Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-18 / 114. szám

1962. május 18., péntek Riportereink jelentik: A lakberendezési cikkek forgalmáról A kereskedelem statisztikájából kiderülj hogy a dolgozók vá­sárlóereje megnőtt a múlt évhez viszonyítva. Riportereink arról kértek és adnak most tájékoztatást, hogy mennyit költöttek a bé­késcsabai dolgozók lakberendezési cikkekre az utóbbi hónapokban, hogyan fejlődött ízlésűik és igényük — és hogyan tudja mindezt ki­elégíteni a kereskedelem. Havonta egymillió forintos bútor-forgalom A bútorüzletben jó félóráig kellett várnom, míg szót tudtam váltani Lehocakú Mihálymé megbí­zott vezetővel. — Ne haragudjon — mondotta —, de az utóbbi Időben megnőtt a forgalmunk. Néhány évvel ezelőtt az egyhavi bevételünk 120 ezer forint volt, most egymilliónál több. Szinte ei sem hinné az ember, hogy mennyire megnőtt a vásár­lók igénye. Most már a hálószo­­babútort nemigen vásárolják, in­kább a kombináltak Többen keresik az úgynevezett Duna háromajtós szekrényt, ezenkívül a makói kom­binált szobát, aminek az ára 14 ezer forint. Az utóbbiból mostaná­ban ritkán kapunk. Nagyon szere­tik még az úgynevezett Hangulat kombinált-bútort, sajnos, ebből is elég kevés van. A cseh kombinált szobabútorból az utóbbi időben há­rom garnitúrát kaptunk. Ennek az ára 16 ezer forint. Nagyon szépen és ízlésesen lehet vele berendezni a szobát. Elmondotta még, hogy nem kap­nak például nagy méretű könyv­szekrényt. A kis méretűből viszont van elég, kétszáz forintostól ezer forintosig. Az árut a Bútorellátó Vállalattól] kapják, így a külföldi! országok bútorait is árusíthatják. Nagyon keresik az emberek a ju­goszláv bútort, de ebből — meg keli mondani őszintén —< nincs nagy választók. Jó megoldás az, hogy most már utalványra is lőhet bútort vásárol­ni, hatezer forintig 12 havi rész­letre. Eddig mintegy 200-an igé­nyeltek OTP-hitelt. Elmondta Le­­hocakiné panaszát is: — Egyetlen gondunk, hogy ki­csi a raktárunk. Amint látta,. az üzletben halmozzuk fel az árut. Lé­nyegesebb azonban, hogy a leg­fontosabb igényeket: az asztalok­ból, fotelekből, konyhabútorokból és rekamiékböl ki tudjuk elégíteni. Jantyik Tibor A prím: a lakástextíliáké Ha nem is egyedül a Körös Ál­lami Áruház bonyolítja le a lak­­berendezési textíliák egész me­gyei forgalmát, mégis hű képet tud adni arról, hogyan alakult a kereslet a lakberendezési cikke­ken belül a szőnyegekben, függö­nyökben, térítőkben, ágygarnitu­­rákban, vagyis: többet, vagy ke­vesebbet költenek-e az emberek keresetükből lakásuk csinosításá­ra? Rákóczi Ferencet, az Állami Áruház áruforgalmi vezetőjét kértük meg, tájékoztasson ben­nünket minderről. — Az összruházati cikkeken be­lül az utóbbi időben a prímet a lakberendezési cikkek viszik. Itt vannak például a függönyök: az első negyedévben 20 százalékkal jobb a forgalma, mint az összru­házati cikkeknek. A különböző pamutáruk 13, a szőnyegek 14 százalékkal keresettebbek az össz­ruházati cikkeknél. Ezután egy érdekes készletvizs­gála ti eredményt mondott el Rá­kóczi elvtárs a lakosság ízlésével és igényeivel kapcsolatosan: — A vizsgálat a méteráruk mintegy 45 százalékát érintette. Érdekes eredmény született. A férfi- és a női ruhaszövetek egy méterre eső átlagára 31, illetve 69 százalékkal nőtt* De ha most a lakberendezési cikkekről van szó: a szőnyegek egy méterre eső át­lagára 28 százalékkal, a függönyö­ké pedig — pontos a szám! — 99 százalékkal növekedett. — Mi ennek az oka? — Lehet, hogy sokan azt gon­dolnák: valamiféle áremelkedésről van sző. Nem így van. Sőt, sok cikknek azóta lement az ára is. Csupán azt mutatja ez a szám, hogy ma már az emberek nem az olcsó, az úgynevezett „filléres” hol­mikat keresik, hanem a jobba­kat, tartósabbakat, drágábbakat. Majd elmondottá, hogy az el­múlt hónapban csupán az Állami Áruházban 130 ezer forintot köl­töttek az emberek függönyre (ta­valy áprilisban 90 ezer forintot), ágygarniturára, szőnyegre pedig 183 ezer forintot (tavaly 120 ezer forintot). Varga Tibor Kétsxázhúsz televízió-vásárlás az első negyedévben A modem, ízléses lakásban fur­csán hatna egy régi divaté csil­lár, éjjeli lámpa. A 41-es műszaki bolt vezetőjétől, Szudár Páltól kérdeztük meg, milyen a vásárlók igénye, a régi vagy az új vonalú árucikkek fogynak-e inkább. — Régi formájú csillárt és lám­pát már nem is rendelünk. Tessék nézni, ott van hátul még egy. Ol­­csó> de mégsem kell senkinek. Jobban fogynak a drágább, mo­dem csillárok. Ugyanez áll a kis lámpákra is. Érdekes, hogy a rádiókból is a drágább, a modernpbb típus fogy. Az év első negyedében 200 dara­bot adtak el, csupán ebben az egy boltban. Lényeges, hogy részletre kapható, s újabban a közkedvelt „Budapest" és a „Szófia" készü­lékre is kiterjesztették a részletet. — Azt hittük, hogy a televízió kiszorítja a rádiót — folytatta Szudár levtárs —, s lám, a szám­adatok nem ezt bizonyítják. Pe­dig a televízió-vásárlók száma ro­hamosan nő. Míg 1957-ben egész évben mindössze 15 televíziót ad­tunk el, addig ez év első negyedé­ben 220 TV-készülék talált gazdá­ra. S most már nemcsak a Ta­vasz, hanem a Kékes is kapható részletre. A nagy képernyős készülékek kedvelőinek szerzünk örömet, ha bejelentjük, hogy kapható a Mun­kácsy televízió is! Ha már modem otthonról be­szélünk, a gépesített háztartásra is gondolunk. A legfőbb cikk még most is a mosógép. Meglepeté­sünkre egész nagy mennyiségű henger alakű mosógépet láttunk a boltban, pedig néhány héttel ez­előtt még hiánycikk volt. — Ennek az a magyarázata — mondotta a boltvezető —, hogy a gyártó vállalat jelenleg kizárólag csak ezeket készíti. Éppen az igé­­nvek kielégítéséért. Néhány év alatt kétszeresére emelkedett a mosógépet vásárlók száma, de nem marad le a parkettkefélő- és porszívó-gépek forgalma sem. Nagy az érdeklődés a villanytűz­helyek és hűtőszekrények iránt is, különösen, amióta részletre lehet kapni. Kasnyik Judit A modern lakás követelményei Miután megnéztük a lakberendezési tárgyak, választékát, beszéljünk ártól is, hogyan rendezzük be lakásainkat, milyen bútorokba, milyen berendezési és dísztárgyakba fektessük megtaka­rított forintjainkat, hogy olcsón és ízlésesen berendezett lakásunk le­gyen. Nem lehet erre receptet adni, vi­szont vannak általános érvényű dol­gok, amelyek jellemzői a modernségük­ben is egyszerű lakásoknak. Erről vál­tottunk néhány szót Fábián Valériá­val, a „Képcsarnokban”, a képzőmű­vészeti alkotások boltjában.-4 Milyen legyen a modern lakás? Hát ez ízlés dolga — mondja Fábián Valéria. — A világos bútort ajánla­­nám, mert az derültebbé, levegősebbé teszi a lakást — s persze ne álljon sok darabból. A zsúfolt lakás nyomasztó, csakúgy, mint a sötét bútor. Lehető­leg a bútorhuzat is világos legyen és természetesen modern-mintás. Persze sok más követelménye is van a modern lakásnak. A modern búto­rokhoz az egyszínű, vagy a különböző színű minta nélküli falak éppen úgy szükségesek, mint néhány közepes méretű olajfestmény, vagy kerámia­­figura. A modern mintás szőnyegeken kívül az állólámpa és természetesen a virág­állvány sem maradhat el a lakások­ból. A modern lakás követelményeit nem elsősorban az új vonalak, az új for­mák, hanem a célszerűség, az ízléses­ség határozza meg. Ne mi szolgáljuk a lakásunkat, hanem a lakás szolgál­jon bennünket. Kollárik János Simái Mihály: Halk hűségben — Egy öreg kommunista harcos emlékére Bizony nehéz a szó, midőn most elbúcsúzom, elmegyek. Lehajtanék, s már nincs időm, hogy egy virágot felvegyek. Ha majd — tán holnap — meghalok, s hamvadt arcomra néz a gyász, maradjon rátok egy marok makacs por és e meghagyás: Mi eddig tűzként égetett, s már csak hunyó piros parázs; rátok hagyom az életet, mint nagy, nehéz megbízatást. A pajzsos, éber harcokat, a béke szűz homlokzatát, a tornyos, szárnyas gondolat gondját ti hordjátok tovább. Oj csillagként közelegnek felétek forró, nagy napok: arassatok... szeressetek..; szeressetek ... arassatok.. Mint harsány fényt a hajnalok, mint ragyogást a déli ég, hirdessétek a legnagyobb, legszebb hitet: a Párt hitét. Bennem kihunyt, kihűlt a nap. Sürget a sorsom: elmegyek. De halk nüségben itt marad lángtalan lelkem köztetek. S ne is őrizze holt nevem komor keret, vagy kósza hír; csak szívetek, mint eleven, piros, hatalmas sziklasir... Kegyelettel búcsúztak Homonnai elvtárstól Fájó szívvel kísérték utolsó út­jára szerdán délután Homonnai József elvtársat. Az egykori föld­munkást, a párt mindig szerény és példamutató harcosát 57 éves korában ragadta el a halál. Homonnai elvtárs nem volt tag­ja az illegális kommunista párt­nak, mégis mint vándorkubikos már fiatalon a párt igaz ügyéért küzdött. 1930 szeptemberében az éhség elleni nagy tüntetés aktív szószólójaként menetelt az első sorokban. A felszabadulás első napjai­ban már mint jój ismert harcos lépett a kommunisták soraiba. Ő soha nem ingott meg. 1956-ban Egy... kettő... egy... Csomagolóanyag VASHORDÖ ÖBLÖSÜVEG NÁTRONZSÁK FALÁDA FAHORDÖ PAPÍRDOBOZ Felújított állapotban raktárról szállít az egész országba: Göngyölegfelújítő Vállalat Budapest XIII., Dagály utca 3. Telefon: 200—285, 200—380, 200—705. 26b Kolozsi véletlenül és öntudatla­nul sodródott be az Arany Cinké­be. A nagy forgószél fölkapta, megpörgette és vitte-vitte a többi kis levéllel együtt. Egyszerre azon vette magát észre, hogy már ott ült a közgyűlésen, azokkal együtt, akik a szelet csinálták, és hallgat­ta a sok-sok okos szót arról, mi­ként kell majd gazdálkodni az egy kalapba rázott földeken. Meg is tapogatta magát, a szemeit is megdörzsölte, hátha valami téve­dés van a dologbem, de hiába hu­nyorgott, újra meg újra csak eze­ket a betűket látta az elnökség feje fölött: „Üdvözöljük az új szövetkezeti gazdákat”. Kóstolgatta az új fogalmat, s íz­lett is neki, meg nem is. Még az, hogy gazda, csak bagyján, hiszen gazda ő, valóban gazda, de hogy szövetkezeti... ezen valahogy mindig megbotlott a nyelve. Ha­nem aztán ráhagyta. Ügy volt vele: közös út, közös sors, de az ügyesebbjénék a közös szatyorból is jobban kitelik. Nem koplalt ő a grófi földön sem, mert amíg a töb­biek tíz filléres napszámemelésért kalapoltak vagy lármáztak a tiszt­tartónál, ő két hát kukoricát is megugrasztott a laposról. Az ap­\ ránként behordott takarmányon két süldője is meghízott. Így aztán neki még akkor is volt zsírja, sza­lonnája, amikor a többi részes hullás-almán meg csupasz kenyé­ren aratott. Ezzel aztán meg is született az elhatározás: Kolozsi innen is, on­nan is csíp majd egy kicsit, s ősz­re újra csak megtelik a kamra meg a hombár. Gondolatainak esi. gaházábóí kiáltozások verték föl: — Kolozsi! Kolozsi! Elpirult, mint a csínyen kapott gyerek. Csak nem értették meg, hogy ő mit forgat magában? — Kolozsi jó lesz! Ügyes ember! — szónokolt előtte Gyapjas János, s csakhamar magasba lendültek a tenyerek, mindegyiken Srva a szentencia: „Kolozsi jó brigádve­zető lesz”. Se köpni, se nyelni nem tudott Kolozsi. Szorongást érzett a szive meg a torka körül. Melege lett, iz­zadt, belül mégis jeges görcsök kergetőztek benne. Dicsőség és bi. zakódé pillantások lengték körül, míg ő gondolatban kis tolvajuta­­kom tekergett. Mindenki rávoksolt. Hiszen akkor ezután neki kell a legtisztességesebbnek, legdolgo­sabbnak, legpontosabbnak len. Homonnai elvtárs az elsők küzött fogott fegyvert, hogy segítsen le­verni a községben az ellenforra­dalmi lázadást. A párt melletti harcos kiállásá­ért 1957 tavaszán a Munkás-Pa­raszt Hatalomért Emlékéremmel tüntették ki. De ott volt ö minde­nütt, ahol tenni kellett. Az ör­ménykúti Petőfi Termelőszövetke­zetben mint párttitkár dolgozott fáradhatatlanul az új, szebb éle­tért. Munkája elismeréseként a múlt évben Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki. Homonnai József elvtárs kopor­sójánál és sírjánál kegyelettel adóztak a szarvasiak. nie. Az ő kezéhez egy gaz­szál sem ragadhat, s tán még ítélni is neki kell, ha valaki a kö­zös földön megtörni a tarisznyáját. Sokáig háborította Kolozsi t a nagy tisztesség, de végül is a fon­tos ember tudata járta át egészen, s soha eszébe nem jutott, hogy csak egy kitaposott sárgarépát is haza­vigyen a közös szatyorból. Reggel első volt a munkában, este utolsó a hazamenésben, s ha néha-néha mégis kísértés támadt benne, mi­előtt valamiért kinyújtotta volna a kezét, mindig fülébe dobbant a közgyűlés felkiáltása: „Kolozsi! Kolozsi!” Volt is becsülete, tisztessége. Kamrája is megtelt őszre, pedig idegen jószágot, idegen termést egy fiát sem hordott haza. Sose vitt a munkába se tarisznyát, se zsákot, csak úgy „urasan” járt, zsebben a reggeli koszttal, nehogy bárki azt gondolja, cipekszik ha­za a mezőről. Aznap reggel meg, amikor egy csapat diák elözönlötte a szövet­kezet tanyaházának udvarát, még a kosztot is elfelejtette. Brigádve­­zetői tevékenységének legfénye­sebb napja volt ez. Ennyi embert még sohasem irányított. Csak harminc tag volt a keze alatt, most meg egyszerre kétszáz! És köztük szemüveges, okos tanárok, incselkedő szemű lányok és erős

Next

/
Oldalképek
Tartalom