Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-14 / 37. szám
1962. február 14., szerda N tPÜJS AG 3 Az idén folytatják a tótkomlósi Viharsarok Tsz hajtatóházának építését vábbi 2500 négyzetméter üveg A nagy akarások „meggyógyítják” a 13 esztendei töréseket a gádorosi Petőfiben Ä tótkomlósi Viharsarok Tsz a 12 millió forintos költséggel épülő hajtatóház fejlesztését az idén tovább folytatja. Az építésre, gépek beszerzésére és egyéb költségek fedezésére mintegy 8 millió 300 ezer forintot költenek. A nagyrészt állami támogatással és hosszú lejáratú hitellel épülő hajtatóházhoz szükséges termálvizet egy kőolajkutató fúrás után felhagyott kútiből nyerik, amely percenként 1200 liter 80 C fokos vizet ad. Ezzel a hőenergiával egész évben 5000 négyzetméter, márciustól novemberig pedig to-A Békéscsabai Ruhagyár orosházi telepén a XI-es varroda 1-es szalagjának dolgozói versenyt kezdeményeztek a második ötéves terv második esztendei feladatainak eredményes teljesítésére. Vállalásukban többek között szerepel Az elmúlt évben 216 szarvasmarhára és 1300 hízott sertésre kötött szerződést az okányi Alkotmány Tsz. Területéhez képest nem sotk ez, de tavaly több kisebb termelőszövetkezet csatlakozott az Alkotmány Tsz-hez, amelyek Összehívták a KISZÖV megyei küldöttgyűlését A Kisipari Szövetkezetek Békés" megyei Szövetsége február 14- és 15-re összehívta a szövetség küldöttgyűlését. A békéscsabai Balassi kultúrotthonban rendezendő értekezleten megtárgyaljás a kisipari szövetkezetek eddigi munkáját, a jövő évi feladatokat és megválasztják a KISZÖV új tisztségviselőit Különben felajánlotta neki Mázán elvtárs, hogy mehet az üvegcsiszolókhoz segédmunkásnak. Ezt nem vállalta el. Olyanokat beszélt, hogy már tárgyalásban van a meginduló Konzervgyárral... Lehet, hogy oda megy. — Ügy tudjuk, hogy az üvegcsiszolókhoz ezekkel a szavakkal ajánlották: „Mi beleegyezünk, felveszünk oda, ha az üvegcsiszolók bevesznek közéjük. Garanciát azoriban erre nem adunk.” — így volt, mert azért csak meg kell hallgatni azt a brigádot is. Nincs értelme, hogy ott veszekedések legyenek miatta... Mázán György, a vállalat igazgatója: — Eléggé fáj nekem, hogy el kellett bocsátanom ezeket az embereket. (Januárban még néhány embernek mondott fel a vállalat.) Tudom, Béla azt hiszi, hogy boszszúból küldtük el. Pedig higgye el, még csak eszembe sem jutott ilyen dolog. Meg is mondtam neki, ha megkötjük a szerződést a TÜZÉP- pel, rögtön visszaveszem. Igaz, hogy összeférhetetlen, sokszor fenyegetőzik, még az újságírókkal is, de nem haragszom rá. — Miért vele kezdték az elbocsátást, és miért csak januárban mentek el a szerződésesek, miután már Tokai az egyeztető bizottságnál panaszkodott emiatt? Ez furcsa gondolatokat ébreszthet az emberekben... — Azért, mert ők a kéziműhelyalatti felület kapcsolható be a termelésbe. A jelentős mennyiségű éghető gázt tartalmazó víz — gázleválasztó berendezéssel — napi 300 köbméter 8000 kalória fűtőértékű gázt szolgáltat. A hajtatóházban termelt áru elsősorban az exportigényék kielégítését segíti majd ©lő, s csak kisebb mennyiség kerül belföldi fogyasztásra. A korszerű hajtatóház építését 1963-ban fejezik be. A termelést teljes kapacitással csak azután kezdik meg. a munkafegyelem megszilárdítása, a minőség javítása, a selejtnek a megengedett százalékra való csökkentése, valamint a felhasználásra kerülő anyagokkal való takarékoskodás. nem rendelkeztek megfelelő alapanyaggal. Erre az évre már 250 szarvasmarhára és 2100 hízott sertésre kötött szerződést a szövetkezet A múlt héten már elszállítottak 19 hízott növendék- és 15 hízott felnőtt-szarvasmarhát. Folyamatosan, a beü lemezes szerint szállítják majd a hízott sertést is. Közben a termelőszövetkezet ebben az évben is jelentősen növeli a törzsállományt. A jelenlegi 95 tehén számát 140-re, a 148 anyakoca-állományt 160-ra növelik év végéig. A termelőszövetkezet vezetőd úgy határoztak, hogy főleg fehérhús és mangalica keresztezésé malacokat nevelnek, mert a tavalyi tapasztalat is azt bizonyította, hogy az kevésbé férőhely- és takarmányigényes, és a különböző betegségekkel szemben ellenben dolgoztak, s csak januárban fejezték be az elkezdett munkát... * kJehéz egy-egy ügyben a tel' jes igazságot megtalálni, vagy még nehezebb úgy ítélni, hogy mindenki a teljes igazságot érezze döntés után. Könnyebb meggondolatlan szavakat kinyilatkoztatni, sémákra, idézetekre hivatkozva, úgynevezett cáfolhatatlan igazságokat szajkózva, igazgatót vagy beosztottat bűnösnek illetve hősnek kihirdetni. Az élet sokkal bonyolultabb, mintsem minden esetben, szinte a legkisebb megbántás nélkül lehetne ítélkezni. Hol az egyik, hol a másik ember mindig érez séfelmet, igazságtalanságot. Igaz, törekedni kell a lehető legjobb döntésre, de józan ésszel tudomásul kell venni az élet törvényét is: ami az egyik embernek igazságos, a másiknak lehet sértő, lehet igazságtalan. Ebben az ügyben is így van. Sokban igaza van Tokainak és ezért jogosan érez igazságtalanságot. De ugyanígy igaza van a vállalat vezetőjének is, aki nem lehetne a beosztásában, ha nem nézné a népgazdaság, illetve kisebb szinten: a vállalat érdekét. Vigyáznia kell a rentabilitásra, hiszen ha itt nem vagyunk körültekintőek, az egész népnek okozhatunk anyagi károkat. Az a kérdés, hogy a Tokai" ügyben lehetett volna-e igazságosabban eljárni? Semmi esetre sem akarok okosabb lenni Akik nem fértek a székekre, azok álltak. Nem is annyira álltak, inkább préselték egymást. Nagy tömött zsákhoz hasonlított a gádorosi mozi. A Petőfi Terme-Polyák János elnök a közgyűlés elé terjeszti a vezetőség beszámolóját. lőszövetkezet gazdái számot vetettek évi munkájúikról. Nagy vihart átélt hajósokhoz hasonlítottak, akiket már nem tépnek a hullámok, de lelkűkben még mindig nem csitult el teljesen a fenyegető moraj. — Nem hittem el eddig, hogy 30 forintot ér egy munkaegység — emelkedett fel Vastag János. — Tizenegy éve vagyok a szövetkezet tagja, de eddig még soha nem kaptam meg az egységre megtervezett összeget. Ott vibrál még a lelkekben a hitetlenség, a 13 esztendei kálvária, a szövetkezet alakulásától tartó és ismétlődő törések, amelyek tavaly a zárszámadó közgyűlés viharába torkollottak: elmarasztalták a vezetőket, majd új vezetőséget választottak. S azóta a nagy akarások jobban kezdenek az ottani elvtársaknál, de nem lett volna nehéz megnyugtatóbb döntést hozni. Megmenthették volna Tokait a vállalat részére — aki nagyon is hasznára tudna válni az asztalos-részlegnek. Csak előbb helyére kellett volna tenni a fiatal asztalossal kapcsolatos felfogásokat, koncepciókat Nem lehet tagadni, hogy Tokai Béla sok esetben el-elhajítja a „kalapácsnyelet”. Amit elmondtak róla (bár furcsa, hogy mindenki a viselkedésével hozakodott elő!), igaz. Nyelvel, erőszakos, vitatkozó, sokszor túlságosan fölényes, s amint mondták, még fenyegetődzött is. Csúnya dolog, amit nem lehet szó nélkül hagyni! De feltétlenül figyelembe kell venni, hogy Tokait a sors nem finomságra, hanem durvaságra is nevelte. Emellett megkapta az élettől a nemes tulajdonságokat is: bátorságot, harciasságot, vitatkozó hajlamot — még ha ezt fiatal korában túlzásba is viszi. Mindez rendkívül sok hasznot hozhat a társadalomnak, ha okosan, következetesen lecsiszoljuk a túlzásokat, a feleslegeket. Ezt kellett volna csinálni, s ezután is ezt kell, hiszen még nem késő. Az ifjúsági mozgalom (az V. kerületben KISZ- titkár), arra nevelte és neveli, hogy bátran mondja meg véleményét a jóról is és a rosszról is, mert ezzel sok hasznára lehet a társadalomnak. Vigyázzunk hát „mi felnőttek” arra, hogy még kibomlani, még ha olykor fájnak is a régi törések és bénítják a munkás kezeket, fejeket. Ez történt kukorica-vetéskor is. A kelleténél sebesebben vontatták a vetőgépet, s a vetőmag nem jutott a megfelelő mélységbe. A fokhagymadugványnál meg nem vették észre, hogy nagy része csíraképtelen, mégis eldugdosták. Persze, fele sem hajtott ki. Egyedül a Makó-brigád válogatta át a dugványt és 90 százaléka ki is hajtott. Igaz, ez hozzáértés dolga is, de hát a többit is meg lehetett volna így csinálni. És éppen az ilyen dolgokban fejeződik ki: hol bomlottak ki a nagy akarások, hol bénultak meg a munkás kezek és fejek. Csépléskor a Maglóczkimunkacsapat tagjai azért jártak az igazgatóság nyakára, hogy nem bírják teljesíteni a normát, kevés egységet írnak jóvá. És nem másról volt szó, csak arról, hogy nem jól szervezték meg a dolgukat, hiszen az Udvardi-munkacsapat 150 százalékos teljesítményt ért el. Bizony, nem volt a 61-es gazdasági esztendő sem virággal szórt út, küzdelmekkel volt terhes, ütköztek a nagy akarások a hitetlenséggel s az abból eredő nemtörőcsak véletlenül se szülessen meg olyan gondolat benne, hogy lám, ha megmondom őszintén ami káros, akkor ajtót nyitnak. Végezetül még egy gondolat: Neheztelnek azért is rá, mert nem vállalta a segédmunkási beosztást. (Ez persze nagyon bizonytalan munkaajánlat volt.) De ha nem is lett volna bizonytalan: egy fiatalember akkor érzi magát először teljesértékű embernek, amikor kezébe kapja a szakmát. S utána büszke és hiú erre, mert felnőtté vált Tokai is büszkeségből nem ment segédmunkásnak. Értsünk egyet véle vagy vessük meg ezért? Igaza van Orth elvtársnak is, amikor azt mondja, hogy ő nem válogathatott a Horthy-rendszerben, ott dolgozott, ahol kereshetett, mert különben felkopott volna a család álla. „Akkor Tokai is kibírta volna ideiglenesen...” Ez a felfogás a mi társadalmunkban nem állhat meg a „talpán”. Mi a fiataljainkat arra neveljük, hogy amit megtanultak, arra legyenek büszkék és követeljék meg az élettől, hogy tudásukat a maguk és a társadalom hasznára gyümölcsöztethessék. Lehetnek kivételes esetek, de azért sose rójunk meg senkit, mert a szakmájában akar dolgozni. Ezeket a dolgokat mégiscsak s figyelembe kellett volna venni. Varga Tibor * dömséggel. A háromszázvalamennyi szövetkezeti gazda közül a nagy munkák idején sokat a hajnali fél négy—négy óra már a határban talált. Olyat, mint Klebik István. De voltak, akik délelőtt 9 órakor még a piacon szöszmötöltek. S volt abban nagy adag igazság, amit Csapó Márton mondott. — Ne simogassuk azokat a vezetőket, akik miatt károsodott a szövetkezet. Igaz, a vezetőkről beszélt, de hát a rend az mindenkire vonatkozik. Persze, sem a vezetőket, sem mást nem kell agyonverni, de úgy istenigazából meg kell mondani: nem gyerekjátékról van szó, hanem valamennyi szövetkezeti gazda életmódjáról. Mert ki az ördög veszi jó szívvel, hogy a zöldségtermelők 300 ezer forinttal rövidítették meg a közös kasszát, részben azért, mert palántáláskor nem fogadták el a segítségnek oda irányított embereket. — Jobban kell ellenőrizni mindent — toppantak Kristóf János szavai. — A második termésű takarmányunk mind első osztályú lehetett volna, ha gondos a munka. Hát erről van szó. A gondos munkáról. Ez csendült ki Vojka Sándorné szavaiból is, amikor a háztáji földek elosztásáról, a kutoricavetésről szólt. És ő is csak helyeslőén bólogatott, amikor Kristóf János az ellenőrzés javításáról beszélt. Igaz, volt ellenőrzés. Két esetben általános, hét esetben egyes munkaterületeken és négy esetben pedig éjszakai. Mindez együttesen erősítette a közvagyon védelmét, a munkafegyelmet, szilárdította a nagyüzemi gazdaságot. De elhanyagolta az ellenőrző bizottság a munkaegység felhasználásának a vizsgálatát. Pedig nagyon lényeges dolog, hogy a jóváírt egységet fedi-e megfelelő munka. Az is előfordult, hogy leltár nélkül adtak át új vezetőnek fontos munkakört. Szinte lehelte magából a mozi az 1961-es esztendő küzdelmes napjainak a levegőjét, melyben forrt-lüktetett az akaraterő, s melyben ott vibrált még mindig a hitetlenség. Bírok volt ez a javából, mely közben erősödött a jó, de ott csápolt az emyedő izmú rossz is. S mikor megnyíltak a mozi ajtajai, befejezték évi számvetésüket a szövetkezet gazdái, s elindultak, hogy felvegyék munkájuk még meg nem kapott díját a szövetkezet irodájában, lelkűkben tovább csitult a régi moraj, hiszen gazdaságuk összvagyona a múlt esztendőben kétmilliókétszázezer forinttal gyarapodott. Cserei Pál Munka verseny az idei terv teljesítésére Jelentős mennyiségű húst ad az idén az okányi Alkotmány Tsz állóbbak. A közgyűlés megszavazza a munkarendről szóló határozatot.