Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

1962. november 21.

4

Szerda

A Központi Bizottság? foeszámoioja

(Folytatás a 3. oldalról.)

Az aszály okozta károk miatt a mezőgazdaság 1961. évi teljes termelése nem nőtt a tervben előirányzott mértékben, lényegében az 1960. évi szinten maradt. Az aszály elsősorban az őszi betakarításé növényeket sújtotta, búzából azonban 11 mázsa termett holdanként, több mint eddig bármikor. Az állattenyésztés tervét teljesítettük. 1961 őszén a szarvasmarhaállomány 3, a sertésállomány 15 százalékkal nagyobb volt, mint 1960-ban. 1961-ben az összes felvásárolt termék 6 százalékkal volt több, mint 1960-ban.

Az 1962. év kilenc hónapjának összesített adatai szerint az ipari termelés a múlt évihez képest kereken 8 százalékkal, a mezőgazdaság termelése az eddig ismert adatok szerint 1—2 százalékkal, a lakosság készpénzbevétele több mint 5 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 4 százalékkal növekedett a tavalyihoz képest, ötéves tervünk kezdeti időszakában tehát az ipar termelése a tervezettnél gyorsabban, a mezőgazdaságé az aszály következtében a tervezettnél lassabban növekedett. Egészében azonban a népgazdaság fejlődésének üteme és iránya megfelelt az ötéves terv előirányzatainak.

A két kongresszus közötti három év legfőbb gazdasági eredményének a következőket tartjuk: jelentősen fejlődött népgazdaságunk, befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését, korszerűsítettük honvédelmünket, fedeztük az utóbbiakkal járó, a tervezettnél nagyobb kiadásokat. Ennek ellenére a népgazdaság tervszerűen, arányosan fejlődött, az életszínvonal pedig — a hároméves tervben jelentősen, az ötéves terv első két évében kis mértékben — tovább emelkedett.

A VII. és a VIII. kongresszus közötti években a magyar népgazdaság fejlődése az ipari termelés, a munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét tekintve felzárkózott a többi szocialista országhoz. Elvtársak! A Központi Bizottság az eddig ismert eredmények és tapasztalatok alapján jóleső érzéssel jelentheti a kongresszusnak, hogy második ötéves tervünk, amely a VII. kongresszus irányelvei alapján készült, a gyakorlatban is reálisnak és helyesnek bizonyult. A második ötéves terv nagyszerű céljait: a nemzeti jövedelem 36 százalékos, az ipari termelés 48—50 százalékos, a mezőgazdasági termelés 22—23 százalékos, a fogyasztási alap 22—23 százalékos növekedését, az egy főre jutó reáljövedelem 16—17 százalékos növelését el lehet és el is kell érnünk. Az ipari tervet előreláthatóan túlteljesítjük, a mezőgazdaságban azonban, hogy a kitűzött célt elérjük, a múlt évi és az idei aszály okozta megtorpanás leküzdése meggondolt intézkedéseket és nagy erőfeszítést kíván.

Ezután az ipar előtt álló legfontosabb feladatokat elemezte a beszámoló. Iparunk ágazati szerkezetének korszerűsítése a fejlődés egyik kulcskérdése.

Az élenjáró országok műszaki színvonalának elérését a specializált tömegtermelésen alapuló iparágak gyors fejlesztése teszi lehetővé. Ezért jobban kell élnünk a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeivel. Az ipar termékeinek korszerűsítése meghatározza az export és a nemzetközi fizetési mérleg fejlődését és ezen keresztül befolyásolja az életszínvonal alakulását is. Ezért tovább kell dolgozni azon, hogy az ipar szerkezete a kívánatos irányban változzék.

A társadalmi munkatermelékenység emelésének egyik igen fontos módja a gazdaságos, a világszínvonalat megközelítő termékek részarányának növelése az ipari termelésen belül.

A vegyipar termelésének kimagasló szerepe van, nem kevésbé fontos a gépipar fejlesztése. Elsősorban a műszeripart, a híradástechnikai ipart fejlesztjük. Ezek anyagigényessége az átlagosnál kisebb. A gazdaságosság szempontjai megkövetelik az ország fűtőanyag-mérlegének korszerűsítését. A széntermelésnél nagyobb mértékben kell szorgalmaznunk a hazai kőolaj- és földgázvagyon kihasználását. Több milliárdos befektetéssel, gyors ütemben fokozzuk a villamosenergia-termelést; jelentős mennyiséget veszünk át a Szovjetuniótól és más testvéri országtól. Így érjük el, hogy az egy lakosra jutó villamosenergia-felhasználás az ötéves terv alatt mintegy 45 százalékkal növekedjék. A beszámoló külön kiemelte, hogy a termelésnek követnie kell a szükségletek állandó változását és a technikai fejlődés általános követelményeit. Mindenekelőtt a minőségi követelmények betartásával, gazdaságosan kell termelni. A nem gazdaságos, elavult termékek gyártását be kell szüntetni és a felszabaduló termelési kapacitást ésszerűen kell hasznosítani. Ez a munkaerő bizonyos tervszerű átcsoportosítását is igényli.

A mezőgazdaságnak is egyre több területen kell elérnie a világszínvonalat. Ehhez évről évre több nagyüzemi épületet, berendezést, génét, vegyianyagot, szakembert adunk.

A következő években a mezőgazdaság például több mint 20 000 traktort kap. Egy hold szántóra számítva pedig csaknem kétszer an mi műtrágyát, mint 1961-ben.

1961-ben mintegy 230 000 holdat, az idén már több mint 360 000 holdat öntözünk. 1965-ben pedig több mint 600 000 holdon lesz öntözéses gazdálkodás. A termelőszövetkezetek megszilárdításában a legfontosabb a közös nagyüzem építése, a szövetkezeti alapok gyors ütemű fejlesztése. Jelenleg és a következő években azonban még nagy a szerepe a háztáji gazdaságnak. A legfontosabb a termelékenység, a gazdaságosság növelése és javítása a termelés minden területén. Az ötéves terv, továbbá a gépiparra, a mezőgazdasági termelésre és más gazdasági területre vonatkozó párt- és kormányhatározatok helyesen jelölik meg a tennivalókat.

Pártunk azt az elvet vallja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével.

1955-hoz képest a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 34, a parasztság fogyasztásának reálértéke több mint 21 százalékkal emelkedett. A lakosság fogyasztása 1958-hoz képest 1962-re 20 százalékkal növekedett.

A dolgozók életviszonyait közelről érintő lakásépítésre, pártunk és kormányunk a megfelelő figyelmet fordítja és minden lehetséges eszközt biztosít e célra. Az 1958—1960-as években kereken 180 000 lakás épült. Az 1949—56-os években átlagban kereken 34 000, az 1958—61-es években pedig átlagban 62 000 lakás épült az országban. A jelenleg még igen sok jogos lakásigényt nem lehet kielégíteni, és nagyon szívósan kell dolgozni azért, hogy a lakáshiány fokozatosan csökkenjen. De a munka eredményei között érdemes számon tartani, hogy hazánkban az 1957-től 1960-ig terjedő három év

alatt — családonként négy fővel számolva, több mint 700 000 ember költözött új lakásba.

A társadalombiztosításiban részesülők száma 1959—62-re 7 millió 200 000-ről — a termelőszövetkeze, tekbe belépett dolgozó parasztok bevonásával — 9 millió 400 000-re nőtt, s ma már a lakosság 94 százalékára terjed ki. 1961-ben 548 000 felnőtt és gyermek üdült méltányos térítés ellenében szakszervezeti és vállalati üdülőkben. A takarékbetét-állomány az 1958. évi kétmilliárd forintról 1962-re nyolc és fél milliárdra növekedett.

Az életszínvonal alakulása nemcsak a keresetek nagyságától, hanem az áruellátás színvonalától is függ. Barát és ellenség egyaránt elismeri, hogy nálunk a helyzet ebben a vonatkozásban is jó. A lakosság a pénzéért egyre inkább a kellő választékban és minőségben szerezheti be a fogyasztási cikkeket.

Az egy főre jutó reáljövedelem az 1957—60-as évek jelentős emel. kedése után az elmúlt két esztendőben mindössze 1—2 százalékkal növekedett. Ez a kis mértékű emelkedés azonban olyan körülmények között következett be, amikor három rendkívül jelentős tényező befolyásolta népgazdaságunk helyzetét. Már a második aszályos év sújtja mezőgazdaságunkat és azon keresztül a népgazdaságot. Egyidejűleg igen nagy, csak később megtérülő beruházásokat kellett eszközölnünk a mezőgazdaságban; jelentős eszközöket kellett fordítanunk honvédségünk felszerelésének korszerűsítésére is. A népgazdaság szilárdságát és egészséges voltát bizonyítja, hogy az életszínvonalat ezek ellenére sikerült tartanunk és még valamelyest növeltük is.

Honvédségünk fegyverzetének korszerűsítésére úgy is kell gondolnunk, hogy ezek a kiadások biztosítják és védelmezik a magyar dolgozó nép békéjét, jónak nevezhető életkörülményeit is. (Nagy taps.)

A magyar dolgozók saját tapasztalataik alapján nagyon jól tudják, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk egyetlen egy életszínvonal emelő intézkedést sem határoz el addig, amíg annak anyagi fedezete nincs a termeléssel megalapozva.

Megvalósítjuk második ötéves tervünknek a népjólét emelését célzó előírásait. Ezt a következő években elsősorban olymódon akarjuk elérni, hogy növeljük a jövedelmeket: egyre több ember számára teremtünk munkaalkalmat; de a termelés és a teljesítmények növelésével, a szakképzettség fokozásával növekszik a már dolgozók jövedelme is. A munkások és egyes alkalmazotti rétegek átlagbérét úgy emeljük, hogy javuljanak a bérarányok.

Másodsorban az életszínvonal emelésére fordítható összegeket különféle népjóléti célokra használjuk fel. A sokgyermekes családok helyzete ma még mindig nem könnyű; a párt mindent megtesz a sokgyermekes családok helyzetének az átlagosnál gyorsabb javításáért. Emelni fogjuk a kétgyermekesek családi pótlékát, javítunk az özvegyek helyzetén. Már a jövő évben növeljük a szülési szabadságot, a kisgyermeke® anyáknak lehetővé tesszük, hogy három évnél nem idősebb gyermekük gondozására, munkaviszonyuk sérelme nélkül, fizetés nélküli szabadságot vehessenek igénybe. Fokozatosan megszüntetjük az ingyenes kórházi ápolás időtartamában és a gyógyászati segédeszközökkel való ellátásiban fennálló különbségeket. Az ötéves tervben valamennyi egészségre ártalmas munkakörre

kiterjesztjük a munkaidő csökkentését.

A beszámoló ezután a gazdasági vezetéssel foglalkozott. Tovább kell javítani a népgazdaság tervszerű irányítását, a tervezés folyamatosságát. Már ebben az évben megkezdjük a harmadik ötéves terv első két éve konkrét előírásainak kidolgozását. Előtérbe kerül az ipar és a mezőgazdaság szakirányításának és vezetésének átszervezése. A cél, hogy

csökkentsük az irányító szervek számát és növeljük a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét.

A Központi Bizottság és a kormány fontosnak tartja, hogy egyegy területen ritkán legyen átszervezés, de az megfelelő legyen és hosszú időre szóljon. A gazdasági vezetők az eddiginél nagyobb mér. tőkben támaszkodjanak a dolgozók javaslataira, a szocialista munkaverseny erejére, különösen segítsék a szocialista brigádmozgalom fejlesztését. Jelenleg több mint harmincegyezer brigád versenyez a szocialista címért és majdnem kilencezer már elnyerte a szocialista címet.

Minden szinten emelni kell a gazdasági vezetés kultúráját. A vezetők ne kullogjanak a problémák után, hanem maguk vessék fel és oldják meg őket. A népvagyon herdálóit szigorúan felelősségre kell vonni, irtani kell a korrupciót, a kéz kezet mos rendszert. Érvényesíteni kell azt a szocialista elvet, hogy aki többet dolgozik, többet ad a társadalomnak, többet is kapjon. A prémium-, a jutalmazási-, a részesedési- és nyereségrészesedési-rendszer alapos javításra szorul.

Még mindig nem kielégítő a beruházások megvalósításának üteme. Nem tűrhetjük, hogy kellő műszaki és gazdasági előkészítés nélkül kezdjenek beruházásokat. Nem kevésbé fontos a korszerű üzemszervezés, az ésszerű munkaerőgazdálkodás, az anyagtakarékosság és a vállalati alapok jobb kihasználása.

Egész ötéves tervünk sikeres teljesítésének feltétele a munka termelékenységének további növelése. A gazdasági vezetők is, a dolgozók is erre fordítsák most a fő figyelmet. A munkatermelékenység növelésére tett egyetlen intézkedés nálunk most többet ér az osztályharcban, mint az imperia- | listákat szidalmazó száz radikális szólam.

— Tovább kell javítanunk az ipar és a mezőgazdaság szakirányítását. Az ipar-irányítás most folyó átszervezésének egyik lényeges célja, hogy csökkentsük az üzemtől a minisztériumig terjedő I irányító szervek számát. Az az el- | gondolásunk, hogy növeljük a

Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk, amikor a forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása, A szocialista társadalom fejlődése igen sokban függ a tömegek tudatosságától, általános és szakmai műveltségének színvonalától, a szakemberek számától és tudásától.

Kulturális forradalmunk további fejlődésében meghatározó szerepe van a közoktatásnak. Az új ember formálásában a tanítók, a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai.

termelési irányításért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét. A felső vezetés kevesebb kérdésben tartsa meg az intézkedési jogát, de tegyük hatékonyabbá a központi irányítást és ellenőrzést. Az átszervezés másik nagy kérdése, hogyan hajtsuk végre a túlságosan szétaprózott vállalatok észszerű összevonását.

A beszámoló ezután részletesen foglalkozott a szocialista nemzetközi munkamegosztásban rejlő nagyszerű lehetőségekkel. Pártunk és kormányunk teljes mértékben helyesli a KGST-országok pártképviselőinek ez év júniusában Moszkvában létrejött megállapodásait, amelyek alapján a szocialista országok gazdasági kapcsolatai jelentősen túlléphetik az eddigi kereteket, jobban kihasználhatják az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A szocialista együttműködés máris nagyszerű alkotásokat hozott létre: a Barátság kőolajvezeték, a Béke villamos távvezeték, a vaskohászatban hasznos együttműködés jön létre Csehszlovákia, Románia, Lengyelország és Magyarország között; a magyar vegyipar az együttműködés keretében szovjet olajat és román földgázt kap és igen jelentős a magyar—szovjet megállapodás alumíniumiparunk fejlesztésére. Ebben a szerződésben, amely világviszonylatban is egyike a legjelentősebbnek az alumíniumiparban, ismét nagyszerűen megmutatkozik az a testvéri segítség, amelyet a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak állandóan és minden téren nyújt.

Magyarország fejlődő gazdasági együttműködést teremtett a nemrégiben függetlenné vált és önálló, nemzetgazdaságukat most építő országokkal. És természetesen a kölcsönös előnyök elve alapján kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is. Helyeseljük és támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javaslatát, amelyben széles körű nemzetközi tanácskozás összehívását indítványozza a világkereskedelem kérdéseinek megtárgyalására.

A szocialista országok gazdasági együttműködésében további nagy lépést jelent a húszéves távlati tervek egyeztetése. Húszéves távlati tervünk fő arányai már kialakultak. Eszerint 1980-ig a nemzeti jövedelem a mostaninak négyszeresére, az ipari termelés legalább ötszörösére, a mezőgazdasági termelés pedig két, két és félszeresére emelkedik. A húszéves terv célul tűzi ki azt is, hogy a fogyasztás három és félszeresre nöjjön és minden családnak önálló, korszerű lakása legyen.

Közoktatásunk rohamosan fejlődik. 1938-ban a nyolc osztálynak megfelelő iskolát csak 34 000, 1957-beri már 104 000, 1962-ben pedig 140 000 tanuló végezte el. A középiskolások száma 1938-ban 52 OOO, 1959-ben 145 000 volt, azóta három év alatt további 42 000- rel nőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma 1938-ban 11700, az 1959—60-as tanévben 38 000

volt. VII. kongresszusunk óta számlái további 22 000-rel emelkedett. Ezekkel az eredményeinkkel Európa legfejlettebb kapitalista országaival állunk egyvonalban, nem beszélve az esti és a levelező oktatás rendszeréről, amely a (Folytatás az 5. oldalon.)

A kulturális forradalom eredményei — Művelődéspolitikai feladataink