Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-20 / 16. szám

1962. január 20., szombat H £ P ÜJ S A a s Ne az utolsó percben Az embereik többségének nem tetszik a patópálos gondolkodás. Valamikor a múlt rendszerben mások vagyonának gyarapításánál ráértünk, mert tudtuk, hogy min­den csepp verejték az urak hom­bárjában növelte a gabona- és a kukorica-garmadát, hizlalt a tét­lenkedő földbirtokosra hájat. Ma, amikor sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nincsenek bá­rók, amikor mindent, amit csi­nálunk, a dolgozók társadalmáért, az ember javára teszünk, nem le­het helye a patópálos gondolko­dásnak. Ezért széliünk szembe a ráérünk arra még-gel, hogy a szocialista termelési viszonyok között egy új szokást, a gyors ügyintézést, az emberek gondjai­nak, bajainak emberséges megol­dását segítsük elő. Hogy ez így legyen, a dolgozók javára már sok intézkedés tör­tént, s ezek be is váltak a gyakor­latban. Ilyen intézkedés a hivata­los szervekhez küldött levelek megválaszolása, a panaszok ki­vizsgálása, az érdembeni igazság­szolgáltatás és így tovább. Van­nak szervek, ahol a beérkezett levelekre adandó válasz megkül­déséhez nem várják meg a tör­vényben megszabott végső határ­időt, hanem a levél elolvasása után értesítik a feladót, mintegy megnyugtatva, kézhez kapták a levelet és az üggyel foglalkoznak, a vizsgálat eredményéről később értesítést küldenek. Ez helyes, jó törekvés, követésre méltó példa. S ahhoz, hogy a hivatalokban ilyenné váljon az emberekkel va­ló törődés, a hivatali dolgozók hivatásérzete nélkül nem képzel, hető el. Az emberek gondjainak megol­dása fokozottabban kerül előtérbe, mihelyt többekről van szó. A ké­sedelmes intézkedésnek itt már nagy ára lehet, amit természete sen nem az alvajáró ügyintéző vei téríttetnek meg, hanem rend­szerint azok az emberek viselik a kárt, akik az ügyben érintettek így van ez a mezőkovácsházi já­rásban is, ahol a tavaszi vetőmag­vásárlás és vetőmagcsere-akció ügyét szövetkezetenként — a „magasabb érdekek miatt” — 15 perc alatt keld meghatározni Hogyan intézkedhet a tsz igazga­tósága 15 perc alatt? Sehogy! (Még össze sem tudják őket eny­­nyi idő alatt hívni.) Miért-e nagy kapkodás? Egyáltalán szükség van erre? Az ilyen ügyintézés nem jó, a józan emberek nem ér­tenek vele egyet, s joggal kérik a járási tanácsot, hogy minden olyan ügyet, amely a közös gaz­dasággal kapcsolatos, időben hoz. zák a szövetkezet vezetőségének tudomására, hogy ne mindenben az elnök döntsön, hiszen van a vi­lágon tsz-demokrácia is! Ezt az egész vetőmag-ügyet nyugodtabb körülmények között a megyei ta­nács átiratának kézhezvételekor — még január első napjaiban — el tudták volna intézni, ha nem hagyják a határidő 24. órájáig. Lehet, hogy a mezőkovácsházi já­rásban ezt szokták meg. Jó lenne erről végre leszokni, és az embe­rek, a termelőszövetkezetek ügyét úgy intézni, hogy elkerüljék a kapkodást, a felületességet, mert csakis így érhetik el az érdekel­tek megelégedését. Dupsi Károly Termelési tanácskozásokon vitatják meg az idei tervet Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál ma, szom­baton délelőtt tartják meg a termelési tanácskozást. Az értekezleten Drienyovszki János, a vállalat igazgatója beszámolójában ismerteti majd az idei tervet, az első negyedév legfontosabb feladatait, vala­mint értékeli a múlt évi munkát. A központi termelési tanácskozás után munkahelyenként vitat, ják majd meg a munkások a feladatokat, teszik vállalásaikat. Takarékosság és termelékenység Megkezdtük az ötéves terv má­sodik esztendei feladatainak vég­rehajtását. A terv erre az évre 8 százalékos növekedést ír elő az iparban, s ennek kétharmadát a termelékenység emelésével kell elérni. A terv végrehajtása sok probléma, feladat elé állítja üzemeinket, gyárainkat. A Békéscsabai Pamutszövő minden évben fokozza a termelé­kenységet, pedig egyike megyénk­ben azoknak az üzemeknek, ahol a legkevesebb új gépet kapták, ahol korszerűsítésről jóformán beszélni sem lehet. S mégis a péd. dák sorozatával bizonyítható a Pamutszövő eredményeinek állan­dó emelkedése. Nézzük a példákat; 1960-ban napi 62 millió vetés­terve volt az üzemnek, 1961-ben pedig 64 millió. Mégis tavaly az anyagkészlet mozgatása 100 ezer forinttal kevesebb volt, mint az előző évben. Hogyan tudták ezt elérni? Alaposan tanulmányozták a rendeléseket, fölösleges munkát nem csináltak, s a műsza­ki vezetés aprólékosan ellenőriz­te a gyártás minden folyamatát. A gyár költségeinek nagy száza­lékát a pamutfonal jelenti, hiszen egy kilogramm nyersanyag 35 fo­rinttól 75 forintig terjed. így ter­mészetes, hogy a pamutfonál hulladékanyaga rendkívül drága és fontos feladatuknak tekintették az ezzel való takarékoskodást. A fonál elszámolását állandóan el­lenőrizték. Figyelték a szövőgépe­ken beállított vetülék sűrűségét és biztosították az előírás betartá­sát. A hulladékot egyénenként és partinként számolták el, és így tudták elérni, hogy az anyagfel­használásban egyetlen hónapban sem lépték túl a megadott irány­számot. Említettük, hogy ósdi, korsze­rűtlen gépekkel rendelkezik az üzem. Néhány gépük életkorát már évszázaddal mérik. Termé­szetes, hogy a gépek könnyen­röződése az ember gondolkodásá­ban. Az igazság tartalma az ob­jektív valóság. A természetről és a társadalom­iéi alkotott képzeteink, gondo­lataink annyiban tartalmaznak objektív igazságot, amennyiben bennünk az objektív valóság — fejlődésében is — helyesen tükrö­ződik. Tehát a tőkések hiába ta­gadják a kizsákmányolást, az at­tól még kizsákmányolás marad. Marx és Engels tanításai a kizsák­mányolásról az objektív igazságot tükrözik s a munkásosztály győ­zelmes harca igazolja e tételek helyességét a gyakorlatban. Erre az elméletre támaszkodva több or­szágban visszavonhatatlanul győz­tek a tömegek a társadalmi igaz­ságtalanság, a kizsákmányolás el­len. Ez a forradalom nálunk is vég­bement. Ezt az igazságot diadalra vittük társadalmi viszonylatban. Vannak, akik csodálkoznak azon, hogyan lehetséges, hogy ebben a társadalomban, ahol az igazság az éltető elemünk, még ma is szület­nek igazságtól eltérő döntések, ta­lálkozunk igazságtalanságokkal. Például az említett igazgató, vagy más, miért nem az igazságnak megfelelően látja el a dolgokat? Miért cselekednek az emberek — nem is ritkán — az igazsággal el­lentétesen? Vagy egyik-másik esetben miért derül ki később, hogy az igaznak vélt dolog egyál­talán nem is volt igazság, hanem egy torz elképzelés csupán? A kérdés jogos. Tényleg mi az, mely megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy van objektív igazság? Mi az, ami mutatja, hogy az adott kor fejlettségi fokán a megismérés mennyire közelítette meg az ab­szolút igazságot, mennyi objektív igazságot tartalmaz valamilyen érzet, észlelet, képzet, megítélés? Az igazság objektív és megbíz­ható kritériumát, ismérvét a gya­korlat nyújthatja, mely egyben a megismerés alapja is. Tehát az igazság nem az, ami világos és egyértelmű, vagy amiben minden­ki egyetért, vagy más ilyesvalami, hanem az igazság az, melyet a gyakorlat megbízhatóan igazol. A nyugati modem polgári bölcselet szerint (különösen az Egyesült Ál­lamokban) bármely tetszés szerin­ti „elméletet”, ha bizonyos körök­nek hasznos, „igaznak” minősíte­nek. Mi másként vallunk az igazság­ról. Mi a marxizmus-leninizmus tanításait, lényegét valljuk igaz­nak, s ennek az elméletnek á he­lyességét a gyakorlatban, a fejlő­dés tükrében ellenőrizzük. A min­denkori viszonyoknak megfelelően alkalmazzuk, hogy mind tökélete­sebben szolgáljuk vele a társadal­mat. A történelmi tapasztalatok szerint a marxizmus-leninizmus fényesen kiállja a gyakorlat pró­báját, s baj csak akkor fordul elő, ha valahol megsértik ezt az elmé­letet. A nyugati „haszon”, „siker”, „igazság-elméletek” ellenben egy­más után buknak meg a gyakorlat tűzpróbáján és kizsákmányolást, romlanak, hiszen kopottságukat, generáloztatásukat nem lehet le­tagadni. A szövőgépek azonban mégis üzemelnek rendesen és az adott lehetőségekkel tudták elér­ni, hogy 1961-es tervüket 100,6 százalékra, export-tervüket pedig 104,6 százalékra teljesítették. Per­sze, nem csupán a gépeknek kö­szönhető vagy egyáltalán nem is azoknak, hanem a műszaki veze­tés és a dolgozók egészséges, jó kapcsolatának. Ennek biztosításá­ra valósították meg a gépek át­adásának ellenőrzését. Az átadás módszereit „tudományosan” dol­gozták ki, ami azt jelenti, hogy 28—30 kiváló dolgozó véleményét kérték. Ezek írásban adták be ja­vaslataikat, s a legjobbakat ösz­­szesítve, kidolgoztak egy átadási módszert. A dolgozók brigádérte­kezleten értékelik minden hónap­ban a gépek állapotát, s ha egy­­egy munkás nem tartja be példá­ul azt, hogy 15 perccel hamarabb jöjjön az átadásra, mint ahogy a műszak kezdődne, akkor nem egy esetben megbírálták. Füzetet ve­zetnek, amelybe a kidolgozott módszerek figyelembe vételével pontosan jegyzik a gépek átadás kori állapotát. Mit jelent itt a takarékosság, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Pamutszövő dol­gozói a hulladékanyagok között tallózgatva mintegy háromezer használható alkatrészt gyűjtöttek össze a szövőgépekhez. Minden­napos itt a gépek helyi korszerű sítése, újítása is. Nemrégen dol­goztak ki egy úgynevezett villa­kalapács mozgató excentert, amely az alkatrészek felhasználá­sánál gépenként 70 forint megta­karítást jelent. A szövetsűrűség szabályozására több száz fogaske. reket kellett volna önteni. Sike­rült megoldaniok új alkatrészek beiktatása nélkül, s ezzel nem­csak pénzt takarítottak meg, de javították az áru minőségét is. Ebben az üzemben is hozzá­kezdtek az 1962-es terv végrehaj­tásához. Eddigi eredményeik biz­tosítékot jelentettek a minisz­nyomort, háborút, szenvedéseket, szerencsétlenségeket zúdítanak az emberiség nagy csoportjaira. A mi társadalmunk fejlődésének menete ismeretes. Ha mégis van­nak nálunk igazságtalanságok, melyek életünket zavarják, kese­rítik, azok nem rendszerünkből fakadnak. Az igazságtalanságok, tévedések, hibák és néha előfor­duló bűnök is egyrészt az egyéni tudás és erkölcsi magatartás fo­gyatékosságaiból adódnak, abból hogy a szocialista-kommunista erkölcs még csak most van kifej­lődésben, másrészt társadalmunk fejlettségének mai színvonalának következménye. Tehát rajtunk múló okok, melyeket erőfeszíté­sekkel megszüntethetünk, illetve az igazság megsértésének esetei­nek számát csökkenthetjük. Az igazságért, az objektív igazság megismeréséért folytatott küzdel­münkben társadalmi berendezke­désünk, szocialista rendszerünk, termelési viszonyaink nagy segítsé­günkre vannak. Az bizonyos, hogy a mi rendszerünkben is vannak dolgok, melyek nem felelnek meg az objektív igazságnak. Például bérezési rendszerünk néhány problémája, amikor is a technikai fejlődéssel nincsenek mindenkor arányban a teljesítmény-normák és így tovább. A társadalmi meg­ismerés és gyakorlat ugyanis min­denkor történelmileg korlátozott, jóllehet a megismerés lehetősége elvileg végtelen. Az igazság kri­tériuma azonban a mindenkori gyakorlat korlátái közé van szo­rítva. Például, ma még nem is merhetjük meg mondjuk valame lyik távoli bolygót, mert most még csak készülünk ezeknek az igazsá­goknak a felderítésére. Vagy ma még nem élhetünk és gondolkoz hatunk úgy, mint később, a kom munizmus fejlett fokán, és így to­vább, ismereteink soha nem tel­jesek. Ennek következtében a mi társadalmunknak is megvannak a maga fogyatékosságai, annak da­cára, hogy a szocializmus, a kom­munizmus a világ legfejlettebb társadalmi berendezkedése. Azokat az ismereteket, amelye­ket a gyakorlat a fejlődés bizo­nyos szakaszaiban igazolt, a to­vábbi fejlődés során kiegészítjük, pontosabbá tesszük, minden olda­lon tökéletesítjük társadalmi be­rendezkedésünket. Egyre keve­sebb olyan igazságtalanság fordul elő, melyekkel ma még gyakran találkozunk. Mi a teendőnk, hogy ezt a fo­lyamatot gyorsítsuk? Legtöbbet, tehetünk az igazság érvényrejut­­tatásáért okos munkával, sok ta nulással. Legyünk mindig kezde­­ményezőek, ha az igazság érvény­­rejuttatásáról van szó. Ha társa­dalmunknak bátor, tettrekész tag­jai vannak, akik képesek meg­nyomni az igazság szekerét, akik nem félnek előre röppenteni ezt a szekeret — akkor sem, ha néha a bakról dühöngő, hamis próféták hullnak —, akkor jól érzi nálunk magát az igazság, s nem lesz rest megédesíteni napjainkat. Boda Zoltán térium illetékes főosztályainak, hogy ebben az évben is emeljék tervüket. Mintegy négy százalékkal növelték a tervet és olyan árukat kell gyártaniok, amelynek a sűrűsége is növeke­dett és mindezek tetőzéséül gyor­sítani kell a gépek fordulatszá­mát. Talán ez utóbbi lesz a legne­hezebb, éppen a gépek állapota miatt. A termelékenység emelé­se ebben az üzemben valóban nem új gépekkel, hanem új mód­szerek alkalmazásával valósul meg. Mégis, hogy tudták elérni eze­ket az eredményeket, és mi a biz­tosíték arra, hogy ebben az évben is el fogják érni vagy túl is tel­jesítik? Elsősorban az, hogy állan. dóan napirenden tartották és most is foglalkoznak a vezetés színvonalának tökéletesítésével. Korábban már megírtuk, de eb­ben az írásban ismételjük, hogy a Pamutszövőben a szövőnők és a vezetők együtt járnak iskolába, nevelődik az új szakmunkásgárda, húszán vagy annál többen is vég­zik a szövőipari technikumot. A technikumokon kívül is állandó­an képezik magukat a szakma gyakorlati elsajátításában. A másik fontos tényező: Az üzem.vezetése összeforrott a párt vezetőséggel, s együtt, egyönte­tűen oldják meg a feladatokat. Kevésnek tartják csak — és így helyes — a műszaki intézkedése­ket Gondoskodnak arról, hogy a dolgozók öntevékenyen, saját munkájuk javításával is hozzájá­ruljanak a termelékenység emelé­séhez. Megkezdődött a szocialista brigádok kialakítása. S egy új forma is bontogatja szárnyát, az úgynevezett páros mozgalom. Az egymás mellett dolgozó szövő, nők együtt csinálják munkájukat, együtt számolják azt el és „egy kalapból” veszik a fizetésüket. Nem erőlteti a párt és a szakszer­vezet az ilyen kezdeményezéseket, de okosan napirenden tartják és ennek az évnek az elején már egyre terebélyesebb lesz a szoci­alista embertípust nevelő mozga­lom. ■ Annak, hogy a pártszervezet mennyire segítője itt a termelés­nek, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint a következő tény: a múlt év első felében lemaradtak a termelésben. Nem teljesítették tervüket, és ideges, nyugtalan hangulat uralkodott az üzem dol­gozói és vezetői között. A pártve­­ze tőség-választások alkalmából megtárgyalták a problémákat és az egyik alapszervezet taggyűlé­sén a Mayer-műszak felajánlást tett a termelékenység emelésére, versenyre hívta a másik két mű­szakot és így sikerült elérni, hogy év végére teljesítették a tervet, az export-tervüket pedig alapo­san túl is teljesítették az üzem­ben. így formálódik népgazdaságunk ötéves terve ebben az üzemben. A munkások és munkásnők becsü­lettel helytállnak a munkában, s amit az ötéves terv rájuk rótt, azt végre is hajtják, bármennyire is nehezek itt a körülmények. Kiss Máté A Csökmői Földművesszövetkese' azonnali belépésre lertv, pénzügyi előadót vesz fel, 1400,— Ft fizetéssel. Földmu.vesszö­­yafkorlatal rendelkezők 140 vetkezeti előnyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom