Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

ovnoAh 1 6 Szerda Áe ülj KRESZ+ben foghattak megismerése, betartása, nélkülöz­hetetlen a gyors, zökkenőmentes, báleset néikáU közlekedésben. Est a óéit szolgája lapunkban a minden szerdán megjelenő cikk­sorozat, melynek feladata, hogy a gépkocsivezetők és általában a lakosság tájékozódóéi a fontosabb közlekedési fogalmakról, szabá- MteMU L Az útvonal-típusokról Bteo alkalommal az útvonal-tí­pusokkal, az azokhoz fűződő köz­lekedési szafeályókkal kivárniuk foglalkozna. Az új KRESZ, a izgitől eltérően, két útvonal-típust ismer: főútvo­nalakat és meliékútvonalakat. Fő­útvonalak azok az útvonalaik, amelyeket az elsőfokú rendőrha­tóság (Budapesten a retndőrfoka­­pitányság), az illetékes járási, vá­rna (Budapesten főváros*) tanács vb-je, a KPM területileg illeté­kes közúti igazgatóságával közö­sen kijelöl. A főútvonalak [kijelö­lését végsősoron a [közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértés­ben a belügyminiszter hagyja jó­vá. A főútvonalak kijelölésénél nagy körültekintéssel, a forgalom sokoldalú tanulmányozásaival kell eljárni. Nem célszerű túl sok fő­útvonalat kijelölni, mert ez végül is a forgatom lelassítását ered­ményezné. Az a korább! gyakorlat, hogy amelyik utcában villamos-, troli­busz- vagy au töíbuszközlekedés van, az automatikusan magasabb besorolást nyer, asz új KRESZ el­vei alapján hatályát veszti. A fen­tiekből következik, hogy az új forgalmi rend kialakításánál, a főútvonalak [kijelölésénél nem egyedüli és nem feltétlen megha­tározó tényező a tömegszáMító jár­művek közlekedése. Lakott területen kívüli utak be­sorolásánál sem az utak minősége, korszerű volta, szélessége a kizá­rólagos döntő tényező, hanem az azokon jelentkező jérműáramiás sűrűsége. A főútvonalat mind kezdeténél, mind pedig végénél az erre a cél­ra rendszeresített táblajelzéssel kell ellátni. A táblákat valameny­­nyi betorkolló utcánál, térnél és útelágazásnál meg kell ismételni. A főútvonalat jelző táblák [kihe­lyezése a lakott területen [kívüli útvonalakra is kötelező. Nem kö­telező a tábla kihelyezése a főút­vonalak és a ki &em épített dűlő­­utak találkozásánál — a dűiőutak felől. A főútvonalakra való ráhajtás előtt a megállási kötelezettséget il­letően választ ad a betorkolló mel Vizesfási Átlátni Gazdaság azonnali belépéssel felvesz 1 fő, állami gazdasági gyakorlattal rendelkező terv és statisztikai előadót Fizetés megegyezés szerint. Díjköltséget felvétel esetén té­rítünk. 5S1 lékútvonalakon kihelyezett tábla jelzése. Pl. az olyan fő- és mellék­­útvonal-kereszteződésnél, ahol a főútvonalra való ráhajtás előtt nem szükséges megállni — „El­sőbbségadás kötelező!” táblát kell elhelyezni a betorkolló mellékút­vonal felöL A mell ék út von al ahom érkező jármű vezetőjének a keresztező­déshez érkezéskor meg kell győ­ződnie a ráhajtás veszélytelensé­géről, így többek között arról is, hogy a Kihajlással a főútvonalon haladó járművek forgalmát ne akadályozza, illetve azokat indo­kolatlan sebességcsökikentésre, fé­kezésre ne kényszerítse. A főútvonalakon közlekedő jár­művök különböző előnyöket él­veznek a mellékútvonalakon köz­lekedő járművekkel szemben. így pl. az előbbieknek a főútvonal és a mellék-útvonalak kereszteződé­sénél áthaladási elsőbbségük van. A főútvonalon hatodó járművek útkereszteződésben is előzhetnek abban az esetben, ha az előzéshez nem kell igénybe venniük az út­test menetirány szerinti balolda­lát és természetesen, ha az előzés­sé! nem veszélyeztetik a kereszte­ződésben áthaladó gyalogosok for­galmát A főútvonalak és mellékútvona­­lak kereszteződésénél kihelyezhető másik táblatípu® az „Állj! Elsőbb, ségadás kötelező!” tábla is. Ezt a táblát termesztésen csak olyan helyeken indokolt kihelyezni, ahol a főútvonalakon zajló forgalom vagy a látási viszonyok ezt szüksé­gessé teszik. A főútvonal az előnyök mellett bizonyos esetekben korlátozásokat is von maga után. így például la­kott területen belüli főútvonala­kon, ha a közelben ki jelölt gyalog­­átkelőhely nincs, a gyalogosok csak az útkereszteződésekben ha­ladhatnak át az úttesten. Főútvo­nalakon a lakott területen belül és kívül egyaránt hat éven aluli gyér. mek csak felügyelet mellett tar­tózkodhat. Kerékpárral főútvona­lon gyermeket csak 18. életévét be­töltött személy szállíthat Felnőt­tet főútvonalon kerékpáron szál­lítani tilos! Abban az esetben, ha a főútvo­nalak egymást keresztezik, az egyik főútvonalat a másiknak alá kell rendelni. Ilyen esetekben az áthaladási elsőbbséget félreérthe­tetlenül kell jelezni. Ez úgy törté­nik, hogy az egyik útvonal főútvo­nal jellegét ezen a szakaszon meg kell szüntetni, s ez a szakasz ilyen­kor úgy szerepel, mintha mellék­­útvonal volna. Az útkereszteződés másik oldalánál ismét ki kell he­lyezni a főúrimnál kezdetét jelző táblát. Az új KRESZ rendelkezése ér­telmében a forgalmi rend kialakí­tásakor a főútvonal esetleges ka­nyarodását is jelezni kell. Erre a célra két új kiegészítő táblajél­­zést rendszeresítettek. Ilyen ese­tekben a főútvonalat jelző tábla ■alatt a kiegészítő táblán elhelye­zett ábra mutatja a főútvonal ka­nyarodási irányát. A biztonságos közlekedés célját szolgálja az az új táblajelzés is, amely figyelmezteti a főútvonalon haladó járművezetőt arra, hogy X-méteren túl vége a főútvonal­nak. Pl.: „Főútvonal vége! Tábla következik 300 méterre.” Ugyancsak a forgalom biztonsá­gát szolgáló intézkedés — ameny­­nyiben a főútvonal jelleget vala­hol megszakítjuk —, hogy a meg­szakítás helyét megelőzően kellő távolságban helyezünk ki egy táb­lát, melyen jelezzük a főútvonal jellegében bekövetkező változást. Pl.: „Elsőbbsógadás kötelező! Táb­la következik 100 méterre.” Kör­forgalom és főútvonal találkozásá­nál is meg kell határoznunk az elsőbbségi sorrendet. Az új KRESZ értelmezése alapján is a körfor­galomban haladó járműnek van áthaladási elsőbbsége. Azonban ezt a körülményt is táblával kell jelezni. A mellékútvonalról érkező jár­műveknek ráhajtás előtt úgy kell megállniuk, hogy a főútvonalon haladó járművek s gyalogosok for­galmát „belógással’’ ne akadályoz­zák. Tartózkodniuk kell minden olyan magatartástól, amellyel a főútvonalon haladó járműveik ve­zetőit megtéveszthetik. Az új forgalmi rend kialakítá­sánál komoly figyelmet kell for­dítani a fő- és mellékútvonalak problémájára, mint a közúti köz­lekedés alapvető tényezőjére. Dr. Mákovecz István r. őrgy. = RÁDIÓ- ÉS TV-FIGYELŐ = Tanítók, tanárok fóruma November l-én, csütörtökön, 22.15 órakor a rádióban érdekes, nek ígérkező új műszorszám kez­dődött, Tanítók, tanárok fóruma címmel. Ma, amikor hazánkban az ifjúság nevelése nagy jelentőségű társadalompolitikai kérdés, amikor arról van szó, hogy iskoláinkban nemcsak az ábécére és a magasabb matematikára tanítják meg gyer­mekeinket, hanem új gondolkodá­sú, új erkölcsű, szocialista maga­tartása emberré is formálják, egy­ben minden vélemény, hozzászó­lás, bírálat erről a kérdésről nem csekély horderejű. Talán még a legegyszerűbb, a szülői értekezle­teket alig látogató szülő is érzi, hogy gyermekének okos, dolgos, becsületes emberré válása, a tár­sadalom hasznos tagjává fejlődé­se, sőt igazi, jó, szótfogadó család­taggá formálódása is, ma már döntő részben az iskolától függ. És ezt nagyon is tudatosan tud­ják, az üzemek, a gazdaságok, a kulturális szervek, a különböző intézmények, ahol, mint a ne­mesfém-bányász az aranyrögökre, úgy lesnek, várnak a különféle iskolatípusokból az életbe, a munka áramába kerülő fiatalokra. Vajon az általános és középisko­lákban, gyermekotthonokban, kol­légiumokban, főiskolákon, egyete­meken milyen az a tantestületnek nevezett pedagógus közösség, melyre a szocialista emberré for­málás súlyos feladatát, gyermeke­ink nevelését bízta a nép? És va­jon ebbe a világba milyen módon; magabiztosan, határozottan, avagy csak udvariasan tapogatózva nyit­nak be a rádió eme műsorának szerkesztői? A Tanítók, tanárok fóruma műsorcím első „száma”; a tanári szobában, ilyen szem­pontból jó benyomást keltett a hallgatóban. Nyíltan, őszintén nyúltak ahhoz a kérdéshez, hogy miként lehet kialakítani a tantes­tület egészséges profilját, azt, amelyik a ma társadalmához leg­jobban illik, s ami azután a taná­ri szoba egészséges légkörét js jel­lemzi. Elrettentő például egy Ba­­laton-menti gyermekotthon esetét ismertették, ahol a nevelőik közti esztelen civakodás a tantestületi szellem teljes lezüllését, a helyzetnek a felügyeleti szervek részéről való gyors, erélyes felszá­molását követelte. Ritka egyedi eset, hangsúlyozták, de elismerték, hogy a látszólag udvarias, nyugodt felszín alatt is lapulhatnak fe­szültségek, súlyos ellentétek. Sok jó példával és szocialista szempontból minden oldalárai alaposan megvilágítva bizonyítot­ta be az előadás, hogy a mi éle­tünk pedagógus közösségének azonosnak kell lennie a szocialis­ta módszertani és világnézeti ne­veléssel, és a nevelői kollégialitás régi fogalmát szocialista háttérrel kell maivá alakítani. A hivatalos merevség, az intrika, a folyosó­pletykák, a személyeskedés mind, mind méltatlan a mai magyar pe­dagógushoz. Helyette az egymást megbecsülés, tisztelet, figyelmes­ség legyen a tanári szobák ural­kodó erkölcsi hangulata. Azért említettem „előadást”, mert az egész műsorszám egy név­telen levélből való idézgetéssel, mint kiindulóponttal kezdődött & előadásszerű erkölcsi fejtegetést tartalmazott a fent elmondottak­ról. Igazan, megszívlelendőn hangzott az egész, azonban a cím a hallgatóval más szerkesztési módot sejtetett. Párbeszédre vol­tunk felkészülve, olyanra, mely egy tanári szobában zajlik s ab­ban többen beszélgetnek, vitatkoz­nak mindarról, ami a műsorszám témakörébe vág. Ily módon, úgy vélem még érdekesebb, színesebb, magával ragadóbb lett volna az adás. így is kétségtelenül haszon­nál járó segítség a rádió részéről tantestületeink tiszta arculatának ki alakításához. Huszár Rezső 39 Staiecker tanácstalanul vállat vont: — Esetleg menjünk el vala­hová. Negyedóra múlva már a Sta­iecker lakásától nem messze eső egyik kiskocsmában ültek. Aszkér elmondta, mi történt Lizellel, hogyan vesztette el az életét Herbert, s miért kellett sürgősen élhagynia a lakást. — Ön kicsoda? — kérdezte Staiecker. — Én? — gondolkodott el Aszker. — Kommunista vagyok, Staiecker elvtárs. Lángéval együtt dezertáltunk a Wehr­­machtból. Elhatároztuk, hogy il­legális munkát végzünk. Ebben önnel> kellett volna segítenie. Staiecker felnevetett. — Ön meglepő dolgokat mond. Kertélés nélkül beszél, holott azt sem tudja, tulajdonképpen kivél áll szemben. — Nincs más választás a szá­momra — Aszker vállat vont. — Herbert Lange meghalt, egyedül maradtam, iratok nélkül. Igazol­ványaim tulajdonképpen van­nak, de elvesztettem a fejem fe­lől az egyetlen menedéket, s így hamarosan lefognak. Herbert pe­dig magáról csak jókat mondott nékem. Bevallom, hogy Herbert jóvoltából nagyon sokat tudok az elvtársról. — Tegyük fel, hogy így van. Magáról viszont senki egy szót sem szólt nekem. Bocsásson meg, hogyan kutatott fel engem? — Staiecker igyekezett nyugodtan beszélni, de látszott rajta, hogy izgatott. — Egyszerűen. Tudtam, hol dolgozik, megvártam a gyár előtt. Befejeződött a műszak, az em­berek szállingózni kezdtek ki­felé. Odamentem az egyik mun­káshoz, s megkérdeztem, hogyan találhatnám meg Staiecker mű­szerészt. És magára mutattak. Én pedig, ismétlem, nagyon so­kat tudok magáról. Herbert min­dent élmondott nekem: hogyan találkozott vele először a ham­burgi kikötőben azon az éjszakai gyűlésen, amikor Berlinben égett a Reichstag, s hogyan lec­kéztette meg utána egy korsó sör mellett ülve... Tudok a testvé­réről, akit a nácik gyilkoltak meg, sőt a. feleségéről is, aki szintén volt a kezük között. — Az ördögbe! — szaladt ki Staiecker száján önkéntelenül. — De ez még nem minden. Ne. klünk egyenesen magukhoz kel­lett volna mennünk. Azon a reg­gelen azonban egy katonai autó állt a házuk előtt. És mi nem kockáztattunk... — Ön azt mondja, hogy kom­munista? — kérdezte hirtelen Staiecker. — Igen. — Német kommunista? ' Aszker beszédtársára nézett, s határozottan bólintott. — Nem puszta kíváncsiságból tettem fel ezt a kérdést — mondta Staiecker. — A helyzet úgy áll, hogy Herbert Lángéról az a hír jött: elesett. Hősi halált halt, most meg váratlanul meg­jelent. — Amint látja, a jelentés hi­bás volt. — Aszker legyintett: — Hiszen tudja, megesik az ilyes­mi. — Csakhogy ez nem jelentés­ben volt — ingatta a fejét Sta­iecker. — A egyik katona írta ezt nekem, abból az ezredből, ame­lyikhez Herbert is tartozott, ö maga látta, amint a szovjet tan­kok betörtek Lange zászlóaljá­nak állásaiba. Onnan kevesen A KM. KÖZLEKEDESREN-DSSZETI OSZTÁLYÁNAK CIKKSOROZATA: JU úi Kp gZ gbg

Next

/
Oldalképek
Tartalom