Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-16 / 39. szám
1962. február Í6., péntek NÉPÜJSAG 3 Az Alkotmány Tsz cipészrészlege Nem újság az, hogy megyénk termelőszövetkezeteiben újabb és újabb segédüzem létesül. Hallottunk már arról, hogy a tsz-ek fodrászt, seprűkötőt és még sok, a mezőgazdasági termeléssel láthatólag kevésbé összefüggő szakembert szerződtetnek. Az okányi Alkotmány Termelőszövetkezetben cipészrészleget is hoztak létre, amelynek az a feladata, hogy a termelőszövetkezet tagjainak megjavítsa a cipőit. Török Mihály, a tsz főállattenyésztője is gyakran megfordul javítani valóval a cipészeknél: Schiffer Mihálynál, Hőgyes Benjáminnál és Cs. Egri Józsefnél. Mindhárman kedélyes, gyorskezű emberek. Van javítani való bőven, hiszen „kuncsaftjuk” csaknem a fél falu. Növekedett a közös vagyon A kevermesi Kossuth Tsz-ben nz i960, évi 19 forinttal szemben az elmúlt évben 29,61 forintot ért egy munkaegység, s az egy évvel korábbi 3 167 445 forint közös vagyont 1 272 118 forint értékkel növelték a szövetkezet szorgalmas tagjai. Állatféröhely- és takamánygondsk a békési járásban Másodszor vette kezébe Laczó Pál, a békési járás főállattenyésztoje a kamuti Béke Tsz idei gazdálkodási tervét Először azért tette le, mert nem tudott a szövetkezet vezetőivel megegyezni a tehénállomány növelésére. Ebben a szövetkezetben ugyanis jócskán van férőhely, de ezekben nem teheneket, hanem növendékmarhát tartanak. A megyei szervek intézkedésére a békési járási tanácsnak a szövetkezetekkel folytatott beszélgetések során el kell érnie, hogy a szarvasmarha-állományt legalább 15 százalékkal, a tehénállományt pedig 12 százalékkal növeljék. Kamutan az a helyzet, hogy a szarvasmarha-férőhelyekkel már most is szükiben állnak, ötven— nyolcvan szarvasmarhát nem tudnak pillanatnyilag sehova sem kötni. A borjak végigdideregték a telet a szabadtartásos istállóban. A tehénférőhelyek egy részében marhákat hizlalnak. A járás főállattenyésztője azt szerette volna elérni, hogy mindezek ellenére legalább negyvennél növeljék a tehénlétszámot. A szövetkezet elnöke és állattenyésztője azonban szabódott. Ha negyvennél növelnék a tehénlétszámot, akkor 15—20 tehenet a központtól 5—6 kilométer távolságra kellene elhelyezni, s ide külön takarmányost kellene beállítani, a tejszállítást is meg kellene oldani, ami nagyon megdrágítaná a költségeket. A hoszszas vita után végül is abban egyeztek meg, hogy a jelenlegi szarvasmarha-szálláson, a központban, ahol 25 tehénférőhelyen ncjjrendékek vannak, év végére teheneket tartanak. (Szívesen építenének istállót negyven tehénnek saját erőből is, de nem kapnak anyagot). Kamutan azonban nemcsak a szarvasmarha-állomány fejlesztése ütközik akadályba. A Béke Tsz akár 60 ezer csibét is felnevelhetne. Ehhez van férőhely, de a takarmány hiányzik. Kamuton takarmányszükiben vannak, pedig ez a község az egész megyében úgy ismert, mint egy nagy takarmánybánya. A szövetkezet elnöke, Balogh Sándor rosszallóan mondja, alig tudnak az idén közös kukoricát vetni. Huszonhat fajta növény termesztését ütemezték be, s alig jut valamicske terület a közös kukoricának. Ezzel a gondolattal azonban nemcsak ők küszködnek. A békési járásban ugyanis 1960 óta állandóan csökken a kukoricatermő terület. Amíg 1960-ban a közös szántó 22,3, addig 1961-ben 18, az idén pedig már csak 12,6 százalékán termelnek kukoricát. Tehát állandóan csökken a kukcricatermő terület, a megyei és a járási szervek mégis megállás nélkül az állatállomány fejlődését sürgetik. Két évvel ezelőtt a kocasűrűség 100 holdanként még 1,8 volt, tavaly elérték a 3,8-et, az idén pedig már négy kocát tartanak ugyanekkora területen. De miből fogják a kocát és szaporulatát eltartani? Hiszen máris az a baj, hogy nem tudják a szaporulatot meghizlalni. Tavaly őszön a járás úgy indult a télbe, hogy a tsz-ekben száz vagon abrakhiány volt. Csoda-e, hogy ilyen körülmények között az elhullás és a felnevelési betegségek egész sora pusztít az állatállományban? Miért a takarmáryalap megteremtése nélkül fognak hozzá az állatállomány nagyobb mérvű fejlesztéséhez? Az a tény, hogy ebben a járásban szinte évről évre állandóan öszszébb és összébb szorítják a kukoricatermő területet, az állattenyésztés fejlesztésére intő figyelmeztetés kell, hogy legyen. A közi» kukoricatermő terület végletekig egyik szövetkezetben sem lehet csökkenteni. A takarmányalap megteremtésére ebben a járásban is legalább olyan nagy szükség van, mint az orosháziban és a mezőkovácsháziban, vagy mindazokban a járásokban, ahol a közös kukoricatermő terület jóval meghaladja a 20 százalékot. Azt mondják, hogy a békési járásban a Körös jobb partja nem alkalmas a kukorica termesztésére. Ezért termeljenek itt napraforgót. A bal parton viszont jók a talajadottságok. A fekete humuszos- és vályogtalajon szívesebben termesztetek a vállalatok is az ipari növényeket, mint a kötöttebb, mélyebb fekvésű szikeseken. Az ilyen álláspont azonban tarthatatlan. A Körös jobb partján a korábbi évtizedekben is termeltek kukoricát és nem is akármilyen eredménnyel. Tar hős környéke, vagy akár a Vizesfási Állami Gazdaság példája is azt bizonyítja, hogy a kukoricának ezen a területen is jövője van. Ha a Vizes-Társadalmi összefogás a közlekedés javításáért Csanádapácán igen sok gondot okoz a 8-as számú AKÖV-nek és a helyi tanácsnak a nagy utasforgalom. Sokan dolgoznak Orosházán, s az autóbusz mindig zsúfolásig megtelik, piaci napon pedig sokan lemaradnak, mert nem férnek fel a buszra. Pótkocsit adjanak — kérték sokan. Igen ám, de a keskeny úton nem tud megfordulni a pótkocsis autóbusz, ki kellene építeni egy olyan területet a Felszabadulás téren, melyen kényelmesen megfordulhat a kocsi. Anyag is lenne hozzá, mert a 437-es országos műút építésénél egy kanyar kiigazításával a régi út egy szakasza megmaradt és az ott levő követ jól felhasználhatják a község központjában lévő autóbusz-parkírozóhely kiépítésére. A Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium, a 8-as számú AKÖV, a községi tanács és a tömegszervezetek megállapodtak abban, hogy társadalmi összefogással teljesítik a lakosság kívánságát, a parkírozó megépítésével lehetővé teszik a pótkocsi beállítását, s így lényegesen megkönnyítik az utazást. A világjáró szőnyeg — Mese a felnőtteknek, néhány tanulsággal — ... És az lenne a harmadik kívánságom — mondta az újságíró —, hogy legyen egy olyan szőnyegem, amelyre ha ráülök, a világ bármely táján teremhessek. És akkor megszólalt a hang: — Ülj be fiam a szerkesztőség autójába, s azon repülj el a Békésszentandrási Szőnyegszövőbe, ahol az ismert bűvös igét mondjad. Meg fog nyílni előtted a szőnyegek garázsa, s válogathatsz a legszebbek között. A mesebeli szőnyegnok csak annyit mondj: indulhatunk. S ha szemed lesütve elrebeged a város nevét, ahová menni akarsz, akkor — mire feltekintesz, már ott is vagy. Indulj hát! tlonle Carlo Így jutottam Monte Carloba. Szőnyegem a leghirhedtebb játékbarlang (mondhatom, díszes barlang) kellős közepébe tett. Monsieur Mende — így hívhatták — remegő hangon duplázta a tétet — s veszített. Sápadt arccal, lehajtott fejjel hagyta el a játéktermet. Minden vagyonát elveszítette. S ahogy így nézte lakkcipőjének fényét, megakadt a szeme a puha, halk szavú szőnyegen. Megtorpant, s mint az őrült, rohant vissza a játékszobába — Ürak! Négy szőnyegem van, még azt is fölteszem — a többiek fitymáló arccal néztek rá, s egy kövér, szivarját a szájából sem vette ki, úgy kérdezte: — Milyen? — Uraim, eredeti magyar perzsa! — S mint a megbolygatott méhkas, egyszerre ugrottak hozzá a többiek. — Áll az alku, ha már magyar! Döbbenten figyeltem a játékot, Mende úr boldogságtól sugárzó arcát, s ekkor egy puha valami megérintett. A szőnyegem volt. — Nem itt van a témád. Békésszentandrás A gondolatot tett követte, smár ott is voltam Békésszentandráson. Hatalmas terem. Recsegő-ropogó szőnyegszövő-gépek körül megannyi csinos lány. Zavarban voltam, mert az idegent nagyon megnézik errefelé, s addig is, amíg egy kicsit összeszedem magam, hadd kezdjem el a mesét, hogy a végén elmondhassam a tanulságot. Íme hát, eí lenne a világhírű magyar perssa egyik fellegvára. Még a kinézete is várszerű, s benn a csodás szőnyegek világában az ember valóban a mesében érzi magit. Valamikor 1925-ben a Keleti Síőnyegipari Rt több tulajdonosa Mrta az üzemet, s kezdte a termelést. Azóta sok minden megváltozott. 1945 elfújta a részvénytársaság urait, de a gyár itt maradt. s az emberek Békés szén tandráscn mintha ősidők óta ezt csinálnák, helyiiparrá fejlesztették a szőnyegszövést. Hatszázan, vagy ennél többen is ismerik a szövés csínját-bínját, s talán azért szép, s azért világhírű a magyar perzsa, mert 18—20 éves lányok az álmukat szövik bele. Azt mondtuk álom? Hát persze. Álmodni sokféleképpen lehet. Így is, ilyen körülmények között a békésszentandrási lányok is álmodhatnak. S hogy szépet, azt a csodás mintájú szőnyegek bizonyítják, de szebb lenne, ha egy kicsit is emberibb körülményekről számolhatna be a mese. Pálinkás Annuska hatalmas biedermeier szőnyeg mintáit készíti. Zsúfolt kis pinceszobában húszán is dolgoznak tán. Száll a por meg a tört gyapjú, s nem használ az egészségnek. Vagy Getrus néni — így hívják maguk között a fiatalok — a torontáli szőnyegeket tisztítja, ötvennyolc éves, s fürge keze gyorsan fut a szőnyegen, de ha világosabb, kellemesebb fény mellett dolgozna, akkor talán nem panaszkodna, könnyebb lenne a munkája is. Egyébként ha ebédre kongatnak az üzemben, a munkáslányok és asszonyok a szövőgépek tetején fogyasztják el az ebédet. (A mese itt nem is mond tanulságot.) Egyszóval a Keleti Szőnyegipari Rt urai eltűntek, de az üzem képe nem sokat változott. Ugyanott, pár házzal arrébb A községi pártbizottság titkára, Laczó József elvtárs segít mesénk tanulságait levonni. Ismeri az itteni életet, hiszen hosszú évekig dolgozott az üzemben, párttitkára is volt. Ö mondja el, hogy bizony nem sokat foglakoztak itt — ahogy mondani szokták — a szociális helyzettel. Bár a pártszervezet mindent megtett, a szövetkezet vezetősége azonban, amely magán viselte még a régi' szellemet, nem sokat törődött ezzel. Nem dicsekedhetnek ebben az üzemben a munkaversennyel sem. Nehéz a termelési mozgalmakat beindítani, de egy-két év múlva, ha erre hoz a meseszőnyeg bennünket, már biztos erről is beszámolhatunk. Megváltozott a vezetés, változni fog a légkör is. Ott, Monte Carlóban, s mindenütt Nyugaton, ahol magyar perzsákon lépkednek az emberek, sok rosszat beszélnek a mi hazánkról. Elvadult, félművelt kis országnak tartanak bennünket. Nem bizonyítjuk, nincs is rá szükség, hogy nem így van. De a mese végső tanulsága az legyen, hogy ki kell irtani mindent, ami rossz nálunk, nem azért, hogy Monte Carlóban s másutt ne beszéljenek rólunk, hanem — mert magunknak c«: náljuk. Kiss Máté fási Állami Gazdaságban tavaly — az aszályos időjárás ellenére — 25—30 mázsa csöves kukoricát tudtak termelni öntözés nélkül, akkor jó talaj előkészítéssel a gazdaság környékén szintén megteremne legalább ugyanennyi. Megyei szerveinknek is tisztázni kellene, meddig akarják még csökkenteni a békési járásban a kukoricatermő területet? A békési járásban a 12,6 százalékos kukoricatermő területen nem tudják megoldani a takarmányozási gondokat, s ki tudja, hány évig ismétlődik még a múlt évi 100 vagonos abrakhiány gondja. Meg kellene végre találni annak a módját, hogy a szövetkezetenként! 23 féle növény termesztése számszerűségében csökkenjen, és a takarmánynövények termesztése ne ötöd- és hatodrangú feladat maradjon — mint jelenleg —, hanem fontosságában a kenyérgabona után következzék. Dupsi Károly Ämatörök fiimbemnwniát rendezik Békéscsabán A kulturális szemle keretében február 18-án, délelőtt 9 órakor Békéscsabán a Balassi művelődési otthonban filmbemutató lesz. Az amatőrfilmesek mutatják be a filmjeiket, s a jelentkezőknek lehetőségük van a helyszínen is benevezni, bármilyen maguk készítette filmmel. A helyezést elért Hímek részt vesznek az országos amatőrfilm-fesztiválon.
