Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

1962. június 27.

3

Szerda

Terven felül gépeket kaptak megyénk termelőszövetkezetei

Az FM Terv- és Közgazdasági Főosztálya megyénk termelőszövetkezetei részére ez évre terven felül csaknem 9 millió forint értékű erő- és munkagépet biztosított. Többek között 20 kis Zetor, 10 Szuper Zetor, 20 pótkocsi, 8 teher- és 2 személygépkocsi, ezenkívül számos

munkagép érkezik. Az érkező erő- és munkagépek jó részét, többek között négy Szuper Zetort, 10 aratógépet, 18 pótkocsit, 5 fűkaszát, 5 kultivátort, 8 disztillert a gazdaságilag is és gépesítettségben is gyengébb termelőszövetkezetek kapják.

Felkészültek

az aratás-cséplési munkákra Bucsán

(Tudósítónktól)

A bucsai Béike Termelőszövetke. zetben már megszervezték az előkészületeket az aratás-cséplési munkákra. A gépi aratáson kívül 97 holdat kézi kaszával aratnak

le, és a kézi aratásra 20 tagú brigádot hoztak létre. Megszervezték a tűzrendészeti előkészületeket is. Az eddigi szervezési munka lehetővé teszi, hogy amennyiben az időjárás engedi, időben elvégezzék a 490 hold gabona learatását.

Meglesz-e a tervezett jövedelem a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben?

Egy kisebb munkacsapatra való ember gyűlt össze Kürtiné, a tsz elnökének irodájában. Domjánné, akit itt is, és máshol is egyszerűen Ancikának szólítanak, a bank képviselője. Derék asszony. Agráregyetemet végzett. Volt gyakorlati munkán, majd a bankhoz került. Szövetkezeteket patronál. Berénybe betegágyból érkezett. Estéről estére belázasodik. Üdülni volt Visegrádon, s onnan hozta a megfázást. De ő erősebb nála. s lábon dacol vele. Kürtinét nem kell különösebben bemutatni, hiszen mint tsz-elnökasszonyt, sokan ismerik. Ott van a főagronómus, Vécsei Dániel is. Középtermetű, a sok gondtól, problémától megacélosodott, szúrós szemű, élénk ész-Negyven gyerek édesanyja

Simogat a szemével, mintha a fia lennék. Csöndesen ül, két kezét az ölébe ejtve, amíg elmondom, hogy a kiszesek miatt jöttem.

Elhallgatok, de ő is csendes marad. Nem szól, csak néz. ügy érzem, az ingem hajtókáját is megigazítaná, mint a fiának tenné.

Szája szögletében egy görbület.

Mintha a jóság grafikonja lenne.

Az is.

Zsófi néni, Szabó Ferencné elvtársnő, a Gyulai Kötőipari Vállalat párttitkiára csendesen beszél. Csendesen és sok-sok szeretettel.

A gyerekek

— Mit mondjak róluk? Jó gyerekek. Szeretem őket, mert hűségesek, s mert ők is szeretnek engem. Látja ezt a zászlót itt az asztalon? A megyétől kapták, jó munkájukért. Együtt örültem velük.

Nézi a zászlót. Mintha a saját gyermekének kitűnő bizonyítványát mutatná, olyan büszke rá.

— 1960-ban, amikor a vezetőséget újjáválasztották és titkár lettem, első dolgunk volt az ifjúsági szövetség megalakítása. Azóta negyvenen vannak. Az üzem valamennyi olyan fiatalja, aki KISZ-tag lehet, benne van a szervezetben.

vül, a fénylő rács mögött szétterpesztett lábakkal Frank Pollack áll. De hogyan kerülnek mögé s mellé apám kínzói?

Ilyennek képzeltein őket. S most mind egybegyűltek. Röhögnek. Körültáncolják börtönömet, a csillogó kalitkát, amelyben déligyümölcs az étek és az alom.

„Kínáld, Kari!” — biztatják Pollackot. S ő kifogástalan gentlemen-like módon — int —, mintha a hangját is hallanám: „Please mister Váradi”. Biztat: egyek. Vennék a gyümölcsből, de véres kezem zsibbadt, nem mozdul.

S most Kari társai benyúlnak a rácsok közé, a kocsikeréknyi megrakott tálra. Leszednek róla mindent. Figyelem riadtan, mi történik. Minden testrészem sajog, halántékom iszonyúan lüktet, nyakamban feszülnek az erek. Semmi sem tart: testem mintha engedelmeskedni készülne a szabadesés törvényeinek. De nem.

Mágneses erő húz vissza, vagy... Mi ez?

Ez volna a súlytalanság állapota?

Testetlenül lebegek. Lent nyüzsögnek Frank emberei, zabáinak és harsányan röhögnek.

Tekintetem a magasból a helyiség piszkos falára esik, a fogasra. Nem ruhák függnek ott, hanem felbontott disznók. A fogas egyik ágán egyenruhám foszlánya csüng,

— És mivel foglalkoznak a fiatalok?

— Olyanok vagyunk, mint egy család — így mondja: „vagyunk”. A párt titkár is családtagnak számítja magát. Inkább talán családfőnek. — Megcsinálnak mindent, amit mondunk nekik. Társadalmi munkában dolgoznak, szépítik Gyulát, városunkat, eljárnak a taggyűlésre, segítenek egymásnak, tanulnak, szórakoznak. Mit várjunk többet tőlük?

Többet? Hiszen ez is elég egy fiatalokból álló szervezettől. Az ilyen munkát már jónak szokták jegyezni. Aztán mégis elmondja a „többet".

— Van két szocialista brigádunk. Fiatalok a tagjai. A Gagarinról írjon feltétlenül, megérdemlik. Az üzem legjobb brigádja. — Elhallgat, s aztán mintha most jutna eszébe: — de a Béke brigádról is írjon. Ök a gyengébbekből kerültek ki, és tudja mit csináltak? Több mint 10 százalékkal emelték a termelésüket.

Látom rajta: határtalanul boldog és büszke. Saját gyermekeiről nem beszélne így.

— Van családija?

— Nincs ... Bizony, nincs nekem saját gyermekem.

a kabátom karja, a szárnyas pajzsos címerrel—

A rács fényes rúdjai rezegnek, összezárulnak és szétválnak, elmosódnak. Már megint kívül va_ gyök a kalitkán. Lefognak. Iszonyú kéz szétfeszíti a számat s egy dohánybama, vérfoltos faládából — a lébényi hentes ládája — ökölnyi fakanállal szürke darabos sót tömnek belém.

Puffadtra tömik a számat, egészen a torkomig. Fuldoklóm, égek, nem kapok levegőt.

„Egy tálból cseresznyézel velük!?”

Lénárt hangját hallom messziről. Verejtékben úszó testtel ébredek.

Hálás lehetek Lénáidnak, hogy felkeltett. Ki tudja...

Az orvos kevés szóból is ért.

— Megviseltek az idegei — mondja. — Pihennie kellene. Súlyosbodhat az állapota. Kérjen szabadságot.

Azt írtam az életrajzomban, hogy édesanyám 1952-ben meghalt. Hogy tehettem ilyet? Brooklynban él az édesanyám.

Libanonban egyszer lőttünk a tüntetőkre. Én is lőttem. Láttam, amikor egy asszony felbukott. Cédrusok alatt álltunk. Emlék, szem: egy Ady-verssor járt az eszemben, kuszáltan, zavarosan: ,,Sirászi kertben nincsen rózsa.” Valahogy így hangzott.

(Folytatjuk)

összehúzza a szemét, s a jóságos csillogás egy pillanatra borult lesz.

Értem most már. Hogyne érteném. Minden szeretetét a gyári fiatalokra pazarolja. Nincsenek otthon vetélytársaik, akik ellopnák tőle a gondokat, senki sem szorítja ki a szívéből őket.

Ezt láttam, amikor bejött a KISZ- titkár, Kelemen Ica is. Pontosan úgy szereti, mintha saját gyermeke lenne. Ügy, tisztán és korholva. Mert volt, amikor összezördültek. Most már nevetve beszélnek róla, d'e akkor bizony sokat vitatkoztak.

Asszonygondok

A baj az asszonyokkal kezdődött. Egyszerű eset, nincs benne semmi különös. Mégis nagy port vert fel, megkavarta a lelkeket, hogy aztán egy kicsit jobban magukra találjanak. Ennék a KISZ-szervezetnek sok asszony tagja van. Már úgy mentek férjhez, mint keszesek. A házasságot a mézeshetek követték, s a családalapítás gondljai, s a Fiatalasszonyok megfeledkeztek a szövetségről.

— Hát baj ez? — mondja Zsófi néni. — Emberek vagyunk, meg kell érteni, hogy a házasság nem kis dolog. Csak hát Ica türelmetlen volt. Ö még nem tudja, de ha férjhez megy, biztos vagyok benne, egy pillanatra megfeledkezik ő is a szervezetéről.

Hát ez volt a baj. A KISZ-titkár türelmetlenkedett, a párttitkár meg nyugalomra intette.

— S lám, nekem lett igazam, nem Icának. Visszajöttek, s most jobban dolgoznak, mint valaha. Szilágyi Andrásné meg Klement Józsefné azóta párttag is lett. Segítenek nekünk.

Persze, a KISZ-szervezet is megad minden segítséget nekik. Nem tudtak eljárni a taggyűlésre? Mostanában vasárnap tartják, hogy legyen Idejük, eljöhessenek. Gondolnak rájuk, segítenek a gyereknevelésben, mindlenben, amire szükségük van.

Nyugodtan fekszem le

Nincs a KISZ-szervezetnek kultúrterme. A párttitikár és az üzem vezetősége már gondolt rá. hogy legyen. Rövidesen röplabdapályát építenek, hogy játszhassanak. Szép könyvtáruk van. a dolgozóknak több mint a fele rendszeres olvasója. Egyszóval nemcsak a munkára, a szórakozásra Is gondolnak.

— Tudja, nyugodtan fekszem le minden este. Tudom, hogy jó helyen vannak a fiaim, lányaim. Vasárnap Szanazugba mennek kirándulni. Ha ráérek, én is ott leszek velük.

Megint ölébe ejti kezét. Szerényen, csendesen mosolyog, szája szögletébe görbületet ír a jóság.

K. M.

járású, beszédes ember. Muzslai János, a főkönyvelő, nagy szaktudású fiatalember. Fejből „dobálja” a számlaszámokat, a tervezett és az eddig felhasznált költségeket, akár kőműves a téglát. Az ő fejében lényegül a 4300 holdas gazdaság számszaki része. A rezdüléseket is felfogja. Bökfi Lajos elvtárs, a párttitkár, a sasszemű gazda az ötödik, és az újságíró.

Kézbe kerül a termelési terv és a kis munkacsapat elindul a búza-, az árpa- a kukorica-, a cukorrépa-, a napraforgó-, a borsó-, a bükköny- és a cirok táblákon át a növénytermesztés várható bevétele elé.

— A búzák elég jók — kezdi az agronómus. — A januári fejtrágyázás meghozta a várva- várt eredményt. Az aszályos idő ellenére a hazai búza 8—8,5, a külföldi 13—14 mázsa termést ígér a gazdaság átlagában.

— Ne szerénykedj! — vág közbe az elnökasszony —, hiszen olyan a búzánk, hogy a járásban nincs párja.

Vita Keletkezni.

Az agronómus nem enged korábbi kijelentéséből, . viszont állítja: az eladásra tervezett kétezer mázsa búzát beszállítják az államnak, még akkor is, ha a biztonsági tartalékra tervezett mennyiséget és a szociális alap egy részét pénzre cserélik. A tagok kenyérgabona-szükségletét munkaegységenként három kilójával osztják feli ezzel mintegy előnyt, több gabonát biztosítanak a rendszeresen és jól dolgozóknak. Aki pedig nem dolgozik, saját mulasztása miatt nem járul hozzá a szövetkezet erősítéséhez, egy deka búzát sem kap.

A bükköny egy része kifagyott —■ folytatódik a felmérés. Másik részét pedig a szárazság csigázta meg. Emiatt 14 ezer forint kiesést vetnek papírra. Rosszul kelt a szudáni fű is. Száz mázsa terméskiesést vesznek számba. A cirokhoz fűzött remények 50 ezer forint híjával válnak valóra — ahogyan most a határ mutatja. — Viszont a borsó jó. A tervezett nyolc mázsa helyett kilencet várnak (maguk között még ennél is gazdagabb termésről beszélnek és lehet, hogy meg is lesz). Ez az egyedüli növény, amely a tervezett bevétel fölötti eredménnyel kecsegtet, öt. vennyolcezer forint terven felüli bevételre számolnak.

Amíg a növénytermesztés eredményeit, hiányosságait összesítik, Vécsei Dániel elmondja:

— A terméskiesések pótlására másodnövényekből van lehetőség. Vetünk is a tervnek megfelelően, de szívesen vetnénk többet is, ha egy kis öntözési engedélyt kapnánk. A szövetkezetben egy-egy dolgozó tagra négy és fél hold szántó jut! Szeretnénk 150—200 holdon kertészkedni. A Körös kifli alakban öleli körül gazdaságunkat de vizünk még sincsen.

Nem kaptunk vízjogi engedélyt

pedig... — sóhajt egy nagyot — ha lenne, malomkő esne le rólunk.

Már kész is a növénytermesztés félévi mérlege. Az előbb említett hiányosságok 114 ezer forinttal csökkentik a pénzbevétéli tervet. A borsótól 58 ezer forint pluszbevételt várnak. Az egyenleg, könyvelői kifejezéssel élve — szól közbe Muzslai élvtárs — 56 ezer forint mínusz. Lényegében ez nem sok — állapítják meg. Hiszen egy kisebb eső, ami már hónapok óta nincs, több százezer forinttal növelné a közös bevételeit.

Ancika gyorsabb ütemre vált. Már az állattenyésztésnél tartanak. Kövessük őket. Leadnak 140 hízott marhát, 20 vemhes üszőt. A jó gondozás révén a tervezett takarmány jobb értékesülését és a minőség kedvezőbb alakulását szeretnék elérni, ami nem kevesebb, mint 126 ezer forint többletbevételt hozna a szövetkezetnek. A hízottsertés-terv teljesítését a pillanatnyi helyzet alapján bizonytalannak mondhatjuk. Az 1200 darabos évi tervből eddig 182-t adtak le. Jelenleg 768 sertést hizlalnak. Még 250-re kell szerződést kötni, de csali ötvenet tudnak a tsz tálkájából összeszedni. Nincs más hátra, 200-at meg kell vásárolni. (A sertéstenyésztésben beállt visszaesést valami különös betegséggel indokolják. Egy hónapnál hosszabb időn át az auieszki tombolt.)

A tehenészetben terv szerint megy a munka

A kiesést és a terven felüli bevételeket szembeállítva, az állattenyésztés 44 ezer forint plusz bevétellel kecsegtet. Ahhoz azonban, hogy ez valóra válhasson, kétmillió forint értékű sertést kell az év hátralévő részében eladni, és ez egy kicsit sok. Bárcsak meg tudnának e feladattal birkózni, jól járna a szövetkezet meg a népgazdaság is.

A segédüzemágak és egyéb bevételek, kiadások csaknem egyensúlyban vannak — állapítják meg. Végül mindent egybevetve, a növénytermesztést, az állattenyésztést, a segédüzemágakat, a 31,83 forintra tervezett munkaegységrészesedés a mostoha időjárás ellenére 30,13 forintot mutat. A terv és a pillanatnyilag kialakult kép mutatja ezt. Ez az eltérés lényegében a lelkiismeretes munkával, takarékossággal, a tervezett termelési költségek csökkentésével megszün tethető.

Már elmenőben vagyunk, amikor Muzslai Jánost kérdezem:

— Hasznos volt-e az ellenőrzés? Segít-e az ilyesfajta munka a szövetkezeten?

— Feltétlen. Az ilyen átfogó ellenőrzés nemcsak a könyvelés számára, hanem a gyakorlati gazdáknak is sokat segít. Megismerhetik, mit tettek eddig és mit kell ezután tenniök, hogy a tervszerűséget a termelésben és a pónzbevételi tervek teljesítésében tartani tudják.

Ancikának tíz szövetkezete van a járásban, s egy-egy ilyen „fogós” napon tízezer forintok „úszására” figyelmeztet. Dupsi Károly

Talajtérkép szerint vetnek

jövőre a békési tsz-ek

Békésen a megyei népművelési tanácsadó, valamint a helyi tanács mezőgazdasági és művelődésügyi osztálya a közeljövőben négy új szakkört alakít a békési művelődési házban a mezőgazdasági szakmunkásképzés elősegítésére. A talajkémiai, állattenyésztő, növénytermesztő és kertészeti szakkörökben a helyi termelőszövetkezetek fiataljai és az érdeklődő iskolások tanulnak és dolgoznak majd dr. Czike Kálmán ismert talajkutató és a helybeli középiskolai tanárok irányításával.

A legnagyobb feladat a talajkémia! szakkörre hárul. A tagok a község határában minden földről vesznek mintát és azokat az erre a célra berendezett és jól felszerelt talaj laboratóriumban tüzetesen megvizsgálják s a kapott eredmények alapján elkészítik a határ talajtérkópét. Ezek után a szakkör és a termelőszövetkezetek vezetői megbeszélik hogy melyik parcellán mit érdemes termeszteni.