Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-20 / 16. szám

4 népújság 1962. január 20., szombat Bukta elvtárs felírta ÉVEKKEL EZELŐTT HANG­ZOTT EL ELŐSZÖR az Újkígyós —Eperjes tanyai iskola akkoriban oda került tanítónőjének, Huszár Istvánnénak az ajkán a panasz: — Nagyon öreg az épület, hull a cse­rép, az iskolaterem egyszál ajtaja rozoga, rajta ujjnyi rés, a meny­­nyezet irdatlan magasan van, öreg gerendák, deszkák al­kotják, az árva vaskályha ke­véske melege oda felszáll, kiszö­kik a hézagokon. Az isten hidege fogja nyomorgatni télen a gyere­keimet ... Az udvari nyitott kere­kes kút is életveszélyt jelent a szünetben hancúrozó kis sereg­nek ... Friss panasz volt, felfigyelt rá minden közeli s távoli szerv, akit csak illetett, de a bajra, hiányos­ságra kéznél volt a ragtapasz: Úgyis lebontják ..Ha lebont­ják ezt a vén iskolát, akkor logi­kus, hogy kár reá költeni, az óv végéig meg majd csak lesz vala­hogy — gondolta a tanító néni, s azzal a panasz mindenestül le­került a napirendről. AZ EPERJESI TANYAI IS­KOLA AKKOR hatvan-egyné­­hány esztendős volt, ma 71. Rá­szolgált a „kiszuperálásra” alapo­san, de még most is érin tét leni11 áll összes aggkori nyavalyáid együtt. Ezt nem úgy mesélte vt laki, hanem kint jártuk és látta tapintottuk. Udvarán rozoga sz< neskamra ácsorog, mely csak eg erősebb szélviharra vár, hogy e terüljön vagy tovarepüljön. Talá koztunk a kúttal is. Zöld mosza tói ékes, korhadt kávájának élet­­veszélyes nekitámaszkodni. Az egyszál ajtón ott az ujjnyi rés, melyen át belehel az iskolaterem­be a tél hidege. Odabent talán csak a padok hatnak maiul, mert újak, csővázasok. A sor végén még akad egy-két „muzeális értékű” rági. Tégla van alattuk, hogy egy szintben legyenek a modemekkel. Üjnak, frissnek hat még a tanító néni és növendékei keze alól kike­rült, s a falra függesztett minden­féle szemléltető rajz, oltványmin­ták s egyebek. Máskülönben ósdi­nak és ridegnek hat az egész bel­világ a régi Kalór-kályhával, a petróleumlámpával és a befűthe­­tetlen magasságban lévő deszka­mennyezettel egyetemben. Nem csoda, hogy a tanulók párnát hoz­nak hazulról, hogy ülés közben fel ne fázzanak, annyira közönyös a benti levegő a kályha erőlködésé­re. Sem az, aki ilyen körülményeik között tanít, sem növendékei nin­csenek irigylésre méltó helyzetben. A tanyai iskolák tanítód minden hivatalos és félhivatalos támoga­tást, segítséget és minden közös­ségi szeretetet, rokonszenvet meg­érdemelnek. Ez különösen áll a már annyiszor lebontásra ítélt eperjesi iskola nevelőjére, aki hat osztállyal egymaga lévén; tanító is, iskolai háziiparos is s ha úgy fordul, a környékbeli tanyák né­pének íródeákja, tanácsadója. „Panaszai” is iskolásainak és mun. kájának a szeretőiéből fakadnak, értük küzd, aggódik. AKÁRMI LESZ IS AZ ÖREG ÉPÜLET SORSA, abban az iskola­év végéig mindenképpen folyik a tanítás. Addig pedig 120 nap van még a vasárnapok és ünnepnapok nélkül, három „r”-betűs hónappal közbül. Ügy véljük, hogy erre a „kis időre” is érdemes a főbb hiá­nyosságokat felszámolni, hiszen még egy kéthetes sátortábort is úgy szerelnek fel bárhol, hogy a benne lakók sem az időjárás sze­szélyeitől, sem egyéb kellemetlen­ségektől ne szenvedjenek. Az eper. jesi tanyai iskola esetében viszont nem alkalmi táborozásról, jóval többről van szó. Üjkígyóson a községházán, a szövetkezetben, az iskolában és bárhol, ahol az ügyben megfordul­tunk, úgy tapasztaltuk, hogy min­denütt nagy megértéssel és tenni­­akarással reagáltak. Mindenütt megértették, hogy az eperjesi ta­nyavilág iskolásgyerekei az ő