Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-04 / 206. szám
1962. szeptember 4, 4 Redd 1942. szeptember 5-én halt meg Móricz Zsigmond. Húsz" éve annak, hogy Jókai Mór és Mikszáth Kálmán után a magyar novella- és regényirodalom legnagyobb alakja befejezte művekben gazdag pályafutását. Sokoldalú ember és író volt. Már mint fiatalember újságírással foglalkozott, de ugyanakkor érdekelték a falvak dalai és részt vett a Kisfaludy Társaság népdalgyűjtő munkájában is. Az újságírás, a lapszerkesztés később is jelentős szerepet játszik munkásságában. Néhány évig szerkesztette Gallért Oszkárral és Babits Mihállyal a Nyugat c. folyóiratot, melyet azonban otthagy az élettől mindinkább eltávolodó írói programja miatt. Ennél azonban fontosabb a Kelet Népe szerkesztése. Az említett két folyóirat talán arra volt jó, hogy az író benne éljen az írói közéletben és harcolni tudjon az egyre inkább hivatalossá Emlékezés Móricz Zsigmondra váló l’art pour l’art irodalmi és művészeti irányzattal szemben, mellyel nem tudott egyetérteni. Azonkívül, mint riporter bejárta szinte az egész országot. Cikkeiben a parasztság nehéz életét, problémáit vetette fel élesen. A Sárrétről írt riportjában ugyanazt a gondolatot fejezi ki, amelyet a Boldog ember című regényében is határozottan megfogalmaz; hogy a parasztság a 30-as években olyan elképesztő nyomorúságban él, hogy ehhez képest a századforduló ugyancsak nehéz esztendei, s a Sárrét betegséget és bűzt árasztó mocsara melletti élet boldogabbnak és és könnyebbnek tűnik. ö volt az a riporter, aki 1919- ben büszkélkedve mutatja be az új földesurakat, a somogyi termelőszövetkezet parasztjainak kitárulkozó életét. A hírlapírás azonban csak háttér volt; csak eszköze az élet megismerésének, melynek gazdag élményanyagát regényeiben foglalta össze. Regényei elsősorban nem szórakoztatók, hanem inkább elgondolkoztatok, helyenként megdöbbentők a maguk valóságában. Megdöbbentő az a kép, melyet a Rokonok c. regényében fest az akkori közigazgatási vezetőkről, a közpénzekkel való bűnös visszaélésekről, a panamák legrafináltabb formáiról. Tehát, mint látjuk, a paraszti élet bemutatásának ellenpontja-Híven a kongresszusi irányelvekben megszabott feladatokhoz A napokban felkerestük Pankotai István elvtársat, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság megyei titkárát, érdeklődtünk az MSZBT terveiről és arról, hogyan segítik a megyében a két nép közti barátság erősödését. — Mi a legfontosabb tennivaló az őszi hónapokban az MSZBT előtt? — A legfontosabb és legsürgősebb tennivalónk az őszi hónapokban az orosz nyelvtanfolyamok szervezése. Békéscsabán csakis az MSZBT-klubban szervezünk ilyen tanfolyamot, s itt biztosítjuk a legtöbb kisegítő eszközt: magnetofont, a lemezjátszóhoz szovjet nyelvleckékről készült lemezeket, szemléltető képeket, dia- és orosz nyelvű filmeket. Ezenkívül időnként szovjet vendégeket hívunk meg, akik a hallgatókkal beszélgetést folytatnak, s így a tanfolyamon részt vevők gyakorolhatják a tanultakat. Vidéken a művelődési otthonok szerveznek nyelvtanfolyamokat, amelyekhez ugyancsak biztosítunk szemléltetőeszközöket. Az Állami Könyvterjesztővel tárgyaltunk, hogy a megyében biztosítsák a tanfolyamhoz szükséges Suara—Szabó-féle tankönyvet. Az idén sokkal szélesebb körben akarjuk megszervezni a nyelvtanfolyamokat, mint tavaly. — Milyen eszközök állnak az MSZBT rendelkezésére a Szovjetunió eredményeinek, a szovjet nép életének ismertetésére? — A legalkalmasabbak erre a különböző kiállítási anyagok, ötven képes sorozatunk van jelenleg, mely a Szovjetunió minden területéről — a mezőgazdaságtól az űrrepülésig — ad tájékoztatót. Egy-egy sorozat 30—40 tablóból áll. Vidéken a művelődési otthonokban és nagyobb iskolákban rendezünk ezekből kiállításokat. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban más kiállításokkal egy időben mi is rendezünk önálló bemutatókat a rendelkezésünkre álló képanyagból. Ezt a vidéki múzeumokban is megszervezzük. Október elején pedig könyvkiállítást rendezünk Békéscsabán a nálunk kiadott szovjet, és a Szovjetunióban megjelent magyar könyvekből. Ezenkívül minden hónapban 6—8 tekercsből álló olyan dokumentum-filmet is bemutatunk, melyet a filmszínházak nem kapnak meg. Az idén is megszervezzük az ifjúsági filmahkétokat, ezeken a legjobb tanulók vehetnek részt az iskolákból. — Rendeznek-e előadásokat a Szovjetunióról és lesznek-e az idén is baráti találkozók? — A magyar—szovjet barátságot erősítik természetesen a különböző előadások, de főleg a baráti találkozók. Előadásokat a művelődési otthonok rendeznek. Ezekhez mi rendszeresen küldünk írásos anyagokat, ezenkívül más szerveknek is, így az üzemeknek, községi és városi tanácsoknak, tsz-eknek, állami gazdaságoknak, TIT előadói csoportoknak, nőtanácsoknak és így tovább. A baráti találkozókat az idén szélesebb rétegekkel szervezzük meg. Már tárgyaltunk a szovjet elvtársakkal erről. Minden hónapban szeretnénk találkozót szervezni a megyében termelőszövetkezeti tagokkal, munkásokkal, pedagógusokkal, orvosokkal. Munkánkhoz természetesen a társadalmi szervek segítsége szükséges, hogy a kongresszusi irányelvekben lefektetett feladatot: a magyar és szovjet barátság további erősítését előbbre vigyük, s ezt a segítséget igényeljük is — fejezte be tájékoztatását Pankotai elvtárs. K. J. ként igen éles az úri világ ábrázolása, s ebben Mikszáth Kálmán munkásságának folytatója, sőt bírálataiban túl is szárnyalja elődjét. Az 1919-es forradalom bukása után a dolgozó nép nyomora, s az a szellemi terror, mely uralkodott a lelkeken, arra a belátásra bírja, hogy nem érdemes jónak lenni, (tégy jó mindhalálig). Ez a gondolat úgy vetődik fel, hogy nemcsak nem érdemes, de nem is lehet ebben a világban, ebben a rendszerben jónak lenni, mert Magyarország a láp világa, mely minden értelmes gondolatot, jó szándékot elemészt. Ez a felismerés fejeződik ki bizonyos mértékig a Rokonok c. regényében is, Kopjáss István tragédiájában, de a falusi értelmiség kiúttalan sorsát bemutató A fáklya és Az Isten háta mögött című regényében is. Szólni kell még néhány szót bő humorú egyfelvonásosairól, melyek előadva bizonyára jól elszórakoztatnák a nézőközönséget. Igen jelentősek történelmi regényei is: az Erdély regénytrilógia és Rózsa Sándor, mely az egykorú paraszti sorsra való utalásával nagy felhördülést keltett az akkori szemforgató irodalomkritikában. A munkásosztály életéről kevés az élményanyaga, de azért az ún. Csibe-novellákban igyekszik ábrázolni a proletariátus élnyamottságát. Sajnos, nem ismerte fel a proletariátus történelmi szerepét. Móricz Zsigmond életművét öszszefoglalva elmondhatjuk: olyan íróról emlékezünk ma, aki méltán megérdemli dolgozó népünk s épülő szocialista államunk megbecsülését. Püski Gáborné TIT-edőadó b Ilyen hosszú távoliét Ok Különös, szép francia—olasz filmet tűzött műsorára szeptember 6—7-ig a füzesgyarmati November 7 mozi. Olyan ez a film, mint a muzsika, amely hangulat-hullámai hátára veszi a nézőt, és sodorja, sodorja az érzelmek mély örvényébe. A távolság, a halott emlékezet drámáját látjuk. Egy ember, aki többé nem harcol gondolatvilágának üressége ellen, egy asszony, aki küzd, hogy visszaadja neki az emlékezőtehetségét — a főszereplők. Nagy élmény lesz a füzesgyarmati nézőknek az „Ilyen hosszú távoliét” bemutatása. Megkezdődtek színházunkban a Pygmalion próbái A Békés megyei Jókai Színház- ■ ban megkezdődtek G. B. Shaw Pygmalionjának próbái. Ez a darab lesz a színház első békéscsabai bemutatója, melyben a prózai társulat kitűnő művészei kaptak szerepet. A darabot Vass Károly főrendező rendezi. A Mindent a mamáért című zenés vígjátékba több új szereplő kapcsolódott be. Az elmúlt sze-Nemzetközi Mezőgazdasági Könyvkiállítás Budapesten Szeptember 4-én délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretiek között nyitják meg Budapesten a Nemzetközi Mezőgazdasági Könyvkiállítást a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban. Megnyitót Dr. Soós Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatóságának vezetője mond. A nagy érdeklődéssel várt kiállításra a Bcxlgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, az NDK, a Román Népköztársaság és a Szovjetunió is elküldte legújabb mezőgazdasági szakkönyveit és szaklapjait. zonban nagy közönségsikert aratott vidám darabot szeptemberben táj előadásokon mutatja be a színház. Ma, kedden Sarkadon, szerdán Tótkomlóson és csütörtökön Mezőberényben játsszák. Szeptember 9-én Hódmezővásárhelyen vendégszerepeinek. SZEPTEMBER i. Békési Bástya: Borús reggel. Békéscsabai Brigád: Üdülés pénz nélkül. Békéscsabai Szabadság: A nagy mérkőzés: Békéscsabai Terv: Veszélyes út. Gyomai Szabadság: Amíg holnap lesz. Gyulai Petőfi: viharok bolygója. Gyulai Erkel: Kenyér, szerelem, Andalúzia. Mezőkovácsházi Vörös Október: Htotónjáró szerelem. Orosházi Partizán: Babette háborúba megy. Orosházi Béke: Matróz a rakétában. Sarkadi Petőfi: Szerelmi levelezés. Szarvasi Táncsics. A hamis alibi. Szeghalmi Ady: A régi idők mozija; Olvasom a minap a szenzációs Képes Kurír nagy leleplező cikkét, miszerint Borz Edgar budapesti lakos a frissen megszerzett diplomájával nem akar vidékre menni. A cikkből kiderül, hogy fent nevezett Borz Budapesten született. Cinkotán túl még sohasem járt életében, tehenet kétszer látott az állatkertien, a fej trágyáról azt hiszi, hogy az egy újfajta sampon. Ennek ellenére görcsösen ragaszkodik egy pesti álláshoz. A Kurír végül leszögezi, hogy Borz Edgár nem szép fiú, nem jó fiú, tettével az imperialistákat segíti, és majd ki fog kapni. Továbbá olvasom az Esti Hírmondóban, hogy Bükkönyfőről újabb húsz fiatal jött Budapestre segédmunkásnak, akik marcangoló honvággyal hemperegnek a munkásszállás hófehér, ám lényüktől idegen ágyain. Mindezek» után láttam egy magyar Budapestre költözöm filmet, ahol egy vidékről jött fiú és lány olyannyira belesüllyedt a züllés mocsarába, hogy azt csak tizenhat éven felülieknek lehetett megnézni. Ezeken a szomorú jelenségeken töprengve hallgattam meg a rádió „Élőszóval — muzsikával” című műsorát és ennek köszönhetem, hogy kezdek tisztán látni. Tudniillik. Végigélveztem egy énekszámot, amelyben Vámosi János ellentmondást nem tűrő hangon leszögezi, 'hogy „élni csak itt, Pesten lehet”. Na kérem: Borz Edgár talán nem akar élni? Dehogynem, többször is, ha lehet. Ezért akar Pesten maradni. A következő énekszám megállapítja: „Budapest, Budapest, te esodás, Tm vagy nékünk a obogás.” Világos: a Bükkönyfőről jött húsz fiatal is szeretne minél tovább szívdobogni. Persze, hogy feljöttek Pestre. Ezután már feszülten figyeltem, de ennek ellenére egyáltalán nem hallottam, hogy például „Besenyszög, Besenyszög, te csodás.” Pedig ott is elférne húsz fiatal a tszben — gondolom. Ellenben tudomásomra jutott, hogy a Csini-baba, akit oly gusztusosán írlak le, pesti lány és kész. Ezután az egyik népszerű előadóművésznőnk bizalmasan bevallotta, hogy ö mindig Pestről álmodik és fütyül ő Párizsra és a grandbulvárra, ha a Dob utcában sétálhat. Megtudtam, hogy Budapest egy csodás tünemény, aki tehát — teszem azt — Hajdúböszörményben született és csodás tünemény-igényét eddig csak a délibábbal elégíthette ki, láthat egy másikat is, ha felmegy Pestre segédmunkásnak. A műsor fénypontja ilyen szempontból egy üde gyermekkórus volt, amely egy „Pesten élni jaj, de jó” című dalocskát adott elő nagy sikerrel. Az az érzésem, hogy most már számíthatunk a négytől tíz éves korosztályok Budapestre való erőteljes feláramlására. Az est tanulságait ösz_ szefoglalva, be kellett látnom, hogy az ember vidéken legfeljebb az ázalék-áll atkák színvonalán élhet, szürkén, szomorúan — az élet örömeitől végérvényesen megfosztva. Éppen azért teljesen igazat adtam Borz Edgárnak. Miért menjen pont ö vidékre? Menjen más. Holnap megpályázok egy budapesti állást és nyolctagú családommal felköltözöm Budapestre. Utóvégre nekem is jogom van élni! — kefe —
