Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

1962. június 27. 2 Szerda Forró napok a pusztaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben Forró hangulat volt június 22- én, pénteken a pusztaföldvári Le­nin Termelőszövetkezet tanácster­mében. A gyűlésezők kemény sza­vakkal ostorozták a nemtörődöm­séget, a hanyagságot, a felelőtlen vezetőik munkastílusát. A párt­­alapszervezet tartotta rendkívüli ülését A szövetkezetben egyéb­ként az elmúlt héten rakéta-se­bességgel követték egymást az ese­mények. A párt községi vezetőinek se­gítő célú határozata nyomán húsz tagú aktívacsoport napokig tanul­mányozta a Lenin Tsz termelési és politikai munkáját. A tapasz­talatok alapján községi aktíva­­ülést tartottak, melyen a termelő­szövetkezeti alapszervezet vezető­sége is a rendkívüli taggyűlés mel­lett döntött. Miért e szokatlan sietség? Az önkéntelenül felvetődő kér­désre a taggyűlésen élhangzottak adták meg a választ. Már a tanácskozáson elhang­zott első szavakból kiderült, hogy nem volt más választásuk. Gyor­san kellett cselekedni. Pontosan a nagy munkák küszöbén vált nyíl­óvá, hogy az elnök immár alkalmatlanná vált a vezetői fel­adatának teljesítésére. Tudták azt régen, hogy van néhány rossz tu­lajdonsága, elsősorban az, hogy mértéktelenül iszik. Egy ideig azonban bizakodtak, hogy talán összeszedi magát, lesz annyi ere­je, hogy megváltozzon. De a remények kútba estek Az utóbbi időben már egyre súlyo­sabb mulasztások követték egy­mást. Az elnök végeredményben megfeledkezett arról, hogy a ter­melőszövetkezet gazdáinak érde­keit szolgálja. Nemtörődömség, fe­lelőtlenség, pohárbarátok... S a következmények: A kenderföldet nem hengerezték meg. Amúgy sem volt eső, a föld még jobban kiszáradt. Huszonöt holdat kellett kiszántani, 97 500 forint értékű kár keletkezett, pedig voltak, akik fel­emelték figyelmeztető szavukat. A cukorrépánál hasonló eset történt. Annak ellenére, hogy illetékes szervek felhívták a figyelmet, el­hanyagolták a növényápolást. Kö­vetkezmény: kiszántás, 515 ezer forint értékű kár. A nap mint nap előforduló károkat, az olyanokat, hogy miért nem kaptak egész nap takarmányt a szárnyasok, bár a raktárból kiszállították az elesé­­get, és hasonlókat nem részletez­ték a taggyűlésen, csupán utaltak arra, hogy a termelőszövetkezeti tulajdon megkárosítása nem volt újság a gazdaságban. Sorozatosan megsértették a ter­melőszövetkezeti demokráciát és a fegyelmet. A közgyűlés jóváha­gyása nélkül kerülhettek függetle­nített funkciókba egyesek. Bri­gádértekezleteket nem tartottak. Az agronómus szakirányítás he­lyett idejének jó részét azzal töl-! tötte, hogy motoron fuvarozta a beszerzőket. Az elnököt több alkalommal fi-j gyelmeztették, hogy ne részeges­­kedjen. Emiatt szigorú pártfegyel­mi büntetésben is részesítették an­nak idején. Sem a figyelmeztetés, sem a büntetés nem fogott rajta, mert még a múlt hét keddjén is ittasan jelent meg a szövetkezet­­íren. Ilyen állapotban aztán, mint előbb is, sokszor intézkedett fele­lőtlenül. Lényegében a pohárba­rátok irányították, azok, akiknek ez a barátság és a lazaság egyéni hasznukra volt, jól ki tudták ak­názni a lehetőségeket. A hanyag, felelőtlen és szaksze­rűtlen vezetés súlyosbította a ked­vezőtlen időjárásból keletkező ki­eséseket, növelte a károkat, me­lyek következtében csökkent a munkaegység értéke. S mint ilyen­kor szokás, egyesek különleges magyarázatot találtak ki. Néhá nyan azt kezdték hangoztatni, ha a munkaegység értéke 8 forinttal kevesebb lesz, akkor az ipari mun­kástól is vegyék el az ennek meg. felelő összeget. Azaz egyik-másik ember fejé­ben megszületett az a gondolat, hogy saját hibáikért a társadalmi rendszert tegyék felelőssé, saját mulasztásukat a szocializmus hi­bájának tüntessék fel. A pártszer­vezet pedig tehetetlenül szemlé­lődött. Nem volt elég ereje, bátor­sága a cselekvésre. Látva a tehe­tetlenséget, egyesek úgy véleked­tek a párt tagjairól, hogy „Te is ahhoz a trehány társasághoz tar­tozol”. Súlyosbította a helyzetet, hogy maga az elnök is, mint a párt tagja, tűrhetetlen vezetési munka­stílussal dolgozott. Ilyen körülmé­nyek késztették tehát a párt köz­ségi szervezetét és az alapszerve­zetet arra, hogy rendkívüli taggyű­lésen vitassák meg a legsürgősebb feladatokat. A javaslat gyökeres intézkedéseket tartalmazott. Nem csináltak titkot belőle, hogy a köz­gyűlés elé kívánják vinni az elnök leváltásának gondolatát. Sőt, a pártból való kizárásának gondola­tát is felvetették. — De hisz volt az elnöknek jé munkája is — vetett éllengondola­­tot az egyik elvtárs a vita során. — Volt, volt régen — hangzott a válasz többféléi is —, de a voltból nagyon rövid ideig lehet megélni — állapították meg a felszólalók. — A felelőtlen vezetés követ­kezményeit háromszáznál többen sinylik meg — — szólt egy idős elvtárs megfon­toltan, majd így folytatta: — Ahogy észrevettem a bajt a répá­nál, szóltam, hogy nem lesz ott tér més. Figyelmeztettem a brigádve­zetőt, legjobb lenne kiszántani és újra bevetni. Még nekemugrottak, Nekik állt feljebb. Baj volt, hogy szóltam. Mások arról beszéltek, hogy amikor figyelmeztették az el nököt, ne igyon, azt válaszolta: az ő családja nem érzi meg. — De megérzi 398 család! — vá­gott ismét szenvedélyesen a szó, s valaki megemlítette egyik gazdá­nak, György Pali bácsinak a véle­ményét, aki a bajokat firtatva, azt mondta, hogy ebben a tsz-ben a kutya el van temetve, csak a farka van kinn. Meg kell hát ragadni és ki kell rántani. A bajok mélyebb okát kell megtalálni. Most a taggyűlésen végre fel­színre hozták a bajok okait. Meg­állapították, hogy jócskán felelős a pártvezetőség és a párttagság is, s a szövetkezet többi gazdáit sem lehet dicsérni, amiért idáig fajulhatott a közösségi élet. A tapasztalatokat értékelve, a pártalapszervezet titkára felszóla­lásában arról beszélt, hogy ott, ahol rosszul halad a gazdasági munka, a gazdák közti ellentétek is kiéleződnek. Egy pártalapszervezet tanult s saját kárán. S másnap a közgyű­lésen egy egész termelőszövetkezet tanulta meg, hogv a vezetés bár­mely hibájának elnézésével saját zsebükből dobják ki a pénzt. Meg­értették, hogy a hanyagságok, la­zaságok elnézése, s a termelőszö­vetkezet működési alapszabályá­nak megsértése, a „te se bánts engem, én sem bántlak téged” el­mélet olyan tévútra visz, melyen haladva, könnyen felkopik az em. bér álla. A pusztaföldvári Lenin Terme­lőszövetkezetben a gazdák rádöb­bentek, hogy úgy, ahogy eddig ha­ladtak, tovább nem haladhatnak. Megértették ezt és cselekedtek. Ezért váltak forróbbá az amúgy is meleg napok Pusztaföldváron az elmúlt héten. Boda Antal Veszélyes összeesküvés Vadász Ferenc: 21 A<z őntéfttf uU&zoh&z Egy tálból cseresznyézel velük?! Tegnap megint kaptam levelet. Mintha drótkefével borzolnának: „Tízéves a város, ünnepségekre készülnek — írja anyám. — Már húszezer lakosunk van, ötezren kaptak új lakást. Sok a munka, Péter a gántai bauxitnál, az ino­­tai alumíniumgyárban, a Ferenc és az Ernő a bányában. Ö, hogy éppen csak te nem tudtál velünk maradni.” És egy utói rat, szép kerek be­tűkkel: „A halászcsárdában Pápai Nagy Jóska muzsikál. Azt játssza: Csak egy kislány van a világon.” Ezt Julika üzeni, anyám ke­resztlánya. Amikor eljöttem, ti­zennégy esztendős nyiladozó ró­zsabimbó volt. Vajon szép lány lett belőle? Bizonyosan. Ah, Juli­ka, inkább hallgatnál, inkább semmit se üzennél. * Igen, az élet sem egyéb rossz tréfánál. Mostanában összefolynak a nappalok és az éjszakák. Szün­telenül gondolkodom, s álmaim ezeknek a gondolatoknak torz folytatásai. Nemrég rajtakaptam magam: nem tudtam, mit álmod­tam, mit éltem át a valóságban. Néhány gondolatom annyira a ha­talmába kerített, hogy szinte éreztem, tapintottam tárgyukat. — Egyik álmomat — többször fel­­idézödött bennem — jó ideig va­lóságnak hittem. Másnap bementem az ambulan ciára. Ott csak azt tartják beteg ségnek, amit vágni vagy kötözni lehet. De szerencsém volt: az or­vos ráért — kedélyes, fiatal gö­rög —, beszélgetni kezdett vélem S láttam, mindjobban figyelt arra, amit mondtam neki. Pedig csak néhány mozzanattal érzékeltettem a szimptómákat. Ha az egészet elmondom, abból semmit se értett volna. Apám valóságos sorsát gyerek­korom óta ismerem. Egy újpesti kommunista asztalos, Harsányi Jenő elmondta egyszer az anyám­nak, milyen volt Vándor Béla út­ja Miskolotól Lébényig. Az utolsó kilométerektől a krónikást megkí­mélte a sorsa. Ha nem így történt volna, semmit se tudnék az apám­ról. Nekem talán jobb lenne. Újra és újra előveszem, nézem Bonn (TASZSZ) J. Boriszov, a TASZSZ bonni tudósítója írja: ’ Rusk amerikai külügyminiszter legutóbbi bonni látogatása után egyre több szó esett a NATO éle­tének „új szakaszáról”. Az a há­rom nap, amely Rusk elutazása óta telt el, jelentős mértékben fényt derített a Bonnban lezajlott titkos tárgyalások eredményeire. Minden jel arra mutat, hogy ve­szélyes katonai és politikai össze­esküvésről van szó, amelyet szem­látomást Ujjongva fogadtak Nyu­gat-Németország kormányszervei­ben, de különösen katonai körei­ben. Bonn talán még soha nem érezte magát ilyen közel régi tit­kos álmának megvalósulásához — a Bundeswehr atomfelfegyverzésé­hez. A sajtokommentárokból kitű­nik, hogy az Egyesült Államok sok vonalon engedett a nyugatnémet kormány és a nyugatnémet straté­gák azon követelésének, hogy te­gyék a NATO-t önálló atomerővé, vagyis, hogy lássák el a Bundes­wehr! tömegpusztításra alkalmas fegyverekkel. Provokációs mozgolódás a Kínai Népköztársaság határainál Washington (TASZSZ) V. Vasedcsenko, a TASZSZ wa­shingtoni tudósítója írja: Az Egyesült Államok újabb pro­vokációs katonai erődemonstrációt kezdett a Kínai Népköztársaság partjai előtt. Az amerikai sajtó ugyanakkor arról ír, hogy a csangkajsekista vezetők nyűtan felszólítják az Egyesült Államokat, „engedélyez­ze” a Kínai Népköztársaság meg­támadását. Amint a New York Herald Tribune hétfői száma je­lenti, a csangkajsekisták megszün­tették a szabadságolásokat a had­seregnél, megerősítették a kikép­zési programot, élelmiszer- és ha­dianyag-tartalékokat halmoztak fel, újabb partraszáüó hajókat rendeltek. Közük továbbá, hogy a csang­kajsekisták Tajvan északi részére vezényeltek át egy egész roham­hadosztályt. Sikerült megfékezni az orani tűzvészt Algír (MTI) Hétfőn délután hatalmas robba­nás rázta meg Orant. Az OAS plasztikbombák segítségével fel­robbantotta a kikötő üzemanyagtá­roló raktárainak egy részét. Csak­nem háromszázméteres lángok csaptak az égre, amint egymás után tüzet fogott az Angol Olaj­­társaság, valamint egy másik vál­lalat nyolc olajtartálya. A sűrű fekete füst az egész várost bebo­rította. A varosban kitört a pánik, jóllehet az utcákon hangszórókkal felszerelt teherautók száguldoz­tak, nyugalomra intve a lakossá­got. A városi és a Mers-el-Kebir-i haditengerészeti támaszpontról ki­vezényelt tűzoltóság egész éjszaka küzdött a lángokkal és igyekezett Frank Pollack fényképeit. Mit te­gyek? Elküldjem valakinek, hogy nyomoztasson utána, próbálja megtudni, ki volt, mi volt ő? Még nem döntöttem, de valószínűleg összetépem a képeket. Nem az apám, én vérzek Le­benyben. „Váradi István elektro­technikus vagyok — kiáltom han­gosan, védekezőén — tizennyolc éves koromban az US Navynél szolgáltam. Ott voltam a libanoni partraszállásnál is.” Harsány, kegyetlen nevetés a válasz. Visszhangzanak a pincefa­lak. Csuklómba csontig belemar a kötél. Függök a fogason. Jön Karl Fischer. Valamilyen katona­ruha van rajta. Nem a mienk. Ha­lálfej fénylik a paroliján. „Non comissioned officer in the US Army.” Nem bánt. Miért is bántana? Lakkcsizma van a lábán, fesze­sen lép. Angolul beszél. Az asztal­ra mutat, barátságosan, moso­lyogva kínál. Nagy, csiszolt üvegtál díszük az asztalon. Fénylik, mint a napko­rong. Ilyen sugárzó aranytányér­nak rajzoltuk elsős korunkban a napot. Sugarak törnek fel belőle. Szétterülnek, mint a kibontott ké­ve. Így dőlnek hanyatt kosárfonók keze alatt a vesszők, amikor már elkészült a kosár kerek feneke. A megfékezni a tüzet. Csak a reggeli órákban érkeztek azonban jelenté­sek arról, hogy munkájuk sikerrel járt. A harmadik és a negyedik szovjet űrhajós-jelölt hangja az éterben Moszkva (MTI) A moszkvai rádió a szovjet If­júság napja alkalmából összeállí­tást közölt, amelyben rövid nyilat­kozatot adott a harmadik és a ne­gyedik szovjet űrhajós jelölt is. A bemondó nem nevezte meg a két fiatal repülőtisztet, de a rádió kö­zönsége percekig hallhatta hang­jukat. Nyilatkozatukban az ifjúság napjáról szóltak. Gagarin és Tyitov ma még is­meretlen utódainak hangját nemso­kára a magyar rádióhallgatók is meghallhatják. (MTI) kosároldal függőleges, felfelé ágas­kodó vesszői tántorognak, mint a részegek, míg körül nem fogják valamennyit sorba, a vízszintesen egymáshoz simuló vesszők. A kristály gyümölcsöstál suga­rai széjjelszóródnak, találkoznak azokkal az egy pontból lövellő fénycsíkokikal, amelyek Frank Pollack gallérjáról, a halálfejről szóródnak szét. Ártalmatlan, játékos halálfej: csillogó disz. A lentről-fentről szóródó fény­sugarak ráborulnak a gazdag gyü­mölcsöstálra — narancs van ben­ne, banán, datolya, kókuszdió — mint fényes fémpálcikák a kalit­kára. Körülfogják a gazdag tálat. Kari int: egyek. Zavart vagyok: nem tudom hol vagyunk, s mikor. Térben, időben eltévedtem. Nyúlok a gyümölcshöz, de visz­­szarántom a kezem. Alvadt vér borítja. Mutatom a körülöttem ál­lóknak. Megint nevetnek. Aztán hátalmas lökés éri hátamat, s már belül vagyok a kalitkán. A fénylő tál — fölülről látom — a kalitka feneke: hegynyi rajta a sok édesség. Nem léphetek rá. Egy nyújtó rúdján ülök — nem is nyújtó tulajdonképpen, hanem trapéz —, s magam alá akarom húzni illetlenül lelógó lábamat. De a lábaim merevek, nem en­gedelmeskednek. Mintha elváltak volna a testemtől... A kalitkán ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom