Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
2 1962. június 1., péntek Riportereink jelentik: Három üzem ifjúsági munkájáról A fiatalok neveléséért felelősek mindazok, akiknek vezetése alatt dolgoznak, vagy akik valamilyen módon — munkában, tanulásbant szórakozásban — kapcsolatban állnak ifjúságunkkal, Ezért néztük meg ifjúságunk helyzetét a Kötöttárugyárban, a Forgácsoló Szerszámgyárban és az ÉM Építőipari Vállalatnál. Sok a vándormadár! Valóban vándorjellegű az ÉM Építőipari Vállalata. Sok rövidebb lélegzetű vagy kevés munkást foglalkoztató munkahelyük van, így bizony a fiatalok nagy része kisiklik a rendszeres ellenőrzés, a szervezeti, a közösségi élet hasznos kötelékei alól. Pedig e vállalatnál több mint hatszóz fiaital dolgozik, s ezek zöme a vállalat munkásszállásán lakik. — Naigyon nehéz feladat itt a fiatalok Összefogása — tájékoztat Drienyovszky János elvtárs, a vállalat igazgatója. De nemcsak a vállalat vezetőségének, a párt-, sőt az ifjúság szervezetének, a KISZ- nek is nehéz közöttük dolgozni. — Mi megpróbáljuk elősegíteni a fejlődési lehetőségüket. Klubhelyiséget kaptak, amelyben néha összejönnek. Segítjük a középiskolai továbbtanulásukat, szalemai képzésüket Sajnos, a szétszórt munkásszállások nevelőmunkája eléggé elhanyagolt. Szinte csak a gondnokra van bízva a felügyelet, és ez nagyon kevés. — Milyen a munkásszállásokon a nevelés? — A szállások felszerelése kielégítő, néhány helyen már rádió és televízió is van. — A fiatalok normális magatartására gondolok... — Hát van javítanivaló. Bizony előfordul a rendbontás, italozás, aminek a vége sokszor fegyelmi. Nagyon nagy feladata van ezek megelőzésében a KlSZ-szervezetnek, illetve az építésvezetőknek. A KISZ -szervezet munkájáról Kollár László technikus, az alapszervi vezetőség tagja ad tájékoztatást. — Sok nálunk a fiatal, de nagyon sokat vádorolnak, Van úgy, hogy csak két hétig dolgoznak egyegy munkahelyen, s máris tovább kell menniök. Ezért nehéz itt az ifjúsági munka. — Nyolcvan KISZ-tagunk van. A fiatal mérnökök és technikusok nagy része tagja a szervezetnek, a nagyobb építkezéseken alapszervezeteket hoztunk létre, a kisebbeknél pedig a helyi szervezetekbe jelentkeztek át a fiatalok. Most szerveztünk egy kollektív kirándulást a Budapesti Ipari Vásárra, de nyolc fiatalunkat már külföldre is elküldött a vállalat. Ebben az évben is eljut külföldre egy-két KISZ-tagunk. Ezek is, mint a korábbiak, élménybeszámolókat fognak tartani utána, amelyek nagyon népszerűek. Sokkal jobb a helyzet ma már, de még mindig nehéz a KISZ- szervezetbe bevonni az állandóan vándorló fiatalokat. Jobb a helyzet, az igaz, de sokkal jobb lehetne, sokkal többet kell foglalkozni a vállalatnál dolgozó fiatalokkal, problémáikkal, erkölcsi, politikai fejlődésükkel. Nagyobb segítséget kell adni a KISZ- szervezetnek ehhez a munkához, az építésvezetőktől, a művezetőktől és a munkásszállások gond. nokaitól. Kollárik János „Fiatalok műszaki tanácsa** a Forgácsolóban A Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár irodájában Bakó Ignác, igazgatóval és Dési István oktatási felelőssel beszélgettünk. Amikor aziránt érdeklődtem tőlük: milyen az ifjúsági munka, van-e probléma ebben, és milyen az öregek és fiatalok kapcsolata, Bakó elvtárs elnevette magát. — Az utóbbi kérdésre nehéz lenne válaszolni, azért, mert nálunk zömében fiatalok dolgoznak. Éppen a múltkor készítettük el a statisztikát. A 25 éven aluliak 94-en vannak. Ezek mind