gye­rekeik is a közös felelősség alap­ján. Természetesen megfordul­tunk a községi pártbizottságnál is. Bukta Lajos elvtárs, a párttit­kár nyomban felírta, hogy mi a legsürgősebb tennivaló. Huszár Rezső Az ötórai teán egy-egy alka­lommal helyi énekművészek is fellépnek. Többek között Led­­zényi Mátyás, Lenkeffy János és Bánhegyi Erzsébet. Képün­kön Bánhegyi Erzsi a legújabb slágerek egyikét énekli a zene­kar közt eműködésével. Ügy az énekszámok, mint a divatbemutató nagy sikert ara­tott és a közönség sokszor vas­tapssal jutalmazta a szereplő­ket. Képünkön az ötórai tea vendégeinek egy csoportját láthatjuk. A Körös Állami Áruház ezen a divatbemutatón szebbnél szebb pongyolákat, munka- és délutáni ruhákat, kisestélyit, va­lamint kabátokat és férfiruhá­kat mutatott be. Az áruház manekenei több mint negyven kész ruhát, kabátot és férfiru­hát mutattak be, s bizony, hogy­ne legyen fennakadás, gyorsan kellett átöltözni, s ehhez segít­ségre is szükség volt. Képünkön az öltözőben láthatjuk az áru­ház női manekenjeit, amint ép­pen az újabb fellépésre készül­nek. « t » ♦♦ »««»♦♦ ♦ ♦* ♦♦♦♦>« XVII. A rökkévalóságnak tűnt, amíg annyi izgalom, hazudozás árán a határon átjutottam. Már nem találtam ott: kerestem, kutat­tam mindenütt, mint aki valami értékes talizmánt vesztett el; sír­va jártam az utcákon és elmagya­­rázhatatlanul becsapottnak, meg­­csaltnak, szerencsétlennek érez­tem magamat. Féltem, de most már nem félele, Rose. Most már tudom, hogy mit kell tennem! Harcbaszállok velük és visszave­szem tőlük. Segíts nekem Rose! Senki más, csak te segíthetsz eb­ben. Befejezte a lávaként feltörő mondatokat. Megkönnyebbült. A tenyerébe temette az arcát és sírt. Rose percekig nézte. Őszintén sajnálta, s könnyes lett az ő sze­me is. Egyik sem gondolta, hogy a szomszéd szobában Kömer ezre­des és Mr. Rogger tágrameredt szemekkel figyeli a rejtett lehall­gató készülék hangszóróját és minden szavukat magnetofonsza­lagra rögzítik. Erről a készülék­ről senki sem tudott: Kömer ak­kor szereltette be minden munka­társ szobájába, amikor a vizsgá­latot elrendelték, s gyanúba fog­tak mindenkit, amíg a feltétele­zett belső árulót meg nem ta­lálják. Nyomon követték Elzát, min­den szavát hallották és rögzítet­ték. Amikor befejezte, a meglepe­téstől és a haragtól egyszerre ki­áltottak fel: — Nahát! Mr. Rogger agyában ekkor szü. letett meg a pokoli terv... Elza fáradtan, gondterhelten roskadt a kerevetre. Azt sem tud­ta, hogy került Rosetól haza? Fé­lelemérzete szinte megbénította, nem is emlékszik, hogy lehúzta-e a zárban a kulcsot. Hanyattfe­küdt, a mennyezetet nézte, de összefolyt előtte minden. Kopogtak az ajtón! Hirtelen felült, rémült sikoly hagyta el az ajkát. Körner és Mr. Rogger lépett be. A két férfi szemében gyilkos tűz égett: megérezte, hogy elveszett. — Mit akarnak? — kérdezte, s reszketett a hangja. — A doktortól hoztunk üzene­tet — mondta Rogger és ördögien felnevetett — addig is, amig ő maga nem jöhet személyesen... Kis magnetofonkészüléket tett az asztalra, mint egy cigarettás­doboz, bekapcsolta és Elza most már mindent megértett. — Nos? — kérdezte ugyanolyan hangon Rogger — ügyes talál­mány... mit szól ehhez? Elza először felkiáltott: — Igen!... Az utolsó kitörés volt ez, az el­keseredett leszámolás. — Igen!... vegyétek tudomásul, hogy szeretem! Most már érzem, biztos vagyok ebben! — De sohasem leszel az övé! — kiáltotta vésztjóslóan Mr. Rog­ger és lassan közeledett a lány­hoz. — Nem! Ne bántsanak! — si­­koltotta Elza. — Nem... Nem! — Áruló! — sziszegte Mr Rog­ger és durván, erőszakosan meg­markolta, a kerevetre taszította. — Mondj el mindent! — Nincs mit elmondanom! Mindent tudnak. Mit akarnak még? — Tudsz a 127-es lebukásáról! Te szervezted be! Kinek adtad még el? Kikkel tartod a kapcso­latot? — Senkivel, senkivel! — Hazudsz! — Nem! Eresszenek! — Beszélj! — Könyörgök... — Soha! Lakolnod kell. Nem bízunk benned. ... Még ezen az éjszakán, ta­lán éppen abban a pillanatban, amikor Horváth a pénzköteget zsebregyűrte és az ablak mögül a neonreklámtól viliódzó városra le­nézett, távol, ahol sötétbe veszett a szemhatár, morfiuminjekcióval kábított nőt helyeztek a vasúti sí­nekre. A banditák nesztelenül dolgoztak. Az egyik a karórája világító számlapjára nézett. — Tíz percünk van — suttogta. — Siessünk! — unszolta a má­sik izgatottan és a sötétben vára­kozó gépkocsihoz futott. A reflektort csak akkor gyúj­tották fel, amikor a hamburgi gyors csattogva robogott mellet­tük. — S Rose? Roseval mi törté* nik? — kérdezte Körner. Mr. Rogger elgondolkodott. — Rose? Elza legjobb barátnő­je volt. Megígérte neki, hogy vi­gyáz az orvosra és ezt be is fog­ja tartani. Jobb kezekre nem bíz­hatnánk odaát. Vigyázni fog rá, nehogy lebukjon és vissza is hoz­za nekünk... — Igen — felelte szárazon Kör­ner és az autó elindult velük a hi­deg, téli éjszakába. VII. Egy lány hazaindul Bécs. Hotel Tirol. Fiatal, húsz év körüli, kékszemű lány állt a hatodik emeleten az ablak előtt. Csaknem két órája fi­gyelte az alant elterülő várost, Bécs ódon házrengetegét; az ut­cákon tovasuhanó autókat, villa­mosokat, a havas háztetőket, a kormos, füstölgő kéményeket és hallgatta az utcáról felszüremlő zajt. Az autók tülkölése, a fagyos járdán kopogó lépések harmoni­kusan olvadtak össze a szüntele­nül szaladgáló liftek zajával. Eltűnődve állt az ablak előtt. Valahol a nevét kiáltották, de nem hallotta. — Susan, Susan! — kiabált a boy mindenfelé, de csak az üres folyosók visszhangozták a hang­ját. Annyira belemerült gondolatai­ba, hogy nem vett tudomást a kö­rülötte lévő világról. Most a szál, lodával szemközti tér túlsó oldalá­ra siklott tekintete. Nézte az em­bereket, akik ki-bejárkáltak az épület hatalmas kovácsolt vas ka­puján. (Folytatjuk) Nyolcvanféle magyar gyógyszerspecialitással ismerkednek meg az afrikai országok egészségügyi szakemberei Gyógyszeriparunk képes ar­ra, hogy a gyógyszerellátásban segítségükre legyen a függet­lenségüket kivívott afrikai or­szágoknak. Guineában már gyó­gyítanak magyar készítmények­kel, Ghánában pedig a magyar szakemberek tapasztalatait fel­használva épül gyógysziergyár. A magyar gyógyszeripar mun­kájának és készítményeinek szé­­lesebbkörű megismertetéséért a MEDIMPEX Gyógyszerkülke­reskedelmi Vállalat január­­februárban Guinea fővárosá­ban, Conakryban és Ghana fő­városában, Accrában kiállítást rendez. Mintegy 80 féle magyar gyógyszerspecialitást mutatnak be. Ä kiállítás alkalmából Gui­neába és Ghánába utaznak a magyar gyógyszeripar és gyógy­szerkutatás képviselői is, akik tájékoztatásokat adnak majd az ottani egészségügyi szakembe­reknek. (MTI) cAz Utáltai teáról A békéscsabai Balassi műve­lődési ház vezetősége .— mint már lapunkban közöltük — né­hány hete vasárnaponként öt­órai teát rendez. Ezeken az es­téken mindig igyekszik újat ad­ni a közönségnek, hogy kedve­sebbé, színesebbé tegye a fiata­lok szórakozását. Már több al­kalommal rendeztek műsoros esteket, zenei fejtörőt, s leg­utóbb a Körös Állami Áruház rendezett divatbemutatót az öt­órai teán. Képeinken az ötórai tea néhány kedves pillanatát mutatjuk be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom