Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-20 / 16. szám
4 népújság 1962. január 20., szombat Bukta elvtárs felírta ÉVEKKEL EZELŐTT HANGZOTT EL ELŐSZÖR az Újkígyós —Eperjes tanyai iskola akkoriban oda került tanítónőjének, Huszár Istvánnénak az ajkán a panasz: — Nagyon öreg az épület, hull a cserép, az iskolaterem egyszál ajtaja rozoga, rajta ujjnyi rés, a menynyezet irdatlan magasan van, öreg gerendák, deszkák alkotják, az árva vaskályha kevéske melege oda felszáll, kiszökik a hézagokon. Az isten hidege fogja nyomorgatni télen a gyerekeimet ... Az udvari nyitott kerekes kút is életveszélyt jelent a szünetben hancúrozó kis seregnek ... Friss panasz volt, felfigyelt rá minden közeli s távoli szerv, akit csak illetett, de a bajra, hiányosságra kéznél volt a ragtapasz: Úgyis lebontják ..Ha lebontják ezt a vén iskolát, akkor logikus, hogy kár reá költeni, az óv végéig meg majd csak lesz valahogy — gondolta a tanító néni, s azzal a panasz mindenestül lekerült a napirendről. AZ EPERJESI TANYAI ISKOLA AKKOR hatvan-egynéhány esztendős volt, ma 71. Rászolgált a „kiszuperálásra” alaposan, de még most is érin tét leni11 áll összes aggkori nyavalyáid együtt. Ezt nem úgy mesélte vt laki, hanem kint jártuk és látta tapintottuk. Udvarán rozoga sz< neskamra ácsorog, mely csak eg erősebb szélviharra vár, hogy e terüljön vagy tovarepüljön. Talá koztunk a kúttal is. Zöld mosza tói ékes, korhadt kávájának életveszélyes nekitámaszkodni. Az egyszál ajtón ott az ujjnyi rés, melyen át belehel az iskolaterembe a tél hidege. Odabent talán csak a padok hatnak maiul, mert újak, csővázasok. A sor végén még akad egy-két „muzeális értékű” rági. Tégla van alattuk, hogy egy szintben legyenek a modemekkel. Üjnak, frissnek hat még a tanító néni és növendékei keze alól kikerült, s a falra függesztett mindenféle szemléltető rajz, oltványminták s egyebek. Máskülönben ósdinak és ridegnek hat az egész belvilág a régi Kalór-kályhával, a petróleumlámpával és a befűthetetlen magasságban lévő deszkamennyezettel egyetemben. Nem csoda, hogy a tanulók párnát hoznak hazulról, hogy ülés közben fel ne fázzanak, annyira közönyös a benti levegő a kályha erőlködésére. Sem az, aki ilyen körülményeik között tanít, sem növendékei nincsenek irigylésre méltó helyzetben. A tanyai iskolák tanítód minden hivatalos és félhivatalos támogatást, segítséget és minden közösségi szeretetet, rokonszenvet megérdemelnek. Ez különösen áll a már annyiszor lebontásra ítélt eperjesi iskola nevelőjére, aki hat osztállyal egymaga lévén; tanító is, iskolai háziiparos is s ha úgy fordul, a környékbeli tanyák népének íródeákja, tanácsadója. „Panaszai” is iskolásainak és mun. kájának a szeretőiéből fakadnak, értük küzd, aggódik. AKÁRMI LESZ IS AZ ÖREG ÉPÜLET SORSA, abban az iskolaév végéig mindenképpen folyik a tanítás. Addig pedig 120 nap van még a vasárnapok és ünnepnapok nélkül, három „r”-betűs hónappal közbül. Ügy véljük, hogy erre a „kis időre” is érdemes a főbb hiányosságokat felszámolni, hiszen még egy kéthetes sátortábort is úgy szerelnek fel bárhol, hogy a benne lakók sem az időjárás szeszélyeitől, sem egyéb kellemetlenségektől ne szenvedjenek. Az eper. jesi tanyai iskola esetében viszont nem alkalmi táborozásról, jóval többről van szó. Üjkígyóson a községházán, a szövetkezetben, az iskolában és bárhol, ahol az ügyben megfordultunk, úgy tapasztaltuk, hogy mindenütt nagy megértéssel és tenniakarással reagáltak. Mindenütt megértették, hogy az eperjesi tanyavilág iskolásgyerekei az ő gyerekeik is a közös felelősség alapján. Természetesen megfordultunk a községi pártbizottságnál is. Bukta Lajos elvtárs, a párttitkár nyomban felírta, hogy mi a legsürgősebb tennivaló. Huszár Rezső Az ötórai teán egy-egy alkalommal helyi énekművészek is fellépnek. Többek között Ledzényi Mátyás, Lenkeffy János és Bánhegyi Erzsébet. Képünkön Bánhegyi Erzsi a legújabb slágerek egyikét énekli a zenekar közt eműködésével. Ügy az énekszámok, mint a divatbemutató nagy sikert aratott és a közönség sokszor vastapssal jutalmazta a szereplőket. Képünkön az ötórai tea vendégeinek egy csoportját láthatjuk. A Körös Állami Áruház ezen a divatbemutatón szebbnél szebb pongyolákat, munka- és délutáni ruhákat, kisestélyit, valamint kabátokat és férfiruhákat mutatott be. Az áruház manekenei több mint negyven kész ruhát, kabátot és férfiruhát mutattak be, s bizony, hogyne legyen fennakadás, gyorsan kellett átöltözni, s ehhez segítségre is szükség volt. Képünkön az öltözőben láthatjuk az áruház női manekenjeit, amint éppen az újabb fellépésre készülnek. « t » ♦♦ »««»♦♦ ♦ ♦* ♦♦♦♦>« XVII. A rökkévalóságnak tűnt, amíg annyi izgalom, hazudozás árán a határon átjutottam. Már nem találtam ott: kerestem, kutattam mindenütt, mint aki valami értékes talizmánt vesztett el; sírva jártam az utcákon és elmagyarázhatatlanul becsapottnak, megcsaltnak, szerencsétlennek éreztem magamat. Féltem, de most már nem félele, Rose. Most már tudom, hogy mit kell tennem! Harcbaszállok velük és visszaveszem tőlük. Segíts nekem Rose! Senki más, csak te segíthetsz ebben. Befejezte a lávaként feltörő mondatokat. Megkönnyebbült. A tenyerébe temette az arcát és sírt. Rose percekig nézte. Őszintén sajnálta, s könnyes lett az ő szeme is. Egyik sem gondolta, hogy a szomszéd szobában Kömer ezredes és Mr. Rogger tágrameredt szemekkel figyeli a rejtett lehallgató készülék hangszóróját és minden szavukat magnetofonszalagra rögzítik. Erről a készülékről senki sem tudott: Kömer akkor szereltette be minden munkatárs szobájába, amikor a vizsgálatot elrendelték, s gyanúba fogtak mindenkit, amíg a feltételezett belső árulót meg nem találják. Nyomon követték Elzát, minden szavát hallották és rögzítették. Amikor befejezte, a meglepetéstől és a haragtól egyszerre kiáltottak fel: — Nahát! Mr. Rogger agyában ekkor szü. letett meg a pokoli terv... Elza fáradtan, gondterhelten roskadt a kerevetre. Azt sem tudta, hogy került Rosetól haza? Félelemérzete szinte megbénította, nem is emlékszik, hogy lehúzta-e a zárban a kulcsot. Hanyattfeküdt, a mennyezetet nézte, de összefolyt előtte minden. Kopogtak az ajtón! Hirtelen felült, rémült sikoly hagyta el az ajkát. Körner és Mr. Rogger lépett be. A két férfi szemében gyilkos tűz égett: megérezte, hogy elveszett. — Mit akarnak? — kérdezte, s reszketett a hangja. — A doktortól hoztunk üzenetet — mondta Rogger és ördögien felnevetett — addig is, amig ő maga nem jöhet személyesen... Kis magnetofonkészüléket tett az asztalra, mint egy cigarettásdoboz, bekapcsolta és Elza most már mindent megértett. — Nos? — kérdezte ugyanolyan hangon Rogger — ügyes találmány... mit szól ehhez? Elza először felkiáltott: — Igen!... Az utolsó kitörés volt ez, az elkeseredett leszámolás. — Igen!... vegyétek tudomásul, hogy szeretem! Most már érzem, biztos vagyok ebben! — De sohasem leszel az övé! — kiáltotta vésztjóslóan Mr. Rogger és lassan közeledett a lányhoz. — Nem! Ne bántsanak! — sikoltotta Elza. — Nem... Nem! — Áruló! — sziszegte Mr Rogger és durván, erőszakosan megmarkolta, a kerevetre taszította. — Mondj el mindent! — Nincs mit elmondanom! Mindent tudnak. Mit akarnak még? — Tudsz a 127-es lebukásáról! Te szervezted be! Kinek adtad még el? Kikkel tartod a kapcsolatot? — Senkivel, senkivel! — Hazudsz! — Nem! Eresszenek! — Beszélj! — Könyörgök... — Soha! Lakolnod kell. Nem bízunk benned. ... Még ezen az éjszakán, talán éppen abban a pillanatban, amikor Horváth a pénzköteget zsebregyűrte és az ablak mögül a neonreklámtól viliódzó városra lenézett, távol, ahol sötétbe veszett a szemhatár, morfiuminjekcióval kábított nőt helyeztek a vasúti sínekre. A banditák nesztelenül dolgoztak. Az egyik a karórája világító számlapjára nézett. — Tíz percünk van — suttogta. — Siessünk! — unszolta a másik izgatottan és a sötétben várakozó gépkocsihoz futott. A reflektort csak akkor gyújtották fel, amikor a hamburgi gyors csattogva robogott mellettük. — S Rose? Roseval mi törté* nik? — kérdezte Körner. Mr. Rogger elgondolkodott. — Rose? Elza legjobb barátnője volt. Megígérte neki, hogy vigyáz az orvosra és ezt be is fogja tartani. Jobb kezekre nem bízhatnánk odaát. Vigyázni fog rá, nehogy lebukjon és vissza is hozza nekünk... — Igen — felelte szárazon Körner és az autó elindult velük a hideg, téli éjszakába. VII. Egy lány hazaindul Bécs. Hotel Tirol. Fiatal, húsz év körüli, kékszemű lány állt a hatodik emeleten az ablak előtt. Csaknem két órája figyelte az alant elterülő várost, Bécs ódon házrengetegét; az utcákon tovasuhanó autókat, villamosokat, a havas háztetőket, a kormos, füstölgő kéményeket és hallgatta az utcáról felszüremlő zajt. Az autók tülkölése, a fagyos járdán kopogó lépések harmonikusan olvadtak össze a szüntelenül szaladgáló liftek zajával. Eltűnődve állt az ablak előtt. Valahol a nevét kiáltották, de nem hallotta. — Susan, Susan! — kiabált a boy mindenfelé, de csak az üres folyosók visszhangozták a hangját. Annyira belemerült gondolataiba, hogy nem vett tudomást a körülötte lévő világról. Most a szál, lodával szemközti tér túlsó oldalára siklott tekintete. Nézte az embereket, akik ki-bejárkáltak az épület hatalmas kovácsolt vas kapuján. (Folytatjuk) Nyolcvanféle magyar gyógyszerspecialitással ismerkednek meg az afrikai országok egészségügyi szakemberei Gyógyszeriparunk képes arra, hogy a gyógyszerellátásban segítségükre legyen a függetlenségüket kivívott afrikai országoknak. Guineában már gyógyítanak magyar készítményekkel, Ghánában pedig a magyar szakemberek tapasztalatait felhasználva épül gyógysziergyár. A magyar gyógyszeripar munkájának és készítményeinek szélesebbkörű megismertetéséért a MEDIMPEX Gyógyszerkülkereskedelmi Vállalat januárfebruárban Guinea fővárosában, Conakryban és Ghana fővárosában, Accrában kiállítást rendez. Mintegy 80 féle magyar gyógyszerspecialitást mutatnak be. Ä kiállítás alkalmából Guineába és Ghánába utaznak a magyar gyógyszeripar és gyógyszerkutatás képviselői is, akik tájékoztatásokat adnak majd az ottani egészségügyi szakembereknek. (MTI) cAz Utáltai teáról A békéscsabai Balassi művelődési ház vezetősége .— mint már lapunkban közöltük — néhány hete vasárnaponként ötórai teát rendez. Ezeken az estéken mindig igyekszik újat adni a közönségnek, hogy kedvesebbé, színesebbé tegye a fiatalok szórakozását. Már több alkalommal rendeztek műsoros esteket, zenei fejtörőt, s legutóbb a Körös Állami Áruház rendezett divatbemutatót az ötórai teán. Képeinken az ötórai tea néhány kedves pillanatát mutatjuk be.
