Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-30 / 75. szám
2 íHóz. március 30., péntek A gyermek előtt.,, ne! Egy ismerősöm keresett fel néhány hónappal ezelőtt pedagógiai tanácsért. — Nem tudom, mi van a fiammal — kezdte —, csúnyán beszél, káromkodik és állandóan bántalmazza a kishúgát. Végighallgatom. Látom, szereti a gyermekeit, és az értük aggódó apa jött hozzám tanácstalanságában. Ezt bizonyítja az a könnycsepp, amely beszéd közben elárulta érzelmeit, és amelyet nagyon szégyellve akart meg nem történtté tenni. Őszintesége megkönnyítette a segítségadást. ...nem így született... Itt még lehetett „pedagógiai elsősegélyt” alkalmazni, hisz egy hatéves fiúról volt szó, aki négyéves kishúga felett zsarnokoskodott — úgy, ahogy tanulta. Mert tanulta, és nem így született, mint apja hitte. (Nérónak nem születnek emberek, de Néróvá válhatnak, ha ...) Kitől tanulta ez az emberpalánta a zsamokoskodást? A szüleitől. AZ apától elsősorban, de az anyától is. A legkisebb mindig a legkedvesebb ott, ahol nem egy gyermek van. Itt is az volt. Őt dédelgették, őt vették fel, ő kapta a nagyobb csokoládét. „És ilyenkor a Laci úgy nézett a húgára, hogy ... féltettük tőle” — panaszolja az apa. Pedig ez csak féltékenységet ébresztett Laciban, ártott a kettejük viszonyának. Követelte a jogot az egyenlő szülői szeretetre dacosságával, félrehúzódásával is. Féltékeny kis szívének fájt a kevesebb szeretet, amely csak morzsaként potyogott elé, a kisebb csokoládé-szelettel, a kevesebb simogatással. Ezek kezdték elfordítani kistestvérétől, akit pedig — apja szerint — valamikor rajongásig szeretett. ...mint őt az apja... így kezdődött. Azután súlyosabb lett a helyzet, amikor Laci szidalmazta kishúgát. Ezért viszont már verést kapott az apától. Az apa nem durva ember, de ha nem ment minden simán, minden súly nélkül kiszaladt a száján a szitok, a durva szó. Sokszor semmiségek miatt használta ezeket a szavakat, hangsúlyozom méreg, harag nélkül, különösen a macskákra, mert nem szerette. Laci ezeket az apától halfott szavakat mondta azután Évikének is, akit ugyanúgy nem szeretett már, mint apja a macskákat. „Ezért aztán kikapott — mondja az apa —, kikapott, mert csúnyán beszélt a kishúgával”. Azután kikapott máskor is Évike miatt, majd egyszer aztán ő is elfenekelte a kishúgát ugyanúgy, mint őt az apja. Ezt is megtanulta. Azóta eltelt néhány hónap, s a szülők rádöbbentek, hogy viselkedésükkel — akaratuk ellenére — saját maguk idézték elő ezt a helyzetet, segítették elő, hogy Laci „meggyűlölje” a korábban rajongásig szeretett kis testvérét. Az apával többször is találkoztam azóta, és örömmel mesélte, hogy megváltozott a helyzet, Laci saját csokoládéját is félreteszi Évikének, mert „őneki sokat kell nőni”. Szent a béke a két palánta között. Megszűnt a megkülönböztetés, megszűnt a féltékenység, megszűnt a harag. ...mit teszünk... Ez az eset a könnyebbek közé tartozik, de érezteti velünk, hogy ilyen észrevehetetlen apróságakis képesek testvér-haragot okozni, még kiegyensúlyozott családi környezetben is. Pedig mennyi minden történik gyermekeink előtt. Hány civakodásnak, durva szónak lehetnek tanúi, amely csakúgy, mint a verés, a testi fenyítés, dacossá, durva lelkűvé teheti őket már fiatal korukban. Ezért kell vigyázni: mit teszünk, mit mondunk gyermekeink előtt. Kollárik János Üzenet Jaminába Sulzberger úr tanúsága A címben szereplő Sulzberger úr, teljes nevén C. L. Sulzberger: a New York Times vezető munkatársa. Annyira az, hogy annak idején ő készítette a lap számára