Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-23 / 145. szám
f062. június S3. 2 Szómba# Kádár János viszontlátogatása Mamadou Dianái — Terényi Lászlónak, a szakszervezet főtitkárának sajtótájékoztatója — A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete ebben ac esztendőben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból rövid áttekintést és tájékoztatást kívánunk nyújtani a szakszervezet máit jár ól, harcairól, sikereiről és balsikereiről. Az 1848-as szabadságharc idején ínár fellelhetjük a nyomdai munkásság szervezkedésének jeleit. Ez a szervezkedés főleg a jobb megélhetési körülmények kivívásáért, a nagyobb darab kenyérért folyt, és 1848-ban az első kollektív szerződést eredményezte. Ezt a Pest—Budai nyomdászok kötötték a nyomdák tulajdonosaival. Az elégedetlenség és a nteg-megújuló bérharcok levezetésére a munkaadók segélyező egyletet alapítottak. Ezzel az volt a céljuk, hogy a nyomdai munkásokat segélyek kecsegtet és éve! letéritsék az osztályharc útjáról. Tervük nem járt sikerrel, mert az egymást követő bérmozgalmak 1861-ben sztrájkká szerveződtek. Ez az első nyomdászsztrájk, amely — egynéhány kivételével — az összes nyomdaüzemben egyszerre tört ki, és a tudatos szervezettség révén jött létre. És ez az első olyan nyomdászsetrájk, amelybe a rendőrség is beavatkozott. A küzdelem három nap után véget ért. anyagi eredmény nélkül, de jelentő® erkölcsi sikerrel. A harc rövid tartamának és „bukásának” döntően az volt az oka, hogy a nyomdai munkásság nem rendelkezett még harci tapasztalatokkal, vezetői ingadozók voltak, s az anyagi ellenállási alap is hiányzott. Az 1887-es IV. magyar nyomdász kongresszus kimondta a negyedszázados budapesti segélvzö egylet országossá tételét. Ezzel létrejött Magyarországon az első országos munkásszervezet: a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete. így az összes nyomdai szakmunkások 91 százaléka egységes szervezetbe tömörült. Mivel a szervezet elsősorban a segélyezési gondolatot melengette, a nyomdai dolgozók feltörekvő vágyait, követeléseit nem elégíthette ki. A nagyabb darab kenyeret, az egészségügyi helyzet javítását és a nyolcórás munkaidőt nem valósíthatta meg. A modem, osztályharcos munkásmozgalom útját kellett keresniük, mely független a segélyzőegyletl munkaadó elnökök és az őket szolgáló művezetők akaratától. hozzájárult, hogy a nyomdászok — a többi szakmához képest — szilárdabb anyagi biztonsággal rendelkeztek, a nagyobb szervezettség eredményeként. Ara a nyomdászokat se kerülte el a munkanélküliség. Az elbocsátott nyomdászok csakhamar megtalálták az utat munkástestvéreikhez. Ott voltak a harcos szeptember elsején, és amikor a Horthy-rendőrség vad kommunistaellenes hajszába kezdett, az üldözöttek között a legharcosabb nyomdászokat is megtalálhattuk. A szakszervezet jobboldali vezetői megdöbbenten vették észre, hogy a kommunisták harcra hívó szava visszhangra lett a nyomdászok soraiban. Az ellenzéki mozgolódás jó ideig nem tudott szervezeti forrná ba kovácsolődnl. s harci programja sem volt világosan meghatározott. 1931-ben azonban olyan segítséghez jutott a nyomdász ellenzék, amely lényegesen megerősítette. 1931 tavaszán az ^Hegáüs kommunista párt kezdeményezésére, kommunista munkások vezetésével létrejött az egyesült szakszervezeti ellenzék, mely szervezte, összefogta, irányította a szakszervezetben tevékenykedő osztályharcos munkásokat. Elsősorban a nyomdász szavaiókórus és a Nyomdai Munkás Az MSZMP békéscsabai városi bizottsága pénteken délelőtt összevont titkári értekezletet tartott, amelyen a város üzemi, termelőszövetkezeti, hivatali és intézményeinek párttitkárai vettek részt. Várai elvtárs a csütörtöki kibővített megyei pártbizottsági ülés alapján tájékoztatta a résztvevőket az állami ipar irányításának és vezetésének színvonaláról. Részletesen foglalkozott a megyeszékhely üzemeinek termelési tapasztalataival, majd ismertette az című lap voltak az ellenzéki harc eszközei. 1933-ban a Nyomdász Szakszervezetben is megalakult az illegális kommunista párt sejtje, tagjai között ott voltak: Krusslák Ferenc, Weisz Samu, Szőlősi Ernő, Erdős László, Tóth András, Földi László. Azon dolgoztak, hogy az illegális párt határozata mielőbb megvalósuljon: ,,Be a szakszervezetbe. . . hogy megnyerjük az olt lévő tömegeket és megtörjük a szociáldemokrata befolyást, az osztályharc iskoláivá változtassuk ezeket a szakszervezeteket.” A felszabadulás előtti nehéz politikai helyzetben, ha az ellenzék nem is tudott számottevő eredményeket elérni, mégis hozzájárult ahhoz, hogy 1945 után helyes irányba terelődjék a szakszervezet tevékenysége. A két munkáspárt egyesülése után ez a marxi-lenini szellemű csoport volt az. amely a párt vezetésével szakszervezetünket az osztályharc útjára visszavezette. A szakszervezet mai képének kialakulásában egyik jelentős dátum volt 1948. december 5-e, amikor egyesült a nyomdász és a nagymúltú grafikus- és könyvkötőmunkások szakszervezete. 1951-ben a sajtó, valamint a kiadók dolgozói, 1953-ban pedig a papírgyártó és feldolgozó ipar dolgozóinak csatlakozásával alakult ki nagy iparági szervezetünk, amely a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak .Szakszervezete néven egyesíti az említett szakmák dolgozóit. alapszervezetek termelés- párlellenőrzésének soron levő feladatait. Vrbovszki élvtárs az 1962—63- as pártoktatási év előkészítéséről, a szervezendő oktatási formákról tájékoztatta az értekezlet résztvevőit. Sitz elvtárs az MSZMP VIII. kongresszusának előkészületeiről mondott tájékoztatót. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Gyulavári Pál elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője. Összevont titkári értekezletet tartott a békéscsabai városi pártbizottság Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke pénteken délelőtt viszontdatogatást tett Mamadou Dianái, a Szenegál Köztársaság miniszterelnökénél és honvédelmi miniszterénél a szenegáli kormányküldöttség vezetőjénél, szállásán. A látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Nyers Rezső pénzügyminiszter. Jelen voltak a szenegáli kormányküldöttség tagjai is. (MTI) Megkezdődtek a magyar — szenegáli tárgyalások Pénteken délelőtt az Országház minisztertanácsi termében megkezdődtek a Magyar Népköztársaság és a Szenegál Köztársaság kormányküldöttségeinek tárgyalásai. A Szenegál küldöttséget Mamadou Dia, a Szenegál Köztársaság miniszterelnöke és honvédelmi minisztere vezeti, tagjai: Ibrahim Sár, munkaügyi miniszter, N. Gom Ousmane, a nemzetgyűlés alelnöke, Jean-Baptiste Coliin, a kormány főtitkára, Habib Thiam, a külügyminisztérium kabinetirodájának főigazgatója. A magyar küldöttség vezetője Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, tagjai: Péter János külügyminiszter, Nyers Rezső pénzügyminiszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszter-helyettes. (MTI) Bukarest (MTI) A szovjet párt- és kormányküldöttség pénteken reggel megérkezett Craiovába, a román villamosgépgyártás fellegvárába. A küldöttséget a román dolgozók tízezrei köszöntötték kitörő lelkesedéssel, amerre a különvonat végighaladt. Hruscsov és kísérete Craiován mindenekelőtt megtekintette az Elektroputere Villamossági Gépgyár négy üzemegységét, majd a nagygyűlésre ment * A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai, miután meglátogatták Craiovát. visszatérnek Bukarestbe. A vendégek este részt vesznek a Román Munkáspárt Központi Bizottsága, az Államtanács és a Minisztertanács fogadásán, amelyet a küldöttség tiszteletére rendeznek. Hruscsov és kísérete szombaton Constantát látogatja meg. A szovjet vendégek Craiovában A Contemporanul című román hetilap pénteki száma cikkben foglalkozik a szovjet párt- és kormányküldöttség romániai látogatásával. A szovjet vendégek grivicai látogatásával foglalkozva, a lap kiemeli Hruscsov szavait, amelyek szerint őrültség volna háborút indítani a szocialista tábor ellen. A mai nemzetközi erőviszonyok, amelyeket elsősorban a Szovjetunió és az egész szocialista tábor állandóan növekvő hatalmas ereje. másrészt pedig az Egyesült Államok közvetlen sebezhetősége határoz meg, alapot szolgáltatnak a bizakodásra. A béke biztosítéka: a béke védelmében hatalmas világerők szállnak síkra s e hatalmas front legfőbb ereje a szocialista közösség egysége és sziklaszilárd összetartása — fejezi be cikkét a Contemporanul. Vadász Ferenc: is A& ötvéfity(ds-sza A gyanú bebizonyosodott Az 1887-es esztendő, amely ae egységes Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete megalakításának és egyben az eiso országos magyar munkásszervezet megalakításának éve, különösen nevezetes dátum szakszervezetünk történetében. Ezekben az években kerül éire a nyomdái munkásság mozgalmának legendás hírű vezetője. Zaka Lajo6, akit a segélyző egylet tisztviselőjévé választanak. Ugyanabban az évben tartotta a Magyarországi Általános Munkáspárt III. kongresszusát, melyen először képviseltette magát a nyomdai munkások szervezete. 1866-ban az önképző egylet létrehozásával a nyomdai munkásság elindult a magyar munkásmozgalom útján, amelyen azután hosszú ideig az élen haladt. Sorozatos sztrájkokat szerveztek, síkra szálltak az állami munkanélküli segélyért, a 8 órás munkaidőért, a magasabb bérekért, a bizalmiak élte méréséért, a legkisebb bérek megállapításáért. Általában gazdasági harcot folytattak, de más területen is megmutatták erejüket: az 1912- e6 választójogi harcban tömegesen vesznek részt. A sztrájkmegmozdulások közül különösen jelentős volt az 1924-es több hetes sztrájk, amely,et a lapszedők kezdeményeztek. A két háború közötti időszak, elsősorban a harmincas évek a legmélyeb munkásnyomorúság évei voltak. A nyomdászok, akik korábban a gazdasági követelések fő zászlóvivőt voltak, az elnyomás éveiben bizonyos mértékben elkülönültek a munkásosztály többi rétegének küzdelmeitől. Ennek oka elsősorban a nyomdász szervezet vezetőinek reformista politikája volt, és az te Két hétig vártam a válaszra. Figyelmeztettem Lacit — Nahában adattam postára levelemet —, hogy ne írja ki sem az orvos, sem Fischer nevét, hanem csak „doktor”-t és Charliet emlegessen. íme: „Jártam a doktornál. Eleinte nem emlékezett. De nagyon kíváncsi lett a közlés, után. Többször elismételtette az üzenetet, és azt mondta: nem érti. Mégis, lázasan lapozni kezdett az orvosi naplóban. A „Diary” föliratú vaskos kötetek katonás pontossággal évek szerint sorakoznak a polcán. Az első kötet 1949-ből való. Megtalált valamit, az 1950 jelzésű könyvben. Furcsán nézett rám, s mielőtt válaszolt volna, mindenfélét kérdezgetett. Nem tudom, jól tettem-e, de elmondtam neki, hogy magyar disszidensek vagyunk, barátom is az, aki a kérést közvetítette s most a Távol-Keleten teljesít katonai szolgálatot. Erre a közlésre barátságosabb lett. — Milyen kapcsolat van az ön barátja és Charlie között? — kérdezte. — Nem tudom — feleltem. Mást nem is mondhattam, mert tényleg nem tudom. Céloztam arra, hogy valószínűleg együtt katonáskodnak. (Ezzel azt hiszem, nem követtem el hibát.) A doktor csóválta a fejét, és ismételgette: Nem értem a kérdést. Charlienak tényleg volt egy kisebb műtété — egy csúnya folt —morogta, s idegesen felnevetett. Az ilyesmi nem újulhat ki. A doktor úgy vélekedett, hogy a te tisztelt Charlied feltehetően megbolondult. Kérem, tessék közölni — mondta végül H. Ch. Smith —, hogy üdvözlöm volt paciensemet, de gyanúja a műtét okát képező elváltozás kiújulására: nonszensz! Mondja meg neki az ön barátja, hogy képzelődik. Egyébként ha egyszer alkalma lesz Columbiába jönni, keressen fel, mert ez az eset engem is érdekel.” S néhány sor Lad levelének utóiratából: „Felkeltetted az én érdeklődésemet is, öreg fiú. Az orvost láthatóan felizgatta kérdésed. Bűcsúzásnál újra a kilétemet puhatolta, s csak akkor csillapodott le nyugtalansága, amikor átadtam neki cégünk egyik hirdetményét hallókészülékeinkről. Mindjárt kötöttünk is egy kis szóbeli üzleti megállapodást. Írd meg, miért kavarta fel a doktort a látogatásom, miért lepődött meg a kérdéseimen? ...” Nem csaltak hát ösztöneim. Frank hónalján a fénylő bőrfelület a hajdani SS tetoválás helye. Ez majdnem bizonyos. Fort Jacksonból kisebb sebészeti esetekkel mindenkit H. Ch. Smithez küldtek akkoriban. Lehetséges, hogy ugyanaz a műszer távolította el Kari bélyegét, amelyik kiegyenesítette orrom enyhe hajlatát? Töprenghetnék ezen, de azt hiszem, értelmetlen dolog. Kezdek rájönni: semiiiit sem kell túlságosan komolyan venni, minden, amiből az emberek gondot, problémát, tragédiát csinálnak, nem egyéb jelentéktelen tréfáinál. Végső soron maga az élet sem egyéb... Nem vagyok elég kemény... Frank Pollack még a bajtírsiasságomat is kétségbe vonja. Az nem bajtársiatlanság, hogy hetven dollárommal tartozik? Egyszer húszat kért, aztán újra húszat. S nemrég, ahelyett, hogy megfizette volna a tartozását, megint kiszedett belőlem harminc dollárt. A többiektől is állandóan pénzt kér. Nem merik megtagadni tőle. Mostanában feltűnően sokat iszik. Aggódom, mert legutóbb két alkalommal Andrást is magával vitte. Féltem ezt a fiút. Amúgy is hajlamos az iszákossá gra. Én nem vagyok nekik elég kemény ... Már negyedik éve csinálom. Fort Jaoksonból a 8. hadsereg 3. hadosztályával Koreába mentem. Másfél évig szolgáltam ott. Utána következett az a kéthónapos hadgyakorlat, amelyen az a bizonyos incidens lezajlott. Azt találtam mondani a szakasz tagjai előtt, hogy „ilyen káoszt, mint itt van, még életemben nem láttam”. Elárultak. De hiszen itt, a szabad világban szólásszabadság van — érveltem! A kapitány, aki kihallgatott, azzal gyanúsított, hogy kommunista vagyok. Nagy nehézségekkel tudtam csak tisztázni magamat. Amikor aztán visszatértünk a Fort Dowens-1 táborba, ugyanez a kapitány osztott be újra Távol-Keletre. Kértem, küldjenek európai támaszpontra. Hiába! Koreába kellett menni: ezúttal Choung-Chong tartományba a negyedik rakétaparancsmoksiág műszaki osztályához. Odafelé a rendfenntartó osztag tagja lettem. Azt hiszem, ez afféle próba volt. A legénység között elkeseredett hangulat uralkodott. Verekedtek és öngyilkossági kísérlet is történt. Nekünk az osztaggal a rendet kellett biztosítanunk. Pisztollyal és gumibottal jártunk. Ezen a hajóúton sok ellenséget szereztem magamnak. De nem te-
