Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-22 / 94. szám
1868. ápriKs 'Xi., vasarnap NÉP ÚJSAG 3 Tíz éve, hogy tsz-be lépett, s az. óta állandóan a jószágok körül dolgozik. — Nem éppen állandóan — szó. lai meg eredetien, körösladámyi kiejtéssel —, mert 195fj~ban kórházban is voltaim. Gyomorfekélyem volt. A fél gyomromat kidobták, amit meghagytak, azt meg olyan jóra csinálták, hogy a rozsdás szöget is megemészteném. Társa — Szabó Imre — nagyot nevet. A déli pihenőre tért állatok is felriadnak. Bíró bácsi pedig fennhangon folytatja: — Huszonegy évesnek érzem magam, pedig mér megettem a kenyerem javát. Hogyan, miként keveredhetett az ember ennyire ellentétbe önmagjával? Jó lenne mélyebben megismerni Bíró bácsit, hogy az ellentétek tobzódását megértsük. — Milyen vélt az életem útja? Elmondhatom, ha éppen úgy akarják. Kilenc éves sem voltam, amikor elvesztettem az apámat. — Hangja észrevehetően elsimul, megemeli kucsmáját. — Rég volt. Akkor áltam be én is cselédnek. Itt szolgáltam ezen a környéken. A felszabadulásig három nagygazdánál dolgoztam. Egyiket sem hagytam ott, pedig nem volt köny. nyű a dolgom. Azután, amikor itt nálunk is megfordult a világ, földet kaptam. Az asszony is örökölt három holdat. így a kis gazdaság 11 holdjával jöttem ide, a Magyar—Vietnami Barátságba. — Hogy élek most? Megnösftettem három fiamat, férjhez adtam a nagyobbik lányt, a kisebb talán most tavasszal repül ki a fészekből. Jól élünk. Nem is tudom, kinek hálálkodjam — nyitja 80 pár lófogat a gyomai Győzelem Tsz tábláin Jól halad a munka a gyomai Győzelem Termelőszövetkezetben. A 3927 hold tervezett tavaszi vetésből eddig 130 hold tavaszi árpát, 50 hold zabot, 100 hold kendert, 240 hold borsót, 300 hold lucernát, 150 hóid kendert, 250 hold cukorrépát és 60 hold takarmányrépát tettek földbe. Elvetették a 60 hold takarmánykeveréket is. Naponként 50 pár lófogat készíti elő a talajt, 30 pedig vet. A gépállomás külön brigádot küldött ki a gyomai Győzelem Tszbe, hogy mielőbb földbe kerüljenek a tavasziak. kém is van néhány lányom ... Igaz, hogy az egyik nagyon szeleburdi, de azért jól dolgozik... A többiek is ... Mindig az legyen előtted, hogy az embert a munkája után ítélik meg ... Mard hallgatta a nagybátyját, de gondolatai időnként elkalandoztak. Milyen messze van ez a Dimitrov tér Csepeltől. És naponta kell megtenni, kétszer is ... Arról ugyanis már hallott, hogy Csepel elég messze esik a várostól. De Lajos bácsi efelöl is megnyugtatta: — A gyorsvasúttal tizenhat pere alatt kint vagy. Másnap reggel Lajos bácsival együtt metek ki a csepeli Kerékpárgyárba, s a falusi kislányt szívesen fogadták az üzemben. Megmutatták neki, hogy mit kell majd csinálnia. Odaállították egy széles asztalhoz, ahol négy kis vaskarikát kellett egymásba fűznie. Egy középkorú férfi, Mohácsi János művezető avatta be a mesterség egyszerű titkaiba. Eleinte ügyetlenül állt a kezében a szerszám és a munkadarab. De a művezető újra és újra türelmesen elmagyarázta, hogy tudja a tágra a szemét —, de azért jobban is mehetne. Villát vesz a kezébe és elindul tiszta alomba rakni a jószágot. — Takarékoskodni kell, mert kevés a szalma, de a takarmányban sem dúskálhatunk. Milyen jó lenne most az a sóik kukoricaszár, amit az ősszel silókombájnnal levágtak és a táblán szétszórtak. A fejünk se fájna. De hát így bizony nagy a vesződség. Az állatokra tekintünk. Ezek kondícióján nemigen látszik a takarmánygond. Kíváncsian tekintünk Bíró bácsira, várjuk a műhelytitok felfedését. — Más is megpróbálhatja, nem nehéz mesterség a miénk. Reggel 4 órakor itt vagyunk — bök Szabó, a sógora felé. — Megetetünk, rendbehozzuk a jószágot, az istállót és azután pihenünk. — Mivel járunk ki és be? Lábbuszon. Ha esetleg akad egy Zetor, arra is felkapaszkodunk, de nem úgy, mint a múltkor — sercint egyet —, képzeljék csak, felülök a vontatóra, s azt mondják, szálljak le, mert valami padot akarnak felrakni. Persze én nem akartam a jó helyet ott hagyni, de addig unszoltak, hogy csak kötélnek álltam. Ott is hagytam őket. Gyalog indultam haza, ahogy tíz éven át megszoktam. Már félúton járhattam, amikor megállnak mellettem . — Üljön kend föl — mondták. — Én, mint aki se lát, se hall, mentem tovább. Amikor azután hazaértem, jöttem rá, hiszen én nem velük bántam ki, hanem magammal. De nem lenne teljes Bíró bácsi portréja, ha akaratossága mellett elhallgatnánk hirtelen természetét. Néhány héttel ezelőtt abban a nagy hidegben és hóviharban a tsz egyik vezetője meglátogatta és szóvá tette a télies állatgondozás néhány fogyatékosságát. Bíró bácsi akkor talán éppen ötezredszer mondta: felmondok, reggel ki se jövök, itt hagyom az egészet, egy magyaros káromkodás kíséretében. Másnap reggel pedig, amikor a szél még veszedelmesen hordta a havat, ismét elindult, hogy kötelességét teljesítse. Már tíz éve minden reggel és este rója a ványai országutat. Dolgára siet. Éppen a minap kérte a tsz vezetőségét, csináljanak valahol az istálló környékén egy kis pihenő szobácskát, hogy jobban az állatok körül lehessen. Ilyen ember Bíró bácsi, s mert ilyen, mindnyájan szeretik. Dupsi Károly Befejezés előtt a Békéscsaba A hét békéscsabai termelőszövetkezet szorgalmas tagjai április 20-ig 5252 hold kalászoson végezték el a fej trágyázást. Ezzel egy időben teljesítették a 640 hold tavaszi árpa, a 420 hold étkezési borsó, a 273 hold takar mányborsó és öt hold híján a 900 hold cukorrépa-vetéstervet. Emellett elvetettek 218 hold zabot, 81 hold takarmányrépát, 263 hold lucernát, kiültettek 33 hold burgonyát, s a tervezett 3061 hold kukoricából 276 holdat vetettek el. De földben van már 190 hold háztáji kukorica is. Egyébként a békéscsabai szövetkezeti gazdák 70 hold burgonyaültetést terveztek a háztájiba, s ebből 50 holdat már be is vetettek. A közös burgonyavetest hátráltatja a vetőgumóhiány, például a Dózsa Termelőszövetkezet is öt holdon akart burgonyát termelni, de csak három holdhoz áll rendelkezésére gumó. A Kuli oh Gyula Tsz legkönnyebben összekapcsolni a karikákat Ha a havi fizetését az első munkanap teljesítménye szerint fizették volna, bizony aligha tud belőle megélni. Az előírás szerint 2500 karikasort kellett csinálnia, s ő alig adott át hatszázat a műszak végén. Pedig meg kell vallani, hogy nagyon igyekezett. Még az ebédidőt is korábban befejezte, és odaáll t a pad mellé, hogy gyakorolja magát. A művezetőn kívül jóformán senkivel sem ismerkedett meg, pedig tőle jobbra is, balra is dolgoztak. Két lány és három férfi dolgozott a mellette lévő pádon. A lányok többször megpróbáltak vele szóbaelegyedni, de amikor látták, hogy a hallgatag falusi kislányt idegesíti a kezdeti „tehetségtelenség”, hagyták, tanulja csak a munkát. Két órakor, a munkaidő befejeztével Mari bement az öltözőbe, átöltözött és elindult hazafelé. A gyorsvasút hamar beröpítette a Boráros térre. Korán volt még, jóformán előtte az egész délután, nem akart hazamenni. Lajos bácsi és Klári néni úgy sincsenek otthon, ők ötig dolgoznak. Elindult hát felfelé, a Tolbucbin koraiak vetése határában takarmányrépamag-hiánnyal küzd, viszont a tervezett napraforgóvetést már befejezte. Egyébként a város termelőszövetkezetei eddig 190 hold napraforgó és 176 hold kendert is elvetettek. Egy kis tükörkép Elült a beszéd moraja. Az előadó szavai tisztán csengenek a nagy tanácskozó-teremben: a gyulai művelődési házban. Termelőszövetkezeti gazdák hallgatják figyelemmel, amint a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője a kukoricatermesztés nagyobb hozamának , lehetőségéről beszél. Közben egymás után „bújnak elő” a zsebekből a jegyzetfüzetek, a ceruzák. Az őszülő halántékú parasztemberek akkurátusán fogják munkától megvastagodott ujjaik közé a vékony ceruzát, s a térdükre helyezett jegyzetfüzet lapjain megjelennek az első sorok. Némelyikük nehezen formálja a a betűket... De az akarat legyűri a jegyzetelés szokatlanságát. S azután következik a hozzászólás. A néhány évvel ezelőtt még pár holdas gazdaságukban, a sokszor mindentől elzárkózottan élő emberek egymás után emelik magasba jobbjukat és szót kérnek. Figyelem őket. Bátor tekintetük, okos és határozozott fejtegetésük magával ragad. S közben eszembe jutnak a munka mögött hagyott évek, amikor a parasztemberek még távol tartották magukat az ilyen rendezvényektől. S ha el is mentek, csak hallgatók maradtak. Nem volt szavuk. Egyrészt, mert nem ismerték a fejlett agro- és zoo-technikái, melyben ma már mindjobban otthon érzik magukat. Másrészt, ha gondolataikban cikázott is egy-egy okos javaslat, vélemény, nem volt bátorságuk szót kérni. Mert mit mondanak az ott levők, ha beszéd közben elakadnak, vagy nem úgy fejezik ki magukat, ahogyan kellene. Mint annyi más, egyre .jobban ez is a múlt rossz emléke. Az egykori szűk parcellákon küszködő parasztemberek nemcsak ezer holdakban tudnak már gondolkodni. Az évek során megismerték azokat az új módszereket, melyek alkalmazásával sokszorosára lehet növelni a terméshozamot. S közben szívták magukba az új ismereteket és ahogyan mindinkább sajátjuknak érezték szövetkezeteiket, úgy nőtt bátorságuk, s kezdtek véleményt mondani közügyekről, a társadalom dolgairól. Később megtanultak okosan vitatkozni is. S ma már jó érzés látni fontos tanácskozásokon, amint térdükre fektetsót jegyzetfüzeteikbe róják a sorokat. Jó hallgatni az egyéni parcellák mezsgyéi közül kilépett, őszülő halántékú szövetkezeti gazdák felszólalásait, akik a jövőről beszélnek. Nagyot léptek előbbre ezek az emberek, s ez mindenekelőtt a mi társadalmunk erejét, magasabbrendúségét jelképezi. Persze vannak még árnyoldalak is. Akadnak még jócskán tsz-eink gazdái között olyanok, akik még nem jutottak el odáig, hogy sajátjuknak érezzék a közöst, hogy tudjanak vitatkozni a közösség gondjáról, bajáról, a többtermelésről, a hogyanról. Nem mindegyik parasztember jutott még el odáig, hogy fontos tanácskozásokon véleményt mondjon. A pártszervezeteken, a kommunistákon múlik, hogy szövetkezeteink gazdái kivétel nélkül minél előbb eljussanak idáig. Balkus Imre Olcsó sertéshizlalás a végegyházi Szabadság Tsz-ben A végegyházi Szabadság Termelőszövetkezetben a múlt évben vezették be először az önköltségszámítást. A közös gazdái nagy érdeklődéssel figyelték: mit, milyen ráfordítással tudnak megtermelni, s hogyan lehet csökkenteni a különböző növényféleségek önköltségét. A kezdeményezés meghozta az eredményt: tavaly egy mázsa kukorica termelési költsége mindössze 72 forint volt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy mélyen művelték meg a kukorikörúton. Sétált. Nézegette a kirakatokat. Aztán betévedt a Kossuth Lajos utcába. Itt már sok látnivaló volt. Titokban ki is választolt magának egy szép blúzt, egy kalapot, meg egy cipőt. Az első fizetéséből ezeket a holmikat fogja megvenni.. . Ezen a kora nyári álmos délutánon is sokan jöttek-mentek a Kossuth Lajos utcában. A nap égetően sütött. De ő hozzá volt szokva a napsütéshez, már kisgyerek korában sokat dolgozott nyaranként a forró mezőn. A kirakatoknál újra és újra megállt, s az ott elhelyezett ruhadarabokat összehasonlította azokkal, amiket ő viselt. Sima szürke szoknya volt rajta és egy tarka blúz, ^ lábán lapos sarkú fehér cipő. Bár faluról jött, a ruhájáról ítélve nem látszott vidéki lánynak. Ám a beszéde jellegzetes dunántúli tájszólásról árulkodott. Késő este lett, amikor hazakeveredett. Először el is tévedt, de aztán mégis visszatalált a kiskörútra, majd a Dimitrov térre. Lajos bácsi feddően kérdőre vonta: — Merre jártál? — A városban. Kirakatokat nézegettem ... (folytatása következik,) cának szánt talajt, s így a növény jól bírta a múlt évi szárazságot. Ezzel magyarázható, hogy a tavalyi kedvezőtlen időjárás ellenére is 45 mázsás átlag esőtermést takarítottak be holdanként. Az olcsón termelt kukorica jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy olcsóbbá tegyék a sertéshizlalást is. így érték el tavaly, hogy az 50 kilón aluli süldők egy-egy kilogrammos súlygyarapodása 9,20, az ennél nehezebb hízósertéseké pedig mindössze 6,90 forintba került, A végegyházi Szabadság Termelőszövetkezetben — éppen az önetetéses módszer bevezetésével — a múlt évben elérték, hogy a daraértékesítés elérte a 24—27 százalékot, S ez azt eredményezte, hogy 8—10 hónapos korban 110 kilogrammnál nehezebb átlagsúlyban adták át a hízókat az Állatforgalmi Vállalatnak. De jócskán akadt az átadott sertések között olyan is. amelyik elérte a 150— 160 kilogrammot. A szövetkezet gazdái úgy határoztak, hogy ebben az évben 1600 sertést hizlalnak eladásra a már említett módszerrel. Ugyanakkor — az olcsóbbá tett sertéshizlaláshoz hasonlóan — már az idén előbbre akarnak jutni a szarvasmarha-tenyésztésben is. Azt akarják, hogy a takarmányozás gépesítésével a szarvasmarha-tenyésztésben is jobb eredményeket érjenek el. B. I. VASÖNTÉST felújított öntödénkben II. negyedévre rövid határidővel vállalunk Békéscsabai Téglagyár Békéscsaba, Orosházi át 32 1*5578