szakmunkások. De az összes dolgozónk közül is alig van egy-két olyan, aki meghaladja az 50 évet. — Én nagyon szeretem a fiatalokat — vette át a szót Dési elvtárs. — Jól dolgoznak, s kevés probléma van velük. Ugyanez a véleményem a tanulókról Is. Az üzemben 72 Ipari tanulót foglalkoztatunk. A mestereknek az a véleményük, hogy a gyerekek fegyelmezettek, és Igyekeznek elsajátítani a szakma minden fortélyát. Persze akad egy-két kivétel. Itt van például a Benedek. Ez a 21 éves fiú kicsit csintalan. A múltkor például többi társával a ligetben rongálta a hajóhintát. Társadalmi bíróság elé állítjuk őt ezért, hogy lássa: a fiatalok zöme elítéli az Ilyen viselkedést. — Hogy a fiataljaink jól dolgoznak' — mondotta Bakó elvtárs —, az a tervteljesítésnél is megmutatkozik. Mindössze egy-két olyan ifink volt, aki nem teljesítette a normáját. Ezeket áthelyeztük másik munkakörbe, ahol megállják a helyüket. Nagyon örülök annak, hogy a tanulási vágy egyre nő a fiatalokban. A szaktechnikusképzőbe 16-an, a gépipari technikumba pedig negyvenen járnak. — Van-e sok érettségizett fiatal az üzemben? Rövid számolás után Dési elvtárs már mondta is: a gyárban negyven fiatalnak van érettségije. De ezenkívül majdnem mindenki tanul. Például az ősszel Békéscsabán beinduló gépipari technikum első osztályába tizenheten, a másodikba pedig tizennyolcán iratkoztak be. Mivel azonban a jelentkezési határidő június 15, ez a szám még emelkedni fog. A fiatalokat érdekli az újítás is. Amint azt elmondották, 27 újítás közül 15-öt fiatalok adtak be. Bakó elvtárs elmondotta, hogy megalakult a fiatalok műszaki tanácsa. Különböző szakmai előadásokat szerveznek és segítik az ipari tanulókat is. Nincs hiba a társadalmi munkával sem. Ha kell. szinte az egész üzem együtt megy. A vezetők megbecsülik a fiatalokat, és ha jogos kéréssel fordulnak hozzájuk, azokat orvosolják és segítenek rajtuk. Jantyik Tibor „üli igazán nem panaszkodhatunk.. ... ’’Nem akarok dicsekedni, de talán az egész megyében nincs még egy olyan üzem, ahol annyit törődnek a fiatalokkal, mint nálunk, a Kötöttárugyárban...” Létai László KISZ-titkár mondja ezeket, amikor a fiatalok helyzetéről érdeklődünk. — Bármilyen problémánk van, nyugodtan fordulhatunk az üzem vezetőségéhez, mindig segítenek. Az elmúlt hónapokban* például panasszal jöttek hozzánk a fiatalok. Mivel exportra dolgozunk, sok az átállás új cikkek gyártására, s egyes vezetők természetesen a fiatalokat rakosgatták ide-oda, hol az egyik üzemrészbe, hol a másikba, ahol szükség volt rájuk, s persze mindig a legjobb dolgozóitat vitték el. Ez természetesen senkinek sem tetszett, mert az új munkafolyamat betanulásával lassabban haladtak, s ez érződött a fizetésen is. Szóltunk a főmérnöknek, hogy ez így nem mehet, ne mindig a fiatalokat küldözgessék más-más munkahelyre. Az eredmény az lett, hogy változtattak a munkaszervezésen, s nincs már szükség az örökös cserélgetésre, ha pedig mégis elkerülhetetlen, a főmérnök a művezetőkkel közösen beszéli meg, hogyan oldják meg úgy, hogy károsodás ne érje a dolgozót, de a termelés rovására se menjen. Az üzemben 125—130 fiatal dolgozik, köztük 76 KISZ-tag. Van tehát gondja, problémája és tennivalója bőven a KlSZ-vezetőségnek, s az eddigi tapasztalatok azt. mutatják, hogy törődnek a fiatalok problémáival, a gyár vezetőivel pedig közösen oldják meg azokat. Csak azt nem tudták még eddig elérni, hogy mint más üzemben, náluk is legyen külön ifjúsági brigád. Ez talán még inkább ösztönözné a fiatalokat a termelés növelésére. — Azért a termeléssel nincs baj — folytatja a titkár. — Több szocialista brigád van az üzemben, s ezekben sok a fiatal. És, hogy helytállnak, azt bizonyítják a termelési eredmények. Sok olyan ifjúmunkásunk van,' aki túlteljesíti a tervet és a több éves gyakorlattal rendelkező idős munkásokat is megelőzi a teljesítménye. Nem mondom, ezt néha nem veszik jónéven az idősek, de a műszaki vezetőség annál inkább megbecsüli és segíti ezeket a fiatalokat. Most is tizenhatan járnak textilipari technikumba, a vezetőség minden segítséget megad tanulásukhoz. Különösen sokat segít Lévai Kálmán, a műszaki osztály vezetője. Kurilia János, a termelési és Krnács Pali bácsi a tervosztály vezetője. Hetenként egyszer összejönnek a tanulók és ők hárman átveszik velük a feladott anyagot. Az egyik a kémiában, másik a számtanban, a harmadik pedig az üzemgazdasági feladatok megoldásában ad tanácsot, segítséget. „A szakma ifjú mestere” cím elnyeréséért indított versenybe 37 fiatal nevezett be, s az üzem vezetősége biztosítja ehhez a feltételeket is. Megtudtuk, hogy a kulturális, szórakozási és sportlehetőségek biztosításáról is gondoskodtak, a fiatalok igen aktívan vesznek részt mindezekben. Jelenleg is több szakosztály működik. Többek között vívó-, boxoló-, úszó-, sakk-, teke-, motoros- és lövészszakosztályuk van. Ezenkívül kézilabda-csapatuk, s jól működik a természetbarátok köre is. A gyártól teljes felszerelést kapott minden szakosztály, és ha ilyen irányú kéréssel fordulnak a vezetőséghez, mindenkor a lehetőségekhez mérten teljesítik is azokat. Ebben az üzemben tehát nincs különösebb baj, törődnek a fiatalokkal, megbecsülik őket és segítik fejlődésüket, hogy becsületes, jól dolgozó munkásokká váljanak. Kasnyik Judit Megváltozott felelősségérzettel „Hol vannak már azok az évek, amikor egynémelylk termelőszövetkezetben dúsabban díszlett a muhar, a folyonda, a vadrepce, mint a kukorica, s más egyéb... Amikor ellenségeink örömmel illették „virágzó” mezőgazdaság jelzővel szövetkezeteinket.” így mondta a napokban a sarkadl Lenin Termelőszövetkezet egyik alapító tagja. Mennyire igazat mondott! Ma már csak rossz emlékként kerül szóba a múltnak ez az árnyoldala. Igaz, másfél, két évvel ezelőtt, amikor a párt szavára hallgatva itt, a mi megyénkben is mind mélyebb gyökeret eresztett a szövetkezés gondolata, s a falvak népe az új paraszti életet választotta — ismét jelentkeztek az ok nélkül aggodalmaskodók. „Vajon nem jutnak-e ismét oda termelőszövetkezeteink. ahol 6—8 évvel ezelőtt voltak” — lehetett itt is, ott is hallani. A mezőgazdaság átszervezése óta a mi megyénkben is lezártunk egy eredményekben gazdag esztendőt, melyben néhány százalék kivételével egész parasztságunk kezo munkája benne volt. S jó érzés tudni, látni, hogy helyesnek bizonyult a párt javaslata. Parasztságunk a tavalyi kedvezőtlen időjárás ellenére is eredményesnek mondhatja munkálkodását. S ez nem a véletlen összjátéka. Egyrészt azzal magyarázható ez, hogy az utóbbi 4—5 évben parasztságunk gondolkodásában jelentős átalakulás ment végbe. Másfél héttel ezelőtt Nagykopáncson jártam. A 4700 holdas Kossuth Termelőszövetkezetben vitatkozó csoporttal találkoztam. Közöttük, mint későb megtudtam, többen voltak olyanok, akik másfél évvel ezelőtt léptek a szövetkezés útjára. Beszélgetésük lényege az volt, hogy a tsz egyik gazdája ott akarja hagyni a közöst. Italbolt-vezető szeretne lenni. A vitát végül is egy idősebb szövetkezeti gazda ezzel zárta le: „Mi lesz a szövetkezettel, ha egy szép napon az egyik kocsmárosnak, a másik üzemi segédmunkásnak akar elmenni?” Pár száz méterrel arrébb a cukorrépaföldön újabb jelével találkoztam hasonló aggódásnak, a tudatformálás, s a közös iránt érzett felelősség kibontakozásának. „Jó, hogy jön Szabó elvtárs!” — egyenesedtek fel kapáik mellett többen, amint a párttitkár feléjük közeledett. — Nézze csak, hogy mit csinálnak amoda a tolikapások! Rohannak, közben a sorok között ott marad a gaz. Nem lesz ez így jó. Egy hét múlva újra lehet kapálni. Az egész szövetkezet ráfizet erre...” Ügy érzem, ezek a megnyilvánulások — különösen ha azt is tudjuk, hogy akik így beszéltek, többen most kezdik a második évet, közösen — már nemcsak csírái a szövetkezeti utat választott parasztság gondolkodásában, felfogásában a közösségért érzett felelősségnek. A párt tudatformáló politikájának egyenes következménye ez, mely jóllehet még nem nagy dologban láttatja magát, de mindinkább érett gyümölcsként jelenik meg szemeink előtt. Balkus Imre Iz együttműködés eredményeiről tanácskoztak Békéscsabán a párt- és tömegszervezetek V. kerületi vezetői Békéscsabán a párt V. kerületi alapszervezetének kezdeményezésére a tömegszervezetek kerületi vezetői még az év elején közös akcióprogramot dolgoztak ki. Most, május 29-én, kedden este ismét összeültek és a tanácskozásukon An csín Pál elvtárs, a területi pártalapszervezet tömegszer-! vezeti felelőse értékelte a munkát. Többek között megállapította, hogy az együttműködés nagyon hasznosnak bizonyult, jó eredményeket értek el az akcióprogram megvalósítása során. Egyebek között elmondotta, hogy a kerületi vízvezetékárkok társadalmi munkában való befedésében egyforma erőfeszítéseket tettek a Hazafias Népfront, a KISZ és a nőtanács kerületi aktívái, valamint az úttörők. A közös rendezvények, mint a farsangi bál, s a kiszesek és az úttörők vidám karneválja, jól sikerültek. A párt- és a KISZ-alapszervezet együttes ünnepi taggyűlésén méltóan ünnepelték meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját, és a KISZ ötéves fennállását. Sikeresen szervezték meg az anyák köszöntését anyák napján, és jól végződött az a közös akció is, melynek eredményeképpen gyermekjátszótér épült a Szegfű utca és a Tompa utca sarkán. Ebben a munkában egyik vasárnap száztizenöten négyszázhatvan órát dolgoztak, és ugyanebben az időben a KISZ-aktívák egy csoportja 900 darab VIT-sorsjegyet adott el a kerületben. Az előadó a tapasztalatok alapján hangsúlyozta, hogy a munkát továbbra is együttműködve, egymással szoros kapcsolatban folytassák a tömegszervezetek. A feladatokról szólva a jelenlévők megbeszélték,, hogy a VIII. pártkongresszus tiszteletére a kerületben milyen munkát vállalhatnak a városfejlesztésben és a nevelésben. T. B. NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET Prágában Prága (TASZSZ) Csütörtökön véget ért az a háromnapos nemzetközi értekezlet, amelynek résztvevői kicserélték véleményüket az antikomnuinista ideológia és propaganga elleni küzdelem kérdéseiről. Megállapították, hogy az antikommunista ideológia és propaganda a reakció egyik legfontosabb fegyvere a nemzetközi békemczgalom, a munkásmozgalom és mindenfajta haladó mozgalom ellen. Az értekezletet a Béke és szocializmus ügye című folyóirat szerkesztősége ■ és a Csehszlovák Tudományos Akadémia filozófiai intézete közösen rendezte. (MTi)
