Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

1962. Július 25. 3 Szerda Megkezdődött a gabonafelvásárlás a békési járásban- A kamuti Béke Tsz szállította az első szerződött búzát — A Malomipari és Terményfor­galmi Vállalat békési tárházában éjjel-nappali üzemeléssel naponta 600 mázsa gabonát szárítanak, a környékbeli állami gazdaságok­nak és termelőszövetkezeteknek. Többek között a Vizesfási Állami Gazdaság 11 vagon, a kamuti Bé­ke két és fél vagon búzát hozott szárítani, s ez a szárítás után a tárházban is marad. A Termény­forgalmi Járási kirendeltsége ugyanis megkezdte az adó- és a cséplőrészgabona átvételét, de a szállítási szerződésre lekötött ke­nyérgabona felvásárlását is. A mu­­ronyi Lenin Tsz 520, a békési Ok­tóber 6 Tsz 365 mázsa búzát szál­lított be eddig. A kirendeltség 634 vagon búzára kötött szállítási szerződést a járás termelőszövet­kezeteivel. Eddig csak néhány ter­melőszövetkezet közölte, hogy aszály és jégkár miatt nem tud teljes egészében eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettsé­gének. A kamuti Béke Tsz, amely 90 vagon kenyérgabonára kötött szállítási szerződést, elsőnek szál­lított be 20 vagon búzát értékesí­tésre. Vihar” után Körösnagyharsányban Esti csend borult Körös­­nagy harsányra. Csak imitt-amott látni a kiskapuk előtt beszélgető asszonyokat, munkából hazatérő férfiakat. A legtöbben már nyugo­vóra tértek. Nem így volt ez né­hány hónappal ezelőtt, mikor még a késő esti órákban is vitatták a két szövetkezet dolgait. Ma már azonban valamennyien csak rossz emlékként gondolnak a heves vi­tákra. Mint vihar után a tenger vize, a harsányi emberek is meg­nyugodtak. Elszállt bensőjükből a bosszankodás, az értetlenség, ami nemegyszer egymás ellen fordította őket. Pedig néhány parasztember kivételével mindannyian a község két termelőszövetkezetében keres­ték — sokan több mint tíz éve — a boldogulást. A község parasztsága közé 1960 őszén fészkelődött be az ellentét, amikor az akkor már egy évtize­det maga mögött hagyott 1200 hol­das Kossuth Termelőszövetkezet vezetőségi üléseiről olyan híreszte­lések kaptak szárnyra, hogy is­mét gyenge eredménnyel zárják az évet. Vagyis újra messze lemarad­nak a község másik határrészét felölelő Új Élet Termelőszövetke­zet gazdáitól, akik jóval kevesebb ideje léptek az új paraszti élet út­jára. Sokan irigykedő, sőt gúnyo­lódó megjegyzésekkel illették a hasonló minőségű földön jóval eredményesebben gazdálkodó Új Élet tagságát, vezetőségét. S csak kevesen látták tisztán, hogy nem mások eredményein kell bosszan. kodniok, hanem saját portájukon kell keresni a gazdálkodás siker­telenségének okait. , Végső soron azonban csak a ta­valy decemberben, lábra kapott hír „józanította ki” teljesen a Kos­­suth-bdieket. Vagyis, amikor meg. tudták, hogy afníg náluk a 16 fo­rintot csak éppen hogy déri egy munkaegység értéke, az Új Élet­ben, ahol sémmivd sem jobb az adottság, 27,38 forint jut minden munkaegységre. E „hideg zuhany” után mind többen követeltek ma­gyarázatot a sorozatos sikertelen-1 ségre. S azoknak lett igazuk, akik már egy éwd ezelőtt itt-ott szóvá tették: az elnök és még néhány vezető túlzottan belemerült az ita­lozásba s nemtörődömségük út­vesztőbe vezette a Kossuth Ter­­mdöszövetkezetet. Mert amint az elnök, s a vele egy húron pendülő beosztott vezető az alkohol rabjai lettek, úgy hanyagolták el a közös dolgait, s vert mind nagyobb hul­lámokat a munkafegyelem soroza­tos megsértése és a fejetlenség. Munkaegységet például annyit írt itt mindenki magának, amennyit akart, vagy amennyit nem szé­gyellt. Az ellenőrzés még fogalom­ként sem volt ismeretes a Kossuth Termelőszövetkezetben. így aztán jutott bőven közös takarmány a háztáji sertéseknek, teheneknek, miközben a közös állatállomány hétről hétre romlott. A leszerző­dött bikaborjúk például annyira silányak voltak, hog£ nem vette át az Állatforgalmi Vállalat A múlt évi zárszámadás után, ami­kor az 1800 holdas Új Élet Tsz-szel való egyesülésre sor került, száz mázsa kukoricán kívül alig volt más takarmány a Kossuth-ban. De szégyenszemre magukkal vitték a szövetkezet gazdái az adósságot. Az egyesülés a Kossuth. bélieik közül azonban nem min­denkinek tetszett. Akadtak néhá­­nyan, akik előre megérezték, hogy az Új Élet Tsz elnökét — akit a két szövetkezet tagsága az egyesített gazdaság élére állított — nem lehet „zsebre tenni”, s egy-két pohár borral „megvásá­rolni”. Az ilyen emberek nehezen tudták megérteni, hogy munkafe­gyelem is van a termelőszövetke­zetben. így aztán a tavaszi mun­kák megkezdésekor — bár az Egyetértés nevet kapta a két tsz — még nem mindenki értett egyet azokkal az intézkedésekkel, melyek a veztőségi üléseken, s a közgyűléseken határozattá lettek. És amíg így forrt az új helyzet a körösnagyharsányi Egyetértés Termelőszövetkezetben, s foko­zatosan gyorsult a tavasziak veté­se és kezdődött a növényápolás, úgy találták meg helyüket a nagy családban azok is, akik két hó­nappal ezelőtt még kevesellték az egy hold kukorica elvetéséért járó munkaegységeket. Az elnök pedig türelmesen ismételgeti most is, ha elvétve zúgolódókikai találko­zik a határ valamelyik szögleté­ben: „Inkább most szidjatok, mint Péntek délután van. A kamuit! Béke Tsz székhazának udvarán annyi a motor és a kiskerék­­pár, mint Csabán, a Luther utcai megőrzőhelyen egy-egy piaci na­pon. — Talán valami megbeszélés van? — kérdezem a pénztár előtt álló fiataloktól, akik lassú, kimért mozdulattal számolgatják át a százasokat, mintha csak tüntetné­nek vele, hogy sok munkaegysé­get teljesítettek, amelyre most 10 forint előleget kaptak. — Igazgatósági ülés van — vá­laszolják halkan, hogy a nyitott ablakon át ne zavarják a bent vi­tatkozókat. Én is csak a fejem­mel intek Őri Imrének, a főagro­­nómusnak, hogy jöjjön ki egy pillanatra. Miután elsorolja, hogy az 1960 hold kalászost szombat délre learatják a zab kivételével, az őszi árpa 16—18 mázsájával, a Bezosztája búza (700 hold) 14—16 mázsájával fizet holdanként — megkérdeztem tőle, hogy hol talá­lok egy cséplőcsapatot. — Egy itt csépel mindjárt a központban, napi 250 mázsa kö­rüli teljesítménnyel. De van egy ifjúsági brigádunk is, amely a szo­cialista címért versenyez, annak a teljesítménye is ... Nem engedtem befejeznie a [mondatot, egyrészt azért, hogy ne a zárszámadáskor...” S ma már alig akad a harsányi emberek kö­zül, aki ne értené e tömör mon­dat értelmét. A múlt évben az új Élet Tsz-ben 27,38 forintot ért egy-egy munkaegység. Most az Egyetértés tervében 30 forintot jegyeztek be. Amikor a szövetkezetiek arról ér­deklődnek az elnöktől, hogy meg­­lesz-e, így válaszol: „Olyan a cu­korrépánk, a napraforgónk, a ku­koricánk, s a silókukoricánk, ami­lyen évek óta nem volt. A terve­zett mindegyikből meglesz... Ke­nyér- és takarmánygabonából is elérjük azt, amire számítottunk... Az első félévben hízott sertésből és hízott marhából is többletbevé­telünk van...” Még alig fél év telt el az egye­sülés óta. Ez az idő azonban ele­gendő volt ahhoz, hogy kialakul­jon az a vezetőgárda, mely képes eredményesen gazdálkodni a harsányi földeken, ahol adva van a lehetőség, csak élni kell vele. Az állattenyésztők is sokra képe­sek. Ezt bizonyították a baromfi­­gondozók is, akik 2500 naposcsibét neveltek fel alig öt százalékos elhullással. S a 294 szövetkezeti gazda most már nem azt latol­gatja: melyik termelőszövetkezet­nek volt előnyös az egyesülés, hanem azt, hogy milyen új mód­szerek, termelési eljárások beve­zetésével lehet gazdagabb szövet­kezetét, még jobb életet teremteni e határmenti kis község aranyat érő földjein. Balkus Imre Óránként 11 mázsa lucernát őröl — Üzemel az új mezőhegyesi lucernaliszt-készítő — A több mint 6 millió forint költséggel felépített új mezőhe­gyesi lucernaliszt-készítő üzem­ről készített felvételeket mutatjuk be. Első képünkön a két szecska­tűztérből egy harmincezer köb­méteres teljesítőképességű nagy ventillátor szívja át a forró leve­gőt, s ugyanez a szívó