Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-31 / 255. szám
IMS. október 31. 3 Szerda „II legifjabbak és a legidősebbek jó példája sokat segít nálunk” Beszélgetés a medgyesegyházi Aranykalász Tsz párttitkárával Éjjel a földeiken Sötét és csendes az éjjel. A tanyákban kialudt a lámpafény, pihenni tértek az őszi betakarításban dolgozó szövetkezeti gazdák. Hallgatnak a kuvaszok is, nem ugatják meg a gépkocsit, amelyen az éjjeli műszakos traktorosok látogatására indultunk. Ügy látszikhozzászoktak a házőrzők ahhoz, hogy éjjel itt is, ott is a traktorok reflektorfényei szabdalják az éj sötétségét. Harmadik zárszámadására készül a főleg középparasztokból alakult medgyesegyházi Aranykalász Tsz tagsága. Kora tavasz óta minden időszerű munkában Sen járnak s a rendkívüli szárazság ellenére elérik a tervezett 37,18 forintos immkaegységértéket. Tóth József párttitkárral arról beszélgettünk; hogyan sikerült a jó eredményeket elérni? — Nálunk úgy érzem a legidősebbek és legfiaitalalbibak helytállása, személyes példamutatása sokat segít. Ne mondjak mást: Tóth János kertészeti brigádjában például a tagok átlagos életkora hatvan év. Az idős tagok kora tavasz óta rendkívüli szorgalommal látták el feladatukat s mindenből túlteljesítették a termelési tervet. Vagy itt vannak a fiatalok: rájuk nemcsak a munkában számíthatunk bátran, de a közös vagyon megőrzésében is. Most az őszi munkák idején éjszakai őrjáratot szerveztek s egymást váltva ügyéinek a letakarított, de még be nem hordott kukoricára, földimogyoróra és egyébre. Érdeklődésűn kre, hogy mennyi jövedelmet hoz a földimogyoró, a medgyesegyháziak legjobban jövedelmező növénye, élmondja a párttitkár élvtárs, hogy 120 holdon termesztettek ez évben és a kedvezőtlen időjárás ellenére holdanként meglesz a 16—17 ezer forint jövedelem. . Saját gépjeiken pörkölik, s úgy adják át a felvásárló szerveknek. A következő évi vetőmagot már most menetközben kiválogatják, hogy a legszebb szemek kerüljenek földbe. — Három év nem nagy idő, de mi sokat haladtunk előre a szövetkezeti gazdálkodás ügyében, magyaráz tovább Tóth elvtárs. — A tavasszal például nem volt abraktakarmáey a közös állatállomány részére, a tagokhoz fordultunk: aki tud, segítsen. A szövetkezeti gazdák több mint 200 mázsa kukoricát kölcsönöztek a termelőszövetkezetnék, amit most adunk vissza. Mochnács Pál például 28 mázsa szemestakarmányt kölcsönzött a közösnek. Engelhardt István és mások 10—14 mázsát. így nemcsak teljesítettük sertéshizlalási tervünket, de pótszerződést is kötöttünk 50 hízóra. Hogyan premizálnak? Amint a beszélgetésből kiderült, az Aranykalász Tsz tagjai 3 év alatt valóban megszerették és magukénak érzik a közöst. A harmadik zárszámadás már egészen jó jövedelmet ígér, arról nem beszélve, hogy a különös gondosságot igénylő növényféleségek termesztéséért, betakarításáért prémiumot is kapnak a terven felüli termésből. —Ary— Messze a határban, a szarvasi Dózsa Tsz területén találkozunk Laluska Andrással és Amóczlki Jánossal. Éppen búcsúzkodnak. Laluska András pihenni tér, Arnóczki János pedig felül a gépre, hogy egész éjjel törje a keményre száradt rögöket a nehéz simí tóval. Szokatlan váltási idő ez, hiszen már este 8 órát mutat az idő. De Laluska András szerelmese a DT-nek, s addig nem akar pihenőre térni, amíg Arnóezki Jánossal együtt alaposan le nem ápolták, üzemképessé tették. Pedig nem régi traktoros Laluska András: 1956-ban ült először vasközelebb jár az ötvenhez, mint a negyvenhez. Amóczlki János csakhamar sebességre kapcsolja a DT-t, s porzik a száraz, rögös földön a simító. Útikalauzunk, Mi zik elvtárs, a Szarvasi Gépállomás műszaki vezetője, a csabacsűdi Lenin Tsz-be vezet bennünket, ahol a trágyarakodó és négy trágyaszóró lámpái hasítják az éj sötétségét. A vontatósok kissé dideregve ugrálnak le a kormánykerék mellől, amíg Hudák Mihály megrakatja a markolóval a trágyaszóró kocsit. Nem sok idő van ä melegedésre, mert kezetbe megy a rakodógéppel. Először a szentandrási Zalkába, aztán az ottani November 7 Tszbe, később a szarvasi Dózsában és Táncsicsban takarítottak ki nagy mennyiségű szerves anyagot. Búcsúzóul jó munkát kívántunk Hudák Mihálynak és a vontatósoknak, András Mihálynak, Baki Jánosnak, s a többieknek. Azt válaszolták, hogy inkább egy kis enyhébb időt kívánjunk, mert máris hideg van, mi lesz még hajnalban? Ugyancsak a csabacsűdi Lenin Tsz kukoricaföldjén találkoztunk két disztillerező traktorossal, Jansik Györggyel és Varga Jenővel. Letakarított kukoricaföldet disztillereztek, hatalmas porfelhőt kavarva. Nekik sem volt melegük, de inkább arra panaszkodtak, hogy ilyen nehéz még soha sem volt a talajmunka, mint az idén. — Valahogy azért csak megbirkózunk vele — mondta Varga Jenő. — Ha nehéz is, el kell morzsolnunk a száraz göröngyöket, hogy vetni lehessen. Az éjszaka képéhez hozzátartozik az is, hogy itt is, ott is kukoricaszárral megrakott vontatók fordulnak a kövesútra. Molnár Mihályt két kukoricaszárral megrakott pótkocsi vontatása közben találtuk az örménykúti határban. Három év atal megkétszereződött a békéscsabai termelőszövetkezetek vagyona Békéscsaba hét termelőszövetkezetében csaknem négyezren huszonkét és fél ezer holdon gazdálkodnak. A termelőszövetkezetek összvagyona három év alatt a mintegy Égből pottyant kismamám az állomás előtt kutatóan néz körül, majd csalódottan ismét magyarázatba kezd. — Magyar vagyok, nem ér- Hi — felelem neki anyanyelvemen. — Én is az vagyok — váigja rá ugyancsak magyarul. A helyzet nyomban tísztázó<Mk. Prágából érkezett ő is. Férje itt dolgozik. Ügy értesítette, hogy várói fogja az állomáson. A mama, mivel csomagja is volt, arra kért, segítsek a baba cipelésében, miközben megkeressük apukát. Rá is találunk a restiben. Családja „meg nem érkezése” feletti bánatában iszogat. Persze nagy a viszontlátás örömei • Karlovy-ban, néhán y napi tartózkodásunk színhelyén, a múltban fejedelmek és pénzmágnások gyógyították magukat és közben szórakoztak is. Az egyetlen „népfi” abban a korban talán csak Arany János volt, aki öregségében itt keresett és talált gyógyulást. A házat, ahol annak idején megszállt, a csehszlovák nép emléktáblával jelölte meg. Más költőfejedelmek is jártak itt. Többek közt: Goethe, Schiller, Miczkiewicz, s a zeneóriás, Beethoven. Amellett, hogy nyugatról most is járnak ide pénzmágnásók — ami valutáris szempontból nem megvetendő vendégeskedés —, a világhírű gyógyfürdőhely jellege és szerepe ma már egészen más. A szakszerweaetek útján, a szocialista Csehnegyvenegymillió forintról 89 millió fölé emelkedett. A fel nem osztható alap tíz és fél millióról ötvennégymilliónál többre gyarapodott. A tiszta vagyonuk hatvamegymillión felül van. Szlovákia minden részéből jönnek néhány heti üdülésre, gyógyító kúrára dolgozók. Sőt a többi baráti országból, így hazánkból is érkeznek ide gyógyulásra szorulók. Az egykori Karls'badban ekkorát fordult a világ, s ez a helyzet természetesem az ország többi híres gyógy-üdülőhelyén is. * Autóbuszunk fenyvesekkel borított hegyek közt, a csobogó Tepla partján, erdővel, réttel bújócskázó, kitűnő műúton fut, kanyarog kirándulóhelyünk, Marianské Lázné felé. A táj olyannyira vadregényes, hogy ha azt valaki realista felfogásban festené meg, giccsfestőnek kiáltanák ki. Túlcsorduló természeti szépség mindenütt! A hetven felé járó, de fiatalos mozgású, örökké derűs idegenvezetőnk, Gregor Hugó bácsi, aki a csehszlovák IBUSZ, a GSEDOK részéről mellénk rendelt atyai istápoló és eligazító, a táj nevezetességeinek és történelmi eseményeinek ismertetése közben azt a jóleső kijelentést teszi, hogy ez nem csupán „társasutazás”, ő sem pusztán „idegenvezető”, hanem a csehszlovák—magyar barátságnak aktív ápolója. Szavait lelkes helyeslés fogadja. Természetesen ritkán tökéletes minden. így történik, hogy amikor Hugó bácsi Hitlerek csehszlovákiai pusztításait említi, egy utas félhangosan megjegyzi: — Azért Hitler Is épített. — Koncentrációs táborokat! paripára, azelőtt kubikos, s még korábban cselédember volt. A géppel cséplés közben, etető korában ismerkedett meg. s aztán a kubikos talicska szarvát egy Hofier kormánykerekével cserélte fel, s olyan jól vezette, hogy tavaly is 148 százalékra teljesítette éves tervét. Jó ezt hallani, hiszen nem fiatal, ember már, ahogy a lámpafényben „megsarcoltuk”, — csattan rá a többi utas részéről a telibetaláló válasz. * Marianské Láznéban senki sem képes eldönteni, hogy ez, vagy Karlovy a gyönyörűbb. Marianskéból való távozás előtt Hugó bácsi társaságunk férfitagjainak a figyelmét egy vígam bugyogó forrásra hívja fel. — Ennek vizétől a leggyávábbak is visszanyerik önbizalmukat! — biztat bennünket, szokott kedélyességével. Mondanom sem kell, hogy a pohárkölcsönző néni körül nyomban tumultus támad. Magam is megragadom a poharat. Nem mintha gyáva lennék^ csak úgy kíváncsiságból. A kellemes szénsavas víz igen jólesik. (Este már oroszlánt lehetett volna fogatni velem!) ♦ Befejezésül annyit, hogy „táborhelyünk”, Karlovy Vary nemcsak nevezetes gyógyhely, hanem másik felében jelentős iparváros is. Többek közt benne működik a híres Moser üveggyár. A környék, vagyis a járás mező. és erdőgazdaságairól ismert. A példásan fejlett ipar mellett a csehszlovák mezőgazdaságot igen szerény eredmények jellemzik. A párt most arra serkenti a mezőgazdasági dolgozókat és szakembereket, hogy erőteljesen fokozzák az élelmiszertermelést. A nemes vetélkedésből a Karlovy Vary-i járás népe sem akar ’•'""■'raöni! Huszár Rezső a falánk masina pillanatok alatt teledobálja a rakodóteret. Mizik elvtárs csendesen megjegyzi: Nem túl sok területet trágyáztak meg az idén a termelőszövetkezetek, de ha nem lenne ez a rakodógép, akkor még sokkal kevesebbre jutott volna szerves anyag. Hát igen, a rakodó egy óra alatt hat pótkocsit rak meg, négy embernek viszont elég volna óránként kettőt Szigeti János háztáji földjéről rakodtak. Persze nem annyira Szigeti Jánosnak sürgős a szár hazaszállítása, hanem az, hogy a helye mielőbb szántásra-vetésre kerüljön. Egy héttel ezelőtt, amikor éjjel a szántóföldeket jártuk, a Szarvasi Gépállomás körzetében még mintegy ötezer hold vetnivaló volt hátra. Azóta lényegesen előrehaladt a munka, s a szarvasi lis megrakni. Hudák Mihály elmondta, hogy kissé későn, aratás után láttak hozzá a termelőszövetkezetek a mélyszántásra kerülő földek megtérítéséhez. Azóta termelőszövetkezetből termelőszövet. Dózsa Tsz-ből is olyan értesítést kaptunk, hogy már nemigen van tömivaló kukorica, letakarítamvaló szár, s a vetéssel is rövidesen végeznek. Kukk Imre
