Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-18 / 166. szám

1962. július 18. 3 Szerda Másfél ezerrel növekedett 1959 óta az építőiparban foglalkoztatottak száma Békéscsabáin A városi pártbizottság végrehajtó bizottsága kibővített ülésen tárgyalta az építőipari dolgozók helyzetét Elfecsérelt energia A békéscsabai városi pártbi­zottság végrehajtó bizottsága teg­nap, kedden ülést tartott. Először a megyeszékhely építőipari dolgo­zóinak helyzetéről készült jelen­tést vitatták meg, amihez a jelen­tősebb építőipari vállalatok igaz­gatóit és párttitkárait is meghív­ták. A jelentés az 1959 óta elmúlt évek tapasztalatait összegezd és elemzi az MSZMP Központi Bi­zottsága 1958 októberi határozatá­nak alapján. Megállapítja, hogy 1959-hez képest, az idei első félévre Eékéscsabán több mint másfél ezerrel növekedett az építőiparban foglalkoztatottak száma. Figye­lemre méltó, hogy a fizikai dől go. zók aránya nagyobb mértékben növekedett, mint az adminisztra­tív. nem termelők létszáma. Bé­késcsabán, amint a jelentésből ki­tűnik, az építőiparban még soha­sem volt ilyen nagyarányú foglal, koztatás. A munka feltételei is set kát javultak az elmúlt esztendők­ben. Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnak 1959-ben például 130 építkezése volt a me­gyében, jelenleg a Központi Bi­zottság I960, júniusi határozatá­nak megfelelően felére csökkent a létesítmények száma. A nagyobb építkezések lehetővé teszik az épí­tőipari gépek alkalmazását és jobb kihasználását. A gépesítéssel mindinkább felszabadítják az épí­tőipari munkásokat a nehéz és fá­rasztó fizikai munka alól. Az utóbbi Időben javulás tapasz­talható a munkásvédelemiben. Bár jóval többen dolgoznak eb­ben az iparágban, mint korábban, a balesetek száma mégis csökkent. Általában kedvező a munkások szociális helyzete, mintegy 250-en laknak munkásszállásokban* a vállalatok bérelte bútorozott szo­bákban vagy ideiglenes szálláso­kon. Üzemi étkeztetésben a dolgo­zóknak mintegy 60 százaléka vesz részt. A VII. pártkongresszus határo­zatainak megfelelően a politikai széles szárnycsapkodással húz­nak a magasba: — Vége a sza­natóriumnak! Gyerünk! — Nem­sokára helyén is áll mind, ki az aratógépen, kombájnon, ki ka­ssával a kezében. S újra felbúg a kombájn, zakatolnak a gépek, suhognak a kaszák. Úgy látszik, a kastélyban is vége az ebédidőnek, ott is kez­dődik a „munka”, mert gyer­mekének száll az égnek: — Lánc-lánc, eszterlánc... A kastély drótkerítéssel körül­vett udvarára szépen odalátni. Ősi platánfák hajladoznak ott a sárga-kavicsos kis utak felett De lám, egyszer csak elhallgat a szép, csengő ének, helyette kia­bálás, visítgatás. Az aratóknak megdobban a szívük. Megáll a kézben a kasza, abbamarad a kéve guzsolása. Felütik a fejü­ket. Nincs tán valami baj? De csak fogócskáztak a gyerekek, s olyankor nagy a visítgatás, ami­kor a fogó közel ér a menekülő­höz. Pál Marikának, az óvó né­nikének előtűnik fehér köpenye. Nincs hát semmi baj. És újra felhangzik a gyermekének: — Lán-lánc, eszterlánc... — Alig akarják abbahagyni. Aztán következik a — Buj-buj zöld­ág... — meg az a guggoló játék, hogy — Dombon törik a diót, nevelőmunkában is volt előrelé­pés. A pártszervezetek a gazdasági vezetéssel és szakszervezettel együtt munkásgyűléseket, ismeret­­terjesztő előadásokat, üzemi aka­démiákat tartottak. Ezenkívül a vállalatoknál különböző szaktan­­folyamokat szerveztek művezetők, anyagkezelők, gépkezelők, hegesz­tők számára. A politikai és szakmai fejlődésen túl javult a dolgozók anyagi helyzete is. Az 1959-es át­lagkeresetet figyelembe véve mint­egy 6—10 százalékos növekedés ta­pasztalható. A jobb keresetek elé­réséhez jelentősen hozzájárult a munka szervezettségének tökélete­sítése, valamint a szocialista mun­kaverseny állandósulása. Ez abban is kifejeződik, hogy a párt VIII. kongresszusának tiszteletére a vál­lalatok dolgozói több mint két­millió forint értékű versenyválla­lást tettek. Az építőiparban eléggé nehezen indult meg a szocialista brigádok versenye. Ezt igazolja, hogy eddig mindössze egy kollektíva nyerte el a szocialista címet. Az idén erő­teljesebben bontakozott ki a ver­seny a szocialista címért. Ennek bizonyítéka, hogy jelenleg 20 kol­lektíva versenyez egymással. Amint a jelentés megállapítja: még mindig élég sok a kiaknázat­lan lehetőség. Sok helyen tapasz­talható felületesség a munkák ér­tékelésében. A bajok, a mulasztá­sok egyrészt tervezési hibákból, másrészt az ellenőrzés elmulasz­tásából származnak. Ez pedig ter­mészetszerűleg kihat a szocialista munkaverseny alakulására. Hiba az is, hogy még mindig nincsen meg a kellő nyilvánossága a ver­senyeredmények értékelésének. A vitában több figyelemre méltó észrevétel és javaslat hangzott él. Kiss elvtárs, az Építők Szakszer­vezete megyei bizottságának titká­ra megerősítette, hogy ae idén erő­teljesebben bontakozott ki az épí­tőiparban a szocialista brigádok versenye. Elmondta továbbá, hogy a vállalatok jelenleg mintegy 180 mogyorót... — Az aratók szive most is nagyot dobban, de már nem az ijedségtől. S mintha len­dületesebben suhognának a ka­szák, erőteljesebben búgnának a gépek. A marökszedő lányok, asszonyok keze is úgy jár, mint a motolla, de még az idősebbje is fiatalosan mozog. Mi lehet az az erő, ami hajtja őket? Ilyet még az öregek se éreztek, régen, az uradalom földjén. A nagyobb kenyér? A reggeli kisüsti pálin­ka? Az emberi körülmények kö­zött elfogyasztott ebéd, utána alvás, olvasás, mint régen az uraknál? Ez is. De van egy má­sik, megmagyarázhatatlan, be­lülről feltörő erő, amikor a gyermekek énekét hallják, ami­től megnyílik a szív, kitágul a tüdő és beáramlik az izmokba az az életet adó valami. A gyer­mekek. Az unokák. Ott, a tisz­ta napköziben. Hogy nem úgy nevelkednek, mint valamikor ők, az urasági cselédputrikban, a szemétdombok tövében... És suhognak a kaszák, búgnak a gépek, lüktetnek az erek, a li­­hegésbe beleszóródik az ég felé szárnyaló pacsirta csivitálása és a gyermeksereg éneke: — Lánc-lánc, eszterlánc... Az egyik fiatalasszony kiegye­nesíti a derekát, karjával meg­tanulót képeznek, ami biztosíték a szakmai utánpótláshoz. Drienyov­­szki elvtárs, az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igaz­gatója arról tájékoztatta a tanács­kozás résztvevőit, hogy a kedve­zőtlen időjárás ellenére a vállalat dolgozói 99,5 százalékra teljesítet­ték első félévi tervüket. Vállala­tuknál tervszerűen gondoskodnak a szakmai káderek képzéséről, az utánpótlás biztosításáról. Jelenleg harmincán járnak technikumba, 12 fiatalt részesítenek társadalmi ösztöndíjban. Tavaly 15 részvevő­vel kezdődött el az építőgépészek képzése. Minden erejükkel arra törekszenek, hogy javítsák a mű­szakiak és a fizikai dolgozók kap­csolatát. Végül arra kérte a végre­hajtó bizottságét — tekintve, hogy sok munkás jár be vidékről Békéscsabára —, segítse elő, hogy megkezdhessék a munkásszálló építését. Varga elvtárs, a Békés megyei Tanács Építőipari és Ta­tarozó Vállalat igazgatója elmond­ta. hogy tapasztalatai szerint év­ről évre kevesebb a munkaerőván­dorlás. Megemlítette továbbá, hogy még mindig késve kapják meg a tervdokumentációkat, s ez eléggé megnehezíti munkájukat. Medovarszki elvtárs, az ÉM Bé­kés megyei Állami Építőipari Vál­lalat pártszervezetének titkára a különféle tervezési problémák megoldásához kérte a végrehajtó bizottság segítségét. Bácsmegi elvtárs a társadalmi tulajdon vé­delméről beszélt. Elmondta, hogy még mindig nem fordítanak elég gondot a különféle építőanyagok tárolására, megóvására. Such János elvtárs. a városi pártbizottság titkára foglalta össze a vitát, majd a végrehajtó bizott­ság a jelentést és a kiegészített ha­tározati javaslatot elfogadta. A végrehajtó bizottság ezután az 1962—63-as pártoktatási év terve­zetét vitatta meg, majd tudomásod vette a mezőgazdasági munkák ál­lásáról szóló informatív jelentést. , P. P. törli izzadt homlokát. Rekkenő hőség. Mégis mosoly ül az ar­cán, mikor belekezd az ősi ének­be: — Aratnak a szalajkai határ­ban... Az elsőkaszás vastag férfihan­­gon rábrummog: — Ides rózsám nem dolgoztál hiába-. Itt is, ott is belekapcsolódnak. Előbb vékonyka lány- meg asz­­szonyhangok, aztán öblös férfi­hangok. Zúg, morajlik az ősi ének át a sárga búzakereszteken, a Tólaposon. A kastélyból is szárnyal csilingelve a gyermek­ének: — Lánc-lánc, eszterlánc... S a Tólapos kastélyfelőli par­tos oldalán a két ének összeolel­­kezik. Az ősi kastély udvarában a gyermekek egyszer csak egymást törve-zúzva rohannak az udvar végibe. Ott csillogó szemmel kapaszkodnak a kerítés drótjá­ba, és éles kis hangjukkal átki­abálnak a Tólaposra: — Idesanyám! Idesapám! — Nagyapám! — Nagyanyám! És fél kézzel a kerítés drótjá­ba kapaszkodva, mosolygó arccal integetnek a szaporodó búzake­resztek, a Tólapos felé. A megye egyik üzemében éve­kig tartott két vezető beosztású ember áldatlan marakodása. Vé­gül is az egyiket menesztették. A személyes ellentétnek pedig, mint kiderült, jóformán semmi alapja nem volt. Mindössze talán annyi, hogy kezdettől fogva valahogyan nem bírták egymást. Idővel oly­annyira elmérgesedett közöttük a viszály, hogy ha összetalálkoz­tak, szinte vérbe borult a szemük. Idejük jó részét a civódás kötötte le. S míg ezt csinálták, lazult a vezetés, és emiatt jelentős anyagi kár keletkezett. Próbálták jobb belátásra bírni őket. Nem is egyszer. A felügye­letet gyakorló szerv képviselői a két marakodó emberrel többször — nem is futólag, hanem egy­­egy napra — ültek le békéltető tárgyalásra. Nem boldogultak ve­lük. A figyelmeztetés, a jó szó mit sem ért. A sértődöttség annyi­ra beléjük ivódott, hogy képtele­nek voltak szakítani magatartá­sukkal vagy kicsinyes, személyes ügyeiket a vállalati érdekeknek alávetni. Nem akarták megérteni: helytelen úton járnak, olyan vi­zekre eveztek a mindjobban éle­sedő cívódásban, amely nemcsak kettőjüknek káros, de egyáltalán nem tűrhető meg két vezető em­ber kapcsolatában. A békéltető tárgyalások után folytatták ott, ahol abbahagyták. Jobb megoldás híján az egyiket kénytelenek vol­tak az üzemből meneszteni. Az ügy tanulságai kézenfekvő­­ek. Vitázni vagy elvtelenül mara­kodni — kettő. Még csak nem is egy dolog két oldala. A termelés­ben, az üzemek, vállalatok irányí­tásában elkerülhetetlenek a viták. Az egészséges vita azonban a munka jobb megszervezésének módszere. Jó és üdvös az, ha a ve­zetők azon vitatkoznak, hogyan csináljanak valamit jobban. Ilyen­kor nyílt harcban ütköznek meg a vélemények, s ebből leginkább Nem fiatal ember már Jeszen­­szki József, az eleki Lenin Tsz if­júsági brigádjának vezetője. Erről tanúskodik ezüstös haja, no meg az arcába vésődő sok kemény vo­nás. De ölökké vidáman csillogó tekintete és energikus mozdulatai épp olyanná teszik, mint a brigád­jába tartozó fiatalokat. — 1300 hold földet bíztak a 70 tagú ifjúsági brigádra — mondta derűsen mosolyogva a brigádveze­tő. Nem kis feladat ékkora terület­nek a megművelése, de ha most szemlét tartunk Elek határában, nyugodtan mondhatjuk: jó kezek­be került ez a terület — folytat­ta. Majd rövid gondolkozás után arról beszélt, hogyan lett belőle, a deres hajú növénytermesztőbő) az ifjúsági brigád vezetője. — „Fáztam” a megbízástól. Ha nincsenek olyan lelkes kiszes fia­talok, mint Géra Tibor, Csapó Eszter, Zahorán János és barátaik, talán nem is sikerült volna egy­séges, megbízható csoporttá ková­csolni a brigádot — mondta nevet­ve. Hosszú utat járt be a megala­kulástól mostanáig az eleki KISZ- szervezet is. Munkája szorosan összekapcsolódik a község tsz­­ének életével, és erről a kapcsolat­ról szívesen beszélt Jeszenszki Jó­zsef. Két ifjúsági munkacsapatuk ne­az kerül ki győztesen, akinek az érvei, javaslatai jobban segítik a közös ügyet. Az ilyen vitából csak nyer a kollektíva. Ám a szemé­lyes cívódások egyáltalán nem ilyen természetűek. Melyik mun­kásnak előnyös az, ha vezetői ok­kal, ok nélkül, olykor sértődöttség­ből, hogy magukat igazolják, hajba kapnak. Mennyire jó az, ha aztán idejük, energiájuk jó részét vélt sérelmek tisztázására vagy egy­más tevékenységének lejáratására fordítják? Aki csak egy kicsit is szereti munkahelyét, megveti az effajta gyakorlatot, amely elsor­vasztja a kölcsönös bizalmat, akarva-akaratlanul is táplálja a bizalmatlanságot. Szomorú, hogy az ilyen magukról megfeledkezett emberek hovatovább odáig jutnak buzgalmukban, amikor már fon­tosabbnak tartják „igazuk” igazo­lását, mint esetleg tévedésük őszin­te beismerését, a kicsinyes érdekek elvetését. A megyei pártbizottság legutób­bi kibővített ülésének vitájában is szóba került a már említett példához hasonló tapasztalat. Egy vállalati, igazgató és szakszerveze­ti titkár torzsalkodása addig fa­jult, hogy egymásban és intézke­déseikben már csak a rosszat ke­resgélik. Áldatlan állapotot terem, tett marakodásuk. Olyan helyzet­be sodródtak, hogy már a helyes és szükséges intézkedéseket is fél­nek egymás előtt előterjeszteni, nehogy a másik dacból belekös­sön. Lám a személyeskedés, a félté­kenykedés mennyire gúzsba köt­heti a kezdeményezőkészséget. A bosszú és az ellenbosszú forralá­sával olyan értékes energiát fecsé­relnek el, amelyet ha munkára fordítanának, nemcsak maguk nyernének vele, hanem az egész vállalat. Ez pedig valamivel fon­tosabb két elrugaszkodott ember elvtelen civódásánál! Podina Péter vezett be az országos kukorica-ter­mesztési versenybe, s a fiatalok állandó munkaversenyben állnak a tsz többi brigádjával. Ez pedig meglátszik a munkájukon. Keresve is nehéz lenne olyan szép kukorica- és cukorrépa-táb­lákat találni, mint amilyeneket a brigád gondoz. Az aratási munka megkezdése szinte lázba hozta a brigádot. Készek lettek volna éj­jel-nappal aratni, ha a gépi erő nem lett volna elegendő. Annál örvendetesebb, hogy ilyesmire az idén már nincs szük­ség, mert géppel aratnak. A fiata­lok 35—40 munkaegységet teljesí­tenek havonta, s még a legidő­sebbek is becsülik őket. Két hold cukorrépát kapott a tavasszal a KISZ-szervezet gondo­zásra, amelynek termése teljesen a szervezeté lesz. Nagy visszhan­got keltett a tagságnak az az új határozata, amely szerint minden ifjú tsz-tagnak évente 1000 forin­tot tesznek félre, amit házasság­­kötéskor kapnak kézhez. — Az ilyen juttatások minden­nél jobban bizonyítják: megbe­csülnek minket a szövetkezetben! — jelentette ki Jeszenszki József. Észre sem vette, hogy így mondta „minket”, mert a régi, munkában megőszült tsz-parasztnak az ifjú­sági brigád egyet jelent a fiatalos életkedvvel. A deres hajú brigádvezető és az ifjúsági brigád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom