Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

IMS. Július 25. 2 Szerda A zöldellő vetésekért küzd de Magalhaes Gouvea is MEGNYÍLT a Magyar Munkásmozgalom Története SZOT-vándorkiállítás Békéscsabán C * érdekes, a sajtóban ed­­^ dig napvilágot nem látott dolog hangzott éL a hétfői, Békés­csabán tartott béke-nagygyűlésen. Eddig ugyanis általánosságban ír­ták a lapok, hogy a moszkvai vi­lágkongresszuson olyan küldöttek is részt vettek, akik azelőtt nem voltak hajlandók egy szocialista országban rendezett, még ilyen ál­talános emberi érdekeket érintő tanácskozáson sem részt venni. Kik voltak ezek az új delegátu­sok? Közülük egy Békéscsabán is járt feleségével: Luiz Eduardo de Magalhaes Gouvea brazil millio­mos. De Magalhaes a brazil nagytő­kések csoportjához tartozik. Dol­lárban számítva 23 millió felett r endelkezik, birtokai, gyárai van­nak. Vagyoni helyzetére jellem­ző, hogy két maganrepülőgép áll a hangárjában. Mindettől függet­lenül szimpatikus, felvilágosult ember, aki nem a fegyverkezési hajsza fokozásában látja saját va­gyona növekedésének lehetőségét sem. Éppen ellenkezőleg. Meggyő­ződése, hogy a háborús kalando­roknak, a hatalmas' fegyvergyáro­soknak esztelen politikája — ha nem fékezik meg őket az egyszerű emberek — előbb-utóbb a földdel teszi egyenlővé nemcsak a saját vagyonát, hanem minden emberi kéz alkotta értéket. És ez elől meg. menekülni csak úgy lehet, ha a közös célért, a béke megóvásáért vagyoni helyzetre, ideológiai felfo­gásra, pártállásra és vallási nézet­re való tekintet nélkül összefog a világ valamennyi élni akaró em­bere. kJ egyvenhat gyáros, földfoirto­­TM kos és nagykereskedő vett részt de Magalihaessel együtt a moszkvai béke-világkongresszuson. Legtöbben a legnagyobb imperia­lista országókból, az Észak-Ame­rikai Egyesült Államokból, majd Angliából, Franciaországból, Ja­pánból, Nyugat-Németországból jöttek. Világos dolog, hogy ezek a gyárosok, földbirtokosok nem ér­tettek egyet Hruscsov elvtárs be­szédének minden részletével. Nem vallották a többséggel együtt, hogy a két világrendszer közül összeha­sonlíthatatlanul a szocializmus a jobb, hiszen a szocializmus az ö országaikban saját gazdasági hely­zetük s egész osztályuk felszámo­lását jelentené. Gátlás nélkül vi­tázhattak is erről Moszkvában, sőt egészen másirányú vitákban is szabadon hangoztatták ellenvéle­ményüket. Tóth József elvtárs, a magyar békedelegáció tagja, a •sabai nagygyűlés egyik szónoka elmondotta, hogy a bizottságok vi­táin egymás kezéből vették ki a megafont a felszólalni akarók és nyomban kifejtették is vélemé­nyüket az előttük felszólalók el­lenében. Amerikából például egy kiváló közgazdász próbált tábort szerez­ni annak a véleményének, hogy a Szovjetunió hibás a fegyverke­zési hajsza fokozásában, mert a elmúlt év elején ő szegte meg a moratóriumot. (Egy megállapodást, amely szerint sem Nyugat, sem a Szovjetunió nem újítja fel rob­bantási kísérleteit.) A vita érde­kessége az volt, hogy az amerikai kiváló közgazdászt éppen egy hon­fitársa cáfolta meg, aki emlékez­tetett arra, hogy Franciaország szintén a NATO tagja és De Gaul­le volt, aki parancsot adott a szaharai atörmrobbantási kísérle­tekre. Ez ellen nem tudott már apellálni a közgazdász, de úgy ér­velt tovább, hogy Amerikában a munkásosztály nem ellenzi a fegy­verkezési hajszát. i az igazság ebben? Ezt szin­­" tén egy másik amerikai vá_ 1 aszolta meg. Az igazság, hogy a Fehér Ház propagandagépezete «Rinden erővel el akarja hitetni az amerikai, és általában a nyugati munkásokkal: ha leszerelik a ha­talmas hadiüzemeket, ugrássze­rűen megnő a munkanélKüliség. Tehát a „munkásosztály érdeke”, hogy működjön minden gyár, hi­szen csak ebben az esetben van kereset. Azonban, ha a gyárak trak­torokat gyártanak tank helyett, akkor van kereset. Csak ebben az esetben nem olyan óriási a profit. Ez az igazság — mondotta az amerikai néger munkás — majd így folytatta: Ezt az igazsá­got nem tudják eltakarni már a munkások elől. — Valóban, egyre többen csat­lakoznak a békeharchoz a mi ha­zánkban is — mondotta Silver­­man, egy másik amerikai delegá­tus. — Szükséges a leszerelés, mert a dolgok logikája az, hogy egy bizonyos mennyiségen tú) a felhalmozott fegyverek maguktól kezdenek el működni. De ki kezd­je el a leszerelést? — Ezt a kérdést kell eldönteni nekünk — folytatta a szónok, és javasolta a Szovjetuniónak: — A szocializmus építői okos, öntuda­tos, a világ sorsával jobban törő­dő emberek. Ezen az alapon en­gedjenek hát ők, és kezdjék el a leszerelést... Csakhogy az okos emberek általában nem szoktak a fejük lágyára esni. Sokan fel is szólaltak, és megkérdezték Silver­­mantól: Miért nem javasolja ugyanezt Kennedynek? Ez ugyan­is a szocializmus leszerelése len­ne, és mint ahogyan a genfi tár­gyalásokból is kitűnik, ilyen egy­oldalú katonai előnyökre akarnak szert tenni régóta az amerikaiak. A leszerelést azonban csak egy­szerre, mindkét fél kölcsönös megállapodása útján, és azonos mértékben liehet megvalósítani. A Szovjetunió igenis kezdeményező ebben a kérdésben, és nem egy olyan javaslatot fogadott el, amely számára is kompromisszumot jelent. Helyes ez a politika, mert csak így oldható meg korunk leg­főbb kérdése, az általános és tel­jes leszerelés, a különböző társa­dalmi rendszerek békés egymás mellett élése. És akárhány eltérő vélemény volt a kisebb kérdésekben, ebben a fő dologban (két küldött kivéte­lével) mindenki egyetértett. A bra­zil milliomos ekként vélekedett: — A közös cél összeforrasztotta az egész világ jóindulatú embere­it. Nem utópisztikus álomról van szó, amikor békét akarunk, hanem megvalósítható dologról, amely egyesíti a híres tudósok és egysze­rű emberek akaratát. A cél az egész világ haszna. A leszereléssel az országok mentesülnek a kato­nai kiadásoktól, és ezeket az össze­geket békés célokra, az elmaradott országok megsegítésére fordíthat­ják. A békéscsabai nagygyűlésen ” hangzottak el ezek a sza­vak, és ugyancsak itt, az emel­vényről két, még máig is elnyo­matásban élő elmaradott nép kül­döttei bizonyították megrázó szí­nekkel, hogy mennyivel fontosabb lenne a fegyverkezésre fordított hatalmas összegeket az emberiség hasznára fordítani. — Kevesen tudják önök közül — mondotta Bemard Dombele an­golai küldött —, hogy milyen ször­nyű nyomorban, kitaszítottságban él az én népem, s a napi borzal­mak alól egyedül csak a halál menti fel az embereket... Szenvedélyes, a hazáját mélyen szerető férfi szájából ömlött ez a vallomás, s a nagygyűlés után egy tízgyermekes békéscsabai asz­­szony könnyezve ölelte keblére az angolai békeharcost. Nem kommunista Bemard Dombele. Ahogy mondták a nagygyűlés többi küldöttei: ő sem értett egyet sok mindenben Moszkvában a kommunista szónokokkal. De látja és ittjárta alkalmából méginkább meggyőző­dött róla, hogy a magyar nép, mint a szocialista tábor vala­mennyi országának népe, milyen szeretettel, mély szolidaritással áll a gyarmati népek oldalán. Ez pedig a világ nagyobbik részének közvéleményét fejezi ki, és még nagyobb erőt ad neki is ahhoz, hogy hazájába visszatérve foly­tassa a harcot az általános lesze­relésért. Azoknak a fegyvereknek a megsemmisítéséért, amelyekkel ma igába kényszerítik még Ango­la, Kongó, s a többi gyarmati nép fiait. Ez a szolidaritás ragadta meg a brazil milliomost is, aki azt mondta: nem tudja mit cso­dáljon jobban hazánkban, a táj szépségeit-e, vagy népünk nagy­­szerűségét, eredményeit, és hu­mánumát, amellyel kiáll és elhal, mozza figyelmességével, szerete­­tének ezer apró jelével, a jóindu­latú embereket.» A „vasfüggönyön” túl nem ilyennek mutatták be né­pünket egyikőjük előtt sem a nyugati tőkés lapok. S ha ezek a küldöttek a „vasfüggö­nyön” innen, a szocialista i orszá­gokat látogatva nem is válnak kommunistává, de elviszik hazá­jukba népünk békevágyát, a szo­cializmus eredményeit. Nemcsak zöldellő mezőink szépségeit, ha­nem elszántságunkat is abban a küzdelemben, amelynek sikere — mint De Magalhaes Gouvea is mondotta — megakadályozza, hogy atombombák perzseljék fel a vetéseket... Vayga Dezső Külföldi békeharcos vendégeink Gyulán Külföldi vendégeink: Etienne Richard Mbaya kongói egyetemista, Bemard Dombéi©angolai fiatal, Lu­iz Eduardo de Magalhaes Gouvea és felesége milliomos-házaspár, béke­harcosok, hétfőn a békéscsabai bé­ke-nagygyűlés után az esti órák­ban érkeztek Gyulára, ahol a városi tanácson bensőséges fogadtatásban részesültek. A díszterem megtekin­tésekor találkoztak az ott gyakor­ló Csonka Barna most végzett zongoraszakos tanárral, aki a ven­dégek kérésére előadta Liszt E-dur legenda című zongoraművét és Prokofjevtö! az ördögd sugallat című művet. A rögtönzött, nagy tetszéssel fo­gadott hágvenseny után az elnöki I szobában megtartott fogadáson a Ivaros nevében Jámbor István elv­társ, a párt járási-városi bizottságá­nak titkára üdvözölte a békeharco­­sokat. A város vezetői ez alkalom­mal baráti ajándékként átnyújtot­ták a vendégeknek a Gyula város története című könyvet, valamint Koszta Rozália festőművésznő, a városról készített és angol nyelvű magyarázattal is eüátott, díszes kö­tésű tusrajz-gyűj termény ét. A baráti fogadtatás után a béke­harcosok közös vacsorán vettek részt. Az erdőgazdaság kastélyá­ban pihentek. Másnap délelőtt csó­nakkiránduláson voltak, s megte­kintették a város nevezetességeit. Elismerően nyilatkoztak Gyula szépségeiről. Elragadtatással be­széltek a hatalmas park ölén elte­rülő fürdőkombinátről. Hétfőn délután 5 órakor mint­egy 150 résztvevő jelenlétében ün­nepélyesen megnyitották Békés­csabán a Munkácsy Mihály Múze­umban a Magyar Munkásmozga­lom Története SZOT-vándorkiál­­lítást. Megjelent az ünnepségen Vass Miklós, a SZOT alelnöke, Karsai Lajos, a SZOT elnökségi irodájának kiküldötte és Lipták Pál, az MSZMP megyei bizottsá­gának munkatársa. Ott voltak a békéscsabai Munkásdalárda tagjai is, akik műsorukkal tették ünne­pélyessé ezeket a pillanatokat. Medgyesj Dezső, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának titkára megnyitó beszédében méltatta a kiállítás jelentőségét. Elmondta, vidéken több mint tíz éve nem volt olyan kiállítás, amely a ma­gyar munkásmozgalom történetét teljes egészében bemutatta volna. A mostani kiállítás jelentősége mind a dokumentáció gazdagsága, világos áttekinthetősége, mind pedig teljessége szempontjából rendkívül nagy. — E sokoldalú tudományos anyag — 43 tabló — összeállítá­sát a Legújabbkori Történeti Mú­zeum munkatársainak magas színvonalú tudományos és politi­kai felkészültséggel végzett mun­kája hozta létre. A kiállítás nem­csak azoknak nyújt hasznos isme­reteket, akik még nem ismerik teljesen a magyar munkásmozga­lom történetét. Hasznos, érdekes, és gondolatébresztő azok számára is, akik megfelelően tájékozottak a magyar munkásmozgalom tör­téneti anyagában. Beszédét azzal fejezte be, hogy e kiállítás gazdag anyaga elősegíti a megye és Békéscsaba dolgozói, nak szocialista nevelését, lelkesít, erőt sugároz a szocialista építő­munka eredményes végrehajtásá­hoz. A megnyitó után a résztvevők megtekintették a múlt, a közel­múlt és a jelen történelmét idéző tablókat. Látnivalóban nem volt hiány, hiszen a kiállítás a ma­gyar munkásmozgalom történeté­nek olyan gazdagságát tárja a nézők elé, amely hitelesen szem­lélteti a jobb életért, a választó­jogért, a fasizmus ellen folytatott küzdelmet, a békés építőmunka eredményeit. A kiállítás kedden reggel 9 óra­kor nyílt meg a látogatók előtt. Augusztus 6-ig mindennap reggel 9 órától este 7 óráig tekinthetik meg az érdeklődők a Magyar Munkásmozgalom Története SZOT-vándorki állítást. Külföldi jelentéseink Souvanna Phouma a megoldásának Genf (AP—AFP) A Laosz függetlenségéről és semlegességéről szóló nyilatkozat aláírása után tartott fogadáson Souvanna Phouma, a laoszi kor­mány miniszterelnöke nyilatko­zott a megjelent újságíróknak. A miniszterelnök hangoztatta, hogy a laoszi kérdés rendezése a béke erőinek győzelmét jelenti. dél-vietnami kérdés fontosságáról Souvanna Phouma ezután an­nak a véleményének adott kifeje­zést, hogy feltétlenül össze kellene hívni egy nemzetközi konferen­ciát a dél-vietnami kérdés rende­zése céljából. Souvanna Phouma hivatalos látogatásra Párizsba utazott, ahol találkozik De Gaulle einöikkeL Szufanuvong és ISosavan nyilatkozott a Laoszra vonatkozó egyezmények megkötéséről Vientiane (MTI) Szufanuvong, a laoszi koalíciós kormány miniszterelnök-helyette­se örömének adott kifejezést a laoszi kérdés rendezése miatt, ugyanakkor azonban megállapítot­ta, hogy még sok nehézséggel kell számolni. Hangoztatta, hogy a ve­zetése alatt álló Patet Lao mozga­lom részéről semmiképpen sem támasztanak nehézségeket a fenn. álló kérdések rendezésénél. Véle­ménye szerint a Laoszban egymás­sal szemben álló politikai csopor­tosulások befolyása alatt álló had. seregeket fokozatosan egyesíteni lehet és sikerül létrehozni a pol­gári közigazgatás integrációját is. Nosavan tábornok, hadügymi­niszter-helyettes, a laoszi jobb­oldali erő egyik vezetője szintén nyilatkozott a genfi megállapodás­ról. Kijelentette, hogy megtörtén­tek az első lépések a három politi­kai irányzat haderőinek egyesíté­sére. Egyes egységeket már e há­rom haderő katonáiból állítottak össze és ez irányt mutathat a had­seregek egyesítése felé. Nosavan szerint rövidesen megkezdődik a külföldi csapatok kivonása La­­oszból. ' l A nemzetközi rákkutató-kongresszus munkája Moszkva (MTI) A moszkvai nemzetközi rákku­tató-kongresszus résztvevői a va­sárnapi ünnepélyes megnyitó után hétfőn munkához láttak. A Lomo. noszov egyetem Lenin-hegyi épü­letében tizenegy szekció-ülést, há­rom speciális szaktanácskozást bo­nyolítottak le, ezenkívül elhang­zott egy nagyobb előadás „A labo­ratóriumoknak és a klinikáknak az onkológiai kutatásokban való együttműködéséről”. A szekciók ülésein — ahol sok, szakmai körökben világszerte is­mert szovjet, amerikai, angol, ja­pán, román és más nemzetiségű onkológus szólalt fel — foglal­koztak a ráksejt biológiájával, a rákellenes küzdelem problémáival a rosszindulatú daganatok epide­­mológiájával, a sugárterápiával, a különböző rákbetegségek gyógyítá­sának eredményeivel és más kér­désekkel. A rák gyógyításának újabb mód­szereivel foglalkozó szekció ülé­sén előadást , tartott Vargha László akadémikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom