Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

2 ilf £ f* di o & h ä j.962. április 22., vasárnap Még több lelkiismeretes szakembert Napirenden az állattenyésztés fejlesztése Orosházán — Kibővített ülést tartott a párt járási bizottsága Orosházán az MSZMP járási bizottsága április 20-án, pénteken kibővített ülést tartott. Az állat­tenyésztés fejlesztéséről szóló na­pirendi pont megvitatásánál jelen voltak a termelőszövetkezetekből meghívott elnökök, a párttitkárok, valamint a párt- és tömegszerve­zetek járási vezetői. A kibővített plénum alaphang­ját az önkritikus beszámoló adta meg, és az a felfogás jellemezte, melyet Mórocz János, a párt nagyszénási községi bizottságának titkaira így fejezett ki: Az állat­­tenyésztői munkában sok olyan fogyatékosság van, melyek meg­szűntelése rajtunk múlik, tőlünk, emberektől függ, s nem a termé­szettől, vagy más hasonló objektív tényezőtől. A pártbizottság többek között rámutatott arra, hogy a tervtelje­sítésben helyenként tapasztalható lemaradás oka egyrészt az, hogy a termelőszövetkezetek későn szervezték be, vagy állították be a tervteljesítéshez szükséges te nyészanyagot. Másrészt még min­dig vannak tsz-ek, melyekben nem ismerték fel az állattenyész­tés jelentőségét. Egyik-másik ve­zető az olyan gazdák befolyása alá került, akik azt mondják, hogy a közösben ráfizetéses az ál­lattenyésztés s a hizlalás. Ezért nem is nagyon igyekeznek a terv­be beállított tenyészanyagnak a felvásárlására, vagy a saját állo­mányból történő beállításra. Ilyen nézetek is hozzájárulnak ahhoz, hogy egyes termelőszövetkezetek­ben, mint a csanádapácai Üj Élet­ben, vagy a gádorosi Dózsában, a gerendási Táncsicsban, a csanád­apácai Köztársaság Tsz-bem nagyon alacsony az állatsűrűség Ä gerendási Táncsics és a csanád­apácai Aranykalász Tsz-ben pedig egyáltalán nincs törzsbaromfi-ál­­lomány. A plénum megállapította, hogy ezeknek a termelőszövetkezetek­nek nagy gondot okoz majd, hogy elérjék a járás ötéves tervében megszabott feladatokat, vagyis te­hénből 100 holdra 8,2, kocából pe­dig a 8,6 darab létszámot. A pártbizottság felhívta a fi­gyelmet, hogy az állati termékek árutermelésében is azok a tsz-ek maradtak le, amelyekben nem fordítottak kellő gondot a tenyész­tői munka fejlesztésére, a szak­irányításra, a gondozók szakkép­zésére, az anyagi érdekeltség el­vének érvényre juttatására, a ta­karmánybázis megteremtésére, s a háztájiban rejlő lehetőségek ki­használására, egyszóval, ahol a párt- és gazdasági vezetők nem tekintették szívügyüknek az állattenyésztés fejlesztését és az árutermelés fokozását. Ezt bi­zonyítja az is, hogy az áruterme­lésben is vannak kiemelkedően jó és nagyon gyenge tsz-ek. Pél­dául, amíg a nagyszénási Lenin 100 kh-ra 105,3 mázsát, a csanád­apácai Köztársaság Tsz 115,2 má­zsa húst adott, addig a tótkomlósi Haladás csak 33,5 mázsát, a gádo­­rosá Dózsa és Petőfi pedig 41—41,5 mázsa húst értékesített állam útján. Az ülésen részletesen foglalkoz­tak az állatférőhely-ellátottsággal, az állategészségügy helyzetével, a takarmányozással, s nem utolsó­sorban a szakemberkérdéssel, a szakképzéssel, az anyagi érdekelt­ség elvének érvényre juttatásával. E tényezők mindegyike közvetlen befolyással van az állattenyésztés eredményeire. Például a szerfás épületeit helytelen téliesítése mi­att a pusztaföldvári Dózsa Tsz-nél megfázás következtében 18 borjú tüdőgyulladást kapott, vagy a kardoskúti Rákóczi Tsz-nél a te­heneket vissza kellett vinni a kis­paraszti istállókba, mert az átté­­liesített szerfás istállókban nem bírták a hideget. Ezekben az esetekben és még sok más hasonló körülményeknél nem objektív okokról van szó — hangsúlyozták a felszólalók. Mó­rocz elvtárs például arról beszélt, hogy a szerfás épületek tervezése nem megfelelő. Prágai János, a pusztaföldvári Lenin Tsz elnöke a szerfás épületek módosítására és felhasználásuk módjaira tett javaslatot. Sokat foglalkoztak a szakember­­kérdéssel. Lóczi János, a tótkom­lósi Haladás Tsz elnöke bírálta azokat, alkik nem tesznek erőfeszí­téseket a szakemberek megtartá­sára. Egyik szakemberük két évig olyan lakásban lakott, melyben csak egy ágy fért el és akkor sem tudta egészen kinyitni az ajtót. Nem csoda, ha továbbállt. A ta­nácsnál ekkor már kapkodta'^ ad­tak volna mindent, de későn. Hangsúlyozta, hogy ma még ren­geteg bürokratikus vonás van a gazdasági munkában. Keller József, a Táncsics Gim­názium igazgatója azt tanácsolta, hogy a tsz-ék egyezzenek meg a most tanuló szakemberekkel, s ösztöndíj alapján három év múl­va így is kaphatnak szakembere­ket. — Ne a szakembereken takaré­koskodjanak a tsz-ek — hangsú lyozta Ungi Imre, a járási tanács mezőgazdasági osztályának veze­tője. — A lelkiismeretes szakem­berektől ne sajnálják az anyagi és erkölcsi elismerést — figyel­meztette az elnököket. Az állategészségügy helyzetéről szólva bebizonyították, hogy lehet kitűnő eredményeket elérni, gátat lehet vetni az állatelhullásnak, ha helyesen készítik el a férőhe­lyeket és megfelelően takarmá­­nyoznak, betartják az állategész­ségügyi szabályokat. Megállapítot­ták, hogy az ellenőrzött tsz-ek többségében az alapvető egészség­ügyi rendszabályokat sem tartják be, sőt egyes állattenyésztők nem is ismerik azokat. Nem lehet meg­találni a fertőtlenítő ládákat, vagy ha azok meg is vannak, fertőüe­­nítőszerekikel nincsenek feltöltve. Több tsz-ben nincs biztosítva a kéznek és a fejőedényeknek a me­legvíz és így tovább, az elhullások okai ilyen és hasonló mulasztá­sokban is keresendők. A pártbizottság a vita alapján többek között elhatározta, hogy a tsz-ekban a párta! apszervezetek­­ben napii-endre tűzik az állatte­nyésztést. Határozatot hoztak az elhullások csökkentésének mód­jaira, a tenyésztői munka színvo­nalának fejlesztésére, a hozamok növelésére, az állategészségügyi rendszabályok betartására, az ál­latgondozók továbbképzésére. B. Z. Jelentés a gyárakból, üzemekből az első negyedév eredményeiről (Folytatás az 1. oldalról.) 12,6 százalékkal emelkedett az egy órára eső anyagmentes termelés. Elsősorban a termelékenység emelésével értük el eredményein­ket. A fejlődő Békési Nyomda egyébként a termelékenység eme­lésével érdemelte ki azt is, hogy sok millió forintos költséggel ala­kítják, építik az ország egyik leg­korszerűbb nyomdáját. Nemrég ér­kezett a nyomdába az új, modern gépek sorába egy még modernebb kétszínnyomó heidelbergi gép is. A vártnál jobban sikerült — Négy éve nem sikerült ilyen jól a negyedéves tervünk, mint most — mondotta Blahut János elvtárs, a Békéscsabai Szőnyeg­­szövő és Takácsáru Háziipari Szö­vetkezet igazgatója. Az előirány­zott ötmillió 700 ezer forint he­lyett hatmillió 759 ezer forint ér­tékben termeltünk többet, s így 118,6 százalékra teljesítettük ne­gyedéves tervünket. Szőnyegké­szítményeink 88 százalékát ex­portra készítjük. A torontáli gyapjúszőnyegek gyártásánál ér­tünk el legjobb eredményt, hi­szen 3000 négyzetméterrel ter­meltek többet a betervezettnél szövetkezetünk dolgozói. Meg­kezdtük egy új, érdekes szőnyeg gyártását is: ebben az évben 2000 négyzetméter „suba”-szőnyeget gyártunk, amely különösen az északi országokban keresett cikk. Kiss Máté T ömeg verekedés a párizsi Santé börtönben — Sálán letartóztatásának visszhangja — A Balassi-táncegyiittes májusban Olaszországban szerepel A magyar népitánc-mozgalmat az olaszországi Agrigentoban má­jus 14-től 21-ig tartó nemzetközi népitánc-fesztiválon a Balassi­­táncegyüttes képviseli. A feladat nem könnyű, hiszen a két évvel ezelőtti olaszországi fesztiválon Budapest-táncegyüttes elnyerte a Nagydíjat, s ilyen nagyszerű előzmény és eredmény után kell helytállniuk a balassistáknak a résztvevő 17 nemzet versenyében. A fesztiválon az együttes egy­órás műsort ad magyar népi tán-" cokból. Közöttük a nagy sikerű csabai fonó is szerepel. A további napokon a vendéglátók végigvi­szik őket a tartományon, mely­nek helységeiben szintén fellép­nek. Ez az első eset, hogy az agrigentoi táncverseny valame­z■ ■ lyik együttesét ilyen lehetőségben részesíti a rendezőség. A Balassi-együttes az agrigen­toi úttal immár hatodszor képvi­seli külföldön a magyar népitánc­­kultúrát. PINTÉR - SZABÓ Párizs (MTI) A pénteken letartóztatott Sá­lán OAS-vezért szállító repülő­gép az esti órákban megérkezett a Párizs melletti katonai repü­lőtérre. A repülőteret csendőr­ség és rendőrség vette körül, az odavezető utakat rendőrségi gépkocsik torlaszolták el. Az ex-tábornokot ezután gépkocsi­ba ültették, amely erős rendőri kísérettel a Santé börtönhöz vitte. Az utak mentén a letar­tóztatás hírére odasereglett né­zők Sálán ellen tüntettek, a bör­tön falánál azonban fiatal su­­hancok a „Francia Algériát’“ él­tették. A börtönben hamar el­terjedt Sálán megérkezésének híre és a foglyok egy része tün­tetésbe kezdett, majd kitört a cellákból s közelharcba kevere­dett az őrökkel és a rendőrök­kel. Az összetűzésben 15 fogoly és öt rendőr sérült meg. A ren­det végül is csak éjfél felé könnygázbombákkal sikerült helyreállítani. A foglyok egy része közben égő papírokat ha­­j igáit a börtön udvarára, ahol felgyulladt egy faépület. A tü-Amikor a szálak elszakadnak Kisregény Gromiko elutazott Belgrádi! Belgrad (MTI) Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere ötnapos hivatalos jugoszláviai látogatásának befejez­tével szombaton reggel elutazott Belgrádiból. A szovjet külügyminisztert a ba­­tajnical repülőtéren Kocsa Popo­­vics jugoszláv külügyi államtitkár, Veljko Micsunovics, a külügyi ál­amtitkár első helyettese, Ivó Vej­­voda, külügyi államtitkár-helyettes, jugoszláv külügyi államtitkárság munkatársai, továbbá a Belgrádban működő diplomáciai képviseletek vezetői búcsúztatták. A repülőtéren Gromiko szovjet külügyminiszter rövid nyilatkozatot adott az újságíróknak. Kijelentette. ogy a tárgyalások nagyon haszno­sak, nagyon őszinték voltak. «) Karcsú, szép lány Beke Mária. Arca fiatalosan üde, bőre sohasem látott még festéket, ajkai mégis vérpirosak. Nem betegségtől, ha­nem a szinte kicsattanó egészség­től. Falun nevelkedett, egy dunán­túli kis községben, városban alig volt egyszer-kétszer. Az öt test­vér közül ő volt a legidősebb, s tizenhat éves koráig otthon lakott. Édesapja és édesanyja idestova tíz esztendeje, hogy a szövetkezetben dolgoztak. Beke Mária a nyolc ál­talános iskola elvégzése után sem gondolt arra, hogy elhagyja a csa­ládi házat. De teltek az évek, ket­tő, három, és ő tizenhat éves lett. Ekkor hirtelen gondolt egyet: el­megy hazulról, önálló lesz. Dolgo­zik. A szülei egyre marasztalták, jö’jön a szövetkezetbe, úgyis kell a munkaerő, de a barátnői is ad­dig duruzsoltak a fülébe, hogy nem lehetett visszatartani. Min­denképpen a város után vágyott, s mivél anyai ágon a rokonok Bu­dapesten laktak, úgy döntött, hogy a fővárosba megy. Néhány hét alatt többször is le­velet váltottak Mária szülei és a fővárosi rokonok, s végül meg­egyeztek, hogy a lány hozzájuk megy lakni. Lajos bácsi, Mária nagybátyja már húsz éve Buda­pesten élt, gyárban dolgozott, s mivel gyereke nem volt, szívesen fogadta a kétszobás lakásba. A felesége, Klári néni szintén örült, hogy felvidul egy kissé az életük. Az utazás eseménytelenül telt el. Lajos bácsi és Klári néni vár­ták Marit az állomáson. A lány még sohasem járt Budapesten. Hallott róla, képekről és az isko­lából már ismerte a fővárost, mégis a nagy élmény erejével há­zét a kivonuló tűzoltók oltották el. Sálán letartóztatásának híre Párizsban óriási visszhangot keltett. Az esti lapok különki­adására hosszú sorok várakoz­tak az újságárusok előtt. A Sálán letartóztatásával fog­lalkozó kommentárok rámutat­nak, hogy az ex-tábornok elfo­­gatása nagy veszteség az OAS számára, figyelmeztetnek azon­ban arra, hogy a harcnak és a problémáknak ezzel még koránt sincs vége. Joxe, algériai ügyekkel meg­bízott államminiszter, aki Sálán letartóztatásakor Algírban tar­tózkodott, pénteken este vissza­érkezett Párizsba és azonnal je­lentést tett Pompidou minisz­terelnöknek. Bár az OAS úgy nyilatkozott, hogy a harcot az eddiginél még elszántabban folytatja, lapjelen­tések szerint az ultrák hangu­lata érezhetően nyomott. Az összetűzéseknek, és a merényle­teknek Algériában pénteken 25 halálos áldozata volt, és Al­gírban hét plasztikbomba rob­bant. tott rá minden. S ő gyermeki jó­kedvvel örült a sok újdonságnak. A lakásban gyorsan berendez­kedett, otthonosan érezte magát, s már az első napokban megis­merkedett a környezetével, a kör­nyékkel. Ügy szívta magába a vá­rosi élet érdekességeit, mint ki­száradt föld a vizet. Moziba ment, a Duna-parton sétált, villamoson utazott merő szórakozásból, és felmászott a Gellért-hegyre. öt­száz forinttal jött el hazulról, a szülei adták, s ez természetesen hamar elfogyott. Itt volt az ideje, hogy munka után nézzen. Lajos bácsinak is azt volt a véleménye, hogy helyes lesz mielőbb munká­ba állnia. Elmentek a munkaköz­vetítő kirendeltségre, s miután Marinak semmilyen szakmája nem • volt, Csepelre irányították segédmunkásnak. Nem nagyon tet­szett neki a szó: segédmunkás. Amikor hazafelé tartottak, meg is jegyezte Lajos bácsinak, hogy ő azért más munkát képzelt magá­nak. De Lajos bácsi megnyugtatta, hogy majd a gyárban betanítják, és szakmunkás lesz belőle. — Tudod, mennyi lány dolgozik ma már a gyárakban? Még érett­ségizettek is ... Munkások... Ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom