Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-18 / 166. szám

1982. július 18. 2 Szerda „Miért titkolódxnak — Rárt aktíva-ülés Gyulaváriban — Az algériai kommunista vezetők nyilatkozata II vontató pihenösen pöfögött az udvaron. A gazdák ebédidejü­ket tartották. A gépkezelők az eresz árnyékában üldögéltek. Egy nagy, teremszerű helyiségben, ahol néhány hosszan nyújtózkodó pad kínálta magát, többen ebédeltek. A zsíros pengéjű bicskák már javában dolgoztak, járták megszo­kott kőrútjukat a fehér húsú sza­lonna, a kenyér és a zöldpaprika között, mindegyikből szelve egy falásra valót. S ahogy fogyott az elemózsia a tarisznya mellől, gon­dolom, úgy nőtt a gyomor elége­dettsége. Valahol egyszer azt ol­vastam, hogy ha az ember valaki­től kérni akar valamit, olyankor kell felkeresni az illetőt, amikor már megebédelt. A jóllakott em­ber mindig jobb indulatú, mint aki éhes. így szól a bölcselkedés. Mégsem e bölcselet miatt esett úgy, hogy pont ebédkor találkoz­tunk a gyulavári Lenin Hagyaté­ka Termelőszövetkezet néhány gazdájával. Csupán a véletlen ho­zott össze bennünket ebben az időben, mint ahogy véletlen volt az is, hogy Tóth Mihály elvtárs­sal, a községi párttitkárral éppen arra vettük utunkat, és nem más­felé. Az említett bölcsességnek egyébként sem vettük volna hasz­nát, ugyanis jóllakottság ide, jól­lakottság oda, a bemutatkozás után még hármat sem kérdeztem, máris bepaprikázódott a gazdák kedve. Aziránt érdeklődtem ugyanis náluk, hogy tudják-e mi­ről volt szó a gyulavári pártak­­tíva-ülésen? — Mikor volt az a gyűlés? — kérdezte meglepetten egyikük. — Ügy egy hete — válaszoltam. — Én tudom, hogy volt gyűlés, de azt, hogy mit tárgyaltak, azt nem tudom — szólt a másik. fl kérdésükre elővettem a Tóth elvtárs által beküldött tu­dósítást, s hamarjában idéztem belőle néhány mondatot. így sze­reztek tudomást arról, hogy a köz­ségi pártaktíván mintegy nyolcva­­nan vettek részt. A gazdaság első félévi tervteljesítésének helyzetét vitatták meg, arról volt szó, ho­gyan lehet pótolni az aszály- és egyéb okokból keletkezett termés­­kieséseket. Megállapították azon az ülésen, hogy a terméskiesés pótlására van lehetőség. Például a magra hagyott vöröshere terüle­tét a tervezett 140 holdról 320 holdra kell növelni. A cukorrépa pedig jobban hízik, ha fejtrágyáz­zák és öntözik. Többletet jelent az is, ha az uborka vetésterületét 30—40 holddal növelik ... — Ezekről mi nem hallottunk — vetette közbe egyik gazda, mi­közben helyére csettintette a bics­ka pengéjét. — Ezek szerint arról sem hal­lottak — folytattam —, hogy a pártaktíva úgy vélekedett, el kell vetni 20 hold karfiolt is. És csök-Röplabdával leütötték a helikoptert Párizs (MTI) Ritka, de szerencsés kimenetelű bal­eset történt a Nizza melletti Juan-les Pins fürdőhely strandján. Egy helikop­ter, amelynek fedélzetéről a televízió munkatársai a íürdőzőket filmezték, olyan alacsonyan repült el a parti fö­vény fölött, hogy az egyik röplabdázó fiatalember erős labdája a légcsavar szárnyát érte. A pilóta nem tudta hely­rebillenteni a gép egyensúlyát, s a he­likopter lehuppant a homokba. A strandolók az utolsó pillanatban félre­­ugrottak, így senkinek sem történt baja, (MTI) kenti a terméskiesésből keletke­zett kárt az is, ha 3—4 ezer üveg alatt őszi primőr árut termelnek. A kertészet adta lehetőségek jobb kihasználásával mintegy félmillió forint többletbevételre lehet szá­mítani. Ugyancsak félmillió forint többletet jelent, ha terven felül 36 ezer csirkét, valamint két és fél ezer kacsát nevelnek és adnak le... — No ezek jó dolgok. Jó hatá­rozatok. Csak miért nem mondják meg, hogy miről van szó — véle­kedtek egyszerre ketten is. — Bizonyára az is érdekli a gaz­dákat, hogy kiket és miért bírál­tak a pártaktíván — fordultam Tóth elv társ felé, hogy lássam, ő is helyesli-e felvetésemet. — Ugyanis bírálták ott a vezetősé­get is, és a párttagok közül jó né­hány fegyelmezetlen gazdát, akik nem vették ki részüket, ahogy il­lett volna a közös munkából. — Hát igen, ezt is jó lett volna tudni... — De miért nem tájékoztatnak bennünket? ... — Mit titkolódznak!...!? — szólaltak meg így, és hasonlókép­pen egymás után jogos méltatlan­kodással. A 63 éves Hajdú László bácsi, az idős Hamza Sándor, aki mindennap a közös munkában van, aztán Szarka János gazda és a többiek, valamennyien párton­­kívüliek, méltatlankodtak, hogy egy hét alatt mégiscsak lett volna annyi idő, hogy reggel vagy ebéd­időben tájékoztassák őket, mi tör­tént azon a gyűlésen... — Igazuk van — mondta Tóth Mihály elvtárs. szavaikat hallgat­va. — Ez a mi munkánk gyenge­sége. Régi betegség ez. Lám, még ilyen fontos tanácskozás tartalma sem jutott le a munkacsapatok­hoz. — Miközben így hangosan is levonta a tanulságot a titkár, a gazdák befejezve az étkezést, las­san körégyűltek, s ki erről, ki ar­ról érdeklődött nála. Nézve a je­lenetet, arra gondoltam, hogy eb­ben a szövetkezetben olyanfajta éhség van, melyet nem lehet sem kolbásszal, sem szalonnával elmu­­iasztatni. Ez az éhség a tájékoz­tatás hiányából ered, a gazdák nem látják maguk előtt állandóan Az ég kék, a nap süt, a mada­rak csiripelnek, a fülemüle csat­tog a berekben. Fönn, a kék égen keringő gólyák, lenn, a kis mo­csár szélén kelepelő gólyák. Amerre a szem ellát, hullámzó sárga búzatenger. A teknő alakú Tólaposban piros aratógépek úsznak, nyomukban átmetszett derékkal haldokolnak az érett­sárga kalászok. Egy-egy kom­bájn is bele-belebúg a madár­füttybe. A Tólapos, a mocsár és a kis erdő között keskeny sávban hú­zódik valami hetven hold. Itt kézikaszások vágnak egyenes rendet a sárga tengerben, mö­göttük kombinéra vetkeztette a lányokat, asszonyokat a nagy tüzes égi kályha, hajladoznak, szedik a markot. Ide nem mesz­­sze, a Tólapos végiben tornyos épület meredezik: az ősi urasági kastély. Most napközi otthon a gyermekek számára. Fehér bá­dogtetején meg-megcsillan a nap, falait befutotta a szemet nyugtató zöld borostyánsűrű, s a zöld falak és fehér bádogtetö az egész termelőszövetkezet cél­ját, a munkák menetét. így nem csoda, ha nehezen fejlődik bennük az az érzés, melyre azt szoktuk mondani, hogy magukénak érzik a közöst. Amikor ilyen esetek elő­fordulnak, inkább vendégnek lát­ják magukat a gazdaságban, ta­lán éppen olyan bérmunkás-félé­nek, mint a tőkés világban, ami­kor nem volt beleszólásuk a ter­melésbe. Az ilyen hangulat aztán kihat a munkára is. Persze azért a gazdasági irányításban folyt és jelenleg is folyik bizonyos munka az aktíva határozatának érvénye­sítéséért. Ott is azonban hiányos az ellenőrzés, a vezetőség nem minden esetben megy végig azo­kon a „lépcsőfokokon”, melyek le. vezetnek a munkacsapatokban és egyéb helyeken dolgozó gazdákig. Az udvarra érve alig léptünk néhányat, s máris azt kellett hal­lanunk, hogy Guti József nem ér­tesítette időben Szántó Sándort, P. Dobra Lajos csak későn szólt Bacsó Józsefnek, hogy pluszként még egy fél holdat kell megka­pálniuk. Azaz egyes munkacsa­patvezetők — ők tudják miért — ilyen módon mulasztottak. Igaza van Tóth elvtársnak és a gazdáknak, hogy a tájékoztatás és az ellenőrzés, e két vezetői munka gyenge ebben a termelőszövetke­zetben. Márpedig bármennyire hasznosak a gyűléseken, a tanács, kozásokon hozott határozatok, ja­vaslatok, felérhetnek akár Dárius kincsével is, ha egyszer azokat nem tudatosítják, nem ellenőrzik, és nem segítik a kidolgozott ter­vek megvalósítását, akkor ezek a tervek lefogynak, elsorvadnak, mint a víztől megfosztott virág, megdőlnek, mint a gyökereiktől elvágott fák. II tömegek között végzett pártmunka nem tűri a „tikolód­­zást”, és az ellenőrzés elhanyago­lását. Különösen károsan hathat a tájékoztatás elmulasztása olyan­kor, amikor még az a veszély is leselkedik, hogy az idő sürgetése miatt még arra sincs mód. hogy előbb küldöttgyűlésen vitassák meg az egész termelőszövetkezet életére kiható, új kiegészítő ter­veket. közt üde piros csík, a pirosra festett esőfogó csatorna könyö­köl a határra. Túl az erdőn, a dűlőút végénél hatalmas porfelhő száll a ma­gasba. A porból lassan tűnik elő két poroszkáló deres, mögöttük egy szekér meg egy vizestartály. Ez már azt jelenti, hogy köze­leg az ebéd, a pihenés ideje, s hozzák a meleg ételt meg a friss vizet. Mire az erdő innenső szé­léhez érnek, mintha csak erre várt volna, megkondul a falu kis templomának nagy harangja. És alig giling-galangozik kettőt­­hármat, máris megelevenedik a határ: versenyt futva rohannak a munkások a kis erdő felé, ott nekiesnek a vizestartálynak, elő­kerül néhány lavór meg szap­pan is, és lemossák magukról a fáradtságot. Nemsokára helyükön ülnek a kis erdő tisztásán megterített hosszú asztalnál. Fehér porce­lántányérjukon gusztusosán gő­zölög a gulyásleves. De sehogy se akar hűlni, pedig fújják ren­dületlenül. Nem is hűl a bors — Újra megjelent az Párizs Basir Hadzs Ali, Ahmed Akkas és Szadek Hadzsaresz, az Algériai Kommunista Párt vezetői nyilat­koztak a Le Monde algíri tudósí­tójának. Kijelentették: az Algériai Kommunista Párt tagsága ma már zömében algériaiakból áll, a múlt­ban az európaiak voltak többség­ben. Az Algériai Kommunista Párt ma legálisan működik és sok fiatal férfi és asszony kérte felvé­telét. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a párt részt vesz a választásokon. A választási tör­vénytől, az FLN programjától és jelölőlistáinak összetételétől függ, vajon a kommunista párt külön jelölőlistát állít-e össze — mon­dotta Hadzs Ali. A kommunista vezetők nyilat­kozatukban kijelentették: az algé­riai kommunisták az eviani egyez­ményt eszköznek tekintik. Az egyezmény kompromisszum, amit a párt tudomásul vesz, de nem he­lyesli azt, hogy Franciaország 15 évig megtartsa támaszpontját Mers-el-Kebir-ben és ellenzi azt is, hogy a földreformnál kisajátí­tott birtokokat megváltsák a nagy­­birtokosoktól, mert ez késlelteti Algéria gazdasági fejlődését. Az meg a paprika. Aztán mégiscsak elfogy, utána a második fogás, a mákosmetélt is, és elnyúlnak a jó puha fűben. Némelyik alig forgolódik, máris horkol. A fia­talok letépnek egy-egy fűszálat, s hanyatt fekve ábrándoznak: el­merengve nézik a fák koroná­ját, magasan ballagdáló fehér fel­hőket. Egyiknek szakállas ember­fejet, másiknak traktort, vagy ke­rekre sütött cipót mutat a pára­­gomoly. Ahogy kergetik egy­mást, úgy formálódnak. Ahány szem, annyiféle alak. Csak a fülig piruló lánykák sóhajtoznak, ök párjukat fedezik fel a fel­hőkben. Vajon szereti-e, elveszi­­e,hozzá jön-e? Mert minden felhő egy-egy üzenet. Van olyan, ame­lyik kacsint is. Meg is esküdne rá Vass Marika, ha vallatnák. De ki vallassa? Az idősebbje már horkol, szétdobott karok­kal. Csak ők, a fiatalok marad­nak ébren. De őket ringatja iga­zán álomba az — ábrándozás. Nagyot kanyarodott a nap, mikor motorkerékpárbúgás veri fel az erdő csendjét. Zömök fér­fi az érkező, kezében csomag­gal. A már megbontott asztalon felvágja a csomagon a kötést. Széthull az asztalon a rengeteg újság. Megindul velük az ébre­dező munkásokhoz, kiosztja kö-Alger Républicain — Algériai Kommunista Párt nem el. lenzi Algéria és Franciaország együttműködését. A lényeg, hogy ez az együttműködés szabad le­gyen és az egyenlőség elvén ala­puljon — mondották az AKP ve­zetői. Algírban hét évi szünet után is­mét megjelent az Alger Républi­cain című haladó lap, amelynek Henri Alleg az igazgatója. Az Al­ger Républicain — hangoztatja a lap vezércikke — támogatni fogja az új algériai kormánynak az or­szág teljes függetlenségére, a gaz­dasági élet fejlesztésére, a földre­form végrehajtására és a lakosság kulturális színvonalának emelésé­re irányuló programját. (MTI) Letartóztatások Spanyolországban Bilbao (MTI) Bilbao polgári kormányzója hétfőn közölté, hogy „letartóztattak több kom­munistát“ azzal a váddal, hogy közre­működtek az áprilisban és májusban megtartott nagy bilbaói sztrájkokban. A letartóztatottak pontos számát nem közölte a kormányzó. Jelentések sze­rint e személyeket Madridba szállítják, ahol bíróság elé állítják őket. (MTI) zöttük. Innen is. onnan is kö­szöntik: — Jó napot, titkár elvtárs! — Na, meglesz-e ma este az szb-ülés? — Hát a versenyt mikor érté­kelik, hallja-e? Ideje volna már. És siklik-hajlik a szó, ide is, oda is leguggol az érkezett, hogy átadjon egy-egy összehajtogatott újságot vagy a jó szóra jó szót váltson. Egyszer csak tölcsért csi­nál a kezéhez és odamikrofonál a heverészőkhöz: . — Legfőképpen azért siet­tem, hogy mindenki tudtára ad­jam, hogy Pál Marika, a napkö­zis óvó néni azt üzeni, akinek , gyermeke van a napköziben, ma este fél nyolcra jelenjen meg a tsz-irodán megbeszélésre. Ma­gam is azt mondom, mivel ne­kem négy gyermekem van bent, hogy pontosan jelenjünk meg. Annyit előre megsúghatok, hogy augusztus 20-ra egy kis ünnepséget akarnak rendezni, hát evégett kell ott lenni. — Ott leszünk... Elmegyünk... — hangzik kórusban a felelet. De alig birnak napirendre tér­ni a hír felett, az öreg, nagyba­juszé Sárközi András bácsi an­nak jeléül, hogy lejárt az ebéd­idő, elrikoltja magát, de úgy, hogy a kis erdő összes madarai Boda Zoltán Régi adósság Adenauer: Aztán egyszer az elnök úrék is ellátogathatnának Berlinbe!... De Gaulle: Már igazán többször megpróbáltuk, de eddig valahogy nem sikerűit! (Gerő Sándor rajza) Dénes Géza: cJhatási. piUnjiatkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom