Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

2 N ÉP ÜJSAI G 1962. február 18.. vasárnap Magyar és szovjet államférfiak táviratváltása a magyar — szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 14. évfordulója alkalmából N. SZ. HRUSCSOV elvtarsnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, L. L BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, . MOSZKVA Kedves elvtársak! A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés megkötésének 14. évfordulóján a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság forradalmi mun­kás-paraszt kormánya, az egész magyar- nép és a magunk nevében forró üdvözletünket és testvéri jókívánságainkat küldjük önöknek és személyükben a kommunizmust építő szovjet népnek. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés ragyogó távlatokat nyitott meg népeink kap­csolatainak történetében. Ez a történelmi jelentőségű egyezmény a proletár internacionalizmus magasztos elveire, a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletbentartására épül és maradandó kifejezője annak a testvéri barátságnak, amely népeink között kialakult. Barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződésünk alapján népeink, országa­ink kapcsolatai egyre szélesebbkörűvé válnak, -s együttműködé­sünk népeink jólétét, a szocializmus világméretű győzelmét, s a nemzetközi békét és biztonságot szolgálja. Amikor szívből jövő üdvözletünket küldjük önöknek a barátsági szerződés aláírásának évfordulóján, ugyanakkor forró köszönetét is mondunk a Szovjet­unió Kommunista Pártjának, kormányának és népeinek a sokféle áldozatos segítségért, amellyel népünket, a Magyar Népköztársaság életét, felvirágzását mindenkor védték és támogatták. A magyar nép, mint a többi szocialista ország népei, mint minden bókeszerető, haladásért küzdő ember, szívből örül azoknak a sikereknek, amelyeket a nagy szovjet nép a kommunizmus építése világtörténelmi feladatának teljesítése során elér. Felfegyverkezve az SZKP huszonkettedik kongresszusának lelkesítő eszméivel, a Szovjetunió népei példát mutatnak az egész világnak a békéért, a társadalmi haladásért vívott harcban. A magyar nép az összes szo­cialista országok népeivel együtt szíwel-lélekkel támogatja ezt a harcot, és kiveszi részét a küzdelemből. Engedjék meg kedves elvtá-rsak, hogy az évforduló alkalmából jő egészséget és nagy sikereket kívánjunk önöknek felelősségteljes munkájukhoz. Forró üdvözletünkét, legjobb kívánságainkat küld­jük a nagy szovjet népnek. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke DOBI ISTVÁN. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KADAR JÁNOS elvtársinak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnökének, DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, BUDAPEST Kedves elvtársak! Sikereink fő forrása a néptömegek támogatásának fokozódása — mondotta Gáspár Sándor elvtárs az országgyűlés vitájában — Pénteken az országgyűlés Nyers Rezső pénzügyminiszter expozéja után folytatta tanácskozását. Az 1962-es költségvetési javaslat vitájában számos képviselő szólalt fel, köztük Nagy Ká-oly Békés megyei képviselő, valamint Gáspár Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Gáspár Sándor elvtárs felszólalása Tiszteit Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslatból, Nyers elvtárs expozéjából és Molnár elvtárs előadói beszédéből megíté­lésem szerint két fontos következte test vonhatunk le. Először: az 1962-es költségvetésben a kiadási és a bevételi fő összegek egyen­súlyban vannak, vagyis az ország pénzügyi mérlegének egyensúlya biztosított. Ez igen lényege®. A má­sik: a költségvetés biztosítja a for­radalmi munkás-paraszt kormány gazdaságpolitikájának továbbvitelé­hez, közelebbről az idei terv- teljesí­téséhez szükséges anyagi eszközö­ket. Az előterjesztett törvényjavaslat szerint — mint ismeretes — a be­ruházásra szánt összeg 44,3 száza­lékát az ipar kapja. A költségvetés tehát biztosítja az ipar további fej­lődését. A beruházási összegek 17,4 szá­llókét a mezőgazdaság kapja. A költségvetés keretében az állam je­lentős mértékben segíti a mezőgaz­dasági beruházásokat. A mezőgaz­daság ebben az évben valamivel több gépet kap. Ez a ..valamivel több” — vagyis az emelkedés ará­nya egyáltalán nem lekicsinyelhető számokat takar, hiszen mintegy 7 ezer traktorról s a többi között Í250 kombájnról van szó. Jelentős meny­­nyiségű műtrágya jut a mezőgaz­daságnak. Az idei költségvetés • megfelelő tnyagi eszközöket biztosít a közle­kedés fejlesztésére is. A beruházá­sok 9,4 százalékát a közlekedés kapja. A vasút új Diesel- és villa­mos-mozdonyokat, személykocsikat, tehervagonokat kap. A költségvetési kiadások mintegy 27 százaléka az egészségügyi, i a szociális és a kulturális igények fo­kozottabb kielégítését szolgálja. Más szóval: a lakosság ilyen irányú igényeit — ha nem is minden te­kintetben, de egyre jobban — ki tudjuk elégíteni. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes, hogy a lakosság fogyasztási alapja ebben az évben 4 százalékkal. a bérből és fizetésből élők reáljöve­delme 2,5 százalékkal, a parasztság fogyasztásának reálértéke szintén 2,5 százalékkal növekszik. Az 1962-es költségvetés fő ará­nyai feltétlenül jók. Ez a költség­­vetés reális alapokon nyugszik: a nemzeti jövedelem lehetséges eme­lésére alapozva irányozza elő a la­kosság jólétének emelkedését, a népgazdaság fejlesztését szolgáló összegeket. A továbbiakban Gáspár Sándor hangsúlyozta: a helyes arányok ki­alakítása a népgazdaság alapvető kérdése. Mostani gazdaságpoliti­kánk legnagyobb ereje éppen abban van, hogy számol a realitásokkal. Fejlődésünk általában tervszerű, gazdaságpolitikánkban nincsenek ingadozások. A fő arányok helyes megállapítása jellemzi az idei költ­ségvetést is. Ezért azt a párt helyes­nek, jónak tartja. — Gazdaságpolitikánk erejét jel­lemzően mutatják a múlt évi ered­mények is. Az 19"l-es terv teljesí­téséről szóló adatok ismertek. Ezért azokat most nem ismétlem, csak emlékeztetni szeretném képviselő­társaimat arra, milyen körülmények között teljesítettük a tavalyi elő­irányzatokat. Először is a múlt év­ben fejeződött be a mezőgazdáság szocialista átszervezése. Nyilvánva­ló, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítása egész társadalmi és gaz­dasági fejlődésünk szempontjából nagyon jó, de fokozott anyagi esz­közöket követelt és kötött le. A míílt év volt az elmúlt négy év­tized legas7,ályosabb esztendeje. Ezért a mezőgazdaság termelése — bár a szociálisig átalakulás mérsé­kelte a súlyos aszály következmé­nyeit — kevesebb volt, mint tervez­tük. A mezőgazdaság így a vártnál kisebb mértékben járult hozzá az ország nemzeti jövedelméhez. — A nemzetközi helyzet ismert alakulása 1961-ben arra késztette a forradalmi munkás-paraszt kor­mányt is, hogy fokozza az ország véderejét. Honvédelmünket fejlesz­tettük, és a fejlesztést ebben az év­ben is folytatjuk. — Nem vagyunk ugyan a nem­zetközi helyzet alakításának fősze­replői, de erőnkhöz mérten kötele­zettséget vállalunk a gyarmati sor­ból felszabadult országok gazdasági megsegítésében. Szívesen tettük ta­valy is, önzetlenül segítjük ezután is a felszabadult országok népeinek gazdasági felemelkedését, függet­lenségük megszilárdítását. Ez inter­nacionalista kötelességünk. — Ilyen körülmények között te­hát egészében véve jól teljesítettük az 1961-es tervet! Van javítani való bőven, ezt mindenki tudja. Mégis jó tudni, milyen utat tettünk meg, s hogy a fő irány helyes. Ez erőt és biztonságot ad a jövőre. A tavalyi terv teljesítésének igazi értékét az adja meg, hogy nemcsak a terme­lés és a termelékenység emelésében értük el az ismert — és nem jelen­téktelen — eredményeket, hanem az említet# körülmények között a beruházási és lényegében a fogyasz­tási előirányzatot is teljesítettük, sőt még fizetési mérlegünket is ja­vítottuk. Mindez együtt a múlt év legjelentősebb eredménye. A tava­lyi eredmények alapján is elmond­hatjuk tehát: minden - feltételünk megvan ahhoz, hogy ebben az év­ben még gyorsabban haladjunk elő­re a szocialista építésijén. Ezután arról beszélt Gáspár „Sán­dor, hogy 1962-ben meg tudjuk gyorsítani a fejlődést. 1962 ben már a gazdasági élet minden terü­letén az eddiginél sokkal jobban ki tudjuk használni a szocialista terme­lési viszonyokból fakadó lehetősé­geket, hiszen már a mezőgazdaság is szocialista talajra került. Ha eb­ben az évben még tovább javítjuk a szervezőmunkát, a termelési viszo­nyokban rejlő lehetőségek jobb ki­használásával gyorsíthatjuk az elő­rehaladás tempóját. Rámutatott ezután Gáspár Sán­dor. hogy előrehaladásunknak na­gyon fontos tényezője: a dolgozó tömegek aktivitása. Mindenféle szép elképzelés papíron marad, ha a dolgozó tömegek nem teszik magu­kévá és nem támogatják. Tavalyi sikereink egyik fő forrása a néptö­megek támogatásának fokozódása. A tömegek bizalma olyan dolog, amit nein lehet előírásszerűén „megrendelni”. A magyar nép most támogatja a párt és-a kormány po­litikáját, mert látja e politika he­lyességét. Befejezésül hangsúlyozta: az 1962. évi költségvetés, annak fő aránya és előirányzata jó, ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében a költségvetést elfogadom. (Hosszantartó taps.) (MTI) A Szovjetunió és a Magyar Népiköztársaság barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási szerződése megkötésének 14. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártjának Közi­­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a szovjet nép nevében szívből jö­vő üdvözletét és jókívánságait küldi a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és a testvéri Magyarország minden dolgozójának. Ez a teljes egyenjogúságon, a függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tisztóletbentartásán, a testvéri kölcsönös segítésen ala­puló szerződés az országaink népeit összefűző megbonthatatlan ba­rátság és a szoros együttműködés sokoldalú fejlesztésének és elmé­lyítésének rendkívül fontos alapja. Elősegíti a szocialista országok egységének és összeforrottságának, a szocialista világrendszer haltai­ménak további erősítését. A szovjet nép, amely nagy lelkesedéssel váltja valóra a kommunista társadalom építésének az SZKP hu­szonkettedik kongresszusán kidolgozott nagyszerű programját, őszintén örül azoknak a kimagasló sikereiknek, amelyeket a testvéri magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a szocia­lizmus építésében ért el, és újabb nagy sikereket kíván Magyaror­szág dolgozóinak békés építőmunhájukbar, a világ békéjéért vívott harcukban. Éljen a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek örök és megbonthatatlan barátsága! N. HRUSCSOV, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke L. BREZSNYEV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Magyar gazdasági küldöttség utazott az EAK-ba Incze Jenő külkereskedelmi mi­­iszter vezetésével magyar gazda­ági küldöttség utazott az Egyesült ira-b Köztársaságba. A delegáció nógatásával egyidejűleg kerül sor Magyarország és az Egyesült Arab Köztársaság közötti hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés értelmében a vegyesbizottsági tárgyalásokra. (MTI) ónodvári Miklós: XLII. Fázósan megrázkódott. Vissza- I rettent egy gondolattól. De minél (jobban ki akarta verni a fejéből, 9 annál jobban vissza tolakodott; mennél jobban el akarta felejteni, mind többször eszébe jutott. Já­nostól és másoktól is sokat hallott arról, hogy a külföldre szökött és visszatért magyarok között kémek is vannak. Egyszer-kétszer haza­térése után ő is észrevette, hogy gyanúsam méregetik, mintha... mintha... Eh, de hogy került kap­csolatba ezzel az emberrel István? „Az öccsét keresi...” Hol? Ezernyi kérdés. Egyikre sem kapott választ. Szívből, őszintén kívánta, bár­csak megtalálná az orvos, ákjt keres és menne el minél előbb Erdőslakról. Odaát, a másik szobában István betegen felnyögött. Idegesen do­bálta magát az ágyon. Zsuzsa fel­kelt, lábujjhegyen az ajtóhoz lo­pózkodott és a kulcslyukra tapasz­totta a fülét. Zsuzsának sejtelme sem volt arról a jelenetről, amely István öccse taxival való hazaszállítását megelőzte. Szabó és István a Jáz­min-bárban iszogattak.- A harma­dik konyak után a fiúból ismét kitört a fecsegő természet. Sőt: szeretett ilyenkor olyan dolgokat is állítani, amelyek sohasem tör­téntek meg vele... A képügynök ügyesen az ellen­­forradalom erdőslaki eseményeire terelte a beszélgetést. — Hajaj, volt itt is nagy cécó!... Lövöldöztek és .emberek is haltak meg... — Féltél, ugye? — É... én? — István önérzetesen csapott a mellére. — Mások féltek én tőlem! — Ne mondd! Miért? A fiú közelebb húzódott a kém­hez. Ügy hazudott, mintha könyv­ből olvasná: — Benne voltam egy jó kis bu­liban. Heten voltunk, de ké­sőbb széthullt a galeri: Kettőt le­tartóztattak, én megúsztam... — Mit csináltatok? — Mikor az oroszok a városba bejöttek... hallottál erről? — Hogyne, hallottam! — mond­ta Horváth és észrevétlenül elin­dította a zsebmagnetofont. — Folytasd... — Nohát... benne voltam a nem­zetőrségben, egy kis klassz gép­pisztolyt kaptam. De azon a na­pon, november negyedikén reg­gel szólt a parancsnak, hogy oszoljunk szét a városba, mert baj van. Mi, heten mindig együtt voltunk, most sem akartunk el­válni egymástól. Felmentünk a Minoriták templomának tornyába. Innen jól beláttuk a környéket. Vittünk magunkkal egy golyószó­rót is. Felkészültünk az ellenál­lásra. A templom mellett van a posta, most ott dolgozik a nővé­rem... de akkor disszidált. Aüszt­­riában volt, a nickelsdorfi láger­ben. — Mikor? — kérdezte Horváth önkéntelenül is felkiáltva. Alig tudta a fiú előtt leplezni meglepe­tését. — Erről még nem beszéltél. — Visszajött a szamár. Már ja­nuár elején ... Ha ón kimegyek, ott is maradtam volna ... — S miért nem mentél ki? Pista öcsém, a magadfajta fiatalembe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom