. Az engedély kiadásánál feltétlenül azt tarjuk szem előtt, hogy megvan-e a házasság anyagi, erkölcsi feltétele. Sajnos sok szülő meggondolás nélkül is beleegyezik kiskorú gyermekének házasságába. Ha megalapozottnak látjuk a házasságkötést, akikor természetesen mi is megadjuk az engedélyt, de „próbaházasságra” nem. Megmutatta Farkas elvtárs e problémával kapcsolatosan a szarvasi járási tanács jelentését. A szarvasi járásban október 31-ig 29 kiskorúnak adtak házasságkötési engedélyt. De a jelentésben elmondják az elvtársak azt is, hogy sok fiatallal nagyon nehéz megértetni, hogy a házasság nincs megalapozva. „Sok esetben azért is meg kell adni az engedélyt, mert a kiskorú lány már terhes...” — írja a jelentés. Ilyen esetben aztán az igazgatási osztálynak is nehéz felelősséget vállalni a házasságkötés megakadályozásáért... — Nehéz dolgunk van. Hiszen közismert, hogy az ilyen meggondolatlan házasságok borulnak fel leghamarabb, s aztán ott van a gyermek, nekünk kell gondoskodni róla. Sokan sajnos nem viszik magukkal a második házasságba az előző házasságból született gyermeket. Odaadják gondozóintézetbe vagy máshova. A gond pedig az államé. Jelenleg megyénkben 1424 gyermeket gondoz az állam, s többen vannak, akiket kiadtak nevelőszelőkhöz. A létszám tér. mészetesen az intézeti férőhelytől függ. Elmondotta a gondozóintézetbe utalás okait is az igazgatási osztály vezetője. — Mi elsősorban azt nézzük, hogy a gyermek nyugodt élete és becsületes felnevelése biztosítva legyen. Ezért a szülők erkölcsi vagy anyagi, esetleg egészségügyi helyzete miatt veszünk állami gondozásba kiskorúakat. Ha úgy látjuk, hogy a szülőnél rossz körülmények között él, akkor kényszerrel is gondozásba vesszük a gyerekei. Lakáshelyzet és a közületek elhelyezése Röviden tájékoztatott bennünket Farkas elvtárs a lakások elosztásáról és a közületek helyzetéről is. Mint ismeretes, új rendelet szabályozza most már az állami erőből épült lakások elosztását. — Erre azért volt szükség mondotta —, mert éreztük, hogy egyes vállalatok, üzemek, szervek nem minden esetben a rászorultságot nézték. A jövőben is a különböző szervek adják a kiutaláshoz a javaslatot, ezt azonban különböző feltételekhez szabjuk. Ne kaphasson olyan ember is állami lakást, aki önmaga is képes biztosítani lakhelyet. Mert mégiscsak furcsa, ha valaki lakást követel az államtól, saját pénzén pedig gépkocsit vesz... Ugyancsak sok gondot okoz az igazgatási osztálynak a közületek elhelyezése. Az élet megy, fejlődik az ipar, „nőnek” a különböző szervek, az építés pedig nem tud egyelőre lépést tartani ezzel. A fejlődést azonban mégsem lehet fékezni. A megoldás az, hogy a különböző szervek gondoskodjanak az épületek gazdaságos kihasználásáról, hasznos átalakításáról és kisebb-nagyobb bővítéséről. — De természetesen mi is törődünk azzal — folytatta —, hogy a kis szerv ne foglaljon el nagy helyet, a nagyobb szerv pedig ne szorongjon kis helyen. Ha kell erélyesen is intézkedünk! Sok dolga van tehát velünk az igazgatási osztálynak. Ök vallják és tudják, hogy az igazgatási munka elvégzéséhez sokat kell tanulniuk, okosan kell cselekedniük és nagyon türelmeseknek kell lenniük. De ezt az utóbbit kérik tőlünk, a lakosságtól is... Varga Tibor OLVASÖINKjUi Az utóbbi időben a szerkesztőségünkbe érkező levelek többsége panasz. Olvasóink arról írnak, hogy ügyes-bajos dolgaikat nem kellő körültekintéssel, alapossággal intézik él, figyelmen kívül hagyják kéréseiket. Ezekből a panaszokból közlünk most egy csokrot. £ A gyógyszertáros a temetőben Dobi János gyomai olvasónk arról | solták, hogy délután menjen érte. ir, hogy november első napjaiban, Még öt óra sem volt, amikor visszapontosabban november elsején, mivel ment, de a gyógyszertárt zárva találta, Gyomán a gyógyszertárban leltároztak, melynek ajtaján a következő szöveg Endrődre ment át gyógyszerért. Mi- L volt kifüggesztve: Temetőben vagyok, vei keverékről vólt szó, java-1 hatra itthon leszek. „Mivel temetőről lévén szó, hát a legkisebb bosszúság nélkül adtam magam a várakozás hosszú perceinek — írja többek között. Amint várakoztam, többen is jöttek, elolvasták a papírt, s aztán eltávoztak. Valószínű helyiek voltak. Ök ismerték a gyógy szertárost. Lassan az én türelmem is vég nélkülinek bizonyait, s mivel már jóval elmúlt hat óra, gyógyszer nélkül indultam vissza Gyomára. Igaz, nem életmentő gyógyszerről volt szó, de ha igen, akkor valószínű a beteg is a temetőbe került volna a gyógy szertáros után<” ^ Nem fizetik a földjáradékot A termelőszövetkezeti vezetők hanyagságáról ír hosszú levélben Szabó József és Szabó Gyula dévaványai olvasónk. írják, hogy elismerik az ecsegfalvi Egyetértés Tsz eredményeit, tudják, hogy jó a tsz, rádióban is köszöntik őket, csupán azt nem értik, miért nem fizetik ki az 1961. évre járó földjáradékot. „Márciusban azt mondták, elfogyott a pénzük, júliusban menjünk. Júliusban augusztust jelölték meg, illetve azt mondták, majd, ha lesz pénzük, üzennek. írtunk már ebben az ügyben Gyomára is a mezőgazdasági osztályhoz, de válasz nélkül hagyták levelünket. Ügy gondoljuk, hogy egyes emberek Iránti kötelezettség teljesítése éppen olyan fontos, mint bármi más, hiszen az egyesekből tevődik össze a nagy közösség. Valahogy nem jól van az, ha az ember úgy érzi, hogy a termelőszövetkezet vezetősége a jogosan járó földjáradékot nem akarja kifizetni.” A Volt mozis, nincs mozis Csorvásról ír Bogár József olvasónk panaszkodó levelet. Azt írja, hogy szeret moziba járni, szereti, ha a mindennapi gondoktól egy kicsit megszabadul, de sajnos, erre neki nincs lehetősége. 45 Jeles érdemeket szerzett például a hirhedt ,,Plan weiss” előkészületeiben. Egyike volt annak a néhány különleges bizalommal kezelt embernek, akiket beavattak a „Himmler-akció” fedőnévvel álcázott' szigorú titokba. Mi több, tulajdonképpen maga Upitz és még egy másik illető (akiről a későbbiek folyamán szó lesz) agyalta ki az akció alapideáját. Az ötlet lényege a következő volt: az Abwehr 1939 elején hozzájutott nagyobb mennyiségű lengyel katonai egyenruhához, fegyverhez és lengyel katonatiszti igazolványhoz. Ezekkel felszerelték a német ügynökök egy csoportját, amely aztán „megtámadta” a lengyel—német-határ német őrségét és’a gleiwitzi rádióadót. A provokáció sikerült, mindenki láthatta a „becstelen „A csorvási Vörös Október Tsz tagja vagyok és a Hl. üzemegységben dolgozom, ami távol van a falutól. így mi, idősebb emberek nem tudunk gyalogolni 7—8 kilométert, ha egy kicsit szórakozni akarunk. Még moziba sem tudunk elmenni, pedig már megszoktuk, hogy filmeket is látunk. Ugyanis több éven keresztül hetenként járt ide ki egy vándor mozis és az iskolában vetített. Mindig telt ház volt. Aztán, mintha a föld nyelte volna el, nem. jött. Hogy miért, nem tudom. Pedig jó volna, ha néha-néha mi is szórakozhatnánk fejezi be levelét Bogár József olvasónk.’1 lengyelek”, vagyis a német internáltak hulláit. Az Abwehr iogdmegjed lengyel katonaruhába bújtatták őket, s hamis igazolványokat raktak a zsebükbe. Lelövöldözték őket, aztán a helyszínen hagyták valamennyit, ahol a „határincidens” történt. A „Harmadik Birodalom”, Japán és Olaszország sajtója kórusban acsarkodóit a „lengyel agresszorokról”. Az ürügy, amelynek alapján be lehetett vetni a „Plan weiss”-t, kéznél volt. S Lengyelország a háború tüzébe keveredett. Heinz Upitz az akcióban való részvételéért megkapta a lovagi „Vasfkereszt”-et a kardokkal, egy fokozattal emelték a rangját, s Heinrich Himmlertől még személyes jutalmat is kapott: a „Totenkopf” SS-diVízió aranygyűrűjét és tőrét. Azóta sok idő élteit. Heinz Upitz tevékenykedett Németországban, Franciaországban és Norvégiában, Jugoszláviában és Csehszlováíkiában. Roppant energikusan dolgozott, s — ahogy mondani szokás — sehol sem ijedt meg a maga árnyékától. A főnökség értékelte is ezt: nem fukarkodott a kitüntetésekkel és a rangokkal. Most, 1944 közepére már elérte a Gruppenführer! rangot, s a fasiszta kémelhárítás egyik legtekintélyesebb, egészen magas pozícióban levő egyénisége lett. Azon az estén, amikor Aszker Kerimov találkozott Schuberttel, Heinz Upitz éppen akkor hagyta el fényűző berlini villáját. Beült a nagy nyitott Mercedes volánja mellé, kikocsizott a városon túlra, s északnyugati irányba hajtott. Upitz szerette a gyors hajtást, amely mindig ki tudta kapcsolni a napi gondok tömegéből. S a Gruppenführer úr idegeire bizony alaposan ráfért a pihenés: csaknem naponta érkeztek a frontról a kellemetlennél kellemetlenebb hírek. Heinz Upitz, a tapasztalt kémfőnök egy idő óta új, rettenetes veszélyt szimatolt. Különben, ami azt illeti, ez a veszély nem is volt olyan új. Régóta tudtak róla, hiszen még abban a pillanatban felütötte a fejét, amint a nácik hatalomra jutottak. Ezt a veszélyt a nép jelentette. #Gsákhogy azelőtt nyugodtan köphettek a népre, beléfojtották a szót, félelemben tartották, feltétlen engedelemre kényszeríthették, elbolondíthatták a gátlástalan demagógiával, s a nemzeti érzésék és a németek vágyainak szemforgató meglovagolásával. Igen, azelőtt mindezt könnyűszerrel meg lehetett tenni. De most. amikor az egész országot egyik szélétől a másikig katonasírok borítják, amikor a Szovjet csapatai már-már Németország keleti határait rohamozzák, a Vaterland felett pedig éjjel-nappal az angolok, amerikaiak, oroszok bombázói hasítják az eget, most az egyszerű németek már sok mindenen elgondolkoznak.