az emlékezetes Hruscsov-iníerjút is. Sulzberger úr tehát nem akárki, érdemes odafigyelni arra, amit mond. Most például Genfből lapjának küldött kommentárjában a leszerelés gazdasági kihatásait boncolgatja. „Kétségtelen — írja —, hogy egy nagyobb arányú leszerelés kedvező lenne a szovjet gazdaság számára. Sok ember szabadulna fel, s kapcsolódnék be a mezőgazdasági termelésbe, több pénz jutna a közszükségleti cikkeket gyártó iparágak beruházásaira .. . (Sulzberger úgy látszik, ismeri az SZKP célkitűzéseit ...) Az Egyes lt Államokban ezzel szemben egy alaposabb leszerelés nehéz helyzetbe hozná a gazdaságot, éppen abban a rendkívül kényes pillanatban, amikor fel kell készülnünk az európai közös piaccal való erős konkurrenciára, s még nem oldottuk meg az aranykiáramlás kérdését... A fegyverkezési hajsza folytatása tehát bizonyos előnyöket tartogat több amerikai iparág számára, de nem előnyös a Szovjetunióra nézve.” Őszinte hálával tartozunk Sulzberger úrnak, amiért a maga tanúságtételével hozzájárult ahhoz, hogy még élesebben lássuk, milyen érdekek és szándékok húzódnak meg a Genfben és Washingtonban elhangzó amerikai szép szavak mögött. <sp) Nagyon jóleső érzés olvasni az emberek leveleit, hallani élő szavukat, amikor szűkebb hazájuk: városuk, falujuk életét elevenítik fel és szenvedélyesen bizonygatják, mennyire kellene nekik egy áruház, iskola, vagy éppen valamelyik utcába járda, köves út. Békéscsaba peremvárosa, Jamina lakói is így teszik, és jól teszik. S jó ebben az, hogy nem csupán írják, mondják, hanem forintjaikat is adják, hogy a városi—állami anyagi erő növekedjen, még többet lehessen fordítani a lakók közös igényeinek kielégítésére. Nevezetesen: nagy szükség van a peremvárosnak iskolára, amelyet a Gyöngyösi és a Rózsa Ferenc u. sarkán már meg is kezdenek építeni 1963-ban. A nyolctantermes iskola három és fél millió forintba kerül, melyhez a jaminaiak eddig 67 ezer forintot adtak össze. Ügy építik az iskolát, hogy később még négy tantermet „hozzáragaszthassanak”. Néha a szenvedélyességbe belevegyül kis türelmetlenség is. Olyasmit tesznek szóvá: mikor jön rá a tanács kereskedelmi osztálya, hogy modern áruházra van szüksége a lakosságnak. Azért is, mert a nagyobb áruházak a belvárosban vannak, s ez messzire van. Igen, autóbuszra kell ülni, és 2—3 kilométert kocsizni kell, hogy elérjék a peremvárosiak. S bizony áruházat csak később építenek, mert most nincsenek meg hozzá az anyagi eszközök. De a mindennapi szükségletek jobb kielégítésére még ebben az évben új fűszerboltot építenek a Szélső sor és a Kolozsvári utca sarkán. Lépésről lépésre haladunk. A Szélső sor lakói, a Gyuska János, Stromfeld, Kállai, Fucsik, Schönherz utcabeliek 1961-ben villanyt kaptak és 1962-ben az Orosházi út fényerő-világítást kap, amely egymillió forintba kerül. A Franklin utcabelieknek is járda kellene, de először a Franklin és a Tompa utca közötti 800 méteres szakaszon építenek járdát, mert ide is kell. Ez 185 ezer forintba kerül. És a Báthori utca páros oldalán is járdát „húznak” még ebben az évben. ' Csupán villanásnyi kép Jamináról, mégis talán ez is érzékelteti, hogy „kilépett’ régi mostohaságából, ahogyan azt egyik le. vélírónk jellemzi és édesgyermekké „nőtt”. S ahogyan a családban osztják el a forintokat: most neked cipőt veszünk, neked inget, hasonlóan van a nagy családban is. Jó lenne, mondjuk a család valamelyik tagjának egy pulóver is, de nem futja, majd gyűjtenek rá. Jaminában az idén új fűszerboltot építenek, áruházat majd későbben. Gyűjteni kell még rá. És jóleső érzés, hogy a mi nemzedékünk már a jövőbe is gondolkodik és ez így van jól, hiszen magunkért törjük a fejünket, magunknak csinálunk mindent. Ez csendül ki az emberek leveleiből, élő szavaikból. „Tudományos kísérlet” Nem lepett meg, hogy a minap a Szabad Európa Rádió az OAS fasiszta bandát finoman „földalatti mozga!om”-naik titulálta. Őszintén, azon sem csodálkoztam volna, ha nemzeti felszabadító mozgalomnak nevezi. Elvégre ha annak idején a magyarországi ellenforradalmi kalandorokat és a börtönből szökött fedfegyverzett bűnözőket szabadságharcosoknak nevezték, akkor nyilván másutt sem ünynyás a SZER. Egy pillanatra elgondolkoztam, amikor azt hallottam, hogy az algériai fegyverszünet megkötése után „... Franciaország folytathatja tudományos kísérleteit a Szaharában.” Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen atombomba-kísérletekről van szó. E kísérleteket pedig nehéz tudományos kísérleteknek tekinteni. Franciaország atombombákat, tölcsér alakú lánghegyeket akar eregetni a Szaharába és nem meteorológiai lufballonokat. Bambákat akar robbantani, melyekkel nagyon-nagyon sok embert lehet meggyilkolni, vagy halálosan nyomorulttá tenni, de semmi esetre sem lehet ezekkel a bombákkal békés természetű dolgot művelni. Ha valami robban, az robban, s ahol bombarobbanás van, ott törik-szakad, pusztul az élet, a kultúra. — De haditudomány is van a világon, drága uram! — hallom előre a SZER prókátorának tiltakozását. Ah! Tehát haditudomány is van?! Sőt haditechnika is létezik, és ha még jobban megnézzük, van olyan kifejezés is, hogy atomrobbantási kísérletek. A SZER vajon miért kerüli ezeket a pontosabb meghatározásokat? Miért nem nevezik néven a gyereket? Miért szükséges, hogy az atombombák robbantásának tényére olyan szép kifejezést használjanak, hogy „tudományos kísérletek”. Talán csak nem attól félnek, hogy ha nyíltan kimondják, miről van szó, akkor az emberek szájába keserű nyál fut össze. Nos, úgy látszik a SZER utóbb rászokott a finomabb „munkára”, a meggyúrás lágyabb eszközeire. Ha így haladnak és sikeresen támogatják a „tudományos kísérleteket”, eljöhet az ideje, hogy egy ilyen hírt közölnek: „A nyugati féltekén, a szabad világban folytatott tudományos kísérletek eredményeként az emberiség kétharmada tíz perccel ezelőtt elköltözött az árnyékvilágból. A tudományos munkában mi is részt vettünk. Adásunk automatikus hangfelvétel volt.” B. Z. Közép-Amerika államai, az úgynevezett „Banán-Köztársaságok’* közül Guatemala 109 ezer négyzetkilométernyi területével az egyik legnagyobb kiterjedésű, 3,8 millió lakosával pedig a legnagyobb léleksEámú ország. Guatemala hivatalosan igényt tart a szomszédos 23 ezer négyzetkilométernyi nagyságú és csupán 100 000 lakosú Brit- Honduras területére. Guatemalában jelenleg reakciós kormány van uralmon. A kormány az ország területén, a főváros, Guatemala környékén, Puerto Barrios körzetében és El Petén tartomány déli részén több kiképző tábort bocsátott a kubai ellenforradalmárok rendelkezésére. Guatemala gazdasága hatalmas amerikai trösztök, többek között az United Fruit Company ellenőrzése alatt áll. Az utóbbi vállalatnak nagy banán- és kávéültetvényei találhatók a Motagua folyó völgyében és Puerto Barrios szinte e társaság magánkikötője. Legutóbb a guatemalai kormány reakciós politikája ellen több városban, de különösen a főváros területén nagy tüntetések zajlottak le, El Petén tartomány őserdeiben pedig a guatemalai hazafiak partizánmozgalmuk néhány bázisát már létre is hozták.
