Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
«WWK iFeri as »lUmfníúm-csO▼eket fekteti a paprikasoron ▼égig. Könnyű a cső, könnyen fordul a vállán, éti úgy fekszik végig a barázdán, hogy • hátán iszankodtk a fény. A lányok hosszan kígyózó soriján hajlongnak és ügyes mozdulatokkal dughassák a paprlkapalántákat. Feri siet a csővel és úgy fordul, hogy a vége a Piros ruháját érintse. Észreveszi a lány, <Je nem néz fel. A fiú kinyitja a száját, mint akii szólni akar, de elharapja és fordul vissza a csatornaparthoz, ahol a többi öntőzőcső fekszik. Egyenkint sorolnak ki a lányok az útra, Mikor Piros is kiér, a ládából válogatja a palántákat és másik ormára fordul. Míg a derekát egyengeti, elnéz a fasoron túlra, ahol hárem szkréper hordja a földet. A harmadik gép akkor fordul ki a mély anyagárokból és a kitűzött piros-fehér rudak mellett dübörög a kemény sziken. Billegteti a ládát, nyílik a szája és lassú terítéssel szóródik belőle a föld. Ahol terített, ott már sárga, die ahol még nem járt a gép, só színű, szappan színű és kemény, mint a szikla. Piros lehajol és kidül a barázdában végig. Látta, hogy intett a fiú a gépből, a lány csak mosolygott, de nem ért el addig, hanem Ferinél akpdt meg, aki a Mannesmanh-csöveket kapcsolta össze patentkapceolóval. Mellette hancúroznak a lányok. Nem nagyon hallja, hogy mit beszélnek, azt sem, hogy nevetgélnek. Azt sem látja, hogy a lehajtott derék felkapja a szoknyát és a mezítelen lábszár odáig villan elő, ahol a bugyi gumija piros csíkot vág a kemény húsba. Piros mellé lép, látszik mögötte a nyoma, amit a tornacipő hagyott utána. Ujjait a nyers föld ragasztotta teli, nem látszanak a körmök, nem látszik a bőr sem, csak a szikkadó sár. A hátrakötött haja a szemébe omlik amitől Feri nem tud odanézni. A hajának mondja, amit pedig a szemének szánt: — Két hét múlva elmegy... Pirog úgy tesz, mint aki nem hallja. Látja a fiút, hogy ott babrál mellette a patentkapcsolóval. Kétszer i6 lekattintotta a fület, míg jó lett. — Mezőtúrra... A lány kezébe satnya palánta akad, félredobja és erősebbet választ. Oda esett a fonnyadt zöld levél a fiú lába elé. Felveszi, és úgy forgatja ujjal között, mint egy virágszálat. — A kétfillérest hordja... Felegyenesedik Piros. A többiek néhány lépéssel előrébb vannak. Utánuk Igyekszik és közben mosolyog. Nem Ferire, hanem meszszibb, ahol a svájcisapka billegőjén virít a lyukas kétfilléresTM * Feri a szórófejek munkáját nézi, amik a hosszan lefektetett csövekből ágaznak ki, és a föld felett alig egy arasznyira forognak körbe és prüszkölik magukból a vizet. Rá ae ültetett palántákra, az ormokra és a barázdákba... Olyannak látja az eggyéfolyt vízsugárt, mintha sűrű köd hullana. A lefelé igyekvő nap végignyújtőztatja sugarait, rászórja a műeső szikráira és alatta úgy bújik el lekushadt fejjel, hogy a ruhája sem lesz vizes... A lányok a fasorban vetkőznek, öltöznek. Biciklit pumpálnak és akik közelebb laknak, gyalog vágnak neki, az útnak. Piros, is köztük van és fésüli a haját. Mozgásán látja Feri, hogy nem elet. Kényelmesen meríti hajába a fésűt, kezével tapogatja, Igazgatja és a felhúzott blúz mögött apró rengéssel feszül a melle. Utolsónak indul a lány, de nem messzire, mert szemben vele piros motorkerékpár jött és mellette lefékezett. Hátra ült Piros, és a nekilramodott motor füstöt csapott hátra. Ügy látja Feri, hogy a füst lehasalt a köre, die lehet, hogy keménynek találta, mert megrázta magát és az űtszéli bokrokon keresztül elsuttyant a pihenő szkréperek felé.' A motoros fején a sapka félre van csapva és a billegőn virít a lyukas kétfilléres... * Biciklivel az öregisten sem éri utol, de nem is igyekezik Feri. Inkább valami szépre akar gondolni. Arra, hogy nem kell kannával hordani a vizet, nem kell vedrezni sem, nem kell spórolni sem vele, van elég. Vederrel nem te győznék, mert erre a nagy területre kétezer lajttal sem volna elég... Milyen szépen spriccelik a szórófejek az esőt. Forognak körbe-körbe, és hogy ne legyen unalmas, menetközben rángatják a vá’lukat. Hangot is adnak, úgy haltja, mintha azt mondanák: — Petty, petty... Kicsit erőlködnek, de Ilyenkor mindig messzibbre lővelik ki a sugárt és mire földet ér, olyan apróra. hull széjjel, hogy meg sem lehetne számolni. Sarkára guggo’ Feri. Arrébb még két ember van az úton. Az egyik valamit majszol, a másik fújja a füstöt a cigarettából és úgy teszi hátra a kezét, hogy a hasát neklvetl az esteli fényeknek. Ama ment el a motor és vele a fehér blúzos Piros. Arra, ahol a nap olyan, mint egy csipkés szélű tányér. Közepébe lehet riézni, kicsit vakít ugyan, de így is látja, hogy a motoros felkanyarodik a gátra és irányt vesz a hullámtér füzesei felé... • Idei paprikát esznek füstölt' szalonnával. Kicsit fűízű, de jobb mint a semmi. Pirosnak nem ízlik a szalonna. Kenyérre mézet csurgat, de azt is olyan ímmel-ámmal rágja. Feri nem akar arra nézni. Az utat figyeli, azon túl a digózott földeket, amiben növésnek indult a mérgeszöld: csatornádé. Holnap annak is inni adnak, a csöveket már oda is készítették. Neki is fűízű a paprika, de rágja, ropogtatja és az izzadó f ejéről a' térd éri: teszi a svájcisapkát. Beletúr a hajába és arra gondol, hogy előbb-utóbb akad egy lyukas kétfilléres. Majd megajándékozza valaki. Vigyáz is rá, mint a szeme világára. Később arra neszeit, hogy Piros fut a fasoron végig. Lobog utána a szoknya, port ver a tornacipő talpa ős a kökénybokrok mellett lehuppan a földre. öklöndözött, és úgy mondták a lányok, hogy haj került a torkára. • Komoly lány Piros. Ritkán nevet és sokat néz a semmibe. Feri még nem kérdezte meg, hogy mit lát ott. Sok minden van, de mindenki másképp nézi. Van, aki csak a felhőt látja, a borulást. Van, aki a felhőn át klkönyöklö sugarakat. Ki így, ki úgy. A ládát sem bírja mindenki egyformán, ha telerakják uborkával. Az egyikKiss Zoltán: Virrasztó szívvei Mint zárt sorompók, állnak sorok. Sarkuk a porban nyomot hagyott. Szemük merően előrenéz. Fegyvert szorít a vasujjú kéz. Így állnak mindig, ha kél a nap. Őrzik a kelő napsugarat. Setétet űzni mennek este Sejtelmes, hosszú éji lesbe. Felesküdtek rá. Tartják szavuk. Járőr megy reggel, délben, este, hordozza hátán a portyáét. Zárt sorompójuk áll a végen. Eléjük hull a napok rendje. Virrasztó szemük, szívük ébren. Eszperantóra fordított Móricz Zsigmond regény nek nehéz, a másiknak kőnynyú ée úgy szalad vele, hogy nem tehet utolérni. Piros viszi a ládát. Feri nyúl érte, és egymásra helyezi a stráfkocsin. ügy fordul minidig, hogy lássa meg a lány a sapkáján a kétfillérest. A negyedik ládánál veszi ésure: — Kaptad? Kicsit szorul a hangja, mint a felhő, amiből esőt várnak, de mégsem efiik. Megtehet, hogy csak vihar lesz, ami az útról úgy elviszi a port, hogy nem marad más, csak a beékelődött kövek. Feri dűnmyög: — Ü'hüm... Szeretné, ha Pirost jelölnék ki segítségnek, mert az állomáson a nyitott vagonba kell rakni. Az utolsó ládáknál a brigádvezető szól: — Maris meg Irén mennek veled... Leszáll a kocsiról és míg a lányok szatyorért mennek, Piros mellé húzódik. Nem néz a szemébe, pedig most nem csüng oda a haja. A göröngyöket figyeli, amit a bakancsa morzsol szét. Nem dőlne össze a világ, ha megfogná a blúz ujját, akkor sem, ha megsímítaná a haját. De nem teszi, Inkább zsebregyúri a kezét és úgy szól, hogy ne hallja más, csak Piros: — Nem kaptam senkitől... Az enyém... Mosolyog Piros. A melegség a nyakától indult el, és végigszaladt az arcán. A haja tövébe is befészkelte magát, és lzzadiságcseppeket csalt kí onnan. * Az utolsó fordulónál gyorsabban pakolnak, mert a nap a hosszú gerincű istállók mögött ereszkedett lefelé és a vagonnak el kel] menni még ma este. Nem kellett noszogatni senkit, úgy is siettek. Piros is kocog a ládával. Nyújtja fel Ferinek, a fiú Is kap utána és hirtelenjében leesik a sapka a fejéről. Piros felemeli. Kezében tartja ős nézi a sapkát és nézi Ferit. Mire a fiú ocsúdik, már lent van a billegőről a kétfilléres, és új van a helyén, amit a kötője kis zsebéből vett ki a lány. Nyújtja a sapkát és szalad a másik ládáért. A brigádvezető kihegyezte a ceruzát, és a lemért súlyt felírja egy pepita-npteszba. Hangosan szól Ferinek: — KI menjen rakodni? Nevet Feri. Szólni Is akar, de a kövesúton motorkerékpár porzlk és a hektométerkőnél lefordul az útról az akácfák árnyékába. Piros is az útra néz. Ügy látja Feri, hogy a lány arca nem mutat semmit. A brigádvezetőé sem. aki várja a szót és ceruzájával kopogtatja a notesz fedelét: — Kit akarsz? Csendesen szól Feri: — Marist meg Irént... A kocsi elindul az állomás felé, ahol várta a vagon. Csak félszemmel néz arra. Ügy szedelőzködnek, mint máskor. Biciklit pumpálnak, fésúlködinek, vizes kötővel megtörllk az arcukat. A nylon szatyort a karjukra fűzik és indulnak haza. Piros gyalog indult. A motoros mellett megáll, mert az intett neki. Rázza a lány a fejét. A fiú mutogat a motor hátuljára, és onnan a toronyra, ami a poros akácfák fölött Mind több országban vállalkoznak fordítók arra, hogy nemzetük irodalmát a legáltalánosabb világnyelvre, eszperantóra fordítják, s ily módon teszik világviszonylatban is közkinccsé. A határokon túl is elismert egyik magyar eszperantista fordítónk, dr. Szemenyei Bálint, a Békés megyei eszperantó bizottság titkára, sok-sok magyar úgy emelkedik ki, mint egy zöld-rozsdás szigony. Akaratos lány Piros. A vállán ránt, és úgy tesz a kezével, mintha fügét mutatna. Hirtelen fordul ée leng utána a szoknya. Lehet, hogy kacagott is. De azt már nem hallotta Feri, mert a kocsi zörgése elnyelt mindent. A motor túrázását is, csak a füst maradt utána és növő távolság, amit kinyújtott kézzel sem tehet öszszefogni... * Feri te kacag A sapkát félrevagja a fején, de úgy. vers és elbeszélés után arra vállalkozott, hogy regényt ültet át eszperantó nyelvre. Első ilyen vállalkozásként Móricz Zsigmond Rokonok című művét, ezt a társadalmi korrajzot választotta. Munkájával el is készült, s az még a közeljövőben kiadásra kerül. Addig is a Hungara Vivo című országos eszperantó folyóirat rendszeresen közöl a regényből szemelvényeket. hogy érezze a lyukas kétfillérest. A kocsi a Mannesmanncsövek mellett zörög el. Látja a motort is, amit sátor ponyvával takartak be, és alul zsíros szíjjal húzták öszsze, hogy a szél sem karlsztoljon benne. Arra gondolt, hogy ügyes dolog vele a locsolás. Nem kell árkolni sem é& jobban megáztatja a földet mint az olyan eső, amelyik leveri a paprika leveleit. Igaz, hogy k'növi, de úgj jó az, ha nem esik semmiben sem kár... MŰTEREMSAROKBÓL ^AAWAA^WVVVVVVVWVVVVVVV^ Mokos József: Olasz házak