erő húzza reteszről reteszre a mindjobban vágógép látható, melyekből csak az egyikbe hányják a nyers lu­cernát. A másik nagy kapacitású gép tartalékban van, arra az eset­kiszárított szecskázott lucernát a két negyvennyolc kalapácsos da­rálómalomba. Második képünkön ez a nagy teljesítményű ventillá­tor látható. Innen a megőrölt, szárított lu­cerna-liszt a zsákoló ciklonokba kerül, s végül mint a harmadik képünkön látható: öt csövön át hullik le a zsákokba. A nyers lucerna átfutási ideje az etetőtől a zsákolóig mindössze re, ha az üzemelőnek valami hibá­ja történik. Naponta 5—600 mázsa friss lu­cernát nyel él a gép, s ennek egy harmadából lesz a liszt. A szecskavágóból csöveken át az adagoló, és félhordó-berende­­zésbe jut a lucerna, innen a szá­rítódobba kerül. A hatalmas, hen­ger alakú, sokreteszes dob előtt van a tüzelőtér, melyben a lu­cerna nedvességének százalékától függően állítják be a hőfokot A Vetélkedik az iíik cséplőcsapata tartsam sokáig távol az igazgató­­sági ülésről, másrészt azért, mert a fiatalok úgyis elsorolják majd, hogy mennyit csépelnek naponta. Jobbra-balra kanyargó dűlőkön, a szarvasi betonút közelében ta­láljuk meg őket. Semmi más zajt nem hallani, csak a dob búgását, amint egymás után nyeli az árpa­­kévéket. A cséplőszekrényt ugyan­is egy 24 lóerős villanymotor üze­melteti. — Ez a legcsendesebb és a leg­olcsóbb cséplőgép-üzemelő — mondja idős Püski Imre, a motor kezelője. Csakhamar megismerke­dem a cséplőcsapat vezetőjével, Apáti Nagy Károllyal, a KISZ Központi Bizottságának tagjával és a csapat többi tagjaival. Csak négy idősebb, vagyis negyven éven felüli ember van: a kazalra­­kó-mesterek, a többiek jóval 30-on aluliak, öt lány és egy fiatalasz­­szony is van a csapatban, ők a törekhordók. Csapó Mihály és Ko­vács János vágja és adja a kévé­ket, a két etető: Vicián János és Ancsin R. György keze alá. — Mióta csépelnek? — kérde­zem a csapat vezetőjétől, és azok­tól, akik éppen pihenőben vannak. — Hétfőn délután 2-kor kezd­tük, s azóta nem volt lényeges kényszerállásunk. — Milyen a napi teljesítmény? Hétfőn délután száz-valahány mázsa volt — kezdi a cséplőcsa­patvezető, de aztán megkéri ifjú Darvas Istvánnét, hogy hozza el a nyilvántartó füzetet. Pár pillanat, és már diktálja is: hétfőn 136, kedden 248, szerdán 254, csütörtö­kön 264 mázsa. Pénteken is le­ment már 200 mázsa, de még van hátra vagy három óra hossza sö­tétedésig. — Ez igen szép teljesítmény ez­zel a keskeny dobszélességű gép­pel — mondom elismeréssel —, talán alaposan megnyújtják a na­pokat? — Nem nagyon, 12—13 órát dol­gozunk naponta, de úgy ám, hogy haladjon a munka. — A szocialista cím elnyerésé­ért tett versenyfelajánlásukban benne van a cséplés is? — Nincs, mert akkor még nem tudtuk, hogy csépelni fog a bri­6—7 perc. A teljesen hibátlanul működő üzem óránként 11 mázsa lucernát őröl, s mindössze 13 em­ber szükséges az üzemeltetéséhez. gádunk. Ellenben verseny van a tsz-ben cséplő csapatok között, céljutalomért. Az első díj 2000, a második 1200, a harmadik 600 fo­rint. Mi a kétezer forintot szeret­nénk megnyerni, és egy közös va­csorát rendezni belőle. Ezért is igyekszünk, meg azért is, mert ilyen teljesítmény mellett napon­ta négy munkaegységet is megke­resünk, ami 160 forintot ér ná­lunk. i — Ezek szerint van serkentő bőven. De most már azt is árul­ják el, hogy milyen felajánlást tet­tek a szocialista cím elnyeréséért? — Egy harminc tagú növényter­mesztő brigádból alakult ez a cséplőcsapat, amely többek között azt vállalta, hogy a kiosztott te­rületen cukorrépából a tervezett 140 mázsa helyett 160 mázsát, ku­koricából a tervezett 25 mázsa morzsolt helyett 30 mázsát taka­rít be. — Szeretnénk kijönni a két­ezer forintból rendezett vacsorá­jukra — mondom búcsúzóul, csak úgy biztatásképpen. — Azon leszünk, hogy megnyer­jük — válaszolják —, ha a foga­­tosok is rajta lesznek, akkor va­sárnap is csépelünk, legalább dé­lig-Kukk Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom