Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-24 / 275. szám
Öt Világrészen ismerik már a csabai szőnyegszövő Újítóinak gyártmányait I Világesemény naptár | Gázrobbanás Békéscsabán I Hideg idő A marxizmuS'Seniiiizmus igazságainak fénye ma isJÉléi tisztán ragyog; Folytatja tanácskozását az MSZMP VIII. kongresszusa Az MSZMP VIH. kongresszusa csütörtökön délután, valamint pénteken, a beszámolók feletti iMával folytatta tanácskozását. A vita során többek között felszólalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Fernando Claudin, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Caganlamin Dugerszurun, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a budapesti pártbizottság első titkára. Kállai Gyula elvtárs felszólalása Kedves Elvtársaid Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója megállapította, hogy a szocialista forradalom hazánkban újabb nagyszerű győzelmet aratott, s népünk a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. A további előrehaladásban, a forradalom teljes győzelmének ki_ vívásában kiemelkedően fontos szerepe van, a párt ideológiai és kulturális munkájának. Az irányelvek ezért hangsúlyozzák, hogy a marxizmus—leninizmus eszmei offenzivája a szocialista építőmunka követelménye lett. A nemzetközi és hazai viszonyok, a szocializmus nagy nemzetközi és hazai sikerei kedvező feltételeket teremtenek az eszmei offenzíva számára. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX kongresszusa széles körű I harcot indított, hogy megtisztítsa a marxizmus—leninizmus eszméit a dogmatizmus salakjától, amely a személyi kultusz éveiben reá rakódott. Ugyanakkor ez lehetővé tette, hogy még hatékonyabb harcot folytassunk a nemzetközi munkásmozgalom fő veszélye, a revizionizmus ellen. A marxizmus—leninizmus igazságainak fénye ma újból tisztán ragyog. Ez az elmélet a békéért, a szocializmusért, az emberiség társadalmi előrehaladásáért vívott harc leghatalmasabb fegyvere. A marxizmus—leninizmus megtisztulása, alkotó szellemének érvényesítése, nálunk is kétfrontos harcban ment végbe, s az így meg. újhódott marxizmus—leninizmus vált cselekedeteink vezérfonalává. I Elvtársak! Az albán példa arra figyelmeztet, hogy a marxizmus—leninizmus alkotó szellemének érvényesítéséért folytatott nemzetközi méretű küzdelmet még nem lehet befejezettnek tekinteni. A moszkvai nyilatkozatoknak azt a helyes tételét, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban a revizionizmus a fő veszély, senki sem értelmezheti úgy, hogy közben megfeledkeznénk a dogmatizmus elleni harcról, sem pedig úgy, hogy a dogmatizmus csak valamiféle bocsánatos bűn. Pártunkat nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom, hanem a saját hazai tapasztalatai tanították meg arra, hogy a marxizmusleni nizmustól való mindenféle • akár dogmatikus, akár revizionista — eltérés milyen veszélyeket rejt magában. Az 1956-os októberi ellenforradalom és az azt megelőző pár év keserű tapasztalatai arra intenek, ha nem számoljuk fel idejében a dogmatizmust, nem folytathatunk eredményes harcot a revizionizmus és a mögötte meghúzódó nyílt reakció ellen sem. A revizionizmus felszámolása csakis az alkotó marxizmus—leninizmus alapjáról történhet. Meg kell állapítanunk, hogy íz albán vezetők már régóta nem elvi politikát folytatnak, hanem az elvi politikai viták elől kitérve az egy ség bontás, rágalmazás és kalandorság veszélyes útjára léptek. Nyíltan támadják a nemzetközi kommunista mozgalomnak a két moszkvai nyilatkozatban kidolgozott politikai fő vonalát, s példátlan rágalomhadjáratot folytatnak a Szovjetunió és a szocialista világrendszer más országai és pártjai, közöttük hazánk és pártunk ellen. Ki kell jelentenünk: éppen ezért az albán vezetők dogmatizmusát az elméletben, szektarianizmusát a gyakorlati politikában, s kalandorségát a nemzetközi politikában nem tekinthetjük belső pártügynek. A nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítése nem egyik vagy másik párt belső kérdése, hanem valamennyiünk közös ügye, amelyen mindazoknak féltve kell őrködniük, akiknek drága a szocializmus, a béke, s a társadalmi előrehaladás. Pártunk, munkásosztályunk, népünk, s a nemzetközi munkásmozgalom iránt érzett felelősségünk követeli tehát, hogy erről a helyről is határozottan elítéljük az egységbontókat. Külpolitikánk alapéivá a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ebből adódóan bonyolult körülmények közelit kell folytatnunk a párt ideológiai és kulturális munkáját, ami sokoldalú elméleti gyakorlati politikai tevékenységet és ugyanakkor nagyfokú elvi szilárdságot igényel. Mindenkinek világosan kell látnia: az eszmék területén nincs békés egymás mellett élés. Nem az eszmék, hanem a fegyverek terén követelünk leszerelést. Az eszmei-ideológiai küzdelem elengedhetetlen része a két világrendszer harcának, nem ellentéte, hanem szerves része a békés egymás mellett élés politikájának. Pártunk ideológiai és kulturális munkája olyan belső körülmények között bontakozhat ki, amikor a szocialista termelési viszonyok győzelme az egész népgazdaságban kedvező lehetőségeket teremt ahhoz, hogy az eszmei-kulturális forradalmat most már teljes terjedelmében — az egész népet felölelő módon — következetesen végigvigyük. Az új társadalmi viszonyok közé került osztályok és rétegek — s még inkább az egyes emberek — tudatában még hatnak a régebbi osztályviszonyok körülményei között keletkezett polgári és kispolgári, főleg nacionalista, a vallásos, az individualista nézetek. Az ideológiai küzdelmet olyan viszonyok között folytatjuk, amikor a párt széles körű szövetségi politikát folytat és valamennyi társadalmi erőt egybefog a szocializmus teljes felépítésére. Ideológiai munkánkat annak tudatában kell végeznünk, hogy az eszmei harc — a gazdasági építőmunka mellett, azzal együtt — az osztályharc fő területe lett. Ez a harc ma főleg arra irányul, hogy — a szocialista termelési viszonyok alapján dolgozó osztályok tudatából száműzze a régebbi helyzetükben keletkezett polgári és kispolgári nézeteket és kialakítsa, megszilárdítsa a szocialista tudatot és erkölcsöt; — mélyítse el a nemzet politikai egységét, teremtse meg a marxizmus-leninizmus alapjain nyugvó szocialista nemzeti egységet; — segítse elő a szocialista termelési viszonyok között élő osztályok között lényeges különbségek felszámolását. Kállai Gyula ezután rátért a párt ideológiai és kulturális munkájának néhány konkrét kérdésére. A marxizmus-leninizmus propagandája a két kongresszus közötti eltelt időben fejlődött, színesedett és egyre nagyobb tömegeKállai Gyula, az MSZMP PB tagja és Raymond Guyet, a Francia Kommunista Párt PB tagja. (MTI-Fotó—Vigovszki Ferenc teív.) két fogott át. Ma párt-propagandánk legfőbb erőssége, hogy gondolkodásra, a valóság tanulmányozására, s ebből megfelelő következtetések levonására késztet. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tömegek érdeklődése örvendetesen megnőtt a marxizmus-leninizmus iránt. A múlt évben 620 000 ember vett részt a pártoktatás különböző formáiban, örvendetes jelenség, hogy a résztvevőknek csaknem a fele — 47 százaléka — pártonkívüli volt. Ez is mutatja, hogy pártunk eszmei befolyása erős, a pártonkívüliefc nemcsak elfogadják a párt politikáját és részt kérnek annak megvalósításából, hanem egy részük már magáévá tette pártunk világnézetét is. A marxista propaganda továbbfejlesztésének fontos követelménye, hogy pártiskolákon, szemináriumokon és az egyetemeken is állandó gondot fordítsanak arra, hogy az oktatás a legszorosabb összhangban legyen a hallgatók mindennapi munkájával, szakmai érdeklődésével. A párt propagandamunkájában nagy szerepe van a sajtónak Ma már nemcsak a párt lapjai, hanem az egész magyar sajtó a párt politikáját képviseli. A sok milliós összpéldányszámban megjelenő napi- és hetilapok, a szinte minden család lakásában levő rádió, az egyre szélesebb körben elterjedő televízió, a párt politikájának első számú közvetítőivé és a tömegek gondolkodásának, a közvéleménynek igen fontos formálóivá váltak. E nagy felelősséget átérezve, mind több újságírónk dolgozik a szocialista újságírót megillető rangnak megfelelően, azaz közéleti, politikai sze. mélyiséghez méltó módon, népe odaadó szolgálatában látja el megtisztelő feladatát. A sajtó harcoljon következetesebben a párt politikájáért és világnézetéért, hirdesse a szocializmus igazságát. Ügy látjuk, hogy lapjainkban tovább kell erősíteni a kezdeményező, és a kritikai szellemet. Az újságíróktól a mainál nagyobb segítséget várunk a tömegek szocialista erkölcsének és magasabb színtű ízlésének formálásában. Pártunk propaganda-tevékenységének egyik legfőbb oélja: a szocialista erkölcs normáinak meghonosítása az egész nép tudatában. A kapitalista világban az emberiség legjobbjai által helyesen kidolgozott erkölcsi normák többsége nem érvényesülhetett, mert a kizsákmányolás szörnyű viszonyai az embert a másik ember farkasává tették. A helyes, nemes, magasztos erkölcsi elvek csak a mi társadalmunkban érvényesülhetnek, s magasabb szintre emelkednek, mert kiegészülnek a szocializmus, a kommunizmus eszményeivel: a kizsákmányolás és elnyomás elleni harccal, a szocialista hazafisággal, más népek megbecsülésével, harcuk támogatásával, a szocialista humanizmussal, a köz javára végzett munkával, a magánélet tisztaságával, olyan vonásokkal, amelyek emberré teszik az embert. Egész kulturális életünkben döntő jelentősége van a közoktatás fejlődésének. A VII. kongreszszus határozatait végrehajtva széles körű társadalmi vita alapján kidolgoztuk és törvényerőre emeltük iskolarendszerünk reformját. Ma már munkánkban az első helyre a reform tartalmi kérdéseinek helyes megoldása került (Folytatás a 2, oldalon)
