Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

1962. október 9. 2 Kedd Újabb kommunista térhódítás az osztrák választási kampányban Becs (MTI) A klagenfurti törvényhatósági bizottság vasárnapi választásán az osztrák kommunisták újabb figye­lemre méltó sikert értek el: a kommunisták és a Baloldali Szo­cialisták Blokkja 175 százalékkal több szavazatot kapott, mint a leg­utóbbi — 1957-es — választáson. A nov. 18-ára kitűzött parla­menti választások előtt megindult országos választási kampányban a múlt vasárnap Krems ben élért kommunista mandátumnyereség­gel együtt a kommunisták és a Baloldali Szocialisták Blokkjának klagenfurti térhódítása nagy ria­dalmat vált ki az osztrák kor­mánykörökben. A koalíciós kor­mánypártok fokozzák a kommu­nisták elleni diszkriminációs nyo­mást; miután a választási rádió­propagandából már teljesen kire­kesztették a baloldali blokk kép­­viselő-jelöljeit( újabb jogtalan rendőri intézkedésekkel korlátoz­zák a kommunisták választási pro­pagandáját: Becsben betiltottak egy választási gyűlést, elkobozták a baloldali blokk választási röp­­iratait. Schirret sajtóértekezlete Houston Walter Schirra amerikai űrha­jós vasárnap Houstonban sajtóér­tekezleten számolt be szerdai ki­­lencórás űrrepülésének részletei­ről. Schirrát a texasi városka ut­cáin mintegy háromszázezer em­ber üdvözölte, amikor egy 19 gépkocsiból álló oszlop élén a saj­tóértekezlet színhelyére hajtatott. Itt háromszáz újságíró tett fel kérdéseket Schirrának, aki az amerikai űrhajósok közül a leg­hosszabb időt töltötte a világűr­ben. A sajtóértekezlet egyik legérde­kesebb újdonsága az volt, hogy az űrhajós beszámolójából kitűnt: bizonyos időre az energiával való takarékoskodás végett megszakí­totta az összeköttetést a földdel, és amíg ismét helyre nem állí­totta, a földről adott jelzésekkel őt nem lehetett elérni. Közölte azt is, hogy amikor kikapcsolta az űrhajónak a földhöz viszonyított térbeli helyzetét stabilizáló beren­dezést, a Sigma—7 csak igen las­san forgott tengelye körül, tehát nem „pörgött”. Egy tengely körüli fordulat ideje körülbelül hat perc volt. (MTI) Walter Schirra, a harmadik amerikai űrhajós. Mellette űrkabinjá­nak modellje. , (MTI Külföldi Képszolgálat) A világ minden harmadik orvosa szovjet ember Moszkva (MTI) Van Kocsergin professzor, a Szovjetunió egészségügyi minisz­terhelyettese közölte, hogy ez idő szerint a világ minden harmadik orvosa szovjet ember. Tízezer szovjet állampolgárra ötven száza­lékkal több orvos jut, mint az Amerikai Egyesült Államokban és csaknem kétszer annyi, mint Ang­liában. A szovjet orvosi egyeteme­ken az idén száznyolcvanezer hallgató folytatja tanulmányait. Az ÉM. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat segédmunkásokat, kubikosokat, ív- és lánghegesztési gyakorlattal rendelkező szerkezeti lakatosokat, kőmű­ves- és ács-szakmunkásokat vesz fel Békés megye területén és Békéscsabáin lévő munkáira. Munkaruhát, szállást és étkezést biztosítunk. Jelentkezni lehet a vállalat központi irodájában, Békéscsaba, Kazinczy u. 4. sz. Munkaügyi osztály. 50868 Kinevezések A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány Borsós Lászlót belkereskedelmi miniszterhelyet­tessé, Erdélyi Károlyt külügymi­niszter-helyettessé, Köves Jánost élelmezésügyi miniszter-helyettes­sé és dr. Szilbereky Jenőt igazság, ügymíniszter-helyettessé nevezte ki. Az újonnan kinevezett minisz­ter-helyettesek hétfőn délelőtt Ká­dár János, a kormány elnöke előtt letették a hivatali esküt. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Ilku Pál művelődésügy i mi­niszternek, a népművelés terüle­tén kifejtett eredményes tevékeny­sége elismeréséül, 50. születésnap, ja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobj István az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Szirmai István, az MSZMP Köz ponti Bizottságának titkára és Kiss Károly, az Elnöki Tanács üt kára. (MTI) Koszorúzást ünnepség Schőnherz Zoltán emléktáblájánál Húsz éve, 1942. október 9-én gyilkolták meg az egykori Margit körúti fegyházban Schőnherz Zol­tánt. Az évforduló alkalmából hét­főn a Mártírok útján ünnepélye­sen megkoszorúzták Schőnherz Zoltán márvány emléktábláját. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Kiss Dezső és Szörényi Sándor, a KISZ Központi Bizott­ságának koszorúját Pullai Árpád és Pataki László helyezte el. (MTI) Az országgyűlés kereskedelmi bizottságának ülése Az országgyűlés kereskedelmi bi­zottsága hétfőn Friss István elnök­letével ülést tartott a Parlament gobelin-termében. A bizottságot Tausz János belkereskedelmi mi­niszter és Molnár Károly, a SZŐ VOSZ elnökhelyettese tájé­koztatta a belkereskedelem raktá­rozási helyzetéről. Schőnherz Zoltán emlékezete A bitófa alatt is a független, demokratikus Magyarországot, a munkásegységet, a munkás—paraszt szövetséget és a Szovjetuniót éltette. Rabtársai, akiket nem engedtek az ablakokhoz, hogy ne lássák, mi történik a börtön udvarán, celláikban álltak •a nemzetre szégyent hozó aktus alatt. A börtönfalak vastagok voltak, a rácsok erősek. A hír mégis kitört közülük és a nemzet igazi érdekeinek harcosai megtudták, hogy Schőnherz Zoltánnak 1942, október 9-én halállal kellett lakolnia, mert az életért küzdött. Részletes történetét ismertet ni már feleslegesnek látszik. Már­tírhalálának huszadik évfordulóján a legszélesebb nemzeti közvé­lemény tekinti héroszának Schőnherz Zoltánt, aki 1941 januárjá­nak egy viszontagságos és hófúvásos éjszakáján jött át a szovjet— magyar határon, hogy segítsen elszakítani azt a járószalagot, amely bitang uraink „jóvoltából’’ — Hitlerék hódító terveihez, őrült elképzeléseihez kötötte az országot. Schőnherz Zoltán — mint az illegalitásba szorított kommunista párt egyik titkára — a népfront­politika továbbfejlesztését tekintette a párt, a nép legfontosabb, legaktuálisabb feladatának. Olyan széles, átfogó tömegmozgalmat akart létrehozni, amely minden legális lehetőség felhasználásával gyűjti egybe a szétforgácsolt fasisztaellenes csoportokat. És mi le­hetett csak e politika sikerének feltétele? A munkásosztály egysége és a munkásosztály vezető szerepének kivívása az antifasiszta moz­galomban. Világos cél és az eszközök gazdagsága, elvi szilárdság és okos, rugalmas taktikai érzék jellemezték Schőnherz Zoltánt. Ennek kö­szönhető, hogy már nem sokkal megérkezése után nagy segítséget tudott adni a pártnak és a népnek. És jellembéli és szellemi ké­pességeire, felkészültségére, a helyes politikai koncepciót képviselő odaadására különösen szükség volt akkor, amikor — néhány nappal a fasiszta Németország orvtámadása után — Horthy Magyarorszá­ga is belépett a Szovjetunió elleni háborúba. Most már mindent meg kellett tenni azért, hogy minél nagyobb tömegek harcoljanak a háború ellen, a független, szabad Magyarországért. S amikor a Hitlert híven szolgáló Horthy és az aljas „hinta­­politikát” folytató Kállay Miklós pribékjei 1942 nyarán soha nem látott hajszát indítottak a kommunisták felkutatására, az elfogot­­takban — Schőnherz Zoltánban, Rózsa Ferencben és a többiekben — a mind hevesebben mozgolódó magyar tömegeket, a frontra kül­dött egyszerű katonák lázongását, a fasiszta hódítások elkerülhetet­len reakcióját, a „levegőben lógó” fordulatot akarták hatalmuk­ba kényszeríteni. Amikor Juhász István és a többi csendőrkopó Schőnherzet megkínozta, azt hitték, ezzel urak maradnak, ezzel visszafelé tolhatják