Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
MSSt. november 7. 5 Szerda /Jiiutw lú táneszia ház — A BH Duna Művészegyüttes kiemelkedő sikerű szereplései megyénkben A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese az idén már másodszor szerepelt a Viharsarokban. A kitűnő együttes a nyáron Székikutason, Orosházán, Mezökovácsházán, Battonyán, Békésen Sarkadon, Dombegyházán és Mezőhegyesen. a napokban pedig Csárdaszálláson, Dévaványán, Végegyházán, Medgyesegyházán és Újkígyóson lépett fel kiemelkedő sikerrel. Szereplését kétszeres érdeklődés kísérte, hiszen megyebeli szálak is fűződnék hozzá: Náfrádi László, az együttes koreográfus művészeti vezetője Békés megyei, idevaló három kitűnő táncosa is: Dómján Lajos esanádapácai, Péterffy Attila gyulai, Odor György pedig a Balassi Táncegyüttesből került tavaly őszszel Budapestre, a Duna-együttesbe. Sok helyen zsúfolásig telt nézőtér gyönyörködött az együttes műsorában. A végegyházi Szabadság Tsz például kibérelte estjükre az új művelődési otthon színháztermét, hogy tagjai megnézzék a mindvégig változatos és érdekes táncparádét. A bál a tanyán című pezsdítő táncjelenetből — Náfrádi László koreográfiájából — különösen tetszett a csinos lányok, menyecskék ötletes, fakanalas, fedő- és tepsitánca, Csiha László NOVEMBER 1. Békési Bástya: Apát keresünk. Békéscsabai Brigád: Lázadás. Békéscsabai Szabadság: Bekerítve. Békéscsabai Terv: Békét ;az érkezőnek. Gyomai Szabadság: Fiatalok voltunk. Gyulai Elkel: A kilencedik kör. Gyulai Petőfi: A pokol szolgálatában. Mezőkovácsházi vörös Október: Pirosbetűs hétköznapok. Orosházi Béke: Az elnök úr látogatása. Orosházi Partizán: Aki szelet vet. Sarkadi Petőfi: Angyalok földje. Szarvasi Táncsics: Az elcserélt randevú. Szeghalmi Ady: Szerelmi levelezés. nwwmwwMvutw rtvwttmwBwtwtwHvttMWtwmtwmwmMwtwwwttww és feleségének, s Péterffy Attila szólója. Vastaps jutalmazta a Farsang című, nevettető táncparódiát. A tematikus táncok közül kiemelkedett a spanyol szabadságharc évfordulójára, Behár György zenéjére, Náfrádi László által alkotott Madrid határán című táncmű. A művelődési otthon színpadán megelevenedett a spanyol szabadságharc. Az együttes táncosnői- olyan élethűséggel járták a vérforraló ritmusú tarantellát, mintha valóban Spanyolországból jöttek volna Az igéző, vad tánc mély hatású drámába csapott át, a magyar önkéntesek életük feláldozásával is harcra keltek spanyol munkástestvéreink elnyomói ellen. Bíborba és gyászba borított embereket, romba döntött otthonokat az öldöklő fegyverek tüze, végső rohamra indultak a szabadságharcosok — táncban kifejezve. Igazi közös művészet, melyből nehéz kiemelni a már nem szólót, hanem szinte főszerepet alakító Révész Gabriellát, Simondán Erzsébetet és Dómján Lajost. A siker részese a nagyszerű zenekar, s a kisdobos. A nagy hatású drámát A barátok című, szatirikus táncbohózat oldja fel, s deríti a közönséget, bár némi hiányérzetet hagy maga után, még nem gléggé kidolgozott. De nagyon jó a befejezés: áradó életöröm villanyozza fel a nézőket a Randevú sok szem közt című, hangulatos táncjelenetben, mely szintén Náfrádi László öszszeállítása, Daróczi Bárdos Tamás zenéjére. Csupa ifjúság, s ami annak kísérője: szépség, vidámság és pezsdítő ritmus ez a kedves táncjelenet. A tehetséges Baráth Éva és a csabai Odor Gyuri a főszereplők, s a Csiha házaspár és Dómján Lajos táncolják a vezérszólót. A táncszámok közt az együttes kitűnő zenekara Mészáros Tivadar prímás vezényletével, igen szép muzsikát, un. „komolyabb zenét” adott elő. így például a Daróczi Bárdos Tamás Fantázia, valamint a Rapszódia csellóra és zenekarra című zeneműveket tetszéssel fogadta a közönség. Sikere volt Mészáros Tivadar és a Zsókai-testvérek zeneszóiéinak is. A viharsarkiak megérdemelt ünneplésben részesítették hazánk egyik legjobb népdal-énekművésznőjét, a rádióból is jól ismert Máthé Jolánt, aki Grabócz Miklós feldolgozásaiból csángó népdalokkal kedveskedett hallgatóságának. Megismerhettük a jó hangú Puskás Sándort is, kár, hogy párosban nem énekeltek együtt, ez hiányzott a műsorból. Többek észrevétele az is, hogy a bemondásnak színesebbnek, elevenebbnek kellene lennie. A Duna-együttes — bár lehetőségei jóval kedvezőbbek a vidékieknél — • vendégszereplése tanulságos az öntevékeny tánccsoportofcnalk. Műsorukban a megszokott sablontól eltérő, újszerűek a népitáncok, s tág teret adnak a tematikus táncoknak. Az új keresésében nem riadnak vissza a merész úttöréstől sem. Van olyan számuk — mint például a Randevú sok szem közt —, melybe modem társastáncokból szőttek részleteket — mértéktartó ízléssel. Lépést tartanak az igények fejlődésével, műsoruk változatos, érdekfeszftő és színvonalas. Ezért „versenyképe. sek” itthon és külföldön is, ahol már sok sikert szereztek. Odor György elmondta, hogy az együttes tagjainak magas mércét állítottak. A népi táncokhoz például jó balett-tudást követelnek. Naponként reggeltől délutánig — közte balettet — gyakorolnak. A csabai fiatalember megtalálta helyét az országos együttesben és szorgalommal is továbbfejleszti a Békéscsabán kapott alapot. Szívesen tér haza szerepelni. S mint hallottuk: máskor is meglátogatja Békés megyét a viharsarkiak rokonszenvét megnyert BM Duna Művészegyüttes. Szívesen és örömmel várják valamennyiőjüket! Baüabás László A Békés megyei képzőművészek IX. kiállítását megtekintendő, felballagok a Munkácsy Múzeum lépcsőin, s miközben befelé sietnék, az előcsarnokban megállít valami, a falakat kétoldalt ellepő fényképes tablók sora. Gyermekek és lányok, legények mosolyognak ránk, egy derűs fiatal nemzedék, az óvodák, napközik, iskolák, mezők, gyárak, s a szórakozás világából. Különböző színekkel festett, igen tömör,- találó mondatok es ízléssel osztogatott számadatok tájékoztatják a nézőt mindarról, amit a képek a maguk nyelvén kifejeznek ugyan, de szövegben is megkívánnak. Keresem az összefoglaló címet. — Ott van a bal felső sarokban — mutatja barátságosan egy őszülő hajú, szemüveges férfi. A szovjet fiatalok mai élete — olvasom az útbaigazítás nyomán. Aztán beszélgetni kezdünk. Asztalos György, az eligazítom érdekes fejtegetésbe kezd. Elmondja, hogy rendszeresen váltogatott anyaggal, mindig állít ide az előcsarnokba képeket. Ezt a feladatot A szív parancsára ugyanis ő, a múzeum munkatársa vállalta. Évente átlag harmincezren tekintik meg. Ennyi nagyjából a múzeumot látogatók száma és mivel itt haladnak át az előcsarnokon, jövet vagy menet mindenképpen megtekintik az MSZBT kiállítást is. Beszélgetésünk során további érdekes dolgokat tudok meg. Kiderül, hogy a Szovjetunióról szóló szemléltető anyag dolgában hazánkban Békés megye a legellátottabb. És, hogy hová kerülnek a változatos témájú tablósorozatok? Sok helyre. Például művelődési otthonokba, termelőszövetkezeti klubokba, tanácsi szervek rendezvényeire, iskolákba, mozikba, üzemekbe, a megye minden városába, falvába. Vannak helyek, ahová már állandóan kémek újabb és újabb kiállítási anyagot, így a békéscsabai Szabadság filmszínházba, sőt még az igen szűk előcsarnok« Terv moziba is. Könyvtárakba úgyszintén. November 7-e tiszteletére nagy képkiállítás nyílik Csabán a Múzeumban és a Tisztiklubbam. Az utóbbiban: A Szovjetunió kolhozai és saovhozai a kommunizmus • útján címmel. Egyébként a választék meglepően bő. Ipari, mezőgazdasági jellegű, ezenkívül tudományos és vegyes kiállítási anyag áll rendelkezésre. Mindegyikből csupán egy-egy példa: Több termés a Szovjetunió aszályos vidékein, Egy kikötőmunkás élete, A szovjet gépipar fejlődése, Szovjet expedíció a Déli-sarkon, Szovjet tájak, A mai szovjet festészet, Latyinína olimpiai bajnok a sportban és az egyszerű emberek hétköznapjaiban... A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Békés megyei elnökségének a kezén átáramló kiállítási anyag, a múzeum vezetőségének a közös ügy iránti előzékenységéből, a Munkácsy Múzeumban raktározódik. Állandó kezelője Asztalos György. Ö cipeli a kiállításokra meg vissza, ő rendezi, ő óvja a rongálódástól ezt a becses, állandóan cserélődő állományt már hatodik esztendeje. Mikor bántó él nélkül arra célzok, hogy ha szerényen is, de bizonyára honorálják fáradozását, meglepő választ kapok: teljesen önzetlenül, társadalmi munkában csinálja. — Szívem parancsára cselekszem — mondja mosolyogva. Hangján azonban érződik, hogy nagyon is komolyan, őszintén, meggyőződésből szolgálja a magyar—szovjet barátság igaz ügyét. Búcsúzásnál telkemre köti, hogy minderről egyetlen szót sem, hiszen az olvasót úgysem érdeklik a mellékkörülmények. Valami olyasfélét motyogok, hogy majd meglátjuk. Megírtam. Mert hát szabad egy ilyen keresetlen példát, mely maga is felér egy MSZBT- kiállítás hírverésének erejével, csak úgy elsikkasztani? H. K. A SZOVJET FILMHÉT BEMUTATÓI Egy év kilenc napja Ezt a bátorságról, tehetségről és önfeláldozásról szóló filmet két nagynevű művész: Mihail Romm rendező és Alekszej Batalov filmművész neve, valamint az idén Karlovy Vary-ban kapott nagydíj fémjelzi. Cselekménye mai •problémát boncol, megragadó erővel, drámaisággal. Iván gyermekkora A film, mely a velencei filmfesztivál nagydíját nyerte, ahol eddig vetítették, mindenütt nagy sikert aratott. Tarkovszkij rendezte, drámai erővel és megkapó lírával. Egy családtalan, züllésre hajló férfit egy lány szere te te helyes útra térít — ennyi a történet — nagyon röviden. Elmentem a nap után Egy kisfiúnak tudomására jut, hogy ha az ember követi a napot, körbejárhatja az egész földet, és ismét ugyanarra a helyre érkezhet meg: Elindul felfedező útjára, és ismeretlen világra bukkan. A jóságra és gonoszságra, a szeretetre és kegyetlenségre, az ember születésére és halálára, a háború visszamaradt szörnyűségeire, és az emberi szolidaritásra. De a nap elbújik a látóhatár mögé, a fáradt, szomorú gyerek eltéved a városka utcáin és elalszik. Álmában viszontlátja mindazt, amit sétája közben látott, de igazságosabban, mint a való életben. Ez a film rövid tartalma, Mihalil Kaliko rendezte és Vagyim Gyerbe nyev volt az operatőre.
