Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-22 / 44. szám

4 MÉPÚJSÁG 1962. február 22., csütörtök Miklós István festőművész tárlata Békéscsabán Járási művelődési autó tizenkilenc község összefogásából Február 18-án, vasárnap nyílt meg Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban Miklós Ist­vánnak, a régi munkás-festőnek a Hazafias Népfront városi bizott­sága és az Országos Képzőművé­szeti Alap támogatásával rende­zett grafikai tárlata. A kiállítás érdekessége, hogy Miklós István húsz esztendővel ezelőtt ugyan­csak a csabai múzeumban mutat­kozott be először a közönségnek. Akkor azonban — osztályhelyzete miatt — sok-sok akadállyal kel­lett megküzdenie. A város urai kezdetben kereken elutasították a munkás-festő kérelmét. Végül is a múzeum akkori vezetője vagy ahogy nevezték „műtárosa”, Mo­­kos József festőművész merészen szembeszegült az akadékoskodók­­kal, kiharcolta a kiállítás engedé­lyezését, s maga is nyitotta meg. ma már olyan eredményei van­nak, hogy Alföldünk nemcsak ki­váló minőségű gabonában, s egyéb terményben, hanem művé­szi alkotásokban is méltó ver­senytársa a külföldnek. Miklós Istvánnak is kedves, üdítő témát adó a Csaba környéki rónaság. Az életünkkel gazdag táj a maga kü­lön, sőt különös karakterét nyíl­tan kínálja a festőnek. Megvan a maga stílust sugalló hatalma: for­mát, színt, vonalrendszert, szilu­ettet vagy foltszerű mondanivalót tár eléje. Miklós István ilynemű műveiben is megőrizte tisztánlá­tását, ami nem jelentéktelen aka­raterőre mutat, hiszen ma nem is oly ritkán fordul elő olyasmi, hogy zavaros látásmóddal és rög­zítéssel egyesek nagyobb sikert érnek el. A táj azonban csak an­nak kínálja magát önfeledten és talmat, mondanivalót. Miklós István vallotta és vallja, hogy a művészetben sincs megállás, be kell illeszkednie a fejlődés mene­tébe. Azonban sosem áldozott fel bravúrokért, külsőségességekért értékeket, értékes témákat. Alko­tásait a szabatos rajz, a gondosan kiegyensúlyozott kompozíció, az egészséges színlátás, s a gondos egybefoglaló képesség jellemzi. Miklós István sokféle techni­kában otthonos. Toll, ecset, pasz­tell, szén, ceruza, aquarell válta­kozva járja kezében, s mint ez a kiállítás is bizonyítja, dicséretes eredménnyel. Bízvást tekinthetünk tematikájának gazdagodása, tech­nikai ismereteinek gyarapodása elé, különösen a monotyphiában (egyetlen nyomatú), mely alkotá­sainak legjavát teszi. Miklós Ist­vánnak, a már fehér hajú bará­tomnak mintegy nyolcvan mono­­typhiáját, aquarellj ét, pasztell- és tusrajzait felvonultató tárlatot szeretettel ajánlom a kedves je­lenlévők és a később ellátogatok szíves figyelmébe. Hiszem, hogy igaz művészi élménnyel távoznak innen — fejezte be megnyitóját Mokos József. A megnyitó után a jelenlévők nagy érdeklődéssel tekintették meg a kiállítás valamennyi darab­ját, és véleményük elismerő volt. Huszár Rezső Az ország egyik legnagyobb járásának, a mezőkovácsházinak tizenkilenc községe az elmúlt év tavaszán tartott járási tanácsülé­sen elhatározta, hogy közös erő­vel járási művelődési gépkocsit, keskeny film-felvevő és vetítőgé­pet vásárol. A községfejlesztési alapokból — minden falu lakos­ságának számarányához és lehe­tőségéhez mérten — háromszáz­­ezer forintot helyeztek letétbe a járási székhelyen, Mezőkovács­­házán a tervezett kulturális cél­ra. Warszawa típusú gépkocsit vesznek, amelyet művelődési au-Békéscsabán, a TIT-klubban február 23-án, pénteken 18 órakor, a TIT irodalmi és nyelvi szakosz­tálya „Az irodalmi előadások esz­tétikuma” címmel előadók részére konferenciát rendez. Vita-beveze­tőt Elek László, a szakosztály el­nöke tart. Mindezt megelőzi a ve­zetőségi ülés, melyen az irodalmi ismeretterjesztés problémáit vitat­ják meg. tónak alakítanak át. A többi pénzből a keskenyfilm-felvevőt és mozigépet vásárolják meg. A járási művelődési autóval a messzi tanyai iskolákat, telepü­léseket, a termelőszövetkezeti majorokat és az állami gazdaság távolabbi üzemegységeit keresik majd fel elsősorban rendszere­sen. Azt tervezik, hogy lefilme­zik a járás községeiben történő jelentősebb eseményeket, így például a tanácsüléseket, a ter­melőszövetkezetek életének ér­dekességeit, s a művelődési autó mozielőadásai előtt levetítik a já­Maga a konferencia annak nyo­mán ül össze, hogy az irodalmi előadások jellegéről, hatásáról or­szágos tapasztalatot gyűjtöttek össze, felmérve mindazt, ami eredmény vagy hiányosság volt ebben a tudatformáló munkában. Most az a feladat, hogy az ered­ményeket a megyében a TIT iro­dalmi és nyelvi szakosztálya a maga területén hasznosítsa. Szakvizsgát rendeznek a zenészeknek és énekeseknek FALUSZÉLÉN rási filmhíradót. Vita as ismeretterjesztés problémáiról a TIT-ben Az Országos Szórakoztató Ze­nei Központ már több alkalom­mal tette lehetővé megyénk szó­rakoztató zenészeinek és éneke­seinek, hogy szakvizsgát tegye­nek. Ez év tavaszán ismét meg­rendezik a vizsgákat. Többek érdeklődésére felkerestük Nyíri Lajost, a megyei kirendeltség ve­zetőjét és megkértük, tájékoztas­son bennünket a vizsgákról. — A jelentkezések már meg­kezdődtek — mondotta —, és igen nagy az érdeklődés a me­gyében. A vizsgákat Békéscsa­bán rendezik meg, ahol egy há­rom tagú bizottság dönti el, illet­ve bírálja el, hogy megfelel-e a követelményeknek a vizsgázó. — Kik vehetnek részt ezeken a vizsgákon? — Mindenki, aki a vizsgafelté­­téleknek megfelel. Részt vehet­nek azok az új jelentkezők is, akik már betöltötték a 18 éves életkort és a 35-öt nem hagyták el, valamint vizsgán még nem vettek részt. Azok is jelentkez­hetnek, akiknek a legutóbbi vizs­gájuk óta legalább két év telt él. A vizsgához még szükséges, hogy 30 éves korig érettségivel, azon felül pedig 8 általános' iskolai végzettséggel rendelkezzen a vizsgázó. — Éri-e valamilyen hátrány azokat, akik nem vizsgáznak? — Elsősorban mindenkinek fontos, hogy egy lépéssel élőbbre jusson a szakmájában, tehát a tanulás mindenkinek előnyös. A vizsgákkal lehetőség nyílik erre, s mi ezt segítjük. Ugyanakkor* aki r.em tesz vizsgái, mindenféle­képpen hátrányos helyzetbe ke­rül. 1962 szeptemberétől ugyanis zenekarvezetői tevékenységet csak az folytathat, aki az Országos Szórakoztató Zenei Központ ze­nekarvezetői kinevezésével ren­delkezik. Kinevezést pedig csak olyan zenész kérhet, aki vizsgát tett és négyéves gyakorlattal rendelkezik — fejezte be tájé­koztatását Nyíri Lajos. AUTÓBUSZRA VÁROK A hajdani pártfogó, aki jelenleg a Békés megyei képzőművészek karelnöke, s a csabai Munkácsy Mihály képzőművészeti kör veze­tője, most, húsz esztendő múltán őszülő fejjél, de derűs, bizakodó tekintettel ismét ott állt a kiállí­tási terem közepén, hogy a megle­pően nagyszámú közönség előtt megnyissa és méltassa a régi fes­tőtárs második önálló tárlatát. — A köznapi szemnek sokszor egyhangúnak tűnő alföldi táj festészeti megelevenítéséhez a múlt században nagy szeretettel fogtak hozzá a magyar festők — mondotta többek között. — Ennek la- f *-: tárja fel előtte szépségeit, monda­nivalóit, aki bensőséges barátsá got köt, együtt él és lélegzik vele. Ahhoz beszédes, akinek a táj ele­mei: az ember, föld, fa, patak és felhő nem átfutó „turistaemlék” csupán. Az itt kiállított képekről; sugárzik az, hogy festőjük meleg barátságban él a tájjal, nagyon megértik egymást. Képei arról be­szélnek nekünk, hogy alkotójuk soha nem követte vakon a kép­zőművészeti forradalmak hol egészséges, hol beteges jelenségeit, megnyilvánulásait, hanem előbb megvizsgálta és tisztult látással leszűrte belőlük a művészi tar-Az amatőr filmesek bemutatójának eredményei Miként már közöltük, a KISZ kulturális seregszemle keretében február 18-án, vasárnap tartották Békéscsabán, a Balassi művelődé­si otthonban megyénk filmamatő­­reinek bemutatóját. Ez volt az 1962. évi országos amatőrfilmfesz­tivál megyei válogató-versenye, melyen 8 szerzőtől 13 filmet mu­tattak be. A zsűri tagjai voltak: Szabó Tibor Budapestről, a Nép­művelési Intézettől, Hegedűs Jó­zsef a megyei művelődésügyi osz­tályról, és Püski Gábor, a megyei népművelési tanácsadó vezetője. Az első díjat Csapó László (Bé­késcsaba) „ Ju talomkirándulás”, a második díjat Perczel Ferenc (Kétegyháza) „Országjárók”, a! harmadik díjat Vándor Károly (Orosháza) „Bulgáriában”, és a negyedik díjat Gyevi Károly' (Mezőhegyes) „Mezőhegyesi élet­képek” című hangosított filmje nyerte. A zsűri az országos film­­fesztiválra Csapó, Perczel, Vándor, Gyevi egy-egy filmjét és Gaál Csaba részletekben bemutatott, félig kész filmjét javasolta. Az utóbbit abban az esetben, ha egé­szében is tartja majd a bemutatott rész színvonalát. Önöd vári Miklós: / ma assm fiú XLV. Horváth meglobogtatta a fiú előtt a takarékkönyvet. ■ — Te hozod a tervrajzot, én adom a pénzt... Amikor megitták a bort, vissza­mentek a bárba. István alaposan berúgott, már éjszaka vissza akart menni a gyárba, de Horváth visz­­szatartotta. — Hívunk egy taxit és hazavisz­lek. Kár, hogy későn van, szeret­tem volna megismerni a családo­dat. Említetted a nővéredet. Hát­ha segíthetnék rajta is... Istvánt hamar álomba szende­­rítette az elfogyasztott alkohol. De az álma nyomasztó volt. Lázasan dobálta magát az ágyon. Zsuzsa az ajtóra tapasztotta a fülét. Hallgatózott. Odaátról ösz­­szefüggéstelen szavak szűrődtek át. — Befalazom... de ... de a tervrajzot... Betörjek? Nem tehe­tem. A pénzt visszaadom... mo­tort veszek... Csend lett. István megnyugodott. Zsuzsa egy ideig dideregve állt még az ajtóban, aztán halkan be­nyitott. István ruhája a széken volt. Óvatosan kikutatta kabátja zsebeit. A személyi igazolványá­ban háromszáz forintot talált és egy papírlapon a Bükk-hotel tele­fonszáma mellett Szabó Zoltán ne­ve állt. István újra felnyögött álmában — Veszélyes!... Zsuzsa kiosont a szobából. XV. Zsuzsa elgondolkodik Kovács főmérnök meglepetten felkiáltott: — Hogy az a!... Ki járt itt? Az iroda ajtaját szabályszerűen bezárva találta, de odabent annál nagyobb rendetlenség fogadta. író­asztalát az éjszaka feltörte valaki. A földön és az asztal tetején szer­teszét papírlapok, fontos iromá­nyok hevertek. Az ismeretlen tet­tes, vagy tettesek összetépték a temelési naplót, mindent kiforgat­tak a fiókból, feldöntötték a vizes­kancsót a sarokban álló asztalkán. Önkéntelenül körülnézett, nincs-e >*»**•*******»• «m • n m a betörő is a szobában? Benézett) még a szekrény mögé is és amikor alaposan szemügyre vett mindent, észrevette, hogy a páncélszekrény ajtaját szintén feszegették. A zöld mázt karcolások csúfították: kala_ páccsal vagy vésővel akarták kife­szíteni. Tudta, hogy ilyenkor nem sza­bad semmihez sem nyúlni, a tele­fonhoz lépett és felhívta a rendőr­séget. — Honnan beszél most ön? — kérdezték. >— Ugyanabból a szobából. — Kár. A telefonhoz sem lett volna szabad nyúlnia. Maradjon minden ugyanabban az állapotban és zárja be az ajtót, azonnal ott leszünk. Pár perc múlva megérkezett két nyomozó. Órákig szemlélődtek, vizsgálódtak, a szoba minden rész­letéről fényképfelvétéléket készí­tették, és a főmérnökhöz ezernyi kérdést intéztek: mikor ment el előző nap, bezárt-e mindent? Mit tart a fiókban, és mit tart a pán­célszekrényben? Látott-e gyanús alakokat ólálkodni az iroda körül, stb. Alig győzött rájuk felelni* mindent jegyzőkönyvbe vettek. Néhány óra múlva az elhárítók. nál, Kerékgyártó hadnagy aszta­lán is csörgött a telefon. — Üveges őrnagy — hallotta a drót másik végéről. — Kerékgyártó hadnagy jelent­kezem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom