Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
KtíZ. július 1. 4 Vasárnap ÖNZETLENÜL Uat éve tanít Csárdaszálláson az általános iskolában Gajián Ferenc. Ez idő alatt úgy isnerték meg a falubeliek és a talyavilág lakói, mint aki megérlemli, hogy megbecsüljék, mert szívén viseli az itt élők gondjáttaját, s önzetlenül segít mindeíütt, ahol szükség van erre. — Ö a falu ezermestere — nondják, s ha valaki megkérdi, niért, gyorsan sorolják is az iredményeket, melyek keze mun_áját dicsérik. — Neki köszönhetjük, hogy már óval a villany bevezetésé előtt ilmet vetíthettünk az új müvelőlési otthonban és más előadást ,em kellett petróleumlámpa fénye nellett megtartani, — mondja vlakai Zsigmond, a községi tanács 'b-titkára. Hogy is volt csak? Valahonnan hozzájutottak egy íasználaton kívüli agregátorhoz. — Meg kellene javítani, s lenne dllanyunk — mondották többen. Jajdán Ferenc vállalkozott rá. Megszervezte a segítőgárdát, s ikadtak önkéntes jelentkezők, ’ekete József vasutas felajánlota a segítségét és szerszámokat is idott. Mások is követték, a fiataok: Szabó Péter ipari tanuló, Fekete Attila, Csipke Mihály és a öbbiek. Délutánonként és este, zombaton és vasárnap összejötek, hogy a község lakóinak és naguknak is örömet szerezzenek, ’öbb mint két hónapig dolgoztak. Sikerült-Határtalan volt az öröm, amior az első filmet vetítették. Míg épült a művelődési otthon az iskolában, nyáron az udvarán vetítettek. A nézők maguk hordták össze a „szabadtéri nézőtér” berendezését. Székek, padok vándoroltak esténként az iskola udvarára, s ha más nem volt — mert megnőtt a közönség —■, megfelelt a hordó teteje is. Az volt a páholy. Egy-egy vetítést X50—180 ember is megnézett. De mindez ma már a múlté. Áll a gyönyörű művelődési otthon — tavaly avatták —, s most nemcsak filmet vetítenek. Előadásokat tartott már itt a Békés megyei Jókai Színház, az Állami Déryné Színház, s más együttes is. A nagyterem ilyenkor zsúfolt, s napokkal az előadások előtt már elkelnek a jegyek. Szinte hihetetlen, hogy mennyire igénylik a falu és a környék lakói a kultúrát, a tanulást, a művelődést. Ehhez segítik őket az olyan emberek is, mint Gajdán Ferenc, aki minden szabad idejét arra áldozza, hogy minél többen kapcsolódjanak be a község kulturális életébe. Ö irányítja a művelődési otthont is. Szakköröket szervez. A modellező-kör tagjai még a 4—5 kilométerre lévő tanyákból is eljönnek a foglalkozásokra. Az iskola pedagógusai megszervezték az Űttörő Termelőszövetkezetet, s irányítását Gajdán Ferenc vállalta. Az elmúlt évben nyolc hold földön gazdálkodtak az általános iskolai tanulók, s igen szép eredményeket értek el. Megalakították a barkácsoló szakkört, a bevételből vették a rádiót az új művelődési otthon részére, ahol a szakkörök is helyet kaptak. Gajdán Ferenc és hűséges segítőtársainak, a fiataloknak a munkája sokat lendített a falu fejlődésén, s nemrég méltán kapták meg többen is a „Társadalmi munkáért” kitüntető jelvényt. Sok ilyen társadalmi munkás kell még, hogy gyorsabban haladjunk előre. Kasnyik Judit Eredményes volt megyénkben az ünnepi könyvhét Tényekikel bizonyíthatjuk, hogy az idei ünnepi könyvhét sokkal jobban sikerült megyeszerte, mint tavaly. A könyvárusítás új formáit keresve, sok községünkben jól szervezték meg a háztól házig árusítást, amikor a könyvárusok lakásukban keresték fel az embereket, és — eladtak 56 ezer forint értékű könyvet. Ugrásszerűen megnövekedett a falusi földművesszövetkezeti boltok könyvárusítási forgalma is, csupán az ünnepi könyvhéten a 100 ezer forintot meghaladta az itt eladott könyvek értéke. Ugyanakkor ez az érték csak forintban kifejezve százezer, de mennyivel nagyobb érték, ha azt számítjuk, hogy a sok száz megvásárolt kötet olvasóiban milyen maradandó élményt hagy, mennyivel gyarapítja ismereteiket a világ dolgairól. Egy jelentést olvasva, mely az ünnepi könyvhét értékelését foglalja magában, kiderül, hogy az új módszerek közül a könyvbál és a könyvtombola is nagy tömege-A pusztaföldváriak nyugodtan dolgozhatnak „fii mit túri” vetélkedő Orosházán Július 7-én, szombaton este fél -kor a Petőfi művelődési házban helyi KIOSZ kultúr csoport ja Ki mit tud” vetélkedőt rendez. I vetélkedőre szép számmal jeentkeztek a határőrségtől és a onvédségtől, de a város lakosai, őleg az ifjúság köréből is. Az elöészítö próbát július 1-én. vasárap délelőtt tartják. A vetélkedő egjobb eredményt elérő részivéiöit értékes tárgyakkal jutalmazák. Dús lombú fák, rózsák meg rózsás arcú gyermekek és tisztaság és megint csak tisztaság mindenütt . . . Bz a pusztaiöldvári óvoda udvara. Nem vagyunk a dicshimnuszok kedvelői, most eem valamiféle álhevülés mondatja velünk mindezt, hanem a szemmel látható, kézzel tapintható valóság. És mikor azt hisszük, hogy üdítőbb látvány már nem jöhet, a kevés beszédű, de a gyereksereg által körülrajongott ,.dajka nénik” bevezetnek az épületbe. Mintha a törpék mesebeli birodalmába jutottunk volna. A tükörfényes előszobácskában a gyermeki értelemhez szóló kedves színes képek láthatók arról, hogy a tisztálkodás milyen fontos. Alattuk parányi porcelán mosdók, szappankákfcail, kefécskékkel, törülközőoskékkel. Még tükröcskék is csillognak a mosdók felett. Tudják Itt a gyerekek, hogy belépéskor és minden étkezés előtt és után tiszta kéz, arc, fésült hajacska az „etikett”. Kísérőink szótlanul kalauzolnak tovább. Nem is kell ide kísérőszöveg. Miniatűr társalgóba lépünk. Minden meglelhető benne, ami 2— Szaténból Szaténkartonból Kartonból Pikcböl Kötött pamutból Kaphatók az állami és szövetkezeti áruházakban, szakboltokban 3768 5 esztendős „öregek” óvodai klubéletéhez szükséges. Amott a pihenésre, erőt újító nyugalomra csábító, édesen berendezett háló. Kellemes hűvösség fogad. A lehúzott zsaluk éppen csak kukucskálni engedik a Napocskát, hadid csodálkozzék 5 is. A hálóból a játszóterembe sétálunk. Mindenféle játék — temérdek! Almunkban sem játszottunk ennyivel. És itt is a színek, a ragyogás, a tisztaság szinte már muzsikáló összhangja . .. Mikor a süppedő szőnyegeken lépdelve a szabadba érünk, s vágyódva pillantunk vissza, őszintén szakad fel bennünk a sóhaj: — De jó is lenne gyereknek, pusztaföldvári gyereknek lenni!.. . Mintegy dús vigaszul ölel át az udvaron a gyereksereg andalító zsivaja, lármája. A két kísérőnk. a dajka nénik: Tóth Mihályné és Tóth Ilona — akik egyébként csak névrokonok — hellyel kínálnak. Az egyik kicsi asztalnál engedőimet kérünk kis körülülöimktöl: Bíró Marikától, Gregus Ilonkától, Szluka Tibitől, Hetényi Marikától, s máris kezdődik a társalgás. A kis szőke, varkocsos Hetényi Marika édes gyermekmosollyal tekint ránk. Nosza, kérdezzük iis: — Hány éves vagy, mókuska? — Nem tudom — mondja, s huncutkásan elfordítja a fejét. Ej, de korán titkolja éveit! Azonban akad, aki sietve megsúgja, hogy Marika hároméves. — Aztán mondld csak, miént szeretsz itt? — Czak! — vágja rá selypesen. Ez a jókedvvel ejtett „czak” millió áradozáisnál több. Sorra kérdezzük a lánykákat és fiúcskákat, hogy amíg ők ebben a gyermekkertben gondtalanul labdáznak, kerge tőznek, esznek-teznak és pihennek — méghozzá nagy-nagy tisztaság és szerető gondosság közepette — hol vannak apukáik és anyukáik? A válasz 6zinte kivétel nélkül ugyanaz: — A tsz-ben dolgoznak. Csak a kis Bíró Marika közli, hogy apukája Csabán autót vezet. De sietve teszi hozzá, hogy anyukája a tsz-be jár... Olyasmire is kíváncsiak vagyunk, amiről az óvoda vezetője tudna tájékoztatni. Bagi Jánosné sem bőbeszédű, akárcsak a dajka nénik. Amit mond, mind lényegbevágó. Szavain, egész magatartásán érződik, hogy érti a dolgát, s a gyerekkertészet az élete. Nem véletlen, hogy az idei pedagógusnapon Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetésben részesült. Készséggel tájékoztat: — Reggel 7-kor tárjuk ki az óvoda kapuit. Addigra ugyanis a tsz-ekben dolgozó szülők elláttak otthon embert, jószágot, s hozzák ide kisgyermekeiket, hogy utána nyugodt szívvel induljon ki-ki a maga üzem-, új fürdőruha 1ZU,— 1' 1-101 25U,— Ft-lg 90,— Ft-tól 135,— Ft-ig 85,— Ft-tól 100,— Ft-ig 87,— Ft-tól 150,— Ft-ig 60,— Ft-tól 71,— Ft-ig egységébe, s lásson munkához. Dél után ötkor zárunk, ami azt jelenti, hogy amelyik mama csak hat felé tud jönni gyermekéért, akkor is itt talál bennünket. Aprónépünk létszáma az óvoda befogadóképességénél jóval nagyobb, azonban a nyári dologidőben nem ragaszkodhatunk mereven a szabályokhoz. Minden nél fontosabb, hogy a Lenin, a Dózsa és az Aranykalász Termelőszövetkezetben dolgozó mamák, papák azzal a nyugodt érzéssel végezzék munkájukat, hogy legkedvesebbjeik egészséges, szerető környezetben vannak. A „nagy létszámnak” az is egyik oka, hogy Pusztaföldvárnak van egy „külvárosa”, Újfalu, ame-' lylkben művelődési otthon, meg mozi már van. Amíg óvoda is kerül majd, addig onnan is ide hozzák reggelente a szülök gyermekeiket. Közbovetjük a kérdést, hogy vajon mindig ilyen nagy volt a szülők részéről a bizalom az óvoda Iránt? Kiderül, hogy nem. Baginé 1937 óta vezeti az intézményt. Mondja, hogy a felszabadulás előtt a puszta négy falon, néhány rozzant asztalon, széken kívül semmi, az egészségügyi felügyelet pediig majdnem nulla. Játékszer? A gyerekek lyukas edényeket hoztak magukkal, azzal játszottak. Itt külsőleg és tartalomban a felszabadulás után virult ki minden, s aszerint nőtt meg az óvoda iránt a bizalom. Nem csoda! A múlthoz képest mintha nem is egyazon bolygón lennénk, oly pompás gyermekparadicsomban járunk. önkéntelenül adódik a következő kérdés: — kinek volt a községben az óvoda, a napközi ennyire szívügye? A részletes válasz talán így tömöríthető: — mindenki nek, de elsősorban a közeégvezetésnek. A tanácselnök igazi gyermekrajongó. A községi párttitkár nemegyszer gyönyörűségből is ellátogat az intézetbe. Dr. Tabi Lászlónak, a község orvosának meg az a szavajárása, hogy két szépe van a falunak: az óvoda meg az egészségház, amit a lakossággal együtt építettek. — Szerintünk, ahol a felelős emberek így éreznek és cselekednek, ott a nép egészségének, kultúrájának fejlődésében nemigen akad zökkenő. Hiányosság azért van még — mondja Tabi doktor. A három és fél ezer lakosú Pusztaföldvár kinőtte a 40 férőhelyes „óvodanapközit”. Aztán nagyon kellene bölcsőde is, mert az meg egyáltalán nincs. Bagi Jánosné ugyanígy vélekedik. De ne féltsük őket. minden szükségesben nyughatatlan nép a pusztaföldvári. Előbb-utóbb ezeken a bajokon Is segít. Mert amilyen szép, nyaralószerű ez a kis tiszántúli falu, olyan szép lakóinak a törekvése a jó, okos, hasznos, életteli környezet megteremtésére. Huszár Rezső két vonzott. A legnagyobb és legérdekesebb esemény természetesen az írók és olvasók találkozója volt mindenütt, áltól ilyet rendeztek. E találkozók közvetlen, baráti légköre hasznos vitaalka1 makra adott lehetőséget, íg. aztán író-olvasó egyaránt tapasztalatokkal távozhatott ezekről a találkozókról. Az értékelés egy nagyon hasznosnak tűnő, és elgondolkoztató gondolatot is megemlít, nevezetesen azt, hogy jövőre az ünnepi könyvhét megnyitását és zárását össze kellene kötni könyvbarátnappal, és az ünnepi könyvhét valamennyi rendezvényét a könyvbarát-mozgalom jegyében bonyolítani. Van időnk, gondolkozhatunk rajta, az elgondolás — véleményünk szerint is — kitűnő. Összegezve a könyvhét eseményeit, megállapíthatjuk, hogy sikerekben bővelkedő volt. Egy-kéf község kivételével a könyvhét rendezvényeinek előkészítése, szervezése mintaszerűnek bizonyult. Sajnos, az egy-két gyengébben sikerült előkészítés között ott szerepel Körösladány is, ahová a megyei írók utaztak el, hogy találkozzanak a község irodalomszerető lakóival. A találkozás azonban nem sikerült, mert a rendezők nem vették figyelembe, hogy ugyanaznap este tartják a község pedagógusainak összejövetelét is, mely — természetesen — azzal járt, hogy a pedagógusok sem munkálkodhattak az irodalmi est előkészítésén. Az erkölcsi haszon, az eredmény a kis hibáktól eltekintve igen tetemes, és ha még azt is megemlítjük, hogy megyénkben az ünnepi könyvhét időszakában 500 ezer forint értékű könyv talált gazdára, akkor végérvényesen sikeresnek könyvelhetjük el az idei ünnepi könyvhetet. S. E. Táncverseny Gyulán A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a gyulai városi tanács, valamint az SZMT és a Művészeti Dolgozók Szakszervezete augusztus 4-én és 5-én Gyulán országos versenyt rendez a társas táncklubok és a művelődési otthonok tánczenekarainak, valamint énekeseinek. A verseny alkalmával a rendező bizottság táncbemutatókat is tart a versenyben részt vevő táncklubok tagjainak közreműködésével. Az Országos Béketanács aranyjelvénnyel tüntette ki a Balassi-táncegyüttes minden tagját Június 24-én tartotta a Balassi KISZ-táncegyüttes a művelődési otthonban olaszországi útja utáni első klubdélutánját. Ezen megjelent Búzás Ferenc, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének munkatársa, Nagy Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály vezetője, valamint a párt és a Hazafias Népfront képviselői, és Dankó Évg, aki a balassisták olaszországi tolmácsa volt. A baráti klubdélután alkalmával osztották ki az együttes minden tagjának az Országos Béketanács „Magyar Békemozgalom” aranyjelvényét.
