Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-18 / 166. szám
1982. július 18. 2 Szerda „Miért titkolódxnak — Rárt aktíva-ülés Gyulaváriban — Az algériai kommunista vezetők nyilatkozata II vontató pihenösen pöfögött az udvaron. A gazdák ebédidejüket tartották. A gépkezelők az eresz árnyékában üldögéltek. Egy nagy, teremszerű helyiségben, ahol néhány hosszan nyújtózkodó pad kínálta magát, többen ebédeltek. A zsíros pengéjű bicskák már javában dolgoztak, járták megszokott kőrútjukat a fehér húsú szalonna, a kenyér és a zöldpaprika között, mindegyikből szelve egy falásra valót. S ahogy fogyott az elemózsia a tarisznya mellől, gondolom, úgy nőtt a gyomor elégedettsége. Valahol egyszer azt olvastam, hogy ha az ember valakitől kérni akar valamit, olyankor kell felkeresni az illetőt, amikor már megebédelt. A jóllakott ember mindig jobb indulatú, mint aki éhes. így szól a bölcselkedés. Mégsem e bölcselet miatt esett úgy, hogy pont ebédkor találkoztunk a gyulavári Lenin Hagyatéka Termelőszövetkezet néhány gazdájával. Csupán a véletlen hozott össze bennünket ebben az időben, mint ahogy véletlen volt az is, hogy Tóth Mihály elvtárssal, a községi párttitkárral éppen arra vettük utunkat, és nem másfelé. Az említett bölcsességnek egyébként sem vettük volna hasznát, ugyanis jóllakottság ide, jóllakottság oda, a bemutatkozás után még hármat sem kérdeztem, máris bepaprikázódott a gazdák kedve. Aziránt érdeklődtem ugyanis náluk, hogy tudják-e miről volt szó a gyulavári pártaktíva-ülésen? — Mikor volt az a gyűlés? — kérdezte meglepetten egyikük. — Ügy egy hete — válaszoltam. — Én tudom, hogy volt gyűlés, de azt, hogy mit tárgyaltak, azt nem tudom — szólt a másik. fl kérdésükre elővettem a Tóth elvtárs által beküldött tudósítást, s hamarjában idéztem belőle néhány mondatot. így szereztek tudomást arról, hogy a községi pártaktíván mintegy nyolcvanan vettek részt. A gazdaság első félévi tervteljesítésének helyzetét vitatták meg, arról volt szó, hogyan lehet pótolni az aszály- és egyéb okokból keletkezett terméskieséseket. Megállapították azon az ülésen, hogy a terméskiesés pótlására van lehetőség. Például a magra hagyott vöröshere területét a tervezett 140 holdról 320 holdra kell növelni. A cukorrépa pedig jobban hízik, ha fejtrágyázzák és öntözik. Többletet jelent az is, ha az uborka vetésterületét 30—40 holddal növelik ... — Ezekről mi nem hallottunk — vetette közbe egyik gazda, miközben helyére csettintette a bicska pengéjét. — Ezek szerint arról sem hallottak — folytattam —, hogy a pártaktíva úgy vélekedett, el kell vetni 20 hold karfiolt is. És csök-Röplabdával leütötték a helikoptert Párizs (MTI) Ritka, de szerencsés kimenetelű baleset történt a Nizza melletti Juan-les Pins fürdőhely strandján. Egy helikopter, amelynek fedélzetéről a televízió munkatársai a íürdőzőket filmezték, olyan alacsonyan repült el a parti fövény fölött, hogy az egyik röplabdázó fiatalember erős labdája a légcsavar szárnyát érte. A pilóta nem tudta helyrebillenteni a gép egyensúlyát, s a helikopter lehuppant a homokba. A strandolók az utolsó pillanatban félreugrottak, így senkinek sem történt baja, (MTI) kenti a terméskiesésből keletkezett kárt az is, ha 3—4 ezer üveg alatt őszi primőr árut termelnek. A kertészet adta lehetőségek jobb kihasználásával mintegy félmillió forint többletbevételre lehet számítani. Ugyancsak félmillió forint többletet jelent, ha terven felül 36 ezer csirkét, valamint két és fél ezer kacsát nevelnek és adnak le... — No ezek jó dolgok. Jó határozatok. Csak miért nem mondják meg, hogy miről van szó — vélekedtek egyszerre ketten is. — Bizonyára az is érdekli a gazdákat, hogy kiket és miért bíráltak a pártaktíván — fordultam Tóth elv társ felé, hogy lássam, ő is helyesli-e felvetésemet. — Ugyanis bírálták ott a vezetőséget is, és a párttagok közül jó néhány fegyelmezetlen gazdát, akik nem vették ki részüket, ahogy illett volna a közös munkából. — Hát igen, ezt is jó lett volna tudni... — De miért nem tájékoztatnak bennünket? ... — Mit titkolódznak!...!? — szólaltak meg így, és hasonlóképpen egymás után jogos méltatlankodással. A 63 éves Hajdú László bácsi, az idős Hamza Sándor, aki mindennap a közös munkában van, aztán Szarka János gazda és a többiek, valamennyien pártonkívüliek, méltatlankodtak, hogy egy hét alatt mégiscsak lett volna annyi idő, hogy reggel vagy ebédidőben tájékoztassák őket, mi történt azon a gyűlésen... — Igazuk van — mondta Tóth Mihály elvtárs. szavaikat hallgatva. — Ez a mi munkánk gyengesége. Régi betegség ez. Lám, még ilyen fontos tanácskozás tartalma sem jutott le a munkacsapatokhoz. — Miközben így hangosan is levonta a tanulságot a titkár, a gazdák befejezve az étkezést, lassan körégyűltek, s ki erről, ki arról érdeklődött nála. Nézve a jelenetet, arra gondoltam, hogy ebben a szövetkezetben olyanfajta éhség van, melyet nem lehet sem kolbásszal, sem szalonnával elmuiasztatni. Ez az éhség a tájékoztatás hiányából ered, a gazdák nem látják maguk előtt állandóan Az ég kék, a nap süt, a madarak csiripelnek, a fülemüle csattog a berekben. Fönn, a kék égen keringő gólyák, lenn, a kis mocsár szélén kelepelő gólyák. Amerre a szem ellát, hullámzó sárga búzatenger. A teknő alakú Tólaposban piros aratógépek úsznak, nyomukban átmetszett derékkal haldokolnak az érettsárga kalászok. Egy-egy kombájn is bele-belebúg a madárfüttybe. A Tólapos, a mocsár és a kis erdő között keskeny sávban húzódik valami hetven hold. Itt kézikaszások vágnak egyenes rendet a sárga tengerben, mögöttük kombinéra vetkeztette a lányokat, asszonyokat a nagy tüzes égi kályha, hajladoznak, szedik a markot. Ide nem meszsze, a Tólapos végiben tornyos épület meredezik: az ősi urasági kastély. Most napközi otthon a gyermekek számára. Fehér bádogtetején meg-megcsillan a nap, falait befutotta a szemet nyugtató zöld borostyánsűrű, s a zöld falak és fehér bádogtetö az egész termelőszövetkezet célját, a munkák menetét. így nem csoda, ha nehezen fejlődik bennük az az érzés, melyre azt szoktuk mondani, hogy magukénak érzik a közöst. Amikor ilyen esetek előfordulnak, inkább vendégnek látják magukat a gazdaságban, talán éppen olyan bérmunkás-félének, mint a tőkés világban, amikor nem volt beleszólásuk a termelésbe. Az ilyen hangulat aztán kihat a munkára is. Persze azért a gazdasági irányításban folyt és jelenleg is folyik bizonyos munka az aktíva határozatának érvényesítéséért. Ott is azonban hiányos az ellenőrzés, a vezetőség nem minden esetben megy végig azokon a „lépcsőfokokon”, melyek le. vezetnek a munkacsapatokban és egyéb helyeken dolgozó gazdákig. Az udvarra érve alig léptünk néhányat, s máris azt kellett hallanunk, hogy Guti József nem értesítette időben Szántó Sándort, P. Dobra Lajos csak későn szólt Bacsó Józsefnek, hogy pluszként még egy fél holdat kell megkapálniuk. Azaz egyes munkacsapatvezetők — ők tudják miért — ilyen módon mulasztottak. Igaza van Tóth elvtársnak és a gazdáknak, hogy a tájékoztatás és az ellenőrzés, e két vezetői munka gyenge ebben a termelőszövetkezetben. Márpedig bármennyire hasznosak a gyűléseken, a tanács, kozásokon hozott határozatok, javaslatok, felérhetnek akár Dárius kincsével is, ha egyszer azokat nem tudatosítják, nem ellenőrzik, és nem segítik a kidolgozott tervek megvalósítását, akkor ezek a tervek lefogynak, elsorvadnak, mint a víztől megfosztott virág, megdőlnek, mint a gyökereiktől elvágott fák. II tömegek között végzett pártmunka nem tűri a „tikolódzást”, és az ellenőrzés elhanyagolását. Különösen károsan hathat a tájékoztatás elmulasztása olyankor, amikor még az a veszély is leselkedik, hogy az idő sürgetése miatt még arra sincs mód. hogy előbb küldöttgyűlésen vitassák meg az egész termelőszövetkezet életére kiható, új kiegészítő terveket. közt üde piros csík, a pirosra festett esőfogó csatorna könyököl a határra. Túl az erdőn, a dűlőút végénél hatalmas porfelhő száll a magasba. A porból lassan tűnik elő két poroszkáló deres, mögöttük egy szekér meg egy vizestartály. Ez már azt jelenti, hogy közeleg az ebéd, a pihenés ideje, s hozzák a meleg ételt meg a friss vizet. Mire az erdő innenső széléhez érnek, mintha csak erre várt volna, megkondul a falu kis templomának nagy harangja. És alig giling-galangozik kettőthármat, máris megelevenedik a határ: versenyt futva rohannak a munkások a kis erdő felé, ott nekiesnek a vizestartálynak, előkerül néhány lavór meg szappan is, és lemossák magukról a fáradtságot. Nemsokára helyükön ülnek a kis erdő tisztásán megterített hosszú asztalnál. Fehér porcelántányérjukon gusztusosán gőzölög a gulyásleves. De sehogy se akar hűlni, pedig fújják rendületlenül. Nem is hűl a bors — Újra megjelent az Párizs Basir Hadzs Ali, Ahmed Akkas és Szadek Hadzsaresz, az Algériai Kommunista Párt vezetői nyilatkoztak a Le Monde algíri tudósítójának. Kijelentették: az Algériai Kommunista Párt tagsága ma már zömében algériaiakból áll, a múltban az európaiak voltak többségben. Az Algériai Kommunista Párt ma legálisan működik és sok fiatal férfi és asszony kérte felvételét. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a párt részt vesz a választásokon. A választási törvénytől, az FLN programjától és jelölőlistáinak összetételétől függ, vajon a kommunista párt külön jelölőlistát állít-e össze — mondotta Hadzs Ali. A kommunista vezetők nyilatkozatukban kijelentették: az algériai kommunisták az eviani egyezményt eszköznek tekintik. Az egyezmény kompromisszum, amit a párt tudomásul vesz, de nem helyesli azt, hogy Franciaország 15 évig megtartsa támaszpontját Mers-el-Kebir-ben és ellenzi azt is, hogy a földreformnál kisajátított birtokokat megváltsák a nagybirtokosoktól, mert ez késlelteti Algéria gazdasági fejlődését. Az meg a paprika. Aztán mégiscsak elfogy, utána a második fogás, a mákosmetélt is, és elnyúlnak a jó puha fűben. Némelyik alig forgolódik, máris horkol. A fiatalok letépnek egy-egy fűszálat, s hanyatt fekve ábrándoznak: elmerengve nézik a fák koronáját, magasan ballagdáló fehér felhőket. Egyiknek szakállas emberfejet, másiknak traktort, vagy kerekre sütött cipót mutat a páragomoly. Ahogy kergetik egymást, úgy formálódnak. Ahány szem, annyiféle alak. Csak a fülig piruló lánykák sóhajtoznak, ök párjukat fedezik fel a felhőkben. Vajon szereti-e, elveszie,hozzá jön-e? Mert minden felhő egy-egy üzenet. Van olyan, amelyik kacsint is. Meg is esküdne rá Vass Marika, ha vallatnák. De ki vallassa? Az idősebbje már horkol, szétdobott karokkal. Csak ők, a fiatalok maradnak ébren. De őket ringatja igazán álomba az — ábrándozás. Nagyot kanyarodott a nap, mikor motorkerékpárbúgás veri fel az erdő csendjét. Zömök férfi az érkező, kezében csomaggal. A már megbontott asztalon felvágja a csomagon a kötést. Széthull az asztalon a rengeteg újság. Megindul velük az ébredező munkásokhoz, kiosztja kö-Alger Républicain — Algériai Kommunista Párt nem el. lenzi Algéria és Franciaország együttműködését. A lényeg, hogy ez az együttműködés szabad legyen és az egyenlőség elvén alapuljon — mondották az AKP vezetői. Algírban hét évi szünet után ismét megjelent az Alger Républicain című haladó lap, amelynek Henri Alleg az igazgatója. Az Alger Républicain — hangoztatja a lap vezércikke — támogatni fogja az új algériai kormánynak az ország teljes függetlenségére, a gazdasági élet fejlesztésére, a földreform végrehajtására és a lakosság kulturális színvonalának emelésére irányuló programját. (MTI) Letartóztatások Spanyolországban Bilbao (MTI) Bilbao polgári kormányzója hétfőn közölté, hogy „letartóztattak több kommunistát“ azzal a váddal, hogy közreműködtek az áprilisban és májusban megtartott nagy bilbaói sztrájkokban. A letartóztatottak pontos számát nem közölte a kormányzó. Jelentések szerint e személyeket Madridba szállítják, ahol bíróság elé állítják őket. (MTI) zöttük. Innen is. onnan is köszöntik: — Jó napot, titkár elvtárs! — Na, meglesz-e ma este az szb-ülés? — Hát a versenyt mikor értékelik, hallja-e? Ideje volna már. És siklik-hajlik a szó, ide is, oda is leguggol az érkezett, hogy átadjon egy-egy összehajtogatott újságot vagy a jó szóra jó szót váltson. Egyszer csak tölcsért csinál a kezéhez és odamikrofonál a heverészőkhöz: . — Legfőképpen azért siettem, hogy mindenki tudtára adjam, hogy Pál Marika, a napközis óvó néni azt üzeni, akinek , gyermeke van a napköziben, ma este fél nyolcra jelenjen meg a tsz-irodán megbeszélésre. Magam is azt mondom, mivel nekem négy gyermekem van bent, hogy pontosan jelenjünk meg. Annyit előre megsúghatok, hogy augusztus 20-ra egy kis ünnepséget akarnak rendezni, hát evégett kell ott lenni. — Ott leszünk... Elmegyünk... — hangzik kórusban a felelet. De alig birnak napirendre térni a hír felett, az öreg, nagybajuszé Sárközi András bácsi annak jeléül, hogy lejárt az ebédidő, elrikoltja magát, de úgy, hogy a kis erdő összes madarai Boda Zoltán Régi adósság Adenauer: Aztán egyszer az elnök úrék is ellátogathatnának Berlinbe!... De Gaulle: Már igazán többször megpróbáltuk, de eddig valahogy nem sikerűit! (Gerő Sándor rajza) Dénes Géza: cJhatási. piUnjiatkép
