Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-16 / 39. szám
4 H É P ÚJ S A G 1962. február 16., péntek ./Uilijen a Lel lé (/inn than ! Százötven új OTP-betétes a gyulai Aranykalász Tsz-ben Kneifet Antalné és ifj. Béres Ferenc az OTP-betétkönyvet adja cet Alb Pál 74 éves nyugdíjasnak, aki öreg kora ellenére a szövetkezet egyik legszorgalmasabb dolgozója. A háttérben Ágoston István növendékmarha-gondozó várja a betétkönyvét. QQOOOQQOOCCOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOQOOQOOQOOQOO Az orvos írja: A gyógyszerek használatáról — Az öntudatos ifjúkommunistává nevelésben, abban, hogy fiatalságunk szorgalmasan készüljön a munkáséletre, népe, hazája szolgálatára — nagy feladat vár a kollégiumokra, különösen a középiskolaiakra. A kollégiumi együttlét kiküszöböli a tanulóifjúság életéből a céltalan és a káros időtöltést, a különféle felesleges ráhatásokat és nagyban elősegíti a közösségi életszemlélet, a felelősségérzet, a szocialista erkölcsi magatartás kialakítását. Még akadnak szülők, akik húzódoznak ettől a modem nevelési módszertől, ám annál több azoknak a száma, akik ismerőseik, rokonaik, szomszédaik ebbeli jó véleménye alapján azt szeretnék, ha iskoláskorú gyermekeik kollégisták lehetnének. Már ott tartunk, hogy a probléma nem egyesek tartózkodásának a legyőzése, hanem az egyre növekvő igények kielégítése. A jövő és egy kicsit már a jelen is a kollégiumi nevelésé! A kollégium azonban hazánkban még kevés, noha egyre újabbak nyílnak. A szeghalmi járási tanácson a fenti általános tájékoztatást adta részünkre Major János elvtárs, a művelődésügyi osztály vezetője. Ábrahám Béla, gazdálkodási felügyelő pedig arról tájékoztatott bennünket, hogy a szeghalmi Péter András Gimnáziumnak egy lány- és egy fiúkollégiuma van. A lányokét Igaz Jusztin igazgatónő, a fiúkét, a Budai Nagy Antal kollégiumot László István igazgató vezeti. Mivel őt találtuk otthon, mármint a diákotthonban, őt kértük meg, adjon tájékoztatót a kollégium életéről. A lányoknál nyolcvanén, a fiúknál nyolcvanötén vannak. — Nálunk a nevelő nem valamiféle „felügyelő” — mondotta László István —, hanem olyan ember, aki közvetlenül belesegít a kollégista munkájába; tanulásába, fejlődésébe. Ennek aztán az az eredménye, hogy a kollégiumok lakóinak átlagosztályzata mindig jobb, mint a többieké. Károlyderékről, Kertészszigetről, Kótapusztáról, Üjirázról, összesen 27 távoli helységből laknak bent fiaink. Ami időt azelőtt fárasztó utazgatással ,töltöttek, azt most tanulással és hasznos szórakozással, pihenéssel válthatják fél. Ma már nagy a tolongás és a felvételi bizottságnak szinte patikamérlegen kell megmérnie a rászorultságot és az érdemeket. Érdekes, hogy az általánosból jelessel, meg kitűnővel érkezők zöme az első félévben 3-as általános jegyűvé „roppan”. A más légkör, nagyobb követelmény, mindez kezdetben fékezi képességüket, de aztán rohamosan feltörnek. Rágyánszki Gyurka is így kezdte annak idején, hármasok özönével és mégis jelesen végzett. B. Nagy Gyula hasonlóképpen kezdte, de jelesen végzett ő is és most a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, a legmagasabb pontszámmal jutott át a felvételi vizsgán. Olyan népszerű volt itt társai között, hogy nehéz anyagi helyzete mitt a KISZ- szervezetünk havi 500 forint társadalmi ösztöndíjat vállalt és ad a részére. A fiúk úgy teremtik elő, hogy elmennek kukoricát tömi, meg hasonló. Ez a szellem is a kollégiumi élet gyümölcse! A pályaválasztásnál is segíti a kollégium a fiúkat. Előadások hangzanak el a munka szeretetéröl, a fizikai munka megbecsüléséről. Szilágyi János cserepes! gyerek — kilencen vannak testvérek — egy ilyen tájékoztató hatására döntött úgy magában, hogy orvosi műszerészséget tanul. Ma a debreceni orvosi műszerész-üzemben ipari tanuló. Ugyanúgy sokan mentek el tszekbe és mindenfelé, ahol munkaszerető emberekre van szükség. Ennek a tájnak a szeretetére is neveljük kollégistáinkat, hogy szívesen térjenek ide vissza. Ezt vállalta annak idején Papp József, a füzesgyarmati gépállomás takarítónőjének a fia is, akit most a községi tanács mint kitűnő rendűt, ösztöndíjjal orvosnak taníttat. A politikai, kulturális nevelés és a sport mind-mind szerves része az itteni életnek. PolitiBékéscsaibán a népitánccsoporívezetők kétéves megyei tanfolyama ért véget a Balassi Bálint művelődési házban. A tanfolyam 13 hallgatója egyebek között népitánc-gyűjtésfoől — oktatásból — és bemutatásból, zeneesztétikából vizsgázott sikeresen a Népművekailag, műveltségüeg és testi erőben, ügyességben teljes értékű embereket faragnak itt, ez az érzésünk nemcsak az elmondottak alapján, hanem a kollégistákkal való beszélgetések során Megállítunk egy Gagarin--, meg Kilián-próba jelvényes fiút. Papp Ferencnek hívják. Kiderül, hogy az iskolai sportkör elnöke. A kézilabdaedzésekről, atletizálásról, labdarúgásról kezdődő beszélgetésünkbe a csoda tudja miképpen, belecsúszik a fizikai munka megbecsülésének a dolga. — Ö! Nálunk ebben nincs hiba, mondja derűsen Papp Feri barátunk. Nemcsak másutt, nálunk is van termelőszövetkezet. Ifjúsági Tsz a neve. Tagjai a Péter András gimnazistákból, s a kollégistákból kerülnek ki. Van 10 hold földünk az egyik szövetkezettől. Először nem nagyon ment a munka. A fiúk nem bíztak a tsz-ben. nem tudták elképzelni sem, hogy mi mindent lehet kihozni 10 holdból. Néhányan nekifogtunk és megmutattuk. Két rossz traktort kaptunk. Bertalan Lajos, Ben esik Pál s jómagam nekiestünk és mozgásképessé lakatoskodtuk őket. Ma már órabért, meg előlegeket fizetünk a megnőtt tagság által termelt kukorica, répa meg a sok egyéb után. Sertéstenyésztést is végzünk, a kollégium húsellátására ... — Nagy baj van — jelenti ki távozóban az igazgató. Körbemutat az épületen: — Öreg is, szűk is. Kinőttük már... Máskor az ember a baj hallatára elkomorul. Rajtunk inkább elégedettségféle ömlik el — no nem a szűkülő hely, hanem amiatt, hogy „ilyen nagy bajaink” vannak! Huszár Rezső gyei tanfolyam végzett hallgatói az öntevékeny tánccsoportok vezetésére kapnak működési engedélyt, s Gyulán, Szeghalmon, Szarvason, Tótkomlóson, Csorváson és más községek művelődési otthonában tevékenykednek majd. Az antibiotikumnak nevezett gyógyszereket, mint a penicillin, streptomycin, aureomycin stb. több mint másfél évtizede alkalmazzák az embérgyógyászatban. Azóta ezek egyik leggyakoribb, legfontosabb és leghatásosabb gyógyszereinkké váltak. Értékük felbecsülhetetlen a fertőző betegségek gyógykezelésében, nélkülük már el sem tudjuk képzelni a modern orvosi gyógykezelést. Nem lehet azonban elhallgatni azt a jelenséget, hogy az antibiotikumok egyre gyakrabban kerülnek feleslegesen felhasználásra, vagy éppen a szervezetre károsan. A feleslegesen vagy nem kellő mennyiségben adagolt antibiotikumhoz a szervezetben lévő kórokozók hozzászokhatnak, sőt velüK szemben ellenállókká válhatnak, ami gyakorlatban azt jelenti, ha a szervezetet komoly fertőzés éri, a kórokozók már ellenállók vagy közömbösek az ismételten szervezetbe jutó gyógyszerrel szemben. Sok esetben az orvosnak közelharcot kell vívnia a szülőkkel, a nagymamákkal, akik egy könnyebb nátha vagy lázzal járó gyomorrontás esetén is penicillint követelnek a gyermek részére. Nem akarják megérteni, hogy az antibiotikum alkalmazása lehet életmentő olyan betegségeknél, ahol a beteg gyógyulásához a kórokozókkal szembeni hatékonyságuk döntő tényező, de lehet életvesztő is n»dokolallan alkalmazásukkor. A fentebb említett és a szervezetre káros ilyen irányú rezisztencia (ellenállöképesség) kifejlődésén kívül a gyógyszerek alkalmazásakor testünkben egyesekkel szemben tikérzékenység is felléphet, ami bőrkiütéssel, rosszulléttel, sőt komoly, helyrehozhatatlanul súlyos következménnyel végződhet. Beszélni kell arról is, hogy att antibiotikumok szedésénél a bélhuzamban lévő hasznos baktériumok — amelyek egyébként a normál emésztés fontos és szükséges % nyezoi — elpusztulhatnak. Az elmondottak alapján tehát, minden esetben bízzuk az orvosra betegünket, aki szakmai tudásával kellően mérlegelni tudja, hogy milyen gyógyszert alkalmazzon a különféle megbetegedéseknél. Csak így tudjuk elérni, hogy at, orvosi munka eredményes legyen, és hogy a gyógyító hatás helyett esetleg jóvátehetetlen egészségügyi károsodást ne okozzunk betegünknek. Dr. Szentkereszty László Tizenhárom új népitáncesoport-vexető Békés megyében lesi Intézet képviselői előtt. A me. ♦ i Ónodvári Miklós: XL. Villanásnyi látomás volt az egész. A hármas számú felvevőablaknál váltás következett. Az orvos volt az utolsó ügyfél. A postaalkalmazott összehúzta utána a kisablakon a zöld függönyt, és hozzáfogott a rovatok összesítéséhez, hogy el ne essék. Arca elsápadt, falfehér lett. Forogni kezdett vele a terem, reszketett félelmében és rémülten ismételgette: — Lehetetlen! Lehetetlen! De hát az orvos volt! Felismerte! Nem képzelődés, hiszen ezt az arcot örökre emlékezetébe véste az annak idején kiállt fájdalom. Felismeri millió ember között is. Borzongott: idegen szagok támadtak fel benne, összefüggéstelen hangokat vélt felismerni zakatoló agyában, fülében, beteges képzelete orvosi rendelővé változtatta a postahivatalt. A fehér falak mellett üvegszekrények álltak, bennük csillogó műszerek, mindenfelé nyomasztó éterszag terjeng, föléje az orvos hajol, magyarul beszél hozzá, gyakran leveszi a szemüvegét és gyakran törülgeti izzadó homlokát. — Egy kicsit fájni fog... kibírja ... Ügy... ne szorítsa össze a lábát... várjon ... ne ordítozzon ... még hozzá sem fogtam... Igen. Ezt az orvost jól az emlékezetébe véste, a hangot és a mozdulatokat is, csak a nevét nem tudja. Azt nem kérdezte meg sohasem. — Lehetetlen! Lehetetlen!... Világosan emlékszik: az orvos arról beszélt neki, hogy Bécsbe megy, állást kapott egy kórházban, s hogy éppen azért nem tartozik a műtétért semmivel, mert ezt az állást végeredményben neki köszönheti. — Miért jött hát vissza? Belül, titokban, a lelke mélyén mindig hálát érzett az orvos iránt, de ez a váratlan megjelenés. „ most... amikor ő meg János.' Most, amikor lassacskán már kigyógyult rossz álmaiból. Éjszakánként gyakran hánykolódott álmatlanul az ágyon. Nem hagyta aludni a nagy titok. Mi lesz, ha a mama és István öccse megtudja? Mi történik, ha az a titok, amely úgyis örökké nyomni fogja a lelkét, valahogy kipattan? Megvetik, kigúnyolják, ha megtudják, hogy neki ... gyereke lett volna. Akkor nyugodott meg, amikor hallotta, hogy a hűtlen szerető mégsem hajózott ki Amerikába. Rászedték őket. Az a fiatalokból álló társaság, akikkel elment, a francia idegenlégiónál kötött ki, és gyermeke apját Sidi bel Afobesban szökés miatt kivégezték... Arra gondolt, az egyik ember magával vitte a titkot. A másik meg Becsben van valahol... Ezért sápadt el annyira, amikor megpillantotta az orvost. — Telefonhoz kérnék! — kiáltották, a kagylót nyújtva feléje. Rogyadozó léptékkel indult el, szédült, kábán zúgott a feje. Reszkető kézzel szorította füléhez a hallgatót. János kereste. — Látlak ma este? — Nem ... nem ... ne várj! Ma este nem mehetek ... — Miért? Már nem szeretsz? — De! János, az istenért, ma ne. Nem érzem jól magam. — Beteg vagy? Meglátogatlak. Mit vihetek? — Ma ne... nagyon kérlek, ne gyere... — Zsuzsái Nem tudott válaszolni. Idegesen rakta helyére a beszélőt. Két perc múlva újra csengett a telefon. — Te vagy, Zsuzsa? — Igen. Ne haragudj ... Majd holnap vagy holnapután megmagyarázom. — Csak azt akarom mondani, hogy rosszul esétt. Mivel érdemeltem ezt ki tőled? — János!... De most a vonal másik végén kattant a készülék. Lerakták a kagylót. Riadt tekintettel meredt a telefonra, torkát sírás szorongatta. Gyorsan tárcsázta a rendőrség számát. — Hallgass meg, János ... — Te nem hallgattál meg. Leraktad a kagylót, nem cdtál magyarázatot. Most... jobb, ha nem beszélünk. Ismét kattant a készülék Zsuzsa kirohant a teremből, végigszaladt a hosszú összekötő folyosón, bezárkózott a mosdóba, és keservesen zokogott. Mikor jól kisírta magát, megkönnyebbült, és feléledt benne a reménynek egy parányi szikrája. Hátha az orvos csak látogatóban járt Erdőslakon. Átutazott a városon, és nem találkoznak többet. Vagy, vagy ha találkoznak, nem ismerné meg. De jő volna ebben bizonyosnak lenni! Visszasietett a hármas számú ablakhoz. — Erzsikéin, készen vagy mára rovatolással? — Pár perc múlva készen leszek. Zsuzsa zavarban volt. Nem tudta, hogya térjen rá észrevétlenül és feltűnés nélkül titkos céljára: hogy valami úton-módon megtudja legalább a nevét az orvosnak... Hiszen, ha nem is sokat nyer vele, némiképp közelebb viszi a megoldáshoz; most az volt a fő kérdés, hogy a váratlanul felbukkanó orvos Erdőslakon lakik-e vagy sem? Talán ... egyszer majd felkeresi és megkéri szépen ...' — Mi volt az utolsó tételed? — Egy távirat Budapestre. Az adminisztrátomő a töltőtollal írott távirati blankettára mutatott, amely ott állt előtte az íróasztalon. — Még nem adtam fel... (Folytatjuk)
