Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-13 / 60. szám
4 MÉPÚJSA a 196Ü. március 13., kei.' NEM GYEREKJÁTÉK... — Kísérleti bábjáték felnőtteknek, Csabán — Ör&útázárél (új a 3Zti.. — Látogatás az orosházi néprajzi szakkörben Nem én mondom ezt. Egy orosházi fiatalember állítja, hogy így kezdődik az egyik legszebb alföldi betyárballada: — Orosházáról fúj a szél. — A híres betyár, Ba báj Gyurka nevét kapta fel ez. Nem ismerem a dallamát. Talán meg is neheztelnének rám a világjáró okosok, ha itt hozzáfognék kottát közölni. Azért hát engedelmet kérek mindenektől akiket illet, hogy nótával kezdtem mondanivalómat. Csakhogy én itt fiatalokról szólok. Orosházi legénykékről, nagy kislányokról, akikkel a gimnáziumban találkoztam a második emelet egy lombikos szobájában. Nem kémiai vegyületeket elemeztek. Édesanyjuk, édesapjuk, nagyanyjuk, nagyapjuk, atyafiságuk dolgairól számoltak be. Volt olyan, aki régi használati tárgyakat rajzolt le, másik családneveket írt össze, ismét a harmadik helyneveket. Három orosházi kislány nótákat hozott. Két komlósi lány meg szlovák dalokat. Volt megint olyan gyerek, aki babonás előjelekről számolt be. Egy legényke az 1890-es évek munkásmozgalmáról kérdezgette az öregeket. Mikor pedig Orosházán, a Petőfi utca 16. szám alatt jártam tanárukkal, a csuhépapucs készítésének tanulmányozására határozta el magát a diáktársaság. Tárgyakat is gyűjtenek a legények, leányok. Gyönyörű, virágos nyakbavaló selyemkendőket, tányérokat, gazdasági eszközöket. Egész bokréta van a gimnázium falán a rózsás tányérokból. Ügy hívják hivatalosan ezt a társaságot, hogy orosházi honismereti szakkör. Azt mondja a vezetőjük, Beck Zoltán gimnáziumi tanár, hogy csak jó tanuló lehet a szakkör ta» így rendelték el a felsőbb szervek. J• dolgoznak a fiataW Kevés beszéddel, to munkával. Kevéssel eljöv lem után láttam C bán egy kisfilmet. orosházi házii szövetkezet kiállít ról szólott. Ott vi felvevőgép obje jében a háziipa<vetkezet b< vezetője, kt meg egy csomó lány. Nehéz let. na eldönteni, hot, volt a lelkeset vezető-e vagy t lányok. A nép Iának, asszonya. féltő szeretettel szült fehér csipke háznál csinált holm jait nézegették. A zal az üzenettel vég zem, és ez a fent említett fiatalembernél szól, hogy ismertess meg az orosházi fi. falókat azzal a női val, amiről írt: Orosházáról fúj szél. Bereczki Imre A Gavrilov szovjet ének- és táncegyütt« forró sikerű művészi körútja megyénkb Áz elmúlt vasárnap este, a Balassi művelődési otthon nagytermében, a szokásos ötórai teán... Körben asztalok, az asztaloknál zenére, táncra vágyó fiatalság, úgy tizenhattól huszonhat évesig. Középen a táncos lábakra váró parkett, vele szemben a zenekari dobogót is jelentő színpad, ám hol van Dénes Mihály kitűnő dzsessz-együttese? A színpad elejét ugyanis egy szürkészöld spanyolfal-féle tölti ki. Az egyik szomszédos asztalnál ülő fiatalembert megkérdi asztaltársnője, hogy mj. lesz ott. — Valami bábhülyeség. válaszolja amaz és nagyot ásít utána, hiszen már oly jó lenne a partnerrel a parketten „vikszelni”, de hát ezek a kulturosok mindig kitalálnak valami bosszantót, amivel megrövidítik az ember szórakozási idejét... Hirtelen kialszik a terem fénye, csak a bábszínpadra vetődik a reflektorok sugara. Előtte megjelenik a konferanszié, Mengyán Mária, a csabai Napsugár bábegyüttes tagja, fáradhatatlan szervezője és bejelenti, hogy megkezdik előadásukat. Még megjegyzi, hogy felnőtteknek készült, kísérleti műsorról van szó. — önökre bízzuk, döntsék el, hogy milyen — fejezi be szavait, s közben az első szám címét mondva, a bábszínpad felé mutat, majd kiperdül a színről. Dobajos, dübörgés ritmusú zenébe kezd a színpad mögött elhelyezett „láthatatlan” zenekar, s máris „pereg” az első szám, a képletes értelmű „Kelet”. Azt jelenti, hogy most van felkelőben Csabán a felnőtt-bábjáték. Mindenki feszülten figyel. A bábszínpadon két, krémszínű kesztyűbe bujtatott kéz jelenik meg, s a nézők bámulatos ügyességű és kifejező erejű „kézpantomimnek” lehetnek tanúi. A zene hirtelen lezárja a jelenetet, vége. Felzúg a taps. A közönség most ébred tudatára, hogy milyen sokoldalú és kifejezőképességű az emberi kéz. És jelen esetben ezt fontos is tudniuk, hiszen a bábok világában a bábművész keze varázsolja az életet, humort és drámaiságot egyaránt. Szellemes kis jelenet következik ezután. „Milyenek is a férfiak” — körülbelül erről szól a dolog, majd két plyetkázó nőt figuráz ki a művész, hogy utána sziporkázó kakasviadallal gyönyörködtesse nézőit, melyből még fel sem ocsúdhatnak, már következik a Legénylakás című kis paródia, melynek végén a túl hevesen udvarló férfiúnak a fejét lepöcköld nyakáról a leány. Aztán az utolsó szám: egy tangó, egy „csa-csa” meg egy „roki” paródiája. Káprázatos technikával (báb-technikával!) idézi elénk a „két táncos” ezeknek a modern táncoknak a szépségét, de túlhajtásáít is. Fergeteges taps és újrázás a közönség válasza. Talán legjobban az tapsol, aki az elején „bábhülyeséget” emlegetett. Már vége az egész kis villám-előadásnak, már fényárban a terem, de még mindig zúg és tapsol a fiatalság, az „ifjabbik felnőtt-sereg”. Miközben az irodában kihámozzuk a gratulálok tömegéből Lenkefi Konrádot, mi is örömteli elismerésünket fejezzük ki, s közben partnerei után érdeklődünk, hogy azoknak is gratulálhassunk. Kiderül, hogy az ötletes számok, a rendezés, a bábok elkészítése és a sokrétű előadás mind-mind az ő műve. Elmondta, hogy neki már régi terve volt egy ilyen ötórai tea alkalmával bemutatni a bábművészetet. Hallotta régebbi bábosokoreg bábjátékos, Yves Joly. Olyan elismert mestere a „szakmának”, hogy megkaphatná előadásai színhelyéül akármelyik erre alkalmas párizsi színházat, de ő mégis a Provance-i falusi kiskocsmákat járja, s azok kérges szívű és lelkű törzsvendégei előtt játszik. Azt tapasztalja, hogy lírai művészetének hatására lassanként meglepő változások mennek végbe ezekben az emberekben. Nem egy közülük felhagy eddigi céltalan életével, sorsát jobbért, szebbért küzdők sorsával kapcsolja egybe... — Ez itt persze egészen más jellegű és előjelű világ, mint a francia — fejtegeti álláspontját Lenkefi Konrád — mégis arra gondoltam, hogy ezekre a fiatalokra itt, akikre a dzsessz, a tánc hat igazán, miként hathatnék én a bábművészettel? Szeretem őket, hiszen sok személyes ismerősöm ül köztük, s szeretném megmutatni nekik, hogy ez a művészet, melyre sokan közülük azt mondják, hogy „hiábavaló foglalkozás”, művészet a javából, emberformáló erő. Egyelőre csak így, felszínesen csillogtattam meg előttük értékeit. Picike rést nyitottam tudatukban, érdeklődést keltettem szívükben a bábjáték iránt, s tudom, hogy legközelebb — remélhetőleg már a teljes Napsugár-együttes erejével — még inkább bevonjuk őket, s lassanként Csaba minden felnőttjét a bábszínház nyújtotta gazdag kulturális, művészi élményrengetegbe. A további munkánkat nagyon segítenék olyan Békés megyei írók, akik felnőttek részére szóló bábtörténeteket, villámjeleneteket írnának. A kezdeti siker nem kis részese volt Dénes Mihály kitűnő dzsessz-zenekara, melynek vezetője és tagjai mozgékonyak, gyorsan kapcsolnak át egyik hangulatról a másikra, szinte vezényelni lehet őket a mozgással, amellett igen jól tudnak improvizálni. A messzi Egerből egyenesen Békéscsabára robogtak és március 10- én délután már Békéscsabán, a Jókai Színházban ragadták fergeteges tapsra nagyszerű művészetükkel a hálás közönséget a Gavrilov-együttes tagjai. Még aznap este tovább siettek é® Mezőkovácsháza népét gyönyörködtették játékukkal. Másnap, vasárnap Gyulán tartottí előadást zsúfolt nézőtér előtt i nap, március 12-én pedig Tr ló«ra utaztak, hogy megyénk zugába is elvigyék kultúrálj mában a magyar és a szovje, megbonthatatlan, őrölt baráti nak lángját. Körzeti kulturális szemle Dobozon Tűzet okozott a szabálytalanság tói, hogy él Franciaországban egy Március 11-én, vasárnap délután 3 órakor rendezték meg Dobozon a Kuli eh Gyula kulturális szemle körzeti bemutatóját. A bemutatón színjátszók, népi táncosok és a kiszesek szellemi öttusacsapatai vettek részt Gyulaváriból, Dénes-majorból, Gerláról és Dobozról. A szemlén nagy sikert aratott az újjászervezett, sok évvel ezelőtt országos hirt kivívó dobozi népi együttes új népi táncjátékával, a Fonókával, ugyanakkor a többi községek szereplői is megérdemelték a közönség elismerését. Kívánjuk Lenkefi Komádnak és az egész Napsugár bábegyüttesnek, hogy a felnőttek meghódítására indított sikeres „rohamot” mielőbb még sikeresebbek kövessék, a népművelési munka nagyobb hasznára. Huszár Rezső Matuska Andrásné kevermesi lakos szabálytalanul, a padlástéren felállított füstölőben füstölte a húst. A füstölő kigyulladt és 20 kilogramm szalonna, valamint négy kiló sonka elégett. Ugyancsak tüzet okozott a szabálytalanul felállított füstölő Czene Ferenc nagykamarási lakos udvaf aUtmbai Felicián, alanyi költő ritkán fordult meg a presszóban. Nem azért, mintha előítélettel viseltetett volna iránta, hanem mert szabad idejében rímeket faragott, s e szakmát csak otthon tudta igazán űzni. Egyébként azt vallotta, hogy a presszó, mint „időtöltési műintézmény'', „találkozási közéletünkben” felettébb hasznos szerepet tölt be. Egy italbolt, avagy jelen esetben kávézó, sosem azért válik ellenszenvessé, mert oda szomjoltani, koffeint a szervezetbe vételezni és közben kedvesen, okosan elbeszélgetni térnek be a dolgozó lények, hanem mert olyanok is kisajátítják e helyeket, akik sem italban, sem egyebekben nem ismernek szolidságot, s a társas emberi együttéléssel járó egyéb tisztes mércét. Az ő kifogásolható és idölopós magatartásukat azután mások felületesen — ráhúzzák a tisztességes célú intézményre. Ilyesmiből fakad azután az afféle általánosító fogalom, hogy „kocsmatöltelék” s ennek neorealista vállfája, a „presszótöltelék”. Holott a valóság kissé más, állapította meg Galambai Felicián, miközben a „Makulabimbó” presszóban ülve várako-Golamhoi találkozása kultúránk „bajnokával” zott Gyurka barátjára, aki egy rég keresett könyvet átadandó, ide rendelte. — Miért is lenne presszótöltelék ez a társaság itt a szomszéd asztalnál? Azért talán, mert színházi problémákról vitatkozik, igen színvonalasan és közben feketét szürcsöl? — morfondírozott magában Felicián. Vagy töltelék lenne az a fiatal pár amott? Bizonyára moziba készülnek, korán érkeztek, s nem akartak az utcán randalirozni, hát itt szörpöznek és csicseregnek. És ama most érkező tisztes házaspár?... — Jó is ez a preszszó a mi életünkben, ha ritkán is fordulok meg benne — állapította meg költöcskénk, aztán mocorogni kezdeti a székén; — csak már jönne a Gyurka, f yurka azonban még nem ** jött, ellenben túlnan, a homályos sarokból, cigarettafüstbe burkolt, kivehetetlen arcú és magatartású társaság kellős közepéből, mint valami őserdei mélyből*, gorillaszerű imbolygással előbukkant egy alak. Haja csapzottan lógott homlokába. Deliriumos tekintete egyenesen Feliciánra szegzödött. — Egek, ez engem szúrt ki — mondta segélyt kérőn körbe tekintve költőnk. Valóban, az illető, mint a végzet tartott feléje. Képén az italtól kikészültek barátságos, bamba derűje. — De hiszen ismerem — villant Galambai agyába. Ól Micsoda szörnyű változás... Két héttel ezelőtt láttam utoljára. Egy kulturális megmozduláson rendezkedett, intézgetett mindent nagyon ügyesen, magabiztosan, emberien. És most íme egy gorilla ... — fájdult fel Felicián, aztán barátságos képet igyekezett vágni. Váratlan látogatója, miközben feléje imbölygott, dühösen rúgott némelyik üres székbe, amiért azok nem tértek ki előle, majd ismét felöltötte bamba derűvel ékes ábrázatát. El akarta kapni a feléje nyújtott kezet, de hatalmas lendülettel melléfogott. Galambai magához rántotta egy közeli ülőkére, nehogy elvágódjék. — Köszönöm — suttogta amaz és hálából cuppanós csókot nyomott a képes felére. Felicián rettentően szégyeltte magát. Fülei úgy vörösödtek, mint két stoplámpa. Gyomra émelyegni kezdett. Hol a kiút, csak már jönne a Gyurka, nyöszörgőit magában. £sakhogy látlak! Végre valaki, akinek elmondhatom. De kettőnk közt maradjon! — ordította a jövevény, s a presszó személyzete vendégestül együtt bámult rájuk, hogy vajon mi lehet az, aminek kettőjük közt kell maradnia? A szeszes zavartalanul folytatta: — Tudod mi a baj, szeretett egy komám? Az, hogy szó... szó... szocialista kultúránknak falun nincs méltó képviselője. — Nincs! — ismételte a részegek magabiztos bizonytalanságával. — De a városokban sincsenek! Sehol! Hülyék mind! — ordította mindent elkaszálni akaró mozdulattal. — Várj kisapám, csak kimegyek a —tudod hova — fordult a hangja hirtelen líraivá. — De el ne mozdulj innen kiskomám — fenyegette mutatóujjával Feliciánt, rán is. Itt 22 kilogramm szalom és 16 kilogramm hús égett el, i kár 1070 forint. Mindkettőjük ellen szabálysérté sl eljárás indult, mivel a lakóházi tűzrendészet! ellenőrzés alkalmával az önkéntes tűzoltóság figyelmeztette őket, hogy szabálytalanul tartják a füstölőket. s eltámolygott. Galambai legszívesebben felugrott volna, hogy elrohanhasson. De Gyurkát sem csaphatja be. Éppen most van a megbeszélt idő, minden pillanatban itt lehet. — Egy icipicit várni kell, aztán már jöhet a szörny, ha egyszer Gyurkával társalgók, csillant fel benne a remény. Izgatottan leste a bejáratot, ám a várt helyett a kellemetlenkedő jött. Ügy látszik, nem bízott maradásában, hogy olyan gyorsan visszatért. De mintha kint sem lett volna, pontosan ott folytatta, ahol abbahagyta: JJülyék, idióták irányítják kultúránkat! A műveltségnek csak egy bajnoka van mifelénk — én! Senki sem képes odáig emelkedni, ahol én állok! — üvöltötte, s miközben büszkén ki akarta húzni magát, üres zsákként rogyott össze. Elkapta az alanyi költő lábát, megcsókolta a cipőjét, s úgy suttogta: — Kettőnk közt maradjon ko... komám. Aztán hanyattomlott, s már horkolt is. Szájából kultúrája bűze áramlott, ölre menve a presszókávé finom illatával... Ú j Reese
