Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

1962. szeptember L. 2 Szombat Miért húzódik a beszámolókészítés Csanádapácán ? — Milyen tanulságot sxüríek le ax irányelvekből a tsx-ekben ? — Szeptember első hetében me-A tagok önkritikája gyeszerte megkezdődnek párt­­alapszervezeteinkfoen az elmúlt évek munkáját és a legutóbbi ve­zetőségválasztás óta megtett utat felmérő taggyűlések. Ezek a tag­gyűlések előzik meg a községi, járási és végül a megyei küldött­választó pártértekezleteket, me­lyek a VIII. pártkongresszust ké­szítik elő. Csanádapácán szep­tember 4-én kerül sor az első tag­gyűlésre a Haladás Termelőszö­vetkezet alapszervezetében. Meglátogattuk a tsz pártvezetősé­gét, hogy érdeklődjünk: mint áll­nak az előkészületekben. El kell mondani, hogy nemcsak a Haladás Tsz-ben, hanem a köz­ség többi szövetkezetében sincs még kész a beszámoló, melyet pe­dig a taggyűlés előtt az esetleges módosítások, javítások, betoldá­sok miatt a vezetőségnek kollekti­ven kell megvitatni. Némely szö­vetkezetben, mint például az Üj Barázdában — ahol a pártmunká­ban fiatal, még gyakorlatlan a titkár —, komoly nehézségek mu­tatkoznak a beszámoló összeállí­tásában. De másutt is még az ele­jén, az adatok gyűjtésénél tart ez a munka. flZ elvtársak a sok „közbeeső” feladatra (félévi záró tsz-közgyű­­lés, a kongresszusi irányelveket tárgyaló taggyűlés, stb.) hivat­koznak, amelyek „kitolták” a be­számolók elkészítésének határide­jét. Valóban, az elmúlt hetek prog­ramja zsúfolt volt, de minden szövetkezeti szintű gazdasági érte­kezlet, nem is beszélve a legutób­bi taggyűlésekről, melyeken az irányelveket tárgyalták meg — csak segíthetett a jó beszámolók és általában a közelgő taggyűlések előkészítésében. S hogy segített ebben az aiapszervezetnek a köz­ségi pártbizottság? Igaz ugyan, hogy többször összehívták a párttitkárokat, amikor is Szűcs elvtárs részletesen, mindenre ki­terjedő magyarázattal elmondta: milyen szempontokat vegyenek figyelembe a beszámoló készítése­kor, hogyan használják fel ehhez a kongresszusi irányelveket. Arról is szó esett, hogy a párttitkár ne egyedül csinálja a beszámolót, Napjainkban, amikor a Vosztok III. és a Vosztok IV. űrhajók szen­zációs teljesítményéről értesülünk — minden eddiginél jobban át­­érezzük, hogy új korszak küszö­bén állunk. Az ember sorozatos győzelmei a világűr ostromában mindenkiben az eddiginél na­gyobb érdeklődést ébresztenek a csillagok világa iránt. Alaposabb csillagászati tudással jobban tud­juk értékelni az elért nagyszerű eredményeket. A legfontosabb ismeretek meg­szerzésére nyújtanak lehetőséget a TIT Békés megyei szervezete által megrendezésre kerülő előadások is. Az előadások foglalkoznak a csillagászat történetével, meg­emlékeznek azokról a ragyogó szellemekről, akik a haladást kép­viselték a 6000 éves tudományban. Az előadások után a TIT távcsö­ves bemutatókat rendez. A TIT Békés megyei szervezete által rendezett csillagászati hét programja a következő: 1962. szeptember 4-én, kedden 17 óra­hanem a különböző munkaterüle­teknek megfelelően, elsősorban a vezetőségi tagok, de az egyszerű párttagok között is ossza ki egy­­egy téma anyagának összegyűjté­sét, s mindezeket beszéljék meg előzetesen a pártánk! v üliekkel. Sőt, az Üj Barázda Termelőszövet­kezetben Kolocsi elvtársnőnek konkrétan is segített Szűcs elv­társ a beszámoló vázának, külön, böző pontjainak a kidolgozásá­ban. Az instrukciós megbeszélése­ken túl azonban sem a hathatós ellenőrzéssel, sem a konkrét, íe­­vőleges segítséggel nem sokat adott a község csaknem féltucat szövetkezetében a pártbizottság ahhoz, hogy realizálódjanak is az instrukciók. Ezért húzódott él a beszámotlókészítés. B kővetkező napok sürgős te­endője, hogy a községi pártbizott­ság részéről kézzelfoghatóbb le­gyen a segítségadás, s az alapszer­vezetek vezetőségei is igyekezze­nek a beszámolók formába-önté­­sével. Megkönnyíti a dolgukat, hogy nemrégen taggyűléseken vitatták meg a kongresszusi irány­elveket, amelyből máris sok ta­nulságot szűrtek le a községben, mind a párttagok, mind a párton­­kívüliek. Az irányelvek fényében látták méginkább meg, hogy he­lyes politika az, amit helyileg is igyekeznek megvalósítani az osz­­tályfaarc vitelében. A szövetkezet­ben • e/k a brigádvezetők, szövet­kezeti gazdák — akikre régebben származásuk miatt acsarkodtak — jól helytállnak, és ma már megbecsült tagok. S noha még ma is hallani értótien szót, hogy pél­dául: „X. Y. miért van ezen a poszton?” — egyre többen és meg­győzőbben magyarázzák meg az ilyeneknek: „Mert X. Y. ugyan­olyan állampolgára a hazának, mint te, és erre a posztra ráter­mettebb, mint te." Hasonlóan tisztább lett a kép az iskolázta­tások dolgaiban is. Mindenki egyetért abban, hogy az tanulhas­son tovább felsőbb iskolában, akinek jobb feje van, függetlenül attól, ki volt és ki most az édes­apja... S mOSt a kongresszusi irány­elvek fényében látják meg még­inkább az apácai kommunisták kor Orosházán a gimnázium csar­nokában A fizika és a csillagászat kapcsolata címmel Süli Árpád, a Fizikai Szakosztály megyei elnöke tart előadást. Az előadás után a gimnázium előtt távcsöves bemutató lesz. Gyu­lán 1962. szept. 5-én, szerdán 18 órakor az Erkel Ferenc művelődé­si házban Új problémák — új esz­közök a csillagászatban címmel szintén Süli Árpád tart előadást. Békéscsabán szeptember 7-én, pénteken 18 órakor a TIT klubjá­ban (Tanácsköztársaság útja 12. I. em.) ifj. Bartha Lajos, a buda­pesti Uránia Csillagvizsgáló mun­katársa Égitest lett a Föld című előadására kerül sor. Az előadás után a Kossuth téren lesz távcsö­ves bemutató. Az előadásokon az Üstökösök és az így jutunk a csil­lagokba című filmeket vetítjük. A csillagászati hét rendezvényein az érdeklődők díjtalanul vehetnek részt. Hursan György, a TIT megyei természettudományi szaktitkára, azt is, milyen helyes kezdeménye­zés volt a községi tsz-klub létre­hozása, ahova kivétel nélkül min­den szövetkezetből járnak szóra­kozni, beszélgetni, egymás véle­ményét kicserélni, vagy ahogy tréfásan mondják a községben: egységesülni a gazdák. Itt bizto­­gatják egymást: igenis tanulni kell, mert jó szövetkezetei csak hozzáértő tagokkal lehet te­remteni. Nem véletlen( hogy eb­ben az évben kihelyezett mező­­gazdasági technikumi osztály létesül Apácán, amelyre csak az Üj Barázdából 13-an jelentkez­tek, az összes jelentkezők száma pedig majdnem negyven. Itt, a tsz-klubban kerülnek szóba olyan dolgok is, melyeket egyik-másik termelőszövetkezet párttaggyűlé­se vagy közgyűlése mondott ki kollektiven, hogy például: nem is várható jó búzatermés olyan föld­ből, amelybe az egymást követő években mindig csak búza került, vagy amelyek nincsenek jól elő­készítve, trágyázva. így van ez — s mondják a példákat saját szö­vetkezetükből, míg aztán odaka­nyarodik a beszélgetés, hogy „az idén nálunk sem marad felszán­­tatlan terület”. Ezekről is, s ezek mellett sok minden másról keld szólni a be­számolóknak, amikor elemzik a szövetkezet gazdasági, politikai helyzetét, megállapítják: eddig jutottunk már el, és így kell to­vább mennünk. Ha ezek az alap­vető dolgok nem szerepelnek a beszámolókban, akár Csanádapá­cán, akár másutt, akkor nem le­het olyan taggyűlésre számítani, amely valóban fontos állomása a szövetkezet további fejlődésének. Ezért szükséges, hogy a beszámo­lókat megvitassák a pártvezetősé­gek, hogy azok alaposak, elem­zők, iránymutatók legyenek, az egész vezetőség, az egész párt­­tagságt valamint a pártonkíviili­­ek véleményét is kifejezzék. Varga Dezső Grat Emil von Wedel nyu­gatnémet békebarát megláto­gatta Magyarországot és a polgári pacifista szemével kö­rülnézett hazánkban. Tapasz­talatairól, észrevételeiről 3 hasábos cikket írt a Das ande­re Deutschland című német lapba. Wedel többek között a következőket írta: „Két barátommal gyorsmotor­vonattal érkeztem Budapestre. Az utolsó ausztriai állomáson meglepetésünkre az osztrák út­levélvizsgálók és vámhivatal­­nokok nem szálltak le a vonat­ról. A magyar határállomáson helybeli kartársaik szívélyesen üdvözölték őket. Ezt látva felöt­lött bennünk a kérdés, miért nem lehetséges ilyesmi az NSZK és az NDK határán? Egyébként a határátlépéskor láttuk a sokat emlegetett „halálsávot” is. Ez semmi egyéb, mint két közönsé­ges szögesdrót, olyasféle, amilyet azokon a telkeken látni, ame­lyeken nem lehet átjárni. A ma­gyar oldalon őrtorony áll. A vonat áthaladásakor a torony­ban álló katona a mellvédnek támasztotta a puskáját és barát­ságosan integetett a vonat uta­sainak. A vám- és útlevélvizsgá­lat a vonaton bonyolódott le, sok „hitt’ schön” közben. A geszti termelőszövetkezeti ta­gok most azt mondogatják a ve­zetőségnek: „Hiába, nektek volt igazatok, mi meg nem láttunk elő­re”. Most már az ügyet nem is kel­lene háborgatni, ha nem lenne benne néhány tanulság. De van, mert tanultak belőle a geszti tsz­tagok is, meg a vezetőség is. Gesz­ten, mint másutt is, vitatkoztak elég sokat a tagok az elosztás mód. szerén. A vezetőség a mar jól bevált módszert, a munkaegységet javasolta a tagoknak. A tagok pe­dig az itt-ott alkalmazott részes­művelés szerint vélték jobbnak a részesedés-elosztást. Vita vitát kö­vetett s nem is volt egy közgyű­lés elég, hogy döntsön az ügy­ben. A vezetőség képtelen volt iga­záról meggyőzni a tagokat, s vé­gül a közgyűlés a részesművelést szavazta meg. Nem értett ezzel egyet a vezetőség, dehát a tagok így akarták. És mi történt? Míg a növényter­mesztők bíbelődtek a kiosztott hol­dakon és csak a maguk részes földje érdekelte őket, addig a ta­­karmányosok, az állattenyésztők és a többiek gyűjtögették munka­egységüket, dolgoztak becsülettel. Még nincs ugyan pontos szám ar­ról, mennyit keresett a növényter-A Békés megyei Könyvtár már az elmúlt évek során is jól sike­rült előadássorozatokat rendezett. Különösen közkedveltek voltak az irodalmi hétfők és a vasárnapi művészettörténeti délelőttök. A könyvtár vezetői most elhatároz­ták, hogy ezeket az előadásokat az új ismeretterjesztési évadban a kerületi pártszervezetek helyisé­geiben és az üzemi kultúrtermek­ben, klubokban rendezik meg. Augusztus 30-án már több üzem vezetőjével kibővített megbeszélé­sen tárgyaltak a terv megvalósítá­sáról a megyei könyvtárban. Az új elgondolás célja elsősorban az, Budapesten szívesen fogadtak. Három és fél napot töltöttünk a magyar fővárosban, két napot Debrecenben és környékén, egy napot a Duna-kanyarban és másfél napot Dél-Magyarorszá­­gon, a jugoszláv határ közelében. Hála a rendelkezésünkre álló autónak, sok mindent láttunk. Ezért csak néhány jellemző él­ményről számolok be. Budapes­ten már csupán a Várban látha­tók a háborús pusztulás nyomai. A pesti utca képe körülbelül a régi, olyan, amilyennek 1938- ban láttam. A forgalom élénk. Egy áruházban — leszállított árakkal — kiárusítás folyt. A vevők mindenből a legelőnyö­sebbet iparkodtak megszerezni. Hasonlót láttam egy csemege­üzletben. Itt minden kapható, amit az ember szeme-szája kí­vánhat. Bármiféle hiányról itt nem lehet beszélni. Sajnos, a Nemzeti Galériának csak kevés időt szentelhettünk. A németül beszélő igazgató kitű­nő vezetése mellett áttekintést nyertünk az egész magyar festé­szetről, amely sokszorosan ösz­­szefonódott az olasz és francia mesterek hatásával. Amikor a számos művész szociális ott­honok egyikét meglátogattuk, mész tő, s mennyit az állattenyész­tő, de ahogy Proksz Béla elvtárs, a közscgi-termelőszövetkezeti párt. titkár mondja: 2:l-nél jobb lesz az eredmény a „munkaegységesek” javára. Van most olyan beszéd is, hogy „hát mi, tagok nem is akartuk annyira a részes művelést, de öt­hat ember nagyon rászedett ben­nünket és ezért szavaztuk meg”, így volt vagy nem, a közgyűlése­ken nem hagyta magát meggyőzni a tagság a jóról. Inkább hitt a ré­szes művelésben, melynek szocia lista jellege eléggé vitatható, hi­szen nem érezheti magáénak a termelőszövetkezeti gazda az egész közöst, ha jövedelme és munkája csupán egy kis darabka kukorica­­földtől vagy répaföldtől függ. Es Geszten hozzájött ehhez, hogy a jövedelemben is a „része­sek” húzzák a rövidebbet. Ahogy beszélik, sokat tanultak ebből a szövetkezetiek s a jövőben a mun­kaegység alapján történő osztást választják. Meg azt is mondják, hogy ezután jobban hisznek a ve­zetőségnek. — Mert nektek, vezetőségi ta­goknak volt igazatok, mi láttuk rosszul a dolgot... Varga Tibor hogy ezek a műveltséget gazdagító előadássorozatok még közelebb kerüljenek a dolgozó tömegekhez, mind több hallgatót — és természe­tesen olvasót is — nyerjenek az irodalmi hétfők, a vasárnapi elő­adások és a könyvtár számára. Az egyes előadásokat az idén is ne­ves előadók: írók, történészek tart­ják. Üj terv a megyei könyvtárban, hogy jövőre 500 ezer forintos költ. séggel modem előadó—kiállító-ter­met építenek. Az építkezéshez szükséges anyagi fedezet már biz­tosítva is van. világossá vált, milyen példamu­tatóan gondoskodnak a megöre­gedett művészekről. Meglátogattuk munkások ré­gi és új otthonát is. A lakóház kapualjában feliratot láttunk, amelyen az illetékes országgyű­lési képviselő fogadóóráját tün­tették fel. A Szövetségi Köztár­saságban a legtöbb választó azt sem tudja, hogy hívják az or­szággyűlési képviselőjét. Ezzel szemben Magyarországon szoros a kapcsolat a nép és a képvise­lők között. — Nagyon érdekesek voltak a Magyar Bóketanáccsal és a Hazafias Népfront helyi szervezeteivel folytatott megbe­széléseink. Többek között beszél­gettünk ott egy igen magas állá­sú bíróval, aki 1945 előtt is mű­ködött, továbbá egy régebbi fő­polgármesterrel, ügyvédekkel, egy teológiai tanárral és termé­szetesen munkásokkal is. Vala­mennyi kérdésünkre határozott válaszokat kaptunk. Gyakran rá­mutattak ilyen vagy olyan hiá­nyosságokra is, de remélték, hogy ezeket rövidesen felszá­molják. Ök is érdeklődtek felő­lünk, s a társalgás szabad és kö­tetlen volt. Végül az egyik mun­kás arra kért bennünket, jöj­jünk vissza jövőre, vegyünk részt épülő családi házának fel­avatásán, Látszott, hogy ezt a meghívást komolyan gondolta. Debrecenben, a „kálvinista Rómában”, alkalmunk nyílott Csillagászati hetet rendez a TIT Békés megyei szervezete Ahogy egy nyugatnémet látta Irodalmi hétfők, művészettörténeti délelőttök Békéscsaba üzemeiben és a kerületi pártszervezetekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom