Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

HX52. szeptember I. 3 Szombat Megvan a lehetőség a kiesés pótlására a damhegyházi Petőfi Tsz-ben — Több mint egymillió forint többletbevételre számolnak — Kopogósra sült, foszlós bélű fi­nom kenyér jelképként áll az asz­tal sarkán. Nem augusztus 20-a, alkotmányunk és az új kenyér ün­nepe van ma, hanem csak egy szorgos hétköznapi délután. De va­lahogyan itt, a dombegyházi Pe­tőfi Tsz háza táján mégis ünnepé­lyes a hangulat, öt óra után ötö­­sével-hatosával idősek, fiatalok ünneplőbe öltözve igyekeznek az új kultúrházhoz. Az elnök és a vezetőség tagjai szívesen invitál­ják az érkezőket helyfoglalásra. Elül a zaj, s az elnök, Debrecénj ' Pál elvtárs rövid bevezetője után az elmúlt közgyűlés óta a szorgos munkával telt napokat ecseteli. Szavaiban nincs dicsekvés, fellán­­golás és ledorongolás. Egyszerűen arról beszélt, hogy a legnehezebb munkák idején, az aratás-, csép­­léskor milyen szorgalommal, be­csületesen dolgoztak a Petőfi Tsz tagjai. Nyíltan, őszintén szólt ar­ról is, hogy gabonából bizony nem takarították be azt a mennyiséget, amennyit terveztek. A 14 mázsa 10 kilogramm helyett csak 10 má­zsa 60 kilogramm a holdankónti termésátlag. Ezt jórészt a kedve­zőtlen időjárás okozta, de hozzá­járult 32 is> h°sy várnak, ott próbálkozott a kiesés pótlásával, ahol lehetőség volt. Három évvel ezelőtt még siral­mas volt a Petőfi Tsz állatállo­mánya. Ma már az elsők között áll a járásban. Gyönyörűek a ser­téseik, hízómarháik. A kiesés pót­lására a betervezett 1200 hízó he­lyett 1500-at adnak az államnak az 1962-es gazdasági évben. Jú­niusban már a jövő évre tervezett süldőkből 300-at hízóba fogtak, hogy december 31-ig még leadásra kerüljön. Csupán a sertésleszállí­tással 460 ezer forintot pótolnak. Baromfiból; hízómarhából, tejből, kenderből több mint egymillió fo­rint többletbevételre számolnak, így a gabonánál kiesett munka­­egységenkénti öt forint pótlására megvan a lehetőség és élnek is ez­zel a Petőfi Tsz tagjai. Minden szál gabonára, növényre úgy vi­gyáznak, mint annak idején a sa­játjukéra. Az elnök beszámolójá­hoz az egyik fiatal tsz-tag rövi­den csak annyit mondott: „Ügy hallottam a beszámolóból, hogy 300 ezer forint többletbevételünk lesz kenderből, megtoldhatnánk ezt még egy párezer forinttal az elmúlt év őszén nem adtak meg mindent a földnek, amit az megkívánt. Több mint 800 ezer forint a kiesés, amelyhez hoz­zájárul a mák, a lucernamag és az uborka is. Ez munkaegységen­ként mintegy öt forint csökkenést jelent Az elnök szavaira nem szisszen­tek fel, nem morajlott a közgyű­lés, hiszen tisztában vannak azzal a Petőfi Tsz tagjai, hogy a mos­toha időjárás ellen keveset tehet­nek. De azt is nagyon jól tudják, hogy a kiesést még pótolni lehet Bíznak a jó vezetésben. Joggal. A vezetőség amikor látta, hogy a a gabona nem adja meg azt, amit akkor, ha a rakodási helyen a fel­csúszott köteleket a kévéken meg­igazítanánk. Ez csak pár pillanatig tartó munka. A kender nagyon szép, 50 százaléka osztályon felüli és 50 százaléka első osztályú. De legalább két vagonnal több lenne az osztályon félüli kenderünk, ha ezt a rövid és kevés időt még rá­fordítanánk.” Kicsi, apró dolognak tűnik és milyen igaza van a fiatalember­nek, jóformán fáradságba sem ke­rül és ezreket jelent. A közgyű­lés nem kavart nagy vitát, akik hozzászóltak, azok javasoltak, se­gíteni akarnak. Csepkó Eta megismerni a református egy­ház nagy jelentőségét. A refor­mátus egyház elejétől fogva ma­gáévá tette a nemzeti érdekeket és az elnyomottak oldalára ál­lott. A debreceni református püspök mondotta nekünk: „Ho­gyan lehetnék egy olyan rend­szer ellen, amely népemnek és nevezetesen a kisparasztnak a legnagyobb előnyt biztosítja?” Igen tanulságos volt Debrecen­ben a mintaszerű Mezőgazdasá­gi Akadémia. Ebben agronómu­­sokat képeznek ki. Jártunk Deb­recen közelében egy igen nagy mezőgazdasági termelőszövetke­zetben, amelynek területe több­ezer hektár. Ennek a szövetke­zetnek elnöke egykor kisparaszt volt. Kevés és sovány földön gazdálkodott, ezért cselédnek is el kellett szegődnie. Most ügye­sen és jó eredménnyel vezeti a mezőgazdasági nagyüzemet. Ez az őstehetség vajon érvényesül­hetett volna-e a múltban? Magyarország óriási lépést tett a félfeudálizmusból egyenesen a szocializmusba. A debreceni egyetem és pél­daszerű klinikája megtekintése után meglátogattunk két gimná­ziumot. Ezekben német nyelvet is tanítanak. Legnagyobb megle­petésemre az egyik református, a másik pedig katolikus gimná­zium volt. Miután az egyházak pozitiven viszonyulnak az új tár­sadalmi réndhez, az állam aggo­dalom nélkül az egyházaknak is részt ad a nevelő munkában. Mindkét iskolában részt vet­tünk két felső osztály óráján. A tanárok legnagyobb része nő. Oroszból fordítanak németre és viszont. Megkérdeztük a tanuló­kat, ki járt közülük külföldön? A 40 tanuló közül 6 Ausztriá­ban, 2 Olaszországban, 1 Fran­ciaországban és 35 az NDK-ban járt A Szövetségi Köztársaság­ban egyikük sem járt. Egy-egy diák — mint a számokból ki­tűnik — több alkalommal is volt külföldön. Az ifjúság mindenütt kitűnő benyomást keltett. Tanulni vá­gyó, szerény és öntudatos. A né­met gimnáziumokba csak olyan tanulókat vesznek fel, akik az alapfokú iskolákban elegendő németet tanultak. Német szülők gyermekeit azonban akkor is felveszik, ha egy szót sem tud­nak németül. A magyarok arra törekednek, hogy minél széle­sebb körben terjesszék a német nyelvtudást. Magyarországon több német gimnázium működik, ezenkívül szlovák, román, szerb­­horvát is. Ezzel a messzemenő kisebbségvédelemmel sikerült megoldani a nemzetiségi kérdést, amely évszázadokon keresztül mérgezte a légkört. Végigutaztunk a Balaton mentén. Kaposvárott hosszabb beszélgetést folytattunk a helyi A kiváló kombájnosok találkozójáról Rövid tudósításban már hírt adtunk arról, hogy a MEDOSZ megyei bizottsága összehívta és ünneplésben részesítette megyénk legjobb eredményt elérő kombájnosait. Samyai Ferenc elvtárs, a MEDOSZ megyebizottságának elnöke sok tényt sorakoztatott fel az állami gazdaságok és a gépállo­mások kombájnosainak dicséretére. A kiváló kombájnosok tiszteletére rendezett ünnepségen számo­sán szólaltak fel. Szelezsán György: megfele­lő elosztást. Szelezsán György, a Bánkúti Állami Gazdaság kombájnosa kö­szönetét mondott azért az ünnep­lésért, amelyben a MEDOSZ me­gyebizottsága részesítette a jó eredményt elért kombájnosokat. De felszólalásában elmondotta azt is, hogy a kombájnok nincsenek megfelelően elosztva: az állami gazdaság lőkösházi üzemegységé­ben már régen befejezték az ara­tást, amikor a szövetkezetekben még sok gabona állt talpon. Vé­leménye szerint a kombájnokat úgy kell elosztani, hogy minden­hova egyenlően jusson és lehető­leg egyszerre fejeződjön be az aratás. Szelezsán Péter: a kombáj­­nos szerelő is legyen. Szelezsán Péter, a Bánkúti Ál­lami Gazdaság másik kiváló kom­­bájnosa felszólalásában kétségbe vonta azt, hogy 10 ezer mázsa gabonát rövid idő alatt, szemvesz­teség nélkül lehet levágni kom­bájnnal. Ö egyébként szerelő a Bánkúti Állami Gazdaságban, s mindig ott dolgozik, ahol legna­gyobb szükség van rá. Véleménye szerint minden kombáj nőst úgy kell kiképezni, hogy a szerelő­munkához is értsen, s ne kelljen neki a legkisebb hiba miatt is ácsorogni, szerelőre várni. Demján János: 719 tonna gabonát aratott, csépelt. Demján János, a Kondorosi Gépállomás kombájnosa legtöbbet csépelt el a megye gépállomásai­nak SZK—3-assal arató kombáj­­nosai közül. Nem régi traktoros, mindössze 1952-ben kezdett meg­ismerkedni a traktorral az Ör­ménykúti Állami Gazdaságban. Miután 719 tonna gabonát leara­tott és elcsépelt, DT-traktorával hozzálátott a nyári mélyszántás­hoz a kondorosi Lenin Tsz-ben, s augusztus 25-ig 150 holdat szán­tott fel Betkó Józseffel, váltótár­sával. Változóit a borízlés — Csaknem ötvenszer több palackozott bort exportálunk, mint a háború előtt— Hasznos tanulságokat nyújtott az új külföldi borízlés megismeréséhez a harmadik budapesti nemzetközi borverseny Az egy héttel ezelőtt véget ért harmadik budapesti nemzetközi borverseny jelentős sikereket ho­népfront-bizottsággal. Részt vettünk egy járási népfront­gyűlésen. A zuhogó eső ellenére eljöttek az emberek és megtelt a terem. Egy fiatalember költe­ményt szavalt. Sok kérdést in­téztek hozzánk. Alig volt még részem ilyen gyűlésben, ahol perceken belül kialakult a kap­csolat előadó és hallgatóság kö­zött. Megkértek, beszéljek a Szövetségi Köztársaságról. Ami­kor éjféltájban befejezték a gyűlést, a hallgatóság nagyon sajnálta, hogy a vita nem folyik tovább. El sem tudom mondani, milyen jóindulatúak voltak az emberek. Egy vadászkastélyban éjszakáztunk. Másnap Pécset látogattuk meg, aztán visszatér­tünk Budapestre. A fővárosban , a Parlament épületében ismertették velünk az országgyűlés és a népképvi­seleti bizottságok munkáját. Közben kitűnő kávét szolgáltak fel, amit egyébként mindenütt kötelezően megkaptunk. Végül elbúcsúztunk az elbűvölő elnök­asszonytól. A magyarok vendég­szeretetét nem lehet túlteljesí­teni. A nép forró óhaja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság népével is felvehessék a kapcso­latot. Jóllehet, nem feledték a borzalmas hitleri időket, nem gyűlölködnek: a barátságot és a békés egymás mellett élést akar­ják.’1 zott a magyar borok számára. De ezekkel legalábbis egyenértékű eredmény, hogy a versenyen a magyar borászati technológia és külkereskedelem fontos tapaszta­latokat szerzett. A borízlés általában húsz-hu­szonöt évenként változik, mostani módosulása azonban különösen fi­gyelemre méltó, mert együttjár az egész alkoholfogyasztás szerkeze­tének változásával. Világszerte tö­rekvés, hogy a tömény, úgyneve­zett rövid italok helyét a megfe­lelő mennyiségben ártalmatlan bor, sör, illetve az egészséges alkohol­­mentes üdítő italok foglalják él. Európában és Amerikában, a pá­linka-, rum- stb. fogyasztás csök­kenése mellett, néhány év alatt kétszeresére, az északi államokban pedig még ennél is nagyobb mér­tékben emelkedett a borfogyasz­tás. Mindez természetesen növelj a hazai borexport lehetőségeit is. E téren egyébként máris igen nagy a fejlődés: jelenleg körülbelül csaknem ötvenszer több palacko­zott bort adunk el külföldön, mint a második világháború előtt. A magyar szőlők leve több mint 30 országba, a világ csaknem vala­mennyi borfogyasztó államába el­jut. Piacaink megtartásához és bőví­téséhez azonban kj kell elégíte­nünk a most kialakuló új borízlést is. Az idei nemzetközi borverse­nyen már alig szerepeltek az éde­sített, fűszerezett vermut-jellegű italok és a nehéz, ó-ízű, sárga szí­nű borok — helyüket a könnyebb, a szőlő színére és aromájára em­lékeztető, üde, zöldes borok fog­lalták el. Ezek készítéséhez igen nagy technikai felkészültség kell, hiszen a friss szőlő jelleg megőrzé­se a szüreten, és főként a keze­lésen, érlelésen múlik. Pincéinket és egész technológiánkat a friss, üde, ízében, színében, illatában a szőlőre emlékeztető borok előál­lításának megfelelően kell fej­lesztenünk. Ez természetesen nem vonatkozik a tokajira, amelynek éppen az ó-íz az egyik jellegzetes­sége. (MTI) Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat magas- és mélyépítésben jártas technikust keres műszaki vezetői állásra. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni: BÉKÉSCSABA, Szent István tér 7. 50598

Next

/
Oldalképek
Tartalom