Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-30 / 202. szám
1962. augusztus 30. 3 Csütörtök Töprengésből — bizakodás c^zlik a ifi nőni el) cd Valami különös történhetett, mert az elnök már napok óta lógó fejjel jár. Mintha keresne valamit, amit elhagyott vagy amit elvesztett vagy éppen azt, amitől egyik napról a másikra a meg nem értés, az alaptalan gyanúsítgatás folytán összeroppant: a bizakodás. Legyint, félrefordítja fejét és a porba köp. — Egyesek szemében ennyi sem vagyok! Megütközve állok alacsony, szikár termete előtt. Ravaszkás szeméből mintha átok szóródna. Az augusztusi kánikulában minden szikrázik körülötte. — Bajban vagyunk. E bajban a barátok, az elvtársak egy része is, de különösen az állatorvosok fenyegetőznek: minek vásároltunk süldőt, amikor az elhelyezés feltételei, a vízellátás, az etetés körülményei, a higiénia még követelnivalót von maga után. Töpreng, mint aki semmiről sem tehet és semmit sem csinálhat. — Bűnös vagyok a kákán is csomót keresők szemében, mert a 896 tervezett hízó helyett a párt VIII. kongresszusa tiszteletére 1300 hizlalását és értékesítését készítettem elő. Azt mondják, mindezt elemi feltételek nélkül. Bejárjuk a sertéstelepet. Keressük az elemi feltételek hiányát. Az Építésügyi Minisztérium tégla- és cserépgyártó üzemeinek raktáraiban mintegy 150 millió tégla és 14 millió cserép áll szállításra készen, pedig a váratlan márciusi hideg sok nehézséget okozott a termelésben. A jelenlegi árukészlet azonban már több a szokásosnál. A nem kívánatos felhalmozódás csökkentésére a kereskedelem őszi vásáraihoz hasonlóan, a cserépgyártók is kiárusítást rendeztek. Az elhelyezés, a gondozás és a beteg süldők elkülönítése, ha nem is kitűnő, de a megyei átlagon felüli. Most már van jó ivóvíz is. Elkészült a kút. Az orvos kétrészes beteg-ól felállítását rendelte el. Itt háromfachost csináltak. Az elsőben a koplalósokat, a másodikban a diétásokat, a harmadikban pedig a gyógyultakat tartják — utómegfigyelésen. Az ólak mentén fertőtlenítő ládák. A klór átható szaggal árasztja el a telepet. A portalanítást is megoldották. Vízzel öntözték meg a tetőszerkezet álsó részét is. A betegeket kamillás teával itatják és árpalisztes, zablisztes darát főznek diétás ételnek. A rendszeres ellenőrzés és fertőtlenítés mellett, a kórokozókat „kétvállra” fektették. Ezekben a napokban minden ideg pattanásig feszül, mert most dől el; eredménnyel járt-e a fáradozás vagy pedig visszaesik az egész állomány. A telepen csend van. A „beteg”ólban az eddigi nyögést röfögés váltja fel. A diétás-ólban fekvő süldők farka már felkunkorodott. Gyógyulnak. Ez az emberi gondosság érdeme. Az elnök hosszúkás, beesett arcába gömbölyded vonalak rajzolódnak. Derűsen mosolyog. — Megmutatjuk — fordul a gondozók felé —, hogy a felajánlást, az 1300 sertés meghizlalását előírásának — mégis jól használható az igénytelenebb külsővel is beérő épületeken. Különösen előnyösen kihasználhatják az árengedményt azok, akik ólakat és kisebb mezőgazdasági épületeket, esetleg víkendházakat akarnak építeni. A leértékelt tetőcserepet a TÜZÉP építőanyagértékesítő-telepein szerezhetik be az érdeklődők. (MTI) I a »«« ff » > * I tf Ml HMM és értékesítését .valóra váltjuk. S ebben a valóra váltásban nem mo. lesztáljuk, s nem fenyegetjük rendőrséggel, sem pedig másmilyen szervvel azokat, akik a krízis idején, a segítségadás helyett kést döftek belénk. Az elnök bizakodik. Ez jó jel. Túltette magát a fenyegetéseken, a gyanúsítgatásokon, mert ilyen következtetést vont le azoknak a magatartásából, akik a bajban . a magas „c”-n kezdtek vele beszélni. De ki az, aki esetleg mást gondolna, amikor késő este a vacsora mellő] vagy éppen a vetett ágyból rángatnák az állatorvos lakására lelkikorpára, jegyzőkönyvezésre. — De sürgős lett hirtelen az egészségügyi intézkedés! Két hónap telt el, ahogy a bélgyulladás felütötte fejét, miért csak hatvan nap múltán rontanak az embernek? Ez a miért embermagasságig érő kérdőjelként áll még ma is a szeme előtt. Az önérzetében összetört ember lassan, mint a kórházi beteg, lábadozik. Visszaköltözik szívébe, eszébe a bizakodás, a kiapadhatatlan igyekezet, a szorgalom, az odaadás. Ez 5, az igazi Szőke Károly, a csavaros eszű gazda.Férfi módjára állta — igaz kicsit megtorpanva — a csillagos ég nyakába szakadását, mert ilyesmi történt Köröstarcsán. Néhányan már arra gondoltak, hogy a gondok teljesen összetörték. Pedig nem. Ebben az emberben az utóbbi hetekben valami ugyan össze akart roppanni) de az az igyekezet, bizakodás, odaadás, együttérzés és tenniakarás, amit környezetében, a kommunisták és a szövetkezetért nagy áldozatot vállaló egyszerű emberek felmutattak, megacélozták. Újra a régi lett: kedélyes, csordultig tele tervvel, ötlettel, határozottsággal. Dupsi Károly >■♦ * f«f f f « » « ♦ f ♦ « « »< »< Az Orosházi Üveggyár építkezésénél percnyi pontossággal jönnek a brigádok ebédhez. Csak úgy munkaruhában. Persze előbb rendbe hozizák magukat: kezet mosnak, megmosdanak. Egy asztalon stóezba rakott háromszögletű műanyagtálcák, evőeszközök. Akik a sorban odajutnak, vesznek belőle. Nincs különösebb panasz sem a minőségre, sem a mennyiségre, csak a fiatalabbak közül keveslik egyesek az adagot. Jó étvágyuk van, igényesek is. Nem tudják, hogy valamikor a munkások kenyeret és hagymát ettek ebédre. Ha jól ment, akkor szalonnát is. De C6ak az épülő fal tövében, téglán ülve. Este pedig tésztaleves várta őket otthon. Palik Pál, a Karasz-brigád tagja az ablaknál. így „felszerelve" érkeznek az ételkiadó-ablakhoz ahol fehér műanyaged'ényekbe porciózva kapják meg a háromfogásos ebédet: levest, húst, főzeléket és tésztát. Az idősebbek azonban jól emlékeznek még azokra az időkre. Talán akkor álmodni sem merték volna, hogy egyszer 3 forint 30 fillérért, (amiért sokakoak fél órát sem kell dolgozniok), ilyen jól és kitűnő körülményeik között ebédelhetnek. Az asztalnál balról: Braun József betonozó, Báta Ferenc egyetemi hallgató, Mészáros József és Szaszák György gépkezelők'. Háttal ülnek, balról: Vlncze Imre betonozó, Kun Sándor és Tóth Imre egyetemi hallgatók, Szaniszló József és Jova István gépkezlők. És erre a lehetőséget a fiatalokkal együtt ők teremtették meg évek során végzett becsületes munkájukkal. Pásztor Béla ♦ ♦ f-f* t ♦ «. > f ff ff < Kiárusítás cserépből — Leszállították a harmadosztályú tetőcserép árát — Üj rendelkezés alapján jelentő, sen leszállították a harmadosztályú tetőcserép árát. Az év végéig az elsőrendű árunál ötven, illetve hetven százalékkal olcsóbban árusítják a harmadrendű tetőcserepet. Ez a leértékelt anyag — bár nem felel meg a szabványok minden Á Békéscsabai Konzervgyár rra r m r mm női es férfi segédmunkásokat azonnal felvesz Jelentkezés a felvételi irodán 50580 — Nekünk annyi földünk sem volt régen, ahová a könnyünk lecseppenjen — mondta fehér asztal mellett Perjési Gáspár, a Hidasi Gépállomás igazgatója —, mégsem emlékszem rá, hogy személyes bosszú fűtött volna. Egyszer mégis megtörtént velem, hogy törvényt szereztem magamnak, magunknak. Fiatalok is ültek az asztal mellett, s arról beszélgettek, szép-e a bosszúállás és megengedhető-e. Véleményük az volt, hogy: nem szép és nem engedhető meg. Perjési szavaira azonban elcsendesedtek. — Apám kubikos volt — kezdte az igazgató —, de úgy harminc táján, szégyenszemre béresnek, tanyásnak szegődtünk él egy gorzsai nagygazdához, Kábához. Tizenöt tehenet tartott Kaba. Anyámnak kellett fejni, énrám meg a disznókat bízták: késő őszig őriztem a kis kondát. Nehéz hely volt Kaba tanyája az egész családnak. De azokban az esztendőkben örülni kellett, hogy ilyen is jutott, öten voltunk testvérek, s én a legnagyobb! István-napkor álltunk szolgálatba, s Szilveszterkor már költöztünk is el Gorzsáról, Kaba szigorú fukarsága miatt! Parancsba adta a gazda, hogy CSERES TIBOR Emlék a mi a frissen fejt tejből egy kortyot sem ihatunk, hanem csak abból, ami a csarnokból visszakerül a disznók számára: a szeparált tejből kaphattunk. Fájt a szíve anyámnak. De hiába, Kaba kint lakott a tanyán, s minden reggel felkelt a fejés végére. S ha nem kelt is föl, várni lehetett Anyám, szegény nem is mert félretenni soha számunkra egy csuporra valót sem, hanem mindet beleöntötték a kannákba, amelyekkel apám a csarnokba kocsizott. Egy éjszaka kishúgom lázas lett és félrebeszélt. Akkor hajnalban gondolta anyám, hogy félliteres üvegbe mégis szerez a kislánynak egy kis tejet. Aznap nem is jött ki a gazda, s a kocsival apám simán elvitte a kannákat. De mikor köténye alatt az üveggel surrant volna szegény édesanyám a lakásba, ott termett mégis Kaba. Megtalálta a tejet. Hirtelen két pofont adott anyámnak. Anyám elsírta magát, beszaladt a lakásba. A tejesüveg eltört, a tej kifolyt. Ezt a pofont senki nem látta, senki nem tudta soha, egyedül én. Apám, ha tudja. bosszúról megölte volna haragjában Kabát. Amilyen hirtelenharagú ember volt. Különben maradhattunk volna ettől az esettől eltekintve Gorzsán. De anyám nem akart, azért kellett költözködnünk már szilveszterkor. Nehéz tél volt az, nehéz tavasz követte. Apám az emberpiacon várta a szerencsét. A szerencse hol érte nyúlt, hol nem. Aratás előtt én is kiálltam oda a placcra, hátha elvisz valaki dolgozni. Akkor történt, hogy egy reggel megjelent kocsival Kaba a sok szegényember között, hogy olcsó részért felfogadja az aratóit. Tizennegyedében vállalták akkor évben! A sok felnőtt szegényember rámosolygott keservesen a gazdára, s kellette magát, sőt, egymásra licitálva, igénytelenségét hangoztatta. Odafurakodtam én is a kerekekhez. Nem akartam én Kábához szegődni, nem. S ő ügyet se vetett rám, talán fel sem ismert. Dehogyis gondolt vele, mit forgatok én az agyamban. Míg ő munkásokkal alkudozott és megegyezett, én két kerékszöget kiemeltem és zsebrevágtam. Emlékszem, világosan előttem a helyzet, amikor megegyeztek, s gyeplőrándítással elindult a kocsi. Ahogy a forgalmas teret elhagyta, a lovak közé vágott Kaba. A lovak megugrottak, s táncosán fordultak a következő sarkon. Akkor az egyik hátsó kerék hirtelen kört csinált az árok felé: kiesett. A kocsi hátrabillent, Kaba is fejjel hátra, csak a saroglyábán akadt meg. Szerencséjére a gyeplőt nem eresztette ki a markából, s a lovak megálltak. Berakta a kereket, egy ággal megtűzte. Nevették a népek, felpattant az ülésre és megint a lovak közé vágott. Most már ijedtebben táncoltak a lovak. A huszárlaktanya előtt kiesett az első kerék., Kaba most a lovak közé bukott le, a rúd alá. A lovak megugrottak, vitték, ragadták a háromkerekű kocsit. Kabát a huszárok szedték fel. Az őrség. Jól összetörte magát. Hat hétig nem tudott felkelni az ágyból. — Eszembe jut mostanában, s nem tudom, helyesen cselekedtem-e én tízéves fejjel. Hallgattak a fiatalok, akik ezt az időt még elbeszélésből is alig ismerik. Egy lány szólalt meg végül: — Abban a helyzetben, mink is úgy lehet, így cselekedtünk volna.... Az ízlésesen berendezett étkezdében aztán szépen terített asztalnál jólesik a finom ebéd.
