Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
4 NÉPÜJSAG 1963. január 28., vasárnap A szeghalmi Sárréti ének-, zene- és táncegyüttes vendégszerepeit Füzesgyarmaton (Tudósítónktól) A szeghalmi Sárréti ének-, zene- és táncegyüttes új műsorral mutatkozott be az elmúlt vasárnap Füzesgyarmaton, a termelőszövetkezetek kultúrotthonátaan. A zsúfolásig megtelt nézőtér előtt nagy sikert aratott az első ízben fellépő citera-együttes, valamint Ali János ötletes konferansziá-szá mai. Sok tapsot kapott a 70 éven felüli Tóth András bácsi magánszáma, aki tárogatóval kuruc-nótákat játszott. Az együttes Füzesgyarmaton kívül több helyre kapott meghívást. Egymillió forintos költséggel bővítik a köiösladányí szociális otthont (Tuaösitólllíáól) Az utóbbi két-három év alatt , minden évben több mint kétszázezer forintot fordítottak Körösladányban a járási szociális otthon épületének bővítésére, felújítására. Többek között felépült a személyzeti ebédlő, modem konyha vízvezetékkel, tálalóval és öltözőt is építettek. Ebben az évben újabb épületeikkel bővül a szociális otthon. Három új lakószobát, fürdőszobát és betegszobát, valamint orvosi rendelőt létesítenek. Ezenkívül két, egyenként 50 személyes ebédlő is készül az otthon lakói részére. Az épület bővítésével lehetővé válik, hogy az eddigi 65 gondozott helyett 100 nyerjen elhelyezést. Az alkalmazottak létszáma is növekszik. A szociális otthon bővítésére ebijen az évben több mint egymillió forintot fordítanak. Az építkezést még ez év első negyedében megkezdik. Székely Mihály-emlékestre készül a Szarvasi Öregdiákok Baráti Köre Ä Szarvasi Járási Testnevelési és Sport Tanács, a Hazafias Népfront helyi bizottsága és a Vajda Péter Általános Gimnázium támogatásával február 9-én emlékestet rendez a Szarvasi Öregdiákok Baráti Köre az intézet egykori diákja, Székely Mihály úttörő aviatikus tiszteletére. Néhai Székely Mihály mérnök volt. Az első magyar aviatikus, aki saját szerkesztésű biplánján Rákosmezőről a Vérmezőre repült, majd 1911-ben ötszáz kilométernél hosszabb légiutat tett meg Wienemeustadt és Budapest között. Egy másik alkalommal vaksötét éjszaka automobil-reflektor fényénél szállt Pozsonyban földre. Hőstettét akkoriban szenzációként közölték a korabeli lapok. Az ünnepségen részt vesz Békéscsaba szülötte, Kvasz András, a Budapesten élő veterán pilóta. Az emlékesten Világit Ferenc békéscsabai gimnáziumi tanár Székely Mihály és Békés megye úttörő aviatikusai címmel tart előadást. Jól dolgozik a bucsai művelődési bizottság A bucsai művelődési bizottság hasznosan tevékenykedik. Munkatervük végrehajtását megalakulásuk óta már két esetben vitatták meg, megállapítva, hogy a célok megvalósultak. A bizottság kezdeményezésére gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságot is szerveztek, melynek tagjai már 15 esetben látogattak el olyan családokhoz, ahol a gyermekeik nevelésében problémákat véltek felfedezni. A bizottság javaslatára alapított a községi tanács két társadalmi ösztöndíjat, melyet már oda is ítéltek két arra érdemes diáknak. Hasznos munkájukat bizonyítja az is, hogy megszervezték a dolgozók iskoláját 18 hallgatóval, és az ezüstkalászos tanfolyamot, melyre 45 szövetkezeti gazda jár. A TIT ismeretterjesztő előadásait is sokan látogatják a községben. EGY ŐRÁ ÉLMENY Szívhez és értelemhez szóló, emelkedett gondolatok röp pentek világgá néhány hónapja egy Tanácskozáson, melyet „A kommunizmus építőinek kongresszusa” elnevezéssel illetett országok sajtója. Nem kisebb érvényűek a sok között Kairovnak, a Neveléstudományi Akadémia elnökének szavai: „Az iskola rangját, szerepét a kommunista társadalom építésében ez a kongresszus eddig soha nem tapasztalt magas színvonalra emelte.” A hivatástudat azonnal érti és elfogadja ezt, mert nálunk is „eddig soha nem tapasztalt színvonalú” munkát követel a szocialista iskola megteremtése, és a hivatástudathoz még sok szívet, szeretetet és jóságot, nem utolsósorban pedig szaktudást, kutató-kedvet, újat-kei’esést. Értekezleten elmondják, itt is hallani, vagy amott is, hogy van nekünk már sok ilyen pedagógusunk, van nekünk már jó néhány kitűnő igazgatónk, és ami mindezekből adódik: jó általános iskoláink. Nem titok, hogy Békéscsabán ilyen iskola a 3-as számú, a Kölcsey utcán. Nem robban az élre megyét és országot ..rengető” sikerekkel, de nem is emlegetik a gyengék között, a közepesek között sem, hanem az a jellemzés párja: „jó iskola”. Bizonyítsuk? Kérem! Tavaly félévkor 3,43 volt a tanulmányi átlageredmény, most 3,57. A fejlődés reális, nem kirakatszámokról van szó. És miért? Mert jó a vezetés, jó a tantestület. Amikor belépek a nevelői szobába, erre gondolok. (Erre kell gondolnom.) Rend, tisztaság, a fény csak úgy zuhog be az ablakokon, és (éppen szünet lévén) kartársai körébe^ üdvözölhetem Csete Józsefeié igazgatónőt. Kellemes beszélgetést zavartam meg (gondolom), és valóban így volt. De a beszélgetés tárgya ezúttal a hamarosan közelgő félév gondjai, örömei voltak. Nincs olyan újságíró, aki ne tapasztalta volna, hogy megérkezve valahová, a riport-alanyok legtöbbször „hivataloskodni” kezdenek, és úgy beszélnek dolgaikról, életükről, mintha valamiféle szempont-könyvből olvasnák. Itt, a csabai 3-as számú iskolában mintha elfújta volna a szél ezt a régimódi „hiyataloskodást”, úgy folytatódott minden, ahogyan akkor kezdték, amikor még az újságíró befordulhatott a Kölcsey utca sarkán, és nem is volt körüliben. (Még egy feketét is megírtunk, s aki főzte, nagy szakértője lehet a kávéfőzésnek.) Megköszönöm a kávét, és az órámra pillantok: 10 perc múlva tizenegy, és 11-kor kezdődik az alsótagozat előkészítő osztályozó értekezlete. — Marad? — kérdezi az igazgatónő, mire a válasz: „Pontosan azért jöttem, hogy a félév előtti napok, tennivalók tükrét megírhassam — feltétlenül maradok.” Tizenegy órára vaiamenynyi alsótagozati tanítónő megérkezik (az alsótagozat „férfi-mentes”, mondják, mire itt is, ott is felvillan egy-egy mosoly), és " néhány perc múlva az igazgatónő megnyitja az értekezletét, felhívja a figyelmet néhány fontosabb kérdésre (főleg a problémák érdeklik), és az I./a osztály vezetője már referál is: „43 gyerekem van, senki sem bukik. A tanulmányi átlag 3,9. Ügy érzem, egy kicsit jobb, mint kellene..,.” Egykét egészen rövid hozzászólás, az igazgatónő néhány szava csak a lényeget érinti, és máris az I./b osztályé a szó, aztán sorban az I./c következik. Világos, gondos, a hivatás szeretetét sugárzó szavak. Az értekezlet módszere is kitűnő: ahol nincs probléma, ott nem „csinálnak”, ahol van megvitatni való, nem dagasztják tengeri kígyóvá. Medovarszki Pálné, a. Il./a osztály tanítónője a soros. „Nincs bukott, de elégséges rendű sem. A két leggyengébb is javított. 3,9 az osztályátlag. (Jó kis osztály — jegyzi meg az igazgatónő, és ebben a nevelő dicsérete is benne van. Medovarszkiné szeme megrebben kicsit, aztán folytatja.) Az Ádám gyerekkel mégis lesz egy kis baj. Nem is vele, inkább a mamájával. Biztos nem lesz megelégedve a fia bizonyítványával. Pedig' .magatartásból sem jobb a négyesnél.” Az igazgatónő: „Meg Néhány héttel ezelőtt Londonban egy társaságban voltam. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, ittunk is egy kicsit, szabadelőadást tartottam a magyar borokról. Megmagyaráztam, hogy a tokai aszút mi nem vacsorához isszuk, hanem előtte vagy inkább utána, lefordítottam a bikavért, a leánykát, az ezerjót, a szürkebarátot. A társaság egyik tagja megkérdezte, meg tudja-e venni az átlagos magyar ember ezeket a szépnevű borokat. Innen már csak két lépés kellett az életszínvonalig, a ki mit keres-ig. Kértem egy darab papírt, leírtam rá valamit, összehajtottam, a poharam alá tettem. Jó feltűnően csináltam, de közben azt játszottam meg, hogy titokban akarom tartani, mint a falusi bűvész a színpadon, mikor jobb kezével vala. mi szemmel láthatót mutogat, hogy közben a ballal megcsinálja a kunsztstiklit. c/t eijpű „Mit írt fel?” — kérdezték. „Majd, ha itt lesz az ideje, megmutatom” — feleltem. Nem kíváncsis. kodtak, angolok, mindenekfelett tisztelik a játékszabályokat. Néhány perc múlva Henry megkérdezte: „És mondja, hány óra bérért tud egy magyar munkás egy pár cipőt venni?” „KöszönömI” — kiáltottam és átadtam neki az összehajtott cédulát a pohár alól. „Olvassa fel” — kértem. Hüledezett is nevetett is. A saját kérdése volt rajta. Felolvasta. Nekemestek mind. „Honnan tudta?” „Nincs benne semmiféle varázslat” — mondtam —, „de az idén több hetet töltöttem nyugati országokban, vártam ezt a kérdést.” Megadtam rá a feleletet, Tamáskodtak. Henry kijelentette, hogy ö olvasott erről valamit. Igaz■■ van olcsó cipő, de abból minden dolgozó csak két évenként kap egy párt és az is otromba, ódivatú. Mindnyájan a lábamra néztek. Henry arca felragyogott. „Például ez”, mondta. A többiek helyeseltek. Engedelmet kértem a háziasszonytól, hogy levethessem a cipőmet. Megadta és szolidaritása jeléül ő is levetette. Nagyon szép lába volt. Egy ideig rajta felejtettem a szememet, azután Henry kezébe nyomtam a cipőmet és megkértem, olvassa el, mi van a bélésébe belenyomtatva. Henry elolvasta és meghajtotta a fejét: „Nyert”, mondta. „Mi az, mi az?” — kiáltották a többiek. „Mindenki maga ürítse ki a keserű poharat!” — mondta tréfás ünnepélyességgel. Cipőm kézről kézre járt. Mindenki elolvashatta a feliratot: „Alberti e Fratelli, Torino”. Ott vettem, londoni utam előtt három héttel, nem is olcsón, 6800 líráért. A történet önmagában is kerek, pedig van folytatása is. Ma egyfr hete egy pesti társaságban voltam. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, ittunk is egy kicsit. Elmeséltem, hogyan magyaráztam el londoni barátaimnak a bikavéri az ezerjó nevet és így tovább. Így jutottam el a cipő-történetig. Mindenki a lábamra nézett. Barátaim szörnyülködtek. „Erre a szép cipőre mondták, hogy otromba és ódivatú?” — sopánkodott Bözsike. „Hiszen erről a vak is látja, hogy csak olasz vagy angol lehet.” Mindenki helyeselt, csakhogy ezt a cipőt áprilisban vettem a Krisztina körúton egy cipőboltban. Boldizsár Iván kell, hogy értse. Mi jót akarunk.’* Nem mondja senki, de valósággal tapintható a gondolat: így van, jót akarunk. Gyorsan peregnek a referátumok.- A III./b osztályról is megállapítják, hogy jó osztály, a közösségi szellem is megfelelő, mégis megbukik három tanuló. Ezek fokozott korrepetálása, segítése már a II. félév feladata lesz. A két negyedik osztály beszámolója közben adódik a leghoszszabb vita. (Nem is vita, inkább megbeszélés, a tények boncolgatása.) Balassa Zsuzsa, fiatal tanítónő a IV./a osztály vezetője. „El vagyak keseredve — kezdi —, az osztályom eredménye 3,38, ez bizony rossz. Magas a mulasztási százalék (2,78) és egy igazolatlan nap is van.” Az igazgatónő részleteket kér. „Nagy Lajosról van szó. Egyszer nem jött iskolába. Tíz óra után elszaladtam hozzájuk. Otthon azt mondták, hogy elküldték. A végén kiderült, hogy a tolipiacra ment. Csak úgy, iskola helyett...!” (Az igazgatónő jegyez). „Van egy mama, akivel egész félévben nem tudtam beszélni. Két éve történt: berontott hozzám az iskolába, és meggondolatlan szavakat használt velem szemben. Azóta nem merek elmenni hozzájuk. De ő sem jön. Mit tegyek? Az igazgatónő: „Elmegyünk együtt, Zsuzsa. Mi két- • ten. És megbeszéljük a problémákat.” A tanítónő hálás: „Köszönöm. Nagyon jó lesz.. Fel kell még jegyezni Koppány Ottóné, a IV./b osztály tanítónőjének néhány szavát: „Ügy érzem, megerősödött nálam az osztályközösség. Ketten buknak meg, és a gyengéket állandóan segítik a jó tanulók: Apró Erzsi, Lipták. Különösen örülök a kis Molnár Erzsinek, aki két éve még gyengécske volt, most meg csupa ötös meg négyes a bizonyítványa...” ... „Örülök...” Milyen szép szó, és milyen szép, ami mögötte van. Egy óra telt el, sok mindent megtudhatott a krónikás. És olyan jó érzések sűrűsödtek benne, hogy lám, így is lehet! Minden hivataloskodás, alakoskodás nélkül. Egyszerűen és őszintén. Pedig nemcsak az igazgatónő előtt volt jegyzetfüzet, hanem az újságíró előtt is, és jó sokat írt bele. Mégis úgy beszélgettek, tanácskoztak mindenről, mint bármikor. Nagyszerű élmény volt. Köszönöm. Sass Ervin Kétszázötvennél több ifjú képzőmű vész-jelölt kiállításra készül Békés megyében kétszázötvennél több fiatal jár a művelődési otthonok és az iskolák képzőművészeti szakköreibe. Békéscsabán, Gyulán és Szarvason a Magyar Képzőművészek Szövetsége megyei munkacsoportjának tagjai: Mokos József, Ezüst György, József Dezső és Bessenyei Antal festőművészek, másutt rajztanárok tanítják az ifjú képzőművész-jelölteket. A megye képzőművészeti szakkörei most tavaszi bemutatkozásra készülnek: minden körben házi kiállításokat rendeznek márciusban. A legjobb rajzokat, festményeket és szobrokat áprilisban megyei kiállításon mutatják be Békéscsabán, majd a járási- székhelyeken.