a történelem óráját. Ismerjük Schőnherz utolsó szavait, családjához intézett — meg­ragadó ernberségű — búcsúlevelét ^ utolsó gondolatait, de nem is­merhetjük azokat a képeket, amelyek a végső percekben agyában Icavarogtak. De mert világosan áll előttünk egész, önzetlen és áldo­zatos élete, mert tudjuk rólat hogy mindig okos volt és becsületes, mert ezer jelét adta igazi forradalmár, igazi kommunista voltá­nak, úgy képzeljük, hogy szerettei, harcostársai mellett felmerült benne, amiért tudatosan adta oda fiatal életét: a jövendő Magyar­­országa. Antal Gábor A megvalósítás kulcsa: a tett Mintegy másfél hónapja került nyilvánosságra a hét feje­zetből álló dokumentum: az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei. Ez idő óta szerte az országban százezrek, milliók forgatták nem is egyszer a lapokat, tanulmányozták beha­tóan a saját munkát közvetlenül érintő részeket, vitatkoztak fö­lötte brigádokban és tömegszerve­zetekben, sőt minden „külön meg­szervezés” nélkül egymás között is. Bárki saját munkahelye tapasz­talatából is megállapíthatja, hogy az irányelvek iránti érdeklődés — noha elsősorban természetesen a kongresszusi előkészületek jegyé­ben zajló párttaggyűlések és pártértekezletek munkájának ge­rincét alkotják — messze túlnő a párt szervezeti keretein. S nem azért, mert valamifé­le politikai protokoll-szabá­­lyok szerint mostanában „il­lik” az irányelvekkel fog­lalkozni, hanem mert egész né­pünk élete közelebbi és távolabbi jövője szempontjából a legfonto­sabbat állapítja meg: „A magyar nép a szocializmus teljes felépíté­sének korszakába lépett”. S mint­ha csak magyarázná az irányel­vekben felvázolt perspektíva iránt másfél hónap óta tartó és fokozó­dó országos érdeklődést: „A szoci­alizmus teljes felépítésének na­pirenden lévő feladatai összhang­ban vannak az egész nép érdekei­vel, érthető, vonzó és lelkesítő számára.” Hogyan is ne lenne érthető, von­zó és lelkesítő, hogy már a követ­kező három évben emelik a csalá­di pótlékot és a legalacsonyabb nyugdíjakat; hogy 17 ezerrel nő az egyetemi hallgatók száma — az eredetileg tervezett 250 ezer helyett legalább 300 ezer lakás épül. Kit ne vonzana és lelkesí­tene a távolabbi — de már jól belátható —- jövő nagyszerű ké­pe: tíz év alatt lakása lesz min­den önálló családnak, húsz év alatt ötszörösére nő az ipar, két, két és félszeresére a mezőgazda­ság termelése, és négyszeresére a nemzeti jövedelem. Ez a távlat valóban vonzó és lelkesítő. A vita azonban egyálta­lán nem a számok realitása kö­rül folyik. A szárnak realitását 1957 óta bőségesen volt alkalma megismerni a néphatalom minden őszinte hívének, sőt kénytelen­kelletlen megtanulták tisztelni azok is, akik határainkon túlról nem valami nagy rokonszenwel figyelték a magyarországi mun­kás-paraszt hatalom megszilárdu­lását. A számok realitásának, azok megvalósulásának egyetlen feltétele van csupán. A vita más­fél hónap óta éppen ekörül gyűrű­zik: az adott munkahelyen, kinek hogyan, mit kell tenni, hogy e szá­mok valósággá legyenek, hogy a felvázolt jövő minél hamarabb él­vezhető jelenné váljék. A vitának és az érdeklődésnek ez a tett­vágy adja meg a tartalmát és első­rendű jelentőségét. Ki ne látná világosan, hogy a tézisek eme megállapítása mögött: „befejeztük a szocializmus alap­jainak lerakását”, egy nehéz idő­szak sok munkája, sok erőfeszí­tése húzódik. Éppen így a most következő időszakban a szocializ­mus teljes felépítése is csak újabb munkás időszak, csak további erő­feszítések eredményeként képzel­hető el. A tézisek azt a perspektí­vát vázolják reálisan, amit két kezünk munkájával már a leg­közelebbi években megvalósítha­tunk. Ezért érzi népünk egesze az

Next

/
Oldalképek
Tartalom