Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

1962. február L, csütörtö. NÉPÚJSAG 3 Hogyan gazdaságosabb? A gép nemzeti vagyon. Egy részét külföldről szerezzük be, első­sorban mezőgazdasági terméket adunk érte. Sok és nagy munka kö­zepette válik a mezőgazdasági termék traktorrá, munkagéppé. Ez is indokolja, hogy a nagyüzemek felszerelésére, a gépek állandó üzem­­képességére — a feladatokhoz mérten — a korábbinál jobban ügyeljenek közös gazdaságainkban. Vannak traktorosok, akiknek a szövetkezet előrehaladásáért érzett felelősségük diktálja az elfáradt gép felfrissítését, a hibáso­­dott alkatrészeket kevés szerelői hozzáértéssel a tanyák között, vagy éppen a barázdában javítják meg. Ez dicséretükre szól, s ők maguk is örülnek, ha sikerül a javítás. Ez az öröm azonban ne té­vesszen meg senkit, mert jó a gépet időszakonként szakembernek is bemutatni, hogy műszerek segítségével ellenőrizzék a kopást, hogy a nagyobb kár bekövetkezését így akadályozzák meg Ennyiről, s nem többről van szó. Éppen ezért kifürkészhetetlen titok fedi, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol nincs jól képzett szakember, ahol a gépek szórabirásóhoz nem rendelkeznek megfe­lelő felszereléssel, miért fognak hozzá a nagyjavításhoz? Jót akar­nak, ez a céljuk, ha a csapágyat vagy a fogaskerekeket ki is cseré­lik, de nem tudják az illeszkedést század-, sőt ezredmilliméter pon­tosságra beállítani ami miatt egy egész sereg újabb hibásodás ke­letkezhet A jó műszaki állapot biztosítására azok a tsz-ek járnak el he­lyesen, amelyek a gépeket időnként elviszik olyan szakemberek élé, a gépállomásra, ahol a javításhoz szükséges műszerek, felszere­lések mind, mind rendelkezésre állnak. Szövetkezeteinkben most többek között egyik legfontosabb feladat: a gépek jó előkészítése a tavaszi munkára. A közös gazdaságokban már találkozni olyan gondolattal, hogy a gépek javításával a gépállomást bízzák meg. A jól felszerelt gép. állomási javítószolgálat olcsó, mert a gépjavítás költségének ötven százalékát az állam segítségképpen adja a szövetkezetnek. A közös vagyon védelme a gépek üzemképességének állandó biztosítására, a gépállomási javítószolgálat igénybevételére sürget minden olyan szövetkezeteit, ahol a gépjavításnak nincsenek meg a feltételei. Gazdaságosabb a rendszeres szerviz-költséget megfizet­ni, mint az elhanyagolt szervizek miatt gyakori főjavításért súlyos ezreket kiadni* D Megtanultak vezetni tf allgatom, amint a közgyűlés előtt számot adnak... Mint­ha egész életükben a nagyüzemi gazdálkodás kellős közepében él­tek volna, úgy emlegetik a százez­reket, a milliókat. Legtöbbjük hozzáértő fejtegetése, okos érvelé­se azt érzékelteti, hogy évekkel ezelőtt túljutottak az új paraszti élet göröngyös ösvényén. Megta­nultak százezrekben, milliókban gondolkodni. Határozottan, de leg­alább ilyen hozzáértően "fogadják ma már a legbonyolultabbnak lát­szó tennivalókat is. Ha végigjárják az istállókat, ha a növényápolás, az aratós-cséplés, vagy éppen az őszi betakarítás idejében szövetkezetük szabad szemmel beláthatatlan határré­szeit járják — mindenütt hallat­ják szavukat. Meggondoltan mon­danak véleményt, javaslatot. Pe­dig a legtöbben néhány évvel ez­előtt még 5—6 holdas, mezsgyék­kel határolt kis gazdaságukban küszködtek éjt nappallá téve. Az esetek többségében szüleiktől rá­juk maradt, elavult paraszti mód­szerekkel gazdálkodtak. evek sokaságát tudnám itt sorolni, akik 4—5, vagy ép­pen 8—10 évvel ezelőtt a szövet­kezeti mozgalom ismeretlen útjá­ra léptek, s egy napon ezzel álltak eléjük a szövetkezetiek:,, Azt akar. juk Sándor, hogy te legyél az el­nökünk ...” S még most is magam előtt látom a megrémült, annyi színt játszó arcokat és hallom mentegetődző szavaikat: Megkezdték a nemesített tavaszi vetőmagvak cseréjét megyénk termelőszövetkezetei — 130 ezer holdon vetnek hibrid kukoricát — A megye termelőszövetkezetei a zárszámadásokkal egy időben ké­szülnek a tavaszi munkákra. A szakemberek gyakran tartanak ha. árszemlét s amint lehet, elvégzik az időszerű munkát Az őszi kalá­szosok megyeszerte közepesen te­lelték, kifagyást sehol nem ta­pasztalnak. Külön figyelmet szén­éinek a bő termő külföldi búza­fen eggyé olvadt a földdel, a nagy ű összeborult felette. Idegtépő percek teltek el: a félelemtől va­cogott a foga, sokára mozdult meg. Száraz, tavalyi növényág reccsent alatta, ismét megmere­vedett páni félelem bénította; ké­sőbb is úgy emlékezett vissza er­re, hogy akarata ellenére sem tud­ta tagjait odébb mozdítani Lassan, centiméterről centimé­terre kúszott előre. Szemüvege minduntalan leesett A száraz fű­torzsák, szúrós növények véresre marták kezét és arcát, a belső iz­galomtól kicserepesedett a szája. Bár a kúszás fárasztó és nehéz fi­zikai megerőltetést kívánt, fázó­san didergett minden ízében. Nem tudta kiszámolni, mennyi utat te­hetett meg. Az óráján tíz perc­cel elmúlt éjfél még mindig nem mert felegyenesedni. „Amikor a rakéta felröppent, jó tíz percet fe­küdtem mozdulatlanul. Most lehe­tek a határon. Még kúsznom kell...” — gondolta és tovább ösztökélte magát. Előbb a jobb, aztán a bal kezét csúsztatta óvatosan előre. Törzse szorosan a földhöz lapulva követ­te. Aztán ismét a bal kezét nyúj­totta ki... riadt rebbenés jelezte, hogy alvó fürj fészkét dúlta szét... A madár az arca előtt reb­bent fel, szárnyával a szemébe csapott Rémült ordítás hagyta el ajkát, talpraszökkent és eszeve­szetten rohant előre. Kilométer­fajták fejlődésére, amit fejtrágyá­zással serkentenek. Eddig húsz­ezer hold őszi búzát fejtrágyáztak. A traktorosok sem tétlenkedtek: az enyhe téli napokban ötezer hol­don forgatták meg a talajt. A megye mind a 230 termelőszö­vetkezetében jó minőségű, nemesí­tett tavaszi vetőmagról gondos­kodnak. Csupán hibrid kukoricát nyíre mögötte második rakéta röp­pent a magasba. Nem hasalt le. Szaladt, ahogy csak lábai bírták. A rakéta fényénél látta, hogy megművelt szántóföldeken rohan, tehát már átjutott a határon. Majd kiszakadt a tüdeje; saját lépteiben is üldözői zaját hallotta, szeme ki. dülledt, vérbe borult, amint a vak sötétséget fürkészte, arcába bok­rok gallyai csapódtak, mindenfelől vér csepegett róla. Félórás futás után piciny, alig méternyi széles vizesérokhoz ért. Itt megmosakodott, letisztogatta magát, ahol sejtette, hogy véres lehet, rendbehozta ruháját, s ami­kor alábbhagyott tüdejének heves zihálása, lehasalt és nagyot ivott az állott, poshadt vízből. Felborzolt idegei még mindig nem nyugodtak meg, s rettegve gondolt arra az eshetőségre, hogy ha most valahonnan ember top­panna az útjába, azonnal elvesz­ne. Megtapogatta a kis belga pisz­tolyt a zsebében és hallgatózott. Meggyőződött róla, hogy nem ül­dözik. Nyugodtabb tempóban foly­tatta útját. Lassan szürkülni kez­dett az ég alja, messzebbről is fel­ismerte, megkülönböztette az ala­kokat, a vidék domborzatait. Hor­hos rész következett. Hosszában vágott neki. „Itt erdőnek kell len-130 ezer holdon vetnek. A füzes­gyarmati, végegyházi, kondorosi és más községbeli jó termelőszö­vetkezetek még a háztáji földeken is hibrid magot vetnek. Kukoricá­ból, zabból, árpából, borsóból és egyéb tavaszi vetőmagból 253 va­gonnal kapnak cserébe állami készletből. A szokvány terményt [számos termelőszövetkezet beszál­­• lította már a terményforgalmi magtárába, s megkezdték a nerne­­sítettvetőmag-cserét. A tavaszi árpát, zabot és egyéb korai magot február közepéig, a kukoricát pe­dig márciusban cserélik. A világ­hírű szarvasi, békésszentandrási és nagyszénási tájfajta lucernából 1600 mázsa vetőmagot kapnak a termelőszövetkezetek. A szövetke­zetek nagytáblám a tavalyinál 400 vagonnal több műtrágyát szórnak el az év első felében: összesen 2536 vagonnal hasznosítanak. „Csúfot akarnak űzni belőlem... Szó sem lehet... Többször ne is említsék ezt.. Még hogy az, aki négy évvel ezelőtt nyomorúságos öt holdján gürcölt, legyen ennek a két és fél ezer holdas szövetke­zetnek az elnöke?!...” S a nemegyszer körmük sza­kadtáig így mentegetődzők végül is nem tudtak kitérni a szövetke­zetiek határozott akarata elől. El­vállalták. „De csak egy fél évre...” — mondták többen. Közülük szép számmal ma is termelőszövetkezeti elnökök. Pe­dig a fél év helyett jó néhány év is eltelt azóta. S amint hagyták maguk mögött a hónapokat, az éve. két, úgy lettek igazi irányítói a nagyüzemi gazdálkodásnak. Sőt. Azóta — az ezernyi gond, baj kö­zepette — árra is futotta erejük­ből, hogy tanuljanak, levelező úton, és mezőgazdászokká legye­nek. Ezek a termelőszövetkezeti el­nökök ma már hétköznapi dol­gokként beszélnek a százezrekről, a milliókról. S mint valami élő lexikonok, fejből sorolják, hogy a 3—4 avagy ötezer holdból hány száz holdon lesz búza, kukorica, olajosnövény, kertészet és ki tud­ja, mi más. Ha álmukból felkölte­­né őket valaki, máris sorolnák, mennyi húst, tejet, tojást adott szövetkezetük a múlt évben a népgazdaságnak, s mennyit ad­nak ebben az évben. Többen már azt is tudják, hogy az ötéves terv végére mennyivel termelnek töb­bet, mint tavaly, vagy az idén. persze nem volt könnyű idáig eljutniuk ezeknek az egy­szerű embereknek. Hiszen elnöki tisztségbe lépésükkor a szüleiktől örökölt és elavult gazdálkodási is­mereteiken kívül csak becsületes­ségük, jó szándékuk volt. Akad­tak közöttük, akik nem tudtak lé­pést tartani. Egyrészt mert ter­hesnek, nehéznek tartották az el­nöki funkcióval járó gondokat, bajokat. Míg mások időközben hálátlanokká lettek a közösség­hez, a nagy családtól kapott bi­zalomhoz. S most, amikor a már begyako­rolt szövetkezeti elnökökről né­hány gondolatot itt papírra vetet­tem, helytelen lenne hallgatni azokról, akik alig két évvel ezelőtt álltak egy-egy uj termelőszövetke­zet élére. A legtöbben becsülettel próbálnak megbirkózni a reájuk bízott feladatokkal. S közben töb­ben panaszkodnak: „Nem segít a tagság... Még az igazgatóságba beválasztottak sem... A pártszer­vezet kommunistái is csak most latolgatják a hogyant..,” Az új szövetkezetekben bizony nem könnyű a kezdeti lépéseket, az első 2—3 évet megtenni. Jó len­ne, ha az „idősebb testvérek”, a több éve elnökösködők a kevés ta­pasztalattal rendelkezők mellé állnának. Mert nem mindegy, hogy az 1—2 évvel ezelőtt alakult termelőszövetkezetek mennyi idő alatt szilárdulnak meg. Nem mindegy, hogy a „gyermekcipőben járó,, elnökök s közös gazdaságok már ebben az évben mit tesznek le az ország asztalára. Hiszen az esetleges drága tandíjat a szövet­kezetiek s az ország fizeti meg. Igaz, végső soron minden ter­melőszövetkezet elnökének meg kell tanulni a saját lábán járni. Meg kell tanulni a gazdálkodás sokirányúságát, a különböző mód­szerek helyes alkalmazását. Mint ahogyan a több éve elnököskö­dők megtanulták. S a két évvel ezelőtt alakult ter­melőszövetkezetek elnökeinek túl­nyomó többsége — éppen a zár­számadások eredményességével — máris tűrhetően vizsgázott. Hatá­rozott akaraterejükkel arról tettek bizonyságot, hogy többségük alkal­mas a termelőszövetkezeti elnök­ségre. S 1—2 év múlva ők is túl­jutnak a nehezén, és olyan köny­­nyedén beszélnek majd a százez­rekről, a milliókról, mint a már 5—8 éve elnökösködők. Igaz, sok önbizalom, nagy akaraterő és ál­dozatvállalás szükséges ehhez. p zek a gondolatok jutottak eszembe, amint az utóbbi két hétben a termelőszövetkezetek zárszámadási közgyűlésein hall­gattam az elnököket, amint szá­mot adtak egy esztendő sikereiről, gondjairóL Balkus Imre Osztály vizsgák a levelező tagozaton Az Orosházi Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatá­nak negyedéves tanulói január 29-én elkezdték az osztályvizs­gák letételét. A levelező tagoza­ton ez a harmadik érettségire készülő csoport. Most húszán vizsgáznak. A felsőbb szervek Ezüstkalászos tanfolyamon tanulnak az állatgondozók Mezöberényben December első napjaiban hu­zönöt mezőberényi termel őszö­­etkezeti gazda igyekezett az ranykalász Termelőszövetkezet ultúrtermébe. Az Ezüstkalászos tanfolyam keretében állattenyész­tési tanfolyam kezdődött. Ilyen tanfolyam eddig Mezöberényben nem volt. A két hónappal ezelőtt kezdődött tanfolyam hallgatóinak száma hétről hétre szaporodott. Jelenleg 43-an járnak — főleg ál­lattenyésztésben dolgozók — a tanfolyamra. A zárszámadások után a tanfolyam hallgatói először a község termel ^szövetkezeteibe látogatnak el, hogy tanulmányoz­zák az állattenyésztés különböző ni. Legalább három kilométer az Imódszereinek alkalmazását. Majd is, amíg a másik szélére ki-ta Mezőhegyes! Állami Gazdaság érek...” f szarvasmarha-, sertés- és baromfi­(Folytatjuk) £ tenyésztésének megtekintésére in dúlnak a mezőberényi termelőszö­vetkezetek gazdái. Tervükben sze­repel még a tanfolyam hallgatói­nak az orosházi Üj Élet Termelő­­szövetkezet állattenyésztésének a megtekintése is. intézkedései folytán a negyed­évesek osztály vizsgája vizsga­­bizottság előtt folyik. A vizsga­­bizottság tagjai Nagy Ferenc, a megyei tanács művelődési osz­tályának vezetője, Supala Pál, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Babinszky Mihály, az Orosházi Mezőgazda­­sági Technikum igazgatója. A vizsgabizottság munkájában részt vesz az intézet tanára kara. Az osztályvizsgákat kedden be­fejezték és február 2-án ma­gyarból és matematikából ké­pesítő írásbeli dolgozatot készí­tenek a tanulók, majd március­ban az érettségi szóbeli vizsgái­ra kerül sor. Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat (Békéscsaba, Kétegyházi út 1921/2) felvesz azonnali belépésre ÉPÜLETGÉPÉSZ TECHNIKUST, gyakorlat­tal rendelkező FŐÉPÍTÉS VEZETŐT, építésvezetőt, va­lamint gyakorlattal rendelkező ÉPÍTŐIPARI TECH­NIKUSOKAT. Jelentkezés mindennap a vállalat mű­szaki osztályán. 129

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom