Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-24 / 275. szám
1962. november 24. 2 Szombat Folytatja tanácskozását az MSZMP VIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Ebben jelentős lépés azoknak az új általános és középiskolai tanterveknek végleges kidolgozása, amelyeket a Művelődésügyi Minisztérium országé« vitára bocsátott E tantervek alapján kell megírni az új tankönyveket, amelyeknek döntő szerepük lesz az iskolareform tartalmi kérdéseinek megoldásában. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az ifjúság nevelésének és az iskolareform megvalósításának legfontosabb tényezője: a pedagógus. A kongresszus színe előtt mondunk, köszönetét az immár százezernyi nevelőnek az ifjúság neveléseben, a szocialista szellemű közművelődés fejlesztésében végzett áldozatos munkájukért. Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! Ma az általános és a szakműveltség színvonalának emelése társadalmi, politikai, gazdasági előrehaladásunk egyik legfontosabb feltétele. A szocializmus teljes felépítése az eddiginél nagyobb mértékben igényli az egyetemet, főiskolát végzett szakemberek alkotó közreműködését. A népgazdaság fejlesztésének — még jóvá nem hagyott — távlati terved szerint 1960-ig, hozzávetőleg 450 000 főiskolai és egyetemi végzettségű szakembert keU képezni. A felsőoktatás előtt két nagy, egymástól elszakíthatatlan feladat áll: a nagyarányú mennyiségi fejlesztés és az oktatás reformja útján a szakemberképzés tudományos és világnézeti színvonalának emelése. Tudományos életünk fejlődése az elmúlt években meggyorsult. A jövőben még inkább döntő feladatnak kell tekinteni a tudomány és a termelés szoros, elválaszthatatlan kapcsolatát. Az egyre erőteljesebben megvalósuló szocialista nemzetközi munkamegosztásnak megfelelően kell kialakítani a tudományos együttműködést is. Fontos feladatok várnak a társadalomtudományokra: még jobban keU segíteniük a szocializmus teljes felépítésének munkáját. Az lenne kívánatos, ha a társadalomtudományok időben felfigyelnének az életben, a gyakorlati munkában jelentkező elméleti problémákra és időben adnának rájuk tudományosan megalapozott választ. Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója megállapította, pártunk politikai befolyása erősödött az irodalomban és a művészetekben is. Az írók és a művészek táborában megnövekedett, erősödött az a törekvés, hogy műveikkel a szocializmus építését szolgálják. Darvas elvtárs tegnapi felszólalásában az irodalommal kapcsolatban néhány helyes elvet fogalmazott meg. De mi azt szeretnénk, ha e tételek nem maradnának sokáig főleg íród hitvallások, hanem minél előbb irodalmunk élő gyakorlatává válnának. Mi nem akarjuk az alkotók szárnyát szegni, s a műveket elszürkíteni. Az irányelvekben is leszögeztük, itt is hangoztatjuk: .az irodalomban és a művészetben teret adunk minden jó szándékú, a béke védelmét, a szocialista Magyarország fejlődését szolgáló irányzatnak. Ahány alkotó egyéniség, legyen annyi színfoltja a magyar irodalomnak és művészetnek! De népünk érdekeinek szolgálata megköveteli, hogy a műveknek szocialista tartalma és a tömegek számára elfogadható kifejezési formája legyen. Gyakran kérdezik tőlünk: lehete kísérletezni? Támogatjuk a ki- kommunista meggyőződésű szaksérleteket, hiszen a pártnál, a kommunistáknál különb és nagyobb kísérletezők nincsenek! Olyan utakat tárunk fel a földön és a világűrben, amelyeken korábban nem járt senki! Utat törünk a Holdhoz, a Marshoz, a Venusnoz! Utat törünk a kommunizmushoz! De ml az új utakra a marxizmus—leninizmus eszméitől vezérelve és a nép szolgálatának hivatástudatával lépünk, ezeknek a kísérleteinknek meghatározott célja, tartalma és szilárd eszmei alapja van. Az irodalmi és a művészeti életben is csak akkor vezethetnek eredményre a kísérletezések, ha szintén szilárd elvi alapon történnek. Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! Végigtekintve az ideológiai és kulturális élet legfőbb kérdéseit, pártunk ez irányú tevékenységének következő fő irányait jelölhetjük meg Eszmei felvilágosító-nevelő munkával tevékenyen dolgozzunk azért, hogy végképp száműzzük a polgári és kispolgári nézeteket népünk tudatából, s biztosítsuk a szocialista tudat, a szocialista érköles győzelmét. Az ideológiai munka az osztályharc fontos feladata, amely megteremti a marxizmus—leninzimus világnézeti alapján nyugvó szocialista nemzeti egységet és közelebb viszi népünket az osztály nélküli társadalomhoz. Mivel arra törekszünk, hogy í szocializmus teljes felépítését a két világrendszer békés versenye közepette valósítsuk meg, a párt elméleti tevékenysége sokat és állhatatosan foglalkozzék a békés egymás mellettélés kérdéséivel, adjon választ az emberek ehhez kapcsolódó kérdéseire. Pártunk propagandatevékenységét emeljük magasabb színvonalra, igazítsuk jobban a gyakorlati követelményekhez, az egész nép szocialista nevelésének feladataihoz. Érjük el, hogy a propaganda felkarolja és általánosítsa a szocializmus teljes felépítése során ke letkező jó helyi tapasztalatokat. Kulturális életünk legfontosabb kérdésének továbbra is a közoktatást és a szakemberképzést tekintsük. Valósítsuk meg a kijelölt időre az iskolareformot az alsó-, közép- és felsőoktatásban, s gondoskodjunk arról, hogy a népgazdaság megfelelő számú és felkészültségű, embert kapjon. A tudományos kutatómunkát közelítsük még inkább a népgazdaság igényeihez és a szocialista nemzetközi munkamegosztás követelményeihez. Határozottabban gondoskodjunk arról, hogy az elért tudományos eredmények a műszaki fejlesztés során gyakorlati alkalmazásra kerüljenek. Az irodalomban, a művészetekben, a tömegek öntevékeny művelődési és művészeti mozgalmában erősítsük a kultúra szocialista tartalmát, vigyük győzelemre a szocialista kultúrát. A párt eszmei munkájának fő célkitűzése az, hogy egész népünket megtanítsuk szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Odaadással és kitartóan munkálkodjunk azon, hogy e nagy célt minél előbb elérjük — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását Kállai Gyula elvtárs. ÍMakinen Aili, a Finn Kommunista Fárt KB tagja, dr. Münnich Ferenc és Hunya István veterán. (MTI-Fotó—Papp Jenő feiv.) Gáspár Sándor elvtárs felszólalása Péntek reggel elsőnek Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a budapesti pártbizottság első titkára szólalt fel, s többek között hangsúlyozta, hogy az 1950-es években elterjedt bürokratikus vezetési módszer szorosan összefüggött a személyi kultusszal, a tömegek lebecsülésével. A párt vezető szerepének marxista—leninista értelmező., se és gyakorlata szükségszerűen következik a személyi kultusz felszámolásából abból, hogy a párt meg van győződve: a tömegek érdekeit kifejező politika és minden reális feladat végrehajtásához meg lehet és meg kell szerezni a tömegek támogatását. Majd hangsúlyozta: A szocializmus teljes felépítésének időszakában állandóan nő a párt vezető szerepe a társadalmi és gazdasági élet minden területén. Azért, mert a népgazdaság egységes szocialista alapjának létrehozásával gazdaságunk egészében összhangba kerültek a termelőerők és a termelési viszonyok. Ez lehetővé teszi a termelőerőknek az eddiginél sokkal nagyobb arányú és gyorsabb fejlődését. Ez azonban nem spontán folyamat. Á termelőerők fejlődésével, a nemzetközi, szocialista munkamegosztás bővülésével együtt a gazdasági feladatok is mind bonyolultabbá válnak, és így fokozódik a tudatos elem, a tudományos alapokon álló, messze előrelátó vezetés és ezzel a párt szervező és irányitó tevénységének jelentősége. A proletárdiktatúra mindinkább magán viseli az össznépi állam vonásait. Államunk demokratikus alapjai szélesednek, a fejlődés mindjobban megköveteli a nép tehetségében, szorgalmában, alkotóerejében rejlő összes energiák kibontakoztatását. A továbbiakban Gáspár elvtárs a pártnak a gazdasági építőmunkával kapcsolatos feladatairól beszélt, majd igy folytatta; Egyesek manapság aggályoskodnak azért, hogy pártszervezeteinkben élénk viták folynak, s attól tartanák, hogy ez az egység rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellenségeink saját vágyálmaikból kiindulva, a párt válságát vélik felfedezni ezek mögött a viták mögött. Pedig a magyar és a forradalmi munkásmozgalom története egyaránt bizonyítja, hogy ats egység és a vita nines ellentétben egymással, ellenkezőleg: feltételezi egymást. A párt egysége mindig akkor volt szilárd, ha alkotó vitákban döntöttek a soron lévő feladatokról és megoldásuk módszereiről. Ismeretes, hova vezetett az 1950- es években a Rákosi-klikknek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta Caganlamin Dugerszurun felszólalása Caganlamin Dugerszurun, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára felszólalásában többek között hangsúlyozta, hogy a mongol nép valamennyi sikerének legfontosabb alapja a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen testvéri segítsége, az alkotó együttműködés, valamint a Mongol Népi Forradalmi Párt helyes politikája, amely egész tevékenysége vezérfonalának a marxista—leninista tanítást tekinti. Elismeréssel beszélt a továbbiakban arról a segítségről, amelyet a Magyar Népköztársaság nyújit Mongóliának. Végül kijelentette; — A Mongol Forradalmi Néppárt kérlelhetetlen harcot folytat a revizionizmus és a dogmatizmus, a buírzsoá nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen, következetesen védelmezi a marxizmus—leninizmus tisztaságát. Pártunk élesen elítéli az Albán Munkapárt vezetőinek eltántorodását a marxizmus—leninizmustól, a proletár internacionalizmus elveitől, s a moszkvai nyilatkozatokban lefektetett elvektől. Kifejezzük reményünket, hogy az Albán Munkapárt le tudja küzdeni jelenlegi vezetőinek egységbontó akcióit és nacionalista törekvéseit, amelyek kárt okoznak a világszocializmusnak és sértik az albán nép érdekeit a pártban az ellentétes nézeteket, elfojtotta a vitát és az egységet az egység puszta deklarálásával kívánta megteremteni. Persze, a párt nem vita-klub, ahol vég nélküli viták folynak és ahol hiányzik az akarat és cselekvés egysége. De fontosnak tartjuk, hogy pártszerű fórumokon mindenki elmondhassa a véleményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbírálat létjogosultságát tagadja a forradalmi pártban. Gáspár elvtárs ezután a helyi pártszervek feladatairól beszélt, a páit politikájának helyes alkalmazásában, majd így folytatta: — Mondhatjuk-e, hogy mi felszámoltuk már a kritikátlam hajbókolást, a hallgatást, illetve a kritika elfojtását? Nem, a társadalmi életben most is. van ilyesmi, most is előfordul az, hogy derék, a társadalmi érdeket szolgálni akaró vagy a maguk igazát jogosan kereső emberek húzzák a rövidebbet. Bizony sok keserűséget okoz az ilyesmi még most is az embereknek. De varázsigét mi sem ismerünk és nem is lehet semmiféle központi határozattal, egyszer és mindenkorra elintézni ráolvasással, megszüntetni sok szálú, valamilyen módon szinte minden embertől függő társadalmi problémákat. Olyan közszellemet kell teremtenünk minden pártszervezetben, hogy mindenütt azoknak az embereknek legyen a legnagyobb becsületük, akik a legbátrabban és legmélyrehatóbban tárják fel a munka fogyatékosságait. Olyan légkört kell teremtenünk, hogy egyetlen pártszervezetünk, egyetlen kommunista se idegenkedjék az olykor talán magukat érdesen kifejező, úgynevezett „nyughatatlan” emberektől, ha azok valóságos problémákat mondanak ki. Elvtársak! — A párt politikája, a párt céljai világosak, eszközei tiszták, méltók céljaihoz és ez a döntő a párt és a tömegek szoros, eltéphetetien kapcsolata szempontjából. A pártegység további erősítése,- a pártdemokrácia, a kritikai szellem és a kollektív vezetés továbbfejlesztése nerrt önmagáért való dolog, hanem azt célozza, hogy a párt még odaadóbban és eredményesebben tudja szolgálni a nép ügyét. A Központi Bizottság nemrég hozott határozatot a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról. A párt jóvátette mindazt, ami még jóvátehető volt. A mi népünk, a magyar munkásosztály nagy árat fizetett a személyi kultusz éveiben elkövetett hibákért. Számunkra, a ma éló nemzetlek számára örök tanulság, hogy tiszta celt, a haladó emberiség szép eszméjét, a szocializmust, a kommunizmust nem lehet tisztátalan eszközökkel szolgálni. Vigyázzunk tehát továbbra is eszközeink tisztaságára, óvjuk pártunk egységét, szolgáljuk továbbra is hűséggel, odaadással, becsülettel népünk ügyét. Erősítsük testvéri kapcsolatainkat a nemzetközi munkásmozgalommal és a Szovjetunióval. Ebben van nagy ügyünk győzelmének záloga — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Gáspár Sándor elvtárs.
