Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

4 Nép újsÁa 1963. április 33., vasárnap Kilencvenezer forint értékű szakkon^yet vásároltak megyénkben tt mezőgazdasági könyvhónap alkalmával Márciusban zajlott le me­gyénkben a könyvbarát-mozga­­lom keretében rendezett mező­­gazdasági könyvhónap.A könyv hónap — ha a megyei eredmé­nyeket vizsgáljuk — megfelelő eredményt hozott és ez elsősor­ban azt jelenti, hogy a könyv­­barát-bizottságok általában jól készítették elő a könyvhónap programját és a körülményeket figyelembe véve hasznosan bo­nyolították le a könyvvásárlás­sal egybekötött rendezvénye­ket, előadásokat. Az összesítő értékelés szerint Békés megyé­ben tizenöt helyen rendeztek budapesti író részvételével író­olvasó-találkozót, melyeken ösz- Bzesen 2300-an vettek részt. A városokban és a községekben 55 könyvankétot és mezőgazda­­sági tárgyú ismeretterjesztő elő­adást szervezitek, ezeken több mint 3 ezer érdeklődő jelent meg. Nagyon jó, hogy ezeket az ismeretterjesztő előadásokat majdnem mindenütt filmvetítés kísérte. A tanyaközpontok sem maradtak esemény nélkül már­cius hónapban: 11 tanyaköz­pontban volt mezőgazdasági tárgyú filmvetítés és ankét, eze­ken összesen 700-an voltak. A könyvhónap propaganda­­munkájának és a szervezés módszereinek vizsgálata elárul­ja, hogy lényeges fejlődés ta­pasztalható az elmúlt évhez vi­szonyítva. Hetvenkét ezüstka­lászos tanfolyam, harmincöt gazdasszonykör és harminc tsz­­akadémia különböző összejöve­teleit is felhasználták egy-egy esetben a mezőgazdasági szak­könyvek ismertetésére és áru­sítására. Érdekes színfoltjai vol­tak a mezőgazdasági könyvhó­napnak a több helyen megren­dezett könyv-bálák és könyv­tombolák, melyek általában szintén jól sikerültek. Jó mód­szernek bizonyult még az is, hogy a könyvpropagandisták 54 kisebb-nagyobb községben és tanyaközpontban házról házra járva árusították a legújabb me­zőgazdasági szakkönyveket. A módszer hasznosságát az ilyen módon eladott 42 ezer forint ér­tékű szakkönyv világosan pél­dázza. A végső összesítés adatai sze­rint megyénkben közel 90 ezer forint értékű könyv kelt el a különböző ankétokon, ismeret­­terjesztő előadásokon és máshol megrendezett könyvvásáron. A legsikerültebb összejöveteleket Gerlán, Békéscsabán a Petőfi Tsz-ben, Gyulán, Eleken és Orosházán bonyolították le, és a könyvvásárokon Csepregi: A szőlő metszése, Mohácsi: Gyü­mölcstermesztés a házi és ház­táji kertben, Prohászka: Szőlő és bor, valamint Wetstein: Ba­romfitenyésztés című műve volt a legkeresettebb. ÚJ ISKOLA ÉPÜL PUSZTAOTTLAKÁN A gyorsan fejlődő Pusztaottlaka községben négytantermes iskola építése kezdődött meg ez év tavaszán. A szeptemberig elkészülő iskola egymillió 250 ezer forintba kerül. JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC00000003000900900XOOOOOOOOOOOOO Útra készen az orosházi „énekesmadarak” — Nem egészen senekritika — Április 29-e, vasárnap rendes tanítási nap A Művelődésügyi Minisztérium közli, hogy Vmájus 1-i ün­neppel kapcsolatban az iskolák tanítási rendje a következőkép­pen alakul: április 28-a, szombat rendes tanítás, a szombati órarend szerint, április 29-e, vasárnap rendes tanítás a hétfői órarend szerint, április 39-a, hétfő, tanítási szünet. (MTI) NYOLC ESZTENDŐ telt azóta, hogy az orosházi III. számú álta­lános iskolában megnyílt az ének­­zened tagozat. Igaz, azóta újak is nyíltak a megyében Békéscsabán, Szarvason és Gyulán — mégis a legrégebben működőt illeti az elsőség, hogy velük foglalkozzunk. Tesszük ezt azért, mert nemrég egy hangverseny keretében adtak számot arról, hogy egészében mi­lyen munka is folyik az ének-ze­nei tagozaton. Bár már korábban — sőt egé­szen a kezdeti időben kaphattunk ízelítőt az ebben az iskolatípus­ban folyó munkáról — volt itt már országos tapasztalatcsere is —, mégis most, amikor a fészket elhagyó első madárraj szárnyra kél, még inkább alkalmunk van bepillantani az itt folyó munká­ba. MIELŐTT a hangverseny mű­soráról, mint szorosan vett fel­építményről beszélnénk, meg kell emlékeznünk azokról, akik egy­kor ezt az alapot lerakták. Kell ez c4z D őlt (L 3 zép... IJ ol van már az a régi szép idő, amikor a lányokat a gé­­meskútnál, vödörszámra lehetett locsolni? A lányoknak hevesen vert a szívük a szépen hímzett blúzban, vagy pruszlikban — amint két puszi-cimboránk invi­tálta őket a kút felé. Hej, de szép volt! A félénkebbje alsószoknyá­ját húzta a fejére, úgy futott be a pitvarba —, hogy gyönyörköd­jünk. De szép is volt... No és a hímes tojás?.­Ott feszengtek púpozottan a kiscipós szakajtó kosárban. Piros, kék, sárga, arany színekben! Díszes cirádák, hullámos vonal­­kák övezték és szegélyezték, a női ízlés szeszélye és óhaja sze­rint. S megindult a főzés. No, nem a hímes tojásokat, hisz azok már készen voltak — a nyal­ka legényeket környékezte néném­­asszony: „Egyetek mán, igyatok mán! Lelkem Pista, Jancsi, Dani, Jós­ka!” Mi meg ettünk-ittunk, hogy ne álljon máién a szánk, mert szólni úgysem tudtunk az elálmélkodoft gyönyörűségtől. Minden olyan szép, olyan csodás volt! És rózsa­szín. Nemcsak a tojás, hanem a lányka két orcája is. Csak a Dani orra volt erősebb színezetű a ró­zsaszínnél. De Dani bátrabb is volt annyi­val, amennyivel pirosabb volt az orra. Rá is kezdte: „Leszek a cselédje, Felmosom a cselédszobát” S mindjárt el is kezdte... Az asztal alatt mázolta két nagy lapát-kezével a szoba földjit. Ké­sőbb már az egész háznépét is a „tenyerén hordta”, mert a nagy igyekezetben mindnyájan a „te­nyerén” álltunk. No de hát így — négykézláb — csak Dani, Düngő Dani állt. Mi nem is a bortól, hanem a lány csillagszemétől ittasodtunk. Hej! Hogy ragyogott, hogy ragyogott! Ezt a legényember először csak húsvétkor veszi észre. Ahhoz fé­nyesednek azután a májusi csil­lagok. Egyikünk még rákezdte: „Kis kút, kerekes kút...” Nem is maradhatott szem szá­razon. A lánynak sem, mert még csuromvíz hajából szemébe is cseppent s nagy szemével feddő­­en nézett a bűnbánatos legény­­szembe.... Az volt a szép! Nem mint most... Azután jöttek a meleg percek. A bókülékenység, az olvadozás. Tulajdonképpen most olvadt el a tél minden fagya, jege. Köze­lebb jött a lány a hímes tojások­kal. Kínálgatta, válogatta. A leg­szebbet. Olyan közel jött, hogy a legényember a szíve dobbanását is hallotta. Hallotta, hogy verde­sett, csapdosott, mint a most ér­kezett ázott-fázobt, édes-kedves fecskemadár szárnya! Itt állt melletted az a lány... Tán még ujjad is hozzáérhetne... Tán hozzá is ér... De felnézni nem mersz, csak a tojásokra hüm­­mögsz... Bizony meleg van ebben a kicsiny szobában. Meleg, békes­­séges, tavaszi meleg.­­Az volt a szép! A búcsúzkodás. A kibékülés a kiskapunál, vagy a verőceajtónál. Akkor tán már meg is kérdezed: „Eljössz-e, édes, este a bálba?” Már nem is tudod, mit mondott rá... Ügy is tudod, ott lesz... A cimborák már elöl haladnak kart összefonva, s hangosan tud­tára adják mindenkinek: „Én vagyok a falu rossza, egye­dül...” Düngő Dani itt-ott az árokban keresi az utat a másik lányos­házhoz, ahol már én leszek a cim­borák között elöl — és más vala­ki marad a kiskapunál... Az volt a szép... Nem most. Amikor a fiam megy locsolni. Varga Lajos a megemlékezés, mert az alapozók — dr. Elek Lászlóné és Juhos Len­ke — ma már máshol és más munkakörülmények között dolgoz­nak, de munkálkodásuk eredmé­nyessége szilárdnak mondható, éppen a 8 év távlatából. Erre az alapra ma már biztosan helyez­hető a legigényesebb felépítmény, mint azt a hangverseny bebizo­nyította. Lehetett az a kóruscso­kor a polifónia remekeiből vagy Bartók és Kodály gyermekkarai­ból egészen az orosz kompozíció­kig, mindegyike egyforma bizton­sággal ült az énekesek ajkán. Pe­dig ezek a művek nem a kötelező tipusszámok. Ezeknél nehezebbe­ket még a debreceni nemzetközi énekkari versenyen sem hallot­tunk hasonló jellegű gyermekka­roktól. Ami a művek előadását illeti, az túljutott azon, hogy pontos ritmusban, és tiszta into­nációval került a hallgató elé. Itt már többről volt szó. Az eszközök tökéletes birtokában eljutott a kollektíva a zenéhez. Ezért volt élmény a gyermekek ajkán fel-fel­­síró panaszteli dallam — Már bú­csúmat veszem — vagy a Madár­dái (Bartók műve) egyszerű poé­­zise. A hangverseny belső egyensú­lyát hangszeres egyéni és csopor­tos számok váltakozása biztosítot­ta. Szóló-számoktól kezdve a ka­marazenei formákon át a kis­­zenekarokig, mindent felölelő gazdagságban bontakozott ki a ta­nulók hangszeres felkészültsége. Különösen ki kell emelni azokat a produkciókat, amelyek a zene kö­zösségi nevélő hatását vannak hivatva fejleszteni: a kamaraze­nét. Ezek nemcsak változatosak, üdítőek, de igen tartalmasak is voltak. így azután teljesen ért­hető, hogy a kamarazenén nevel­kedett kis közösség még nagyobb biztonsággal — a közösség erejé­ben feloldva — muzsikált a nagyzenekarban. Szólnunk kell még az est si­kerén munkálkodó Dinnyés-há­zaspár buzgalmáról, szervező és kivitelező tevékenységéről, mivel valóban ők azok, akik szárnyra bocsátják a kirepülő „énekes­madarakat”. AZ EST SIKERÉT nemcsak az egyes hangszeres közreműködők felkészültsége, a kórus- és a zene­kari számok összeválogatása, ille­tőleg megszólaltatása biztosította, hanem az a biztos zenei ítélőké­pesség, amellyel ezeket a ténye­zőket egymásutánjukban felsora­koztatták. Nem akadt egyetlen szám az est folyamán, amely ne emelte volna a műsor tartalmi si­kerének görbéjét. Ez pedig igen nagy szó, ehhez nemcsak zenei ítélőképesség, hanem választékos ízlés is kell. Elgondolkoztató a közönség rész­vétele, helyesebben részvétlensé­ge. Ha csak a zenei tagozaton ta­­tulók szülei megjelenésére szá­mítunk, akkor is majdnem telt házat kell feltételeznünk. Sajnos a tények mást mutattak. Szinte fájt látnunk az üres sorokat, s ar­ra gondolni, hogy egy a főváros­ból leruccanó tánczenei együttes mennyivel nagyobb érdeklődést vált ki, a jegyek árkülönbözete ellenére is. Sárhelyi Jenő a békéscsabai zeneiskola igazgatója Békés megyei Jókai MAI MCSOKA Este 7 órakor: LIMONÁDÉ JOB Szelvény bérlet. Szeghalmon este fél 8 órakor: ÉJFÉLI MISE ÁPRILIS 23: Este 7 órakor: LIMONÁDÉ JOE Szelvénybériet. Csabacsűclön este fél 8 órakor: ÉJFÉLI MISE ÁPRILIS 22: Békési Bástya: Jó utat, autóbusz; Békéscsabai Brigád: Egy asszony meg a lánya. Békéscsabai Szabadság: Min­denki ártatlan? Békéscsabai Terv: Én és a tábornok. Gyoma: A mi édes­anyánk. Gyulai Erkel: Afrikai képes­könyv. Gyulai Petőfi: Pesti háztetők. Orosházi Béke: Az Inguri partján. Orosházi Partizán: Májusi fagy. Mezo­­kovácsháza: Julius Caesar. Sarkadi Pe­tőfi: Babette háborúba megy. Szarvasi Táncsics: Méreg. Szeghalom: A holtak bolygója. ÁPRILIS 23: Békési Bástya: Jó utat, autóbusz. Békéscsabai Brigád: Egy asszony meg a lánya. Békéscsabai Szabadság: Min­denki ártatlan? Békéscsabai Terv: Én és a tábornok. Gyoma: Felmegyek a miniszterhez. Gyulai Erkel: Afrikai képeskönyv. Gyulai Petőfi: Pesti ház­tők. Orosházi Béke: Az Inguri part­­n. Orosházi Partizán: Májusi fagy. Sarkadi Petőfi: A levegő kalózai. Szarvasi Táncsics: Kobra-akció. Szeg­halom: Vigyázz, nagymama! Mezőko­vács háza: A vak muzsikus;

Next

/
Oldalképek
Tartalom