Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. február 14., szerda Példamutató módon A mi világnézetünk, a mi tár­sadalmunk ember és ember közt semmi egyéb megkülönböztetést nem ismer el, csupán azt, hogy valaki az adott körülmények és lehetőségek közepette milyen mértékben használ vagy árt új világot építő népünknek, miben segíti erejéhez mérten a közösség és benne az egyén boldogulását, előrehaladását vagy miben gátol­ja azt. A mi társadalmunk arra is törekszik, hogy mielőbb felszámo­lódjék minden olyan gát, akadály, mely a múlt osztálytársadalmá­nak átkos hagyatékaként még ne­hezíti a dolgozók különböző réte­geinek egységes, egészséges dolgo­zó tömeggé kovácsolódását. Egyik jelentős cél az úgynevezett „ci­gánykérdés” kérdéstelenné tétele is. Ez sem sima, egyszerű dolog, mint általában egyetlen társadal­mi ügy sem. Gazdasági és kultu­rális feladat. A helyzet — örven­detes módon — odáig fejlődött, hogy a cigánykérdéssel szervezett formában is megbirkózhatunk. Állami és társadalmi erők egybe­hangolt munkája kezdődött en­nek érdekében. Hosszú évek alatt előkészített állapot ez a mai, mely az országban mindenfelé sorra termi gyümölcseit. Mind határo­zottabban kezd elmosódni a régi rossz előítéletek okozta határvo­nal. Mindkét oldalról egyre több a bizonyíték és a bizonyos­ság erre. Álljon itt csupán kettő a sok közül, a mi megyénkből. A szeghalmi törpevízmű építé­sénél cigány-brigád is dolgozik. Sárban, fagyban egyaránt fárad­hatatlanul kubikolnak, bizonyít­va, hogy becsülik a fizikai mun­kát. Jól is keresnek, s például a piacon a primőrcsirkék vásárlói közt elsők az ő asszonyaik. Íme a munka, mint az emberek köl­csönös megbecsülésének egyik tiszta, bő forrása. A másik a ta­nulás. A vésztői I. számú általá­nos iskola 60 cigánytanulója kö­zül több mint negyvenen eredmé­nyesen végezték el az alsótagoza­tot. Ha ezt az eredményt úgy te­kintjük, hogy azelőtt az volt új­ság, ha az eleven eszű gyerekek közül egyáltalán járt valaki isko­lába, akkor óriási ugrást, fejlő­dést láthatunk. Az olvadás tehát megkezdődött és nemcsak a szeghalmi járásban, de mindenfelé átlengi a tájat an­nak a szép tavasznak a friss sze­le, melyben sok egyéb le- és el­­vetnivaló mellett a cigánykérdés is rossz álom lesz csupán az egy gondolaton, egy akaraton lévő milliók emlékezetében. —húr— Fennállásának egyéves évfordulóját ünnepelte a békéscsabai táncklub Országosan mindössze három vi­déki táncklub működik. A mis­kolci, kecskeméti és békéscsabai. A csabai klub február 11-én ün­nepelte fennállásának egyéves évfordulóját és ebből az alkalom­ból a klub vezetősége tablót ké­szített és táncbemutatót rende­zett. A tablón a klub életéből mu­tattak be képeket és dokumentá­ciókat. Az évforduló alkalmából adták át a budapesti táncverse­nyen részt vevőknek az elismerő okleveleket. Tervük, hogy az idén több versenyen vesznek részt Bu­dapesten és vidéken, március 10- és pedig Gyulán tartanak táncbe­mutatót. Hasznos tudnivalók Végrehajtási utasítás az ipari üzemgazdasági tanfolyamokról A kormány a múlt év augusztu­sában kiadott határozatával elren­delte azoknak a 35. évüket betöl­tött, az ipar területén dolgozó gaz­dasági, párt, tanácsi stb. vezetők üzemgazdasági továbbképzését, akik felsőbb képesítéssel nem rendelkeznek, de több éves vezetői gyakorlatuk van. A művelődésügyi miniszter most megjelent végrehajtási ren­delkezése kimondja, hogy az idei oktatási évben ipari üzemgazda­sági tanfolyam Budapesten a gép­ipari, textilipari, vegyipari, villa­mosipari, továbbá építőipari és közlekedési, általános ipari, Mis­kolcon pedig bányaipari szakokon indul. A végrehajtási utasítás rész­letesen meghatározza a tanfolya­mok tantervét, továbbá az előadá­sokon, gyakorlatokon, konferen­ciákon való részvétel szabályait is. A tanfolyamok levelező oktatás formájában folynak. A tanulmá­nyi idő 4 félév, amelyből az első félév előkészítő jellegű. A tanfo­lyam eredményes elvégzéséről bi­zonyítványt adnak, amely a köz­­gazdasági technikumi oklevéllel egyenértékű. A tanfolyam hallga­tói heti 8 óra munkaidőkedvez­ményben, a vizsgákra való felké­szülésre pedig évenként 24 nap tanulmányi szabadságban része­sülnek. Ezenkívül megtérítik ré­szükre — a levelező hallgatókra megállapított szabályok szerint — a kötelező foglalkozásokra utazás­sal kapcsolatos útiköltséget is. A végrehajtási utasítás egyebek­ben hangsúlyozza, hogy a jövő (1962—1963.) tanévtől kezdve a felvételi kérelmeket minden év május 10-ig kell beadni a javas­lattevő főfelügyeleti hatósághoz. A felvételi javaslatokat június 1-ig a Művelődésügyi Minisztériumhoz terjesztik fel. A minisztérium a felvételről hozott döntésről au­gusztus 1-ig értesíti a jelentkező­ket. Úttörők jelmezes karneválja Békéscsabán Február ll-én vidám jelmezes karnevált rendezett Békéscsabán az Űttörőházban a 4402-es Kállai Éva úttörőcsapat. A karnevál ér­dekessége, hogy a pajtások igen ötletes és szép jelmezeket készí­tettek. Többek között az úttörők ötletességéről tanúskodott a hold­ember, éjkirálynő, dominó, török és még több jelmez. A legszebb jelmezeket megjutalmazták. A vá­ros különböző iskoláiból szép számmal jelenteik meg a karnevá­lon az úttörők és vidáman táncol­tak. KSzös akcióprogram a békéscsabai V. kerületi tömegszervezetekben Tsz-község a mezőgazdasági szaktudásért Ónod vári Miklós: / Mindjobban rögződik a mezőgaz­dasági dolgozók — szak- és nem szakemberek — tudatában az, hogy ha a termelésben évről évre foko­zódó eredményt akarnak elérni, eh­hez nem elég a jószándék és az igyekezet, hanem komoly állatte­nyésztési és agrotechnikai ismere­tekre van szükség, illetve ahol ezzel már rendelkeznek, ott — haladva a mezőgazdasági tudományok fejlő­désével — az ismereteket szakadat­lanul gyarapítani kell. Ezt az igaz­ságot a füzesgyarmatiak is magu­kévá tették, méghozzá nem is ma, hanem már régebben. Ez abban tükröződött, hogy amikor még nem ment annyira a köztudatba mind­ennek a szükségessége, Gyarmaton elsősorban a szakemberek körében, de már egyebütt is népszerűségre tett szert a Magyar Mezőgazdaság' című folyóirat és a községi könyv­tár kimutatásai szerint mind na­gyobb kereslet mutatkozott mező­­gazdasági szakirodalom iránt. A község termelőszövetkezeteinek tar­tós és emelkedő eredményei a bi­zonyítékai annak, hogy agronómu­­sqk, brigádvezetők és minden ér­deklődő nem hiába forgatta arra­felé a mezőgazdasági szakirodalmat, így történt, hogy Fűzesgyarmaton a mezőgazdasági könyvhónap a la­kosság szemében jóval többet jelent annál, hogy „könyvhónap”. A köny­vekkel való ilyen értelmű szemé­lyes kapcsolat révén nagyon is ma­gukénak érzik ezt az eseményt- En­nek tulajdonítható, hogy a mező­gazdasági könyvhónap ünnepélyes megnyitásán túl, a művelődési ott­honban külön mezőgazdasági könyv­­kiállítást is rendeztek és a meghí­vott termelőszövetkezetiek részvéte­lével — azután, hogy Sárréti Ist­gyobb gondot fordít a szülői mun­kaközösségek segítésére az osz­­tály-szülőiértekezletek szervezé­sére, a különböző gyermeknevelé­si, pedagógiai előadások megtar­tására. A KISZ az úttörőkikel kö­zös rendezvényeket tart, segíti a nyomolvasó mozgalmat és szer­vezi a társadalmi munkát. Az akcióprogram egyik legfon­tosabb feladatnak jelöli meg a városfejlesztési tervek segítését és a társadalmi munka megszer­vezését. A Hazafias Népfront, a nőtanács, a KISZ és az úttörők közösen vesznek részt minden tár­sadalmi munkában, mint a ke­rületben szerveznek. Védnökséget vállalnak a piactér, a kisliget parkírozása felett, valamint kis­­gyűléseken és tanácstagi beszá­moló gyűlések alkalmával ismer­tetik a városfejlesztés V. kerület­re vonatkozó tervét A négy szervből egyesített bi­zottság negyedévenként értékeli a program végrehajtásában elért eredményeket és megbeszéli a to­vábbi feladatokat. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooe A Hazafias Népfront, a nőta­nács, a KISZ valamint az V. és VI. számú általános iskola úttö­rőcsapata közös akcióprogramot dolgozott ki Békéscsabán az V. kerületben. A program többek kö­zött foglalkozik azzal, hogy ta­nácstagi beszámolók és egyéb rendezvények alkalmával minden tömegszervezet, valamint a Haza­fias Népfront közösen szervezi meg az ötéves terv irányszámai­nak ismertetését és a lakosság széles tömegeivel ismertetik meg azokat a feladatokat, amelyek eb­ből adódnak. Többek között a nőtanács na­ván, az I. számú iskola pedagógusa méltatta a könyvhónap jelentőségét —, a művelődési otthon tánc- szín­játszó- és zeneegyüttese kisebbfajta népünnepélynek is beillő műsoros estet tartott. — húr — Üzemlátogatáson a szakőrs Az elmúlt napokban tartotta meg az okányi általános iskola út­törő szabó-varró szakőrse az első csoportos üzemlátogatást. Hova is látogathatnának jobb helyre, mint helyi Alkotmány Tsz-be, ahol műhelyben találtuk Szabó Eszter tanárnő vezetésével, amint nagy érdeklődéssel figyelték, hogy Sep_ renyi József mester hogyan készíti a kis és a nagy seprűket. — Az úttörőpróbához szüksége» szinte minden látható, ;>mi az élethez szükséges: különböző gé­pek, fejlett állatállomány, no és különféle segédüzemág: cipészet, kosárfonó és seprűkötő. Hét úttö­rőt, Szilágyi Irmát, Papp Piroskát és a többieket éppen a seprű kötő ma mm XXXVIII. A fiú eleinte szabadkozott. — Ne sérts meg, szívesein hív­lak és tegezz te is bátran... Te­gezz, mintha a nagybátyád len­nék. Hiszen csak harmincnyolc éves vagyok. És máris úgy szeret­lek, mintha az unokaöcsémet ta­láltam volna meg benned!... Te­hát: szervusz! — Szervusz! Ismét összekoccintották poha­rukat. A magnetofon zajtalanul műkö­dött. Pontosan rögzítette a fiú minden mondatát, aki a második, harmadik pohár konyak hatására egyre többet fecsegett. Beszélt ar­ról is, amit csak másoktól hallott, akaratlanul hangszalagra diktálta úgyszólván az óriáskohó és az er­dőslaki kohászati kombinát felépí­tését, gyártmányainak változatos­ságát és rendeltetését. Horváth, amikor úgy gondolta, hogy már eleget hallott és rögzített ahhoz, hogy annak idején összeroppan ír­hassa a fiút, azt ajánlotta: — Most pedig menjünk vacso­rázná! István a bőséges vacsora után sört és bort ivott. Kellemes han­gulatuk kerekedett. — Remek fiú vagy! — s István vállára csapott. — Boldog vagyok, hogy megismerhettelek. Végtére is: nem sokáig vagyok Erdősla­kon, és addig is társaságra vá­gyom. Ki tudja, megtaláljuk-e az unokaöcsémet... mondom, hogy a háború előtt kaptam utoljára hírt róluk... Téged hát úgy tekinte­lek, mintha őt találtuk volna meg. Amíg én itt leszek, ne félj, semmire nem lesz gondod!... A fiún ismét erőt vett az ital. A mézes-máaos szavak megszédl­­tették, boldog volt, s zavartalanul kérte: — Elsejéig, kedves bátyám... ha kisegítenél egy százassal... most nagyon kellene nekem... — Boldogan, öcsém! Ugyan, ne szégyellősköd j!... Megértem ... Én is voltam fiatal... Tedd csak el! Majd megadod elsején, termé­szetesen. ígértem neked a képeket is. Nem vagy rájuk kíváncsi? — De igen! Megnézem azokat is — mondta kényszeredetten a fiú, amikor már a zsebében érezte a pénzt. Felmentek az ügynök szobájába, végignézték a kollekciót. — Ezek persze csak reproduk­ciók és műnyomatok. Reklámpél­dányok — magyarázta Horváth —, de itt van például ez a rézkarc. Rajta ez a csinos nő. Nézd: micso­da alak, micsoda vonalak, milyen művészi meglátás... az ihlet pil­lanata. Ez eredeti. — Valóban, ez nagyon szép. — Neked adom! Vidd el megis­merkedésünk emlékeként. Ha el­megyek innen, emlegess meg ró­la ... — Igazán kedves, de hát... az üzemlátogatás — mondotta Szabó Eszter tanárnő —■, meg az­tán amit lehet, igyekszünk elsa­játítani egy tervünk végrehajtá­sához; szatyrot, papucsot, lábtör­lőt akar fonni csuhéjból az úttörő szakőns. — Vidd csak, vidd csak! — tusz­kolta a fiúra, és az ajtóig kísérte. — Várj! elég lesz neked az a szá­zas? — Azt hiszem, igen... — No, itt van még egy. Ne fe­jen meglepetés ... Majd megadod, elsején. Természetesen, hiszen tu­dod: ez a pénz a megrendelésekre felvett előlegből van nálam... XIV. A kelepce A hivatalvezető aláírta az aktát. — Ezt vigye le, Zsuzsika, az 1-es fiókba! Fürgén hagyta el az irodát. Vé­gigszaladt a hosszú folyosón, és amikor a lépcsőfordulóhoz ért, el­lenállhatatlan vágyat érzett, hogy lecsússzon a sima felületű korlá­ton. Ma jó napja volt. Jókedvűen ébredt. Korán eljött hazulról. Sé­tált a napfényes, aranyos tavaszi reggelen. Leült a ligetben egy fa alá a padra, és hallgatta a mada­rak énekét. Kedve lett volna ver­senyt fütyörészni velük. A hivatalban is örömhírrel fo­gadták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom