Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
4 NÉPŰJSA a 1962. február L, csütörtök Tízezer nézője volt a mezöhegyesi színjátszók egyik előadás-sorozatának Biztató jelek Vésztőn A mezőhegyes» MEDOSZ Móricz Zsigmond művelődési otthon színjátszó csoportja gyakran szerepel községen kívül Békés és Csongrád megyében, és az ország különböző tájain is. A mezőhegyes! színjátszó fiatalok különösen kiemelkedő sikerrel — csaknem húszszor mutatták be Jókai Mór' A kőszívű ember fiai című színművét. A Jókai-darabot Mezőhegyesen például hétszer játszották, előadták Dorogon, Pusztaszabolcson, Kiszomboron, Mezőkovácsházán, Pitvaroson, Muronyban és másutt, eddig összesen mintegy tízezer néző előtt. A nagy sikerű színművet január utolsó vasárnapján Űjmezőhegyesen, február közepén Apátfalván mutatják még be külön ifjúsági előadásban is. Megyei fotokonferencia Békéscsabán Február 4-én, vasárnap rendezik meg első alkalommal a iotoszakkörök megyei konferenciáját Békéscsabán a Balassi művelődési házban. A konferencián délután 2 órakor Bogdán Román budapesti fotóművész tart előadást. „Színes dia munkamódszerem” címmel. Előzőleg az orosházi fotóköröknek is megtartja előadását, majd beszámol németországi útjáról, ahol az AGFA-gyár készítményeiről szerzett tapasztalatokat. Az előadást színes diavetítés követi. HA MOST EGYMÁSRA TALÁL és összefog minden kulturális erő ebben a községben, akkor az embert formáló népművelési munka itt is lendületet kap és szebbnél szebb eredményeket szül — ez volt az érzésünk, mikor Vésztőt magunk mögött hagyva, az ott szerzett tapasztalatainkat rendezgettük a fejünkben. Ám kezdjük elölről, nézzük csak, miként is jutottunk ilyen következtetésre? Odainduláskor olyan értesülésünk volt, hogy a kultúra terén ,,mennek, megyegetnek” a dolgok, de nem olyan erővel, mint amilyen egy szövetkezeti község helyzetéből telhetne. A helybéli kulturális élet hivatott központjában, a művelődési otthonban most egy új, igen mozgékony fiatalember tevékenykedik. Kiss József a neve, az általános iskolában tanított. Az inkább lakóháznak vagy iro-YILLÁM-IMTERJŰ a színfalak mögött — Kérem, kezdhetjük? — kiált fel a nézőtérről a színpadra Beleznay István, a Mindent a mamáért című zenés vígjáték rendezője az első díszletes próbán. Az ügyelő, Keczer András, kilép a függöny elé: —- Egy pillanat, Pista bácsi! Máris. — Köszönöm — szólal Beleznay és elhelyezkedik a széken. A gong késik. S ez a néhány perc elég arra, hogy villáminterjú-sorozatunk első nyilatkozatát megtegye. -— Nem túlságosan nagy igényű ez a darab, de mi mégis igényesek vagyunk. Nem teszünk hozzá semmit és nem is veszünk el belőle. Egyszerű eszközökkel való játékot kértem a szereplőktől, ilyen a rendezés is. Egy kicsit talán azt hangsúlyozzuk, hogy amiről a darab szól, azon gondolkozzon el a néző még akkor is, ha sokat nevetve, jól szórakozik. A gong megszólal, a nézőtér elsötétül. Felmegy a függöny. Első felvonás... Szünetben az öltözőkben megkeresem a szereplőket; folytassuk megkezdett villám-interjúnkat. Körösztös István egy aranyszívű, nyugdíjas cipészmestert alakít. Vajon mit mond szerepéről a művész? — Hosszú idő után lépek újra színpadra (nem rajtam múlt, hogy csak most játszom először ebben az évadban), és számomra bizony szokatlan műfajban: zenés vígjátékban. Képzeld: még danolni is muszáj!... Persze, nagyon tetszik a szerep, jó kis kirándulás a prózai színész számára, nekem legalábbis olyan, mintha külföldre mennék. Különben sok szív van ebben az öreg cipészben, azt szeretem benne legjobban. Majd meglátod! Tudod, azért a danolás még hagyján, de... a tánc! Hogy az milyen lesz?!... Lángné, a mama: Padur Teréz. Minden érette történik, azért, hogy jól kereső gyermekei segítsék néha nyugdíjból élő, egyszerű édesanyjukat. Padur Teréz vallomása csak egy mondat: „Egy anyát játszom, aki rajong a gyermekeiért és még azt sem bánja, ha azok bizony sokszor megfeledkeznek róla és tehernek érzik őt...” A férfiöltözőknél éppen Boj. tor Gábor, az Esti Hiradó riportere lép ki az ajtón. — Harmadik nagy szerepem Csabán ez a Bojtor. Kicsit hasonlít az eddigiekhez, így aztán azzal birkózom legtöbbet, hogy újat, újat és harmadszor is újat adják. Rengeteget táncolok a darabban, ezért külön boldog vagyok — viszont lefogytam két kilót a sok táncpróbán — ez bosszant. De sebaj, mert: „Vagy itt, vagy ott, de hever egy jó riport!...” — és ez megéri! Igaz? (Nekem mondja? De meg ám!) És jókedvűen, fütyürészve indul a színpadra Győry Emil, mert ő játssza Bojtort, a riportert. A szünet néhány percéber Bállá Olgának is jut egy-kél mondata ehhez a villám-interjú-1 hoz. — Editet, Láng mama legki-] sebb lányát alakítom. Mai lány al javából, nagyon a szívemhez nőtt. Van rc$ssz szokása is: ő sem sokat törődik a mamájával, otthon könnyen elnézi, hogy édesanyja dolgozik. Hálás feladat színpadra hozni, szeretem, és ennél többet nem is mondhatok... (Köszönöm, ennyi éppen elég.) Beck Gyuri Czáját megszégyenítő alakja jón velem szemben, mire neki szegezem a kérdést: Ki ez a Kardos, és mit csinál? — Szóval Kardos. Igen, én játszom. Nos, ez a Kardos nagyon szereti az anyósát, Láng nénit (a másik Láng-lány, a Margit férje), az anyósánál jobban csak a pénzt és önmagát szereti. Különben állatorvos. (Egész közel hajol hozzám.) Ezt ne írd meg: állatorvos barátaim a premier után nem fognak köszönni! Lefogadom!!... (Hűha! „Fogós” egy figura lehet ez a Kardos!) Cserényi Bélát már a színpadon, a díszletek mögött csíptem el. — Mondj valamit Béluskám, a szerepedről. Te leszel Lajos, Láng néni mérnök-fia. Igaz? — Egy kicsit elgondolkozik, aztán réveteg arccal felel: — Igaz. És még most is azon tűnődöm, hogy lehetnek olyan önző gyerekek, mint ez a Lajos is. Eszébe se jut, hogy segítse a mamáját! Csak akkor, amikor figyelmeztetik... Pedig mennyit, de mennyit köszönhet neki. Már majdnem elkezdődik a második felvonás, amikor Déry Mária is feltűnik a kulisszák mögött. — Erzsi vagyok — nyújtja a kezét —, a Lajos felesége. Egy kicsit felülről szemlélgetem a világot, és jobban szeretem a Belvárost. Ért engem? — Hogyne! — Viszontlátásra, a premieren, pénteken... A kedves közönségnek már most jó szórakozást kívánok!. Székely Tomi kék kezes-lábasban feszít.. Kezében szerszámos táska. — A nevem Müller, foglalkozásom lakatos. Az Érdekházasságban maszek szabó voltam, itt meg maszek lakatos vagyok. A végén már nem fogom bírni kereseti adóval!... Még valamit: Szeretem ezeket a vidám darabokat, hiszen olyan gyönyörű érzés nevettetni!... Te! Amikor mindenki kacag! Csuda nagyszerű... Az ügyelő színpadra hívja a második felvonás első jelenetének szereplőit. A gong megszólal és felmegy a függöny. A nézőtér még üresen ásít, próba van. De pénteken este: bemutató! Sass Ervin daépületnek, semmint művelődési otthonnak való objektum külsőleg frissen festett, rendezett. Csongrádi Imréné, a gondnok, az általa tisztán tartott udvaron és felsúrolt helyiségeken át egy — őrbódó belsejénél alig nagyobb — szobácskába, az „irodába” kalauzol. Ott találjuk Kiss Józsefet, amint éppen a TV heti műsorát rajzolja szép nagy betűkkel egy fehér kartonlapra. Nem sokkal a bemutatkozás után már nyakig merülünk a tervekbe. Az igazgató teljesen tisztában van az otthonnak Vésztő népe életében betöltendő fontos szerepével. Mondja is: — ITT MOST FARADHATATLANUL cselekedni kell. Tele vagyok tervekkel és szervező kedvvel. Valamikor ez az épület külsőben és feladatában elmaradt mindattól, ami alatt mi „művelődési otthont” értünk. Sokaknak nem tetszett ez akkor, különösen az éltes Oskó József tanítónak nem. Rengeteget tett ennek az épületnek otthonná varázsolásáért. A tanács szívből segítette igyekezetében. De ő most. korára való tekintettel, leköszönt e tiszteletbeli tisztéről. A helyére szólítottak, függetlenítettek, hogy minden erőmmel és időmmel feladatomnak élhessek. Oskő tanító bácsi „megcsinálta” az otthont, az én feladatom, hogy élettel, azaz emberekkel töltsem meg. Január elseje óta vagyok csak itt, ezért még több a terv. mint ami megvalósult. Azért január elsejével máris létesült két színjátszó csoport: egy vígjátéki, zenés — az erre alkalmasokból — meg egy prózai. Most tapasztalom még csak igazán, hogy az emberek milyen szívesen dolgoznak önzetlenül a közért. A próbázók közül még senki sem hiányzott a heti kétszeri próbáról. Aztán, hogy híre ment az itteni mozgolódásnak, jelentkezett tizenkét ember, fiatal, öreg, nő, férfi vegyesen, hogy ők pedig énekkarban szeretnének... No, annak ne legyen akadálya, így aztán február 1-től ez is működni kezd. Alakul népitánccsoport is. DE VALLJUK MEG ŐSZINTÉN: „csak” a színjátszás és népitánc ma már nem elégíti ki az embereket, különösen a fiatalokat nem. Egymagában az ilyesmi kissé elavult módszer, nem elég vonzó. Asztalitenisz, modem tánc, tudományos előadások, filmvetítések — ilyenek is kellenek ma már. — Teljesen igaz — vetjük közbe-----, de nem lesz ez kissé sok fel. adat egyetlen embernek? — Egyetlennek? Bizony sok lenne, de nem egyedül csinálom — nyugtat bennünket Kiss elvtárs. Említettem már. hogy szenvedélyes szervező vagyok, szervezek aktívákat és mindent, ami a sok terv megvalósításához szükséges. Nemrég tartotta például első megbeszélését a művelődési otthon szervezőhálózata. Minden üzemben és termelőszövetkezetben lesz aktívánk. Máris van néhány és igen agilisak mind. Például a szeghalmi járási művelődési ház megkért, hogy a színjátszói által előadandó Rokonok című darab megtekintésére Vésztőn is szervezzünk, Borsi István és Oláh Lenke — mondhatni — pillanatok alatt 50 jegyet adott el, hát majd amikor a mi otthonunk színjátszói lépnek fel! VÉLEMÉNYEM SZERINT a művelődési otthont nem annak négy fala jelenti csupán. Ki kell törnie azok szorításából, hatásának az egész falura szét kell sugárzódnia. Az lesz az igazi, amikor már egész . Vésztő szinte egyetlen hatalmas művelődési otthonná lesz. Készítettünk jó néhány úgynevezett művelődési táblát, ezeket a község minden pontján elhelyezzük. Rajtuk lesz a szakkö. rök, tanfolyamok, klubok, kulturális szakosztályok működésének helye, ideje, a rendezvények műsora mindig frissen. Hadd tudjon róluk minden vésztői. Ez egyik lépés kifelé a világba, a másik, hogy a TIT-tel kötött szerződés alapján és egyéb módon sorra kerülő közérdekű politikai, me. zőgazdasági és kulturális előadások előadóiként mennél több helybeli értelmiségit vonjunk be. Már eddig is működtek és segítettek a falu kulturálódásában az orvosok. Dr. Fekete Lajos és dr. Csomós Imre a vésztői állattenyésztés helyzetéről és jövőjéről világosítják fel a tsz-ek dolgozóit. Az agronómusok meg a tanácstól való Csüllög János és a gépállomási Hanczár János technikusok máris belesegítenek a népművelési munkába. A pedagógusok pedig — mint egyebütt —■ Vésztőn is a népművelési munka klasszikus „bedolgozói”. A színjátszók közt Budai Ella, Földesi Róza, Nagy Tibor, a táncosoknál pedig Szító Erzsébet, Szőts Pál és Valkay Gizella nevelők találhatók. A felsoroltak nemcsak ide, a művelődési otthonba járnak, hanem a termelőszövetkezetekben is segítik a kulturális munkát. Aztán itt van a népművelés régi, kedves, örök-ifjú harcosa, dr. Medgyesi Ferenc orvos, aki nemcsak egészségügyi felvilágosító előadásaival, hanem — szenvedélyes keskenyfilmes lévén — filmművészetével is támogatja nálunk a kultúrát... NAGYOT LÉLEGZÜNK ennyi minden hallatára, de pillanatig sem kételkedünk ennek a lelkes fiatalembernek a tettrekészségében és önzetlen ügybuzgóságában, amit az is bizonyít, hogy noha a gondnoknéval együtt, még csak papíron kapja a fizetést — mert állománybavételük valahol a járásnál majd még ezután rázódik helyre —, töretlen kedvvel munkálkodik a vésztői kulturális élet fellendítésén. Huszár Rezső 5839 kőiét imzägaülasäii szakTár/v yár piáira a békéscsabai A februári mezőgazdasági könyvhónapra megkezdődtek az előkészületek. A könyvhónap elé várakozással és reménységgel tekinthetünk: fontos és nevezetes alkalom lesz arra, hogy a mezőgazdasági szakirodalom mindjobban és eredményesebben betölthesse feladatát a szocialista mezőgazdaság erősítésében. Békéscsabán a Radnóti Miklós könyvesbolt látja el a könyvhónap idején mezőgazdasági szakkönyvekkel és mezőgazdasági tárgyú szépirodalommal a város termelőszövetkezeteit és a gépállomást. A tervek szerint a termelőszövetkezetekbe és a gépállomásra összesen több mint ötezer kötet könyvet adnak ki, melyekből a könyvterjesztők kiállítást és vásárt rendeznek. Nem egy szövetkezetben előadás megrendezésére is gondolnak. Február 13-án például a Május 1 Termelőszövetkezetben lesz ankét és könyvvásár.
