Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

1962« április 4., szerda NÉPÚJSÁG 5 a kétegyházi román iskolában Ketegyházán, nem messze a régi iskolától, ahol most a magyar nyelvű általános iskola tanít, épí­tették íel 1958-ban a román tan­nyelvű iskola négytantermes, mo­dem épületét. A felső tagozat 4 esztálya kapott ebben helyet, az alsó tagozat azonban még mindig egy közeli, szintén régi iskolaépü­letben van elhelyezve. Az új épü­let nagyon szép, félmillió forintba került, de lassan ez is szűk lesz, mert 196 gyermek tanul itt, és ti­zenegy nevelő tanít Amikor belépek az iskola kapu­ján, éppen szünet van, a gyerekek illedelmesen köszönnek, és kész­ségesen mutatják, hol találom az Igazgatói irodát. Rusz Hortenzia igazgatónő kicsit meglepődik: na­gyon régen járt náluk újságíró, ha jól emlékszik, talán akkor, ami­kor az iskolát avatták. Megis­merkedem az igazgató-helyettes­sel, Petruzsán Györggyel és Tú­rák Kálmán biológia-történelem­­szakos tanárral is. A többieket kollektíván üdvözlöm, mert külö­nösebb ismerkedésre már nincs idő, csengetnek, folytatódik a ta­nítás. Az igazgatónő elnézést kér, órája van, így aztán Petruzsán Györggyel vonulunk be az igaz­gatói irodába, hogy elbeszélges­sünk a félévi eredményekről, az iskola és a szülők kapcsolatáról, aztán később néhány szót a köz­ség kulturális életéről is, mert ki­derül, hogy Petruzsán György az iskolában ugyan igazgató-helyet­tes, de a kultúrotthonban igazga­tó. Statisztikákat szed elő, és máris közli: „Iskolánk tanulmá­nyi átlageredménye 3,1, tavaly félévkor 3,25 volt. A számok mu­tatnak ugyan valami kis vissza­esést, de lényegében ott tartunk, ahol tavaly. Nem rossz ez az át­lageredmény, és év végére még sokat javulhat.” Érdekes a neve­lők véleménye: Farkas Piroska a IV. osztályt tanítja, félévi átlaguk 3,43 volt. Ez a legjobb alsó tagoza­ti osztály — mondja az igazgató­­helyettes. És mi a véleménye Far­kas Piroskának? „A korrepetálás szép eredményt hozott osztályom­ban. Ügy gondolom, ennek kö­szönhető, hogy csak két bukott ta­nulóm van, akiknél az otthoni környezet megváltoztatásával ér­hetek majd el jobb eredményt. Elhatároztam, hogy többször fel­keresem őket. A többi szülők ér­deklődnek az osztály munkája iránt, és segítenek is rendet tar­tani, kimossák a függönyöket, leg­utóbb öt cserép virágot küldtek.” A felső tagozatban Turcu Máriusz­­né VI. osztálya a legjobb, 3,63-as tanulmányi átlaguk egészen kivá­ló. Turcu Máriuszné így véleke­dik: „Irodalom-óráimon törek­szem a szilárd ismereteken és készségeken alapuló szocialista vi­lágnézet kialakítására. Minden vo­natkozásban közösségi nevelést igyekszem folytatni, és ebben igénylem az úttörőcsapat támoga­tását is. Osztályom február 3-án farsangi délutánt rendezett, ami nagyon jól sikerült.” Különben Turcuné vezeti az iskola nevelői és ifjúsági könyvtárát is. Az ifjú­sági könyvtárból az első félévben 328 esetben vettek ki könyvet a ta­nulók, ami azt jelenti, hogy kö­rülbelül minden gyerek két köny­vet olvasott el. Miután így röviden megis­merkedem az iskola két legjobb osztályával, Túrák Kálmán tanár, aki közben visszaérkezik, a gya­korlati foglalkozásokról mond né­hány hasznos és példának is jó dolgot. — A mi iskolánkban nincs po­litechnikai képzés, így aztán a bi­ológiai órákkal összefüggésben gyakorló-kertben dolgozgatnak a tanulók. A község szélén, alig öt­száz méterre az iskolától kap­tunk a tanácstól egy 800 négyszög­­öles területet, ahol 1959 óta ker­tészkedünk. Már nagyon várjuk a tavaszt, mert ugyanúgy, mint ősz­szel, minden délután egy-egy cso­port megy majd ki oda, és ott dol­gozik néhány órát. Én mindig ve­lük vagyok, és úgynevezett „eredményességi osztályzat” alap­ján értékelem a munkájukat. Ez azt jelenti, hogy tíz piros pontért kapnak egy ötöst. Persze tíz piros pontot összegyűjteni nem könnyű dolog, hogy példát mondjak: egy pontot kapnak azért, ha szépen ültetik el a palántát a kijelölt he­lyen, vagy a megművelt területet gyommentesre, szépen kitisztítják. Most tervezzük, hogy az alsó ta­gozat is kap egy kis területet, ahol ; a legkisebbek ismerkedhetnek a i kertészkedéssel, a gyakorlati mun­kával. Hogy kik a legjobbak a felsősök közül? Mondhatok né­hány nevet, tessék: Krizsán Má­ria, Sztán Anna, Szefcán Anna, Csobán Flóra, Borbély Demeter, Jova Flóra és sokan mások is. Egy óra telik el, és a csengetés után Rusz Hortenzia igazgatónő visszajön. Miután megtudja, hogy az iskola növendékeiről már sok­­mindent feljegyezhetett az újság­író, a felnőttek oktatásáról mond néhány apróságot. — Megszerveztük az alapisme­reti tanfolyamot, tíz hallgatónk van, a leglelkesebb közöttük Kri­zsán Györgyné tsz-tag, aki máso­kat is meggyőzött arról, hogy még idősebb fejjel is érdemes tanulni, így jött el az iskolába Krizsán Vazulné és Sajtos György is, akik azóta már szépen haladnak. Ha már a felnőttekről esett szó, érdekelne, hogy a szülők és az is­kola kapcsolata jó-e Kétegyházán? „Jó is meg nem is” — mondja az igazgatónő, majd megmagyarázza a kétértelmű választ. — Jó azért, mert a szülői munkaközösség so­kat segít a mulasztások csökken­tésében. Tudja, nálunk tavaly na­gyon magas volt az igazolatlan mulasztások száma, az idén már lényegesen alacsonyabb. Társadal­mi munkát is szívesen vállalnak, de azért még mindig nem olyan aktívak ezek a munkaközösségek, ahogy azt mi szeretnénk. Ezért mondom, hogy van még bírálni való ebben a kapcsolatban., A riport elején szó esett arról, hogy Petruzsán György, a román iskola igazgató-helyettese egyben a község kulturális ügyei­nek is a fő mozgatója. Sokmin­dent elmondott a kulturális élet dolgairól, a legérdekesebbek fel­jegyzést érdemelnek. Nemrég alakították meg Purzsa Györgyné óvónő vezetésével a báb-szakkört, tagjai az iskola felsős tanulói, Grosz Magda, Sztán István, Ár­­gyelán István és a többiek, akik örömmel és izgatottan ismerked­nek a báb-színjátszás rejtelmei­vel. Tervezik, hogy vasárnap dél­előttönként nemcsak televíziót néznek a gyerekek a kultúrotthon­ban, hanem a bábosok is szóra­koztatják majd őket. — Két szín­játszó és népi tánccsoport műkö­dik, egy magyar és egy román. A román táncosokat Buha György tanítja, nagyon ügyes fiatalember — mondja róla Petruzsán György —, megyei tanfolyamot is végzett már. Van még fotoszakkörük, ezt Percei Ferenc vasúti tiszt vezeti. Az iskolai látogatás valósá­gos kulturális körképpé változott, mert ha egy helyen megtalálja az ember az iskola igazgatóját, a kul­túrotthon igazgatóját és másokat, akkor ez nem is lehet másként. Vége a tanításnak, amikor az is­kolának, és a kétegyházi kultúro­­soknak sok sikert kívánunk, és búcsúzóul Petruzsán György még megjegyzi, mintha „adunak” tar­togatta volna: „Üj kultúrotthon építését tervezzük. Belekerül vagy négymillió forintba, és a Lenin­­teret díszíti majd.'Már most meg­hívom, remélem elfogadja?” Miért ne?! Bárcsak minél sű­rűbben kapnánk ilyen meghívást. S. E. A Vöröskereszt Kiváló Dolgozója Tárkoson volt körzeti orvos dr. Tóth Mihály, s most a Békéscsa­bai Téglagyár üzemi orvosa. Két évvel ezelőtt, amikor ide került, az üzemi Vöröskeresztnek elnöke lett s azóta az eddig gazdátlan szer­vezet igen szép eredményeket ért el. Békéscsabán egyedül a tégla­200 egészségügyi aktívát képeztek ki, akik elsősegélynyújtásban ré­szesítik az üzem dolgozóit, ha, va­lakit baleset ér. Ugyancsak ezek az aktívák vezetik az egészségügyi állomásokat is. Az üzemi Vörös­kereszt-szervezet 1961-ben meg­kapta a Vöröskereszt üzemi min­gyár üzemi Vöröskereszt-szerveze­tének van egy 24 tagú egészség­ügyi gárdája, amely egyenruhát is kapott. Tagjai részt vettek a Vöröskereszt I-es és 11-es egész­ségügyi tanfolyamán, valamint a járványvédelmi tanfolyamon. Az üzemi szervezet vezetőségé­nek és elnökének jó munkája eredményezte, hogy két év alatt taszervezet oklevelet. A gyárban rendszeresen tartanak egészség­­ügyi előadásokat is, a munkahe­lyeknek megfelelő témával. A szép eredmények elérésében nagy része van dr. Tóth Mihálynak is, oki lelkiismeretesen, odaadással és hozzáértéssel irányítja a szervezet munkáját. Április 3-án ezért kap­ta meg aVöröskereszt Kiváló Dol­gozója kitüntetést. K. J. 42 szivattyútelep állandó munkában A Fehér- és Sebes-Körös apad, a Kettős- és Hármas-Körösön növekszik a vízszint A Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság jelentése szerint kedden dél­előtt 10 órakor a Fehér-Körösön 674 centiméteres vízállást mértek. Ez a „legnagyobb víz” eddig, amit a Fehér-Körös tavaszi áradásai során tapasztaltak. A jelentés sze­rint veszélyről nincs szó, bár az áradás óránként 4 centimétert nö­vekszik. Az árhullám tetőzését né­hány óra múlva várják. A román részről jött jelentések azonban ar_ Aki Leninhez repült Gyulán a temető sírjait is hó takarta be. Csak a fekete márvány kemény szí­ne küzdött a kímé­letlen tél ellen. Véletlenül vezetett arra az utam, mert nem szeretem a te­metőt. Az mindig az elmúlást jelenti... Ha mégis ott járok, ott is az életet keresem. Az egyik sír tete­jén óriási légcsavart mintázott meg a hó. Érdekes, fehér lég­csavart. Olyat, ami­lyenek szárnyas pa­ripáinkat repítik nagy magasságokba. A játékos hó egy kőből formált légcsa­vart takart, a sír meg pilótát. Rég volt, 1919-ben, amikor Dobos István pilóta beindította gé­pét azért, hogy Moszkvába repüljön. Utasa Szamuely Ti­bor, a Tanácsköztár­saság külügyi népbiz­tosa, Leninhez ké­szült. Mindkét nép, az orosz és a magyar is élet-halálharcot ví­vott és e küzdelem­ben .egymást segítet­ték, egymás kezét ke­resték. A gép repült. Re­pült síkságok, hegyek, ellenséges területek, csataterek és kihalt lövészárkok fölött. Moszkvába, Leninhez. Vitte a megszüle­tett magyar munkás­hatalom üdvözletét és visszafelé Lenin üze­netét hozta. Repült a gép, re­pült, mint a szabad­ság nagy madara. A kormány mögött pe­dig ott ült a férfi... aki most a fehér lég­csavar alatt pihen. Néztem a fehér lég­csavart, amelyet még takart a késői tél hava. Ez a légcsa­var fehér, amely Leninhez repítette őket egykor, az vö­rös volt. (k-W ról számolnak be, hogy a Fehér- Körösön az apadás megkezdődött. A Fekete-Körösön kedden a délelőtti órákban Antnál tetőzött, az árhullám 11 órakor Reme­ténél elére a 751 centimétert. Ez a vízállás alacsonyabb a Fekete-Körösön az elmúlt években mért legnagyobb víz­állásnál. A Sebes-Körös apadást mutatott a kedd délelőtti órákban. Körös­­ladánynál tetőzött az árhullám. A Kettős-Körös áradó jellegű, a vízszint óránként 2—3 centimétert növekszik. A Hármas—Körösön is hasonló a helyzet. Itt 5—6 centiméter az óránkénti vízszint-növekedés. Ve­szély azonban egyik helyem sincs. A jelentés szerint a Körösökön a töltéslábaknál enyhe szivárgás tapasztalható,, csurgás azonban se­hol nincs, ami komolyabb műszaki beavatkozást igényelne. A Vízügyi Igazgatóság az ár­­vízvédelem megszervezését ál­landó rádió- és telefonössze­köttetésekkel erősíti. Kedden déli 12 órakor a belvíz­zel elöntött terület nagysága 5300 katasztrális hold, ebből a gyulai szakaszmérnökség területén 4000 hold. A fennmaradó 1300 kataszt­rális hold belvízzel elöntött terület különböző foltokból tevődik össze. Elsősorban legelőkön. A belvízzel elöntött területnek mindössze egy­ötöde szántó ebből 700 katasztrális hold a bevetett föld. Az igazgatóság területén 42 szi­vattyútelep éjjel-nappal műkö­dik, ezek össz-teljesítménye má­sodpercenként 75,16 köbméter. Tizenöt kisebb szivattyúállás is állandó munkában van, ezek másodpercenként ®,5 köbméter belvizet emelnek át a levezető csatornákba. A szivattyútelepek és a szivaty­­tyúállomások teljesítménye eddig lehetővé tette, hogy kisebb hor­dozható szivattyúkat csupán né­hány helyen kellett üzembe he­lyezni. A jelentés megállapítja: ameny­­nyiben különösebb változás nem történik a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén, a belvíz le­vezetése napokon belül megvaló­sul. Budapesten tanácskozott a KGST öltözködési kultúrával foglalkozó állandó munkacsoportja Március 19-től 29-ig Budapesten tanácskozott a KGST könnyű- és élelmiszeripari állandó bizottsá­gának az öltözködési kultúrával foglalkozó munkacsoportja. A ta­nácskozáson Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a Szov­jetunió küldöttei vettek részt. Az ülésen megvitatták és kialakítot­ták az 1963-ban követendő divat­vonalakat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom