Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-03 / 180. szám

1962. augusztus 3. 2 Péntek Ördögök a daliái* zsolnában Akcióban a „pokol kutyái” — Elit egységek börtönben Ha bárhol a világon a Wall Street zavarosban halászik, rögtön útnak indítják óikét. Ha valahol bármely nép le akarja rázni a yankee-imperializmus igáját, ak­cióba lépnek. A Pentagon legbrutálisabb csa­patai a dollár „ördögei” a tenge­részgyalogság egységei közül ke­rülnek ki. Saját magukat a „pokol kutyáinak” nevezik, és megérdem­lik ezt a nevet. A tengerészgya­logság 150 éves története a bruta­litás, agresszió és elnyomás törté­nete. Indulójukban büszkén ének­lik, hogy Mexikótól Tripoliszig lábbal tiporták más népek érde­keit. Bajtársiasság a gyilkolásig Az egységek szellemére jellem­ei) az alábbi történet, amely a má­sodik világháborúban a Csendes­óceánon történt meg. Azok a szerencsések, akik átél­ték az amerikai tengerészet értel­metlen, és rettentő nagy vesztesé­gekkel járó támadását a japánok által megszállva tartott Guadalca_ nal sziget ellen, sebesülten, bete­gen, vagy halálosan kimerültén az egyik üdülőtáborban tartózkodtak. Hébe-hóba kimenőt kaptak a vá­rosba, és megtörtént az, ami fia­tal katonáknál nem ritka eset, né­hány órával túllépték a kimenő idejét. Természetesen igyekeztek a késést úgy eltussolni, hogy a kapu helyett a kerítésen akartak be­mászni. Egyik napon, amikor a tengerészgyalogság két katonája jóval éjfél után a kerítésen má­szott be, saját egységük őrszemei állították meg őket. Nyilvánvaló, hogy megismerték az egyenruhájukat, arcukat, sőt a későn jövők még szóltak is hozzá­juk, ennek ellenére az őrök kö­nyörtelenül tüzeltek a géppiszto­lyaikból és megölték mindkét tár. sukat. A kihallgatáson megdi­csérték őket, hogy gátlástalanul eljártak a fcgy elemsértőkkel szemben. Ez a tengerészgyalogság által értelmezett bajtársiasság! Kiképzés a „pokolban" Nemrégen a nyugat-berlini Mor­genpost tudósítója hosszú, de óva­tosan megfogalmazott cikkben szá­molt be, hogy képezik ki a tenge­részgyalogosokat könyörtelen gyil­kosokká: „Előttünk emelkedett a tenge­részgyalogság újonc-laktanyája a Parris szigeten, Dél-Carolina ál­lamban. Valóságos pokol, gondol-11 tavalyi 27 vagonnal szemben az idén 50 vagon hízott sertést ad a Zsadányi Állami Gazdaság Főleg sertéstenyésztésre és hiz­lalásra rendezkedett be az el­múlt években a Zsadányi Állami Gazdaság, de emellett foglalkoz­tak juh- és szarvasmarha-te­nyésztéssel, hizlalással is. A te­hénállomány nem számottevő, mindössze 105 darab van jelenleg a gazdaságban, de január 1-től ezt is átadják valamelyik társgazda­ságnak, és a jövőben kimondottan csak sertéstenyésztéssel és juhte­nyésztéssel foglalkoznak. A gazda­ság sertéshizlalási terve évről évre nő. Például az elmúlt évben 27, ebben az évben pedig 50 súlyva­gon hízott sertést ad a népgazda­ságnak. A gazdaságban mind ol­csóbbá válik a sertéshizlalás, mi­után rátértek a zöldlucerna pépe­­sített etetésére. ták sokan; a hadsereg elitjének is. kólája — volt mások véleménye.” A tudósító leírja, hogyan vonul, nak be az újoncok a kaszárnyá­ba: „Tudták, hogy a külvilágot 80 napig nem fogják viszontlátni, tudták, hogy az őket felnevelő ci­vilizációba csak akkor fognak visz. szatérni, ha keresztülmentek a legkeményebb, legbrutálisabb ka­tonai kiképzésen, amely valaha is létezett.” Az amerikai tengerészgyalog­ság újoncai nem kapnak szabad­ságot, nem jár nekik kimenő. Kiképzés a börtönben Az újoncok számára a „belé­pés a pokolba” vagy a felvétel el­nyerése az „elit kiképzésre” nagy­mértékben hasonlít a börtönbe zá­ráshoz. Minden tárgyat le kell ad­­niok, amit a civiléletből magukkal hoztak. Hajukat kopaszra nyírják. Mindegyik zöld kiképző ruhát kap, az egyetlent, amelyet a kiképzés végéig hordaniok kell. Az első 80 nap alatt az újonc csak a tengerészgyalogsággal is­merkedhet meg. Meg kell tanul­nia, hogy mindent elnyomjon ma­gában, amely mint egyént meg­különböztetné a közösségben ... Az első 80 nap alatt az újonc soha sincs felügyelet nélkül. A há_ rom kiképzőtiszt közül az egyik mindig a szakasszal van. Még éjjel is ... És a szolgálat? Lekicsinylés vol. na, ha egyszerűen idegfeszítőnek és kimerítőnek neveznénk. Még az esti szabad idő is szolgálatnak számíti. Aki nem ír levelet, annak külön kiképzésre kell'járnia. Az ébresztőtől a takaródéig az újoncoknak a legvégsőkig kimeri, tő kiképzésen kell részt venniök. Napról napra minden egyes újon­cot fizikai teljesítőképessége leg­utolsó cseppjéig próbára teszik. Aki nem tudja a maximumot nyújtani kúszásban, fekvőtáma­szok gyakorlásában, vagy lövészet­ben, annak este vagy az éjszakai Amikor Balogh Ferenc életében először a közgyűlésen felszólalt, úgy érezte, megfordul véle a te­rem. A pipafüst lent kóválygott a csizmák alatt, a koponyák egész a plafonig szorultak fel és vissza, fordulva úgy néztek rá, mintha álmukból riasztották volna őket. Volt, aki csak a nyakát tekerte felé, volt olyan is, aki félfordula­tot csinált a széken és a pipacsu­torát is kivette a szájából. Ügy látta a hátulsó sorból, hogy a hosszú asztal is megbillent és az elnök, aki a ceruzájával kopogta­tott az asztalon, átnyaláboita a gerendát, nehogy továbbessen. A párttitkár a szipkáját szelelte és olyannak hallotta a hangot, mint­ha vadászkürtbe fújt volna bele. A főkönyvelő úgy borult az asz­talra a papirosok fölé, mintha ab­ban ragódzana és a feje teteje úgy fénylett a lámpa alatt, mint a frissen zsírozott csizmaszár. A vendégeket ködön keresztül lát­ta és a kezükkel vágták előtte a rendet széles suhintásokkal. A nyelve leragadt Balogh Fe­rencnek és azt érezte, hogy görcs kötődött a torkába és az atya­istennek sem tudja lenyelni. Az elnök, ahogy kopogtatta az órákban „korrepetáláson” kell részt vennie. * Aki a „pokolból” kijut, abban az emberi érzés minden cseppnyi szikráját kiölték. A tengerészgya­logos engedelmeskedik és „meg­döglik”. Nem riad vissza a gyil­kosságtól vagy bármilyen borza­lomtól. Így néznek ki az imperializmus elit csapatai, „a szabadság védel­mezői”. (Sz. L.) Berlin (ADN) A lipcsei vásárhiivatal Berlinben nemzetközi sajtóértekezletet rende­zett. A sajtóértekezletein bejelen­tették, hogy az idei lipcsei őszi vá­sáron — amelynek megrendezésére szeptember 2-től 9-ig 'kerül sor — 1 45 országból kereken 6500 kiállító vesz majd részt. A kiállító cégek­nek több mint 110 ezer négyzetmé­ternyi vásártereiét áll rendelkezé- I sükre. (MTI) Salt Lake City (Reuter) A Nevada-sivatagban végrehaj­­jtott föld alatti atomkísérlet-sorozat | nyomán magasra szökött a radioak­­ftivitás mutatója Utah amerikai ál­­jlam északi részében — közölte az | utabi közegészségügyi szolgálat. I Július elején a Jodln—131 radioak­tív anyagot nem is lehetett észlel­ni, július 20-án azonban minden li­ter esővízben 1660 mikro-curie su­gárzású Jodin—131-et mértek. Jű- I lius 28-án a sugárzás 2 050 mikro­­curie-re emelkedett. (MTI) Bukarest (TASZSZ) Mint az AgV’press 'hinszdlgáíatl iroda jelenti, Romániában augusz­tus 1-én nemzetközi mezőgazdásá­gi tanácskozás kezdődött. A tanácskozáson, amelyen Bulgá­ria, Csehszlovákia, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Magyarország, a Szovjetunió és Románia képvisel­heti magát, megtárgyalják a takar- Imányo.k protein-tartalmának növe- I lésére irányuló agrotechnikai és ’vegyészeti intézkedéseket. (MTI) asztalt, elült a lárma és meghu­nyászkodott csendben olyannak hatott a hangja, mintha pincéből kiáltana hozzá: — Mondjad, Ferenc!... Megtörölte Balogh Ferenc a homlokát és a széjjel mázolt izzad­­ságcseppek lehűtötték a kidagadt ereket és a lüktetést visszanyom­ták a torka közepéből. A kibugy­­gyant szó úgy szóródott szét a fa­lak között, mintha búzát hintett volna lendülő karja: — Tagtársak!... Érezte, hogy hangja kicsit ide­gen, rekedtes, de végig ért a ter­men és hallhatta mindenki. — Én ott kezdeném a szó­mat, ahol az egyszeri ka­tona abbahagyta... Hosszú regulázás után szabadságra került. Otthon az édesanyja az udvart takarította. A legény ott őgyelgett körülötte és a hanyatt fekvő gereblye fogára tette a ba­kancsát és nyomogatta, mintha csak az orgona pedálját taposná. Le és fed billegetett a gereblye nyele. A katona, mint aki már na­gyon elszokott a hazai szerszá­moktól, megkérdezte az anyját: Ides, mi a nyavalya ez...? Egy ki­csit jobban megnyomta a gereblye fogát, mint kellett, mert a nyele Csoór István: Á GEREBLYE Képes VIT-híradó Erő, szépség, fiatalság. Színek és hangok tarka csokra a finn fő­városban.. Szenegál fiatalok magyar fiúkkal és lányokkal barátkoznak. (MTI-foto: Friedmann Endre felv. felcsapódott és jól orron nyomta a komát... Az anyja már éppen mondani akarta, de a fiú meg­előzte, fogta a vérbeborult orrát és felkáromkodott: az istent ebbe a gereblyébe, nem szájba vágott...! Szusszantott Balogh Ferenc és az inge nyakába beledugta az ujját és körülkanyarította, hátha engedne a szorításból. Mondía to­vább bátran, mindjobban nekive­selkedett hanggal: — Mink is elfelejtjük a gereb­­lyét majd mindennap, amikor a teherautó vár ránk a templom előtt. Aztán van úgy, hogy mink is várunk egymásra, hol tíz per­cet, hol többet... Kiss Jánosra egy félórát vártunk a múlt héten is... Kiss János a harmadik sorból visszafordult és kiveresedett arc­cal verte rá a szót: — A kislány miatt, beteg volt... Balogh Ferenc ráreccsen tett: — Halgass! Most enyém a szó. Nem a kislányod betegeskedett, hanem a cuccot targoncáztad ki az állomásra, mert az asszonyod kaskázni ment Pestre... Be tovább is van, Szatymaz Károly kétszer húsz percet késett... Szatymaz a kezével integetett és bátortalanul visszaszólt: — Kenyeret sütött az asz­­szony... ! — Ne mentegesd magad, te vit­ted el a tejet az állatorvosnak, mert neked is többet jelent az a pár forint, mint az egészünk ben­dője__ Török Pirkét úgy húztuk fel az autóra, mert nem találta lá­bával a lépcsőt... Akkor éjjel pá­linkát főzött. Török lecsüngetett fejjel vála­szolt és úgy hatott, mintha a csiz­mák között bukdácsolna a hang és alig van ereje a székek fölé ke­rülni ... — A cefrét igyam meg?! — Azt ne idd, mert az rosszabb, mint a vitriol... Ne szégyelld, emberrel történik az ilyesmi, de csak idejében, meg módjával... De van ez még tovább is. Idekint is elfelejtjük a gereblyét... Mert a teherautó hét helyett nyolcra ér ki, amikor már mindenkinek iz­zadni kellene egy sort a munká­ban ... Magunk ura vagyunk, han­­darikázhatunk még ... Csináljuk is... Ha pocsék az idő, ide hú­zódunk be és elő a tarisznyát, az aktatáskát, a nylonhálót meg a termoszt... Kosztolunk, máj szol­­gátunk, nevetgélünk, egy kicsit buliárdozgatunk, nem sokat, csak egy félórát... Délig dolgozunk is valamit, de az ebédszünetet ki­nyújtjuk két órára. Négykor már pislogunk a központ felé, hátha jön a teherautó, ha nem porol, me­gyünk mink elébe, fél ötkor már mindig az árokparton hasalunk, mert a magunk ura vagyunk ... öreg hang szólott közbe olyan reszelésen, mintha csak a torkán billentyűzne a felpaprikázott ha­rag: — Botosispánt akarsz újra?..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom