Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-26 / 21. szám

1962. január 26., péntek HÉPÜJSÁG 3 Áz élenjáró munkamódszerek bemutatásával kezdik februárt a szaktanácsadó gazdaságokban Azokban az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, amelyeket a megyei tanács szaktanácsadó és bemutató gazdaság­gá nevezett ki, a februári hónapot az élenjáró munkamódszerek be­mutatásával kezdik. Termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok, brigádvezetők és dolgozók részére tájjellegnek megfelelően előadá­sokat tartanak. Külön vitatják meg a lucernatermesztéssel kapcso­latos szakmai kérdéseket — erre az ÖKKI-t jelölték ki —, s külön az állattenyésztéssel kapcsolatos problémákat. Ezeket az egynapos megbeszéléseket felhasználják a szovjet mezőgazdaság tapasztalata­inak elterjesztésére is. Takarmány keverö-üzem létesül Déva ványai Megyénk termelőszövetkeze­tei egyre jobban igényelik a ta­karmánykeverő-üzemek által előállított takarmánykeveréket, mert azok jelentősen elősegítik mind az apróbb, mind a lábas­jószágok fejlődését, hízását. Az eddig működő takarmány­keverő-üzemek mellé további újakat létesítenek. Többek kö­zött Dévaványán a rizshántoló egyik magtárában is létesül egy keverőüzem, és ez év első felé­ben megkezdi az üzemelést. 10 tsz-akadémia működik a gyulai Járásban „Én már együtt nőttem a szövetkezettel... A gyulai járás községeiben az 1961/62-es népművelési évadra 280 ismeretterjesztő előadás meg­tartását tervezik. Ez komoly fej­lődés az elmúlt népművelési év­adhoz viszonyítva, mert akkor 196 előadást tartottak mindössze, és az előadások tematikája sem volt olyan változatos, mint az idén. Az ismeretterjesztő előadá­sok iránti fokozottabb érdeklődést nemkevésbé elősegíti az is, hogy a községekben megalakították a TIT-csoportokat. A TIT-csoport­vezetők közül Varga K. Ildikó lő­­kösházi és Busa László eleki cso­portvezető dolgozik a legjobban és legeredményesebben. Említésre méltó, hogy a járás területén tíz tsz-akadémiát is szerveztek, ezek közül legjobban az eleki működik, ahol egy-egy előadást több mint ötszázan hallgatnak végig. Ecsegfalvi kezdeményezés A gyomai járás termelőszö­vetkezeteinek tehenészeteiben még nem mindenütt alkalmaz­zák a mesterséges termékenyí­tést. A járásban a tehénállo­mánynak mindössze 60 százalé­kát termékenyítik ezzel a jól bevált módszerrel. Ennek egy­részt az' az oka, hogy eléggé las­sú a termékenyítés, az insze­minátorok a jelenlegi körjára­tos rendszer miatt több helyre késve érkeznek. Az ecsegfalvi Egyetértés Tsz-ben helyes kez­deményezés született: külön in­­szeminátort szerződtettek a ter­melőszövetkezet tehenészetébe, s most már mesterségesen ter­mékenyítik az összes tehenet, s igen jó eredménnyel. Üdülésre utaznak a tsz-tagok A termelőszövetkezeti tagok biztosítási- és önsegélyező cso­portja máris elkezdte a szövetke­zeti parasztok üdültetését. Dobogó­kőre január 30-tól február 9-ig a Körner, Gyarmathy és Rose, ami­kor Horváth belépett. Az ezredes jól számított: Rose azonnal fel­keltette az orvos figyelmét, ügye­sen kezdte szerepét. Kacérkodva nyújtott kezet Horváthnak. — Rose vagyok. Horváth zavarba jött, alig hall­hatóan motyogta el a nevét s he­lyet foglalt az asztaluk mellett. Körner italt töltött poharába. — Igyék! Mi már előbbre va­gyunk. Horváth a lány egészségére koc­cintott. Fesztelenül, felszabadultan in­dult meg a beszélgetés. Kömer elégedetten dörzsölte kezeit az asztal alatt — Yes, yes! Minden jól halacf! Rose vidám volt, nevetett. — Tegeződjünk, kedvesem! — ajánlotta hirtelen és nagy meglepetést keltve homlokon csó­kolta az orvost. — Itt engem mindenki tegez, ez alól te sem lehetsz kivétel. Ismét nevetett, villogtak fehér fogai. Horváth jól megnézte: Rose nem volt szép lány, de nem volt csúnya sem. Érdekes, kellemes je­lenség, akit első látásra megjegyez az ember. Könnyű szövetruhát viselt, amelynek szabása kidomborította gyomai járás közös gazdaságaiból hárman utaznak, február 2-án pedig Harkányfürdőre 25 szövet­kezeti gazda kapta kézhez a be­utalót. Az üdülés 10 napos. Dolgunk végeztével megállunk Szeghalom szélén: — No, most az­tán hová, merre? Következő fel­adatunk ugyanis az lenne, hogy olyan valakivel beszélgessünk, aki nem egyéni sorból került tsz-be, hanem szinte beleszületett, onnan járt általános, meg középiskolába. Ez tizenkét esztendei tanulással egyenlő, „öreg” szövetkezetnek kell lennie az olyannak, amelyik­nek efféle neveltje akad. Talán a sarkad—feketeéri Leninről lehet­ne szó, de az most messze esik. Vagy halasszuk máskorra? Kár lenne, mikor annyira „benne va­gyunk a témában”. Máté Jancsi barátunk, a gépkocsivezető, mi­közben a Warszawa kormánykere­kén nyugtatva kezét, segít a gon­dolkodásban, hirtelen felkiált: — Füzesgyarmat! — Az Aranykalász, meg a jó öreg Vörös Csillag Tsz, csakugyan! Gyerünk oda! Már fel is búg a motor, s a pihenő földek mentén robogunk célunk felé. * A határban néhány fagallyazón kívül alig látni embert. A Vörös Csillag Tsz irodájában azonban igencsak munkálkodnak. A ten­gernyi tavaszi tennivaló terve ren­deződik itt okos szöveggé, kincset érő számadatokká. Az ajtóban ba­rátságos szőke fiatalemberbe üt­közünk, aki látván, hogy idegenek vagyunk, kérdezés nélkül vezet, irányít, tesssékel befelé: — Lehoczky elvtárs, vendégek érkeztek! — mondja egy vele ha­sonló korúnak. Kiderül, hogy Le­hoczky Mihály jó ismerősünk még „KlSZ-vonalról”. Ö itt a főmező­gazdász, s megtudván jövetelünk célját, a minket hozzá kalauzoló után kiált: — Papp elvtárs! Légy szíves! Interjú-alany leszel... Papp Imre mezőgazdász azote közé a kevesek közé tartozik, akik már teljesen a „tsz neveltjei”. Az új, a közösségi ember világos, egyenes beszédével mondja el mindazt, ami idevág. — Huszonhat esztendős vagyok. Két lánytestvérem férjnél, öcsém általános iskolás, húgom, aki két­éves kertészetit és baromfitenyész­tő iskolát végzett, a tsz-ben dolgo­zik. Apám a felszabaduláskor ju­tott földhöz, de azt és magát, meg engem is 1948—49-re fordulóra — hogy megalakult a szövetkezet — egyből behozott ide. Ifi-brigádban dolgoztam, de csak nyáridőn vol­tam a mezőgazdaságban, mivel­hogy én már nem lehettem él ta­nulás nélkül, mint a felszabadulás előttiek. Már általános iskolás ko­romban magam teremtettem elő nyári munkán az öltözékre való­mat. Tanulás közben sokszor gon­doltam arra, hogy nem állok meg az általánosnál. Apám meg a többi tsz-beliek is biztattak. A szarvasi mezőgazdasági techni­kumba kerültem. El is végeztem becsülettel. Egy évig gyakorlati munkán voltam, aztán bevonol­alakja bájait. Barna haját rövidre vágatva, fiúsán hátrafésülte. Sze­mei mongol származásra emlékez­tettek, noha árja-németnek val­lotta magát. A vacsoránál keve­set és gyorsan evett, s valahány­szor felemelte poharát, Horváth doktorral koccintott először. Gyar_ mathy irigykedve nézte ezeket a jeleneteket. Rose most az orvoshoz fordult. — Mesélj nekem valamit Ma­gyarországról ö... ö.;„ hogy is hívnak téged? — Károly! Horváth ... — Zoltán! — vágott a szavába Kömer ezredes, aki vacsora óta először szólalt meg. — Szabó Zol­tán a neve! Közöltem délután!... — Bocsánat, ezredes úr — men­­tegetődzött Horváth —, nem tud­tam, hogy már... — Igen! — mondta Kömer és a hangja szokatlanul kemény volt. — Az ön neve ma dél óta Szabó Zoltán, foglalkozásra nézve pedig ügynök. — Öh, ez igen érdekes! — uj­jongott Rose. — S mit ügynököl majd, vagy hogy mondják ezt he­lyesen? — Képzőművészeti alkotásokat értékesítek! — sietett segítségére Horváth, hogy az ezredes előtt helyreüsse előbbi hibáját. (Folytatjuk) tam katonának. Hogy leszereltem, visszajöttem ide a „családba” a Vörös Csillagba. Az egyik üzem­egység mezőgazdásza vagyok. Köz­ben megnősültem. Gyerekkori sze­relem. Itt dolgozunk együtt. Van egy barátom, az Oláh Gyuszi, ser­­téstenyésztésd specialista! Brigád­vezető nálunk. Szántén itt, velünk nőtt emberré. De volt még egy jó cimborám: a Szivák Gábor. Noha együtt végeztük a technikumot, egyidősek volnánk, ő mégis csak most katona, mivel elmaradt kor­osztályú. Nos, benne is meg ben­nem is buzgott a virtus, hogy a technikumot négyesnél rosszabb általános jeggyel nem végezzük. Ügy is lett! Négyes értékű okleve­let hoztunk haza. Elhatároztuk, hogy tovább tanulunk. A debre­ceni mezőgazdasági akadémiára szeretnénk járni. Ha már ilyen jó barátok vagyunk, megvárom Gabit, míg leszerel és együtt vá­gunk az akadémiának. Elmaradás nincs, mert amíg én katonáskod­tam, addig ő a gyakorlati éveit gyűjtötte, most meg én csinálom azt. Közben hozzánk lép Lehoczky elvtárs és megjegyzi, hogy van kedv a szaktudás elnyerésére. Sok a szakiskolás náluk. Jelenleg is harmincöt tsz-tag tanul a szabad­­szállási traktorosképzőn, hogy be­vezethessék a kétműszakos gépi munkát. A tízezer holdnál is na­gyobb terület mindenkitől elvárja, hogy agrotechnikában és állatte­nyésztésben egyre több szaktudás­ra tegyen szert Papp Imire egyi­ke azoknak, akik teljesen tisztá­ban vannak ezzel. Ezért kíván mind többet tanulni. Háromezer holdnak az üzemgazdásza, nagy a felelőssége. A közös megbeszélé­sek alapján rá hárul a háromezer holdon a munkák szakszerű irá­nyítása; a műtrágyafelhasználás és a növényvédelem szakszerű el­lenőrzése. A legkisebb hozzá nem értésből súlyos károk keletkezhet­nek. Pihentetőként más irányba for­dítjuk a szót. Papp Imre szereti a szakmáját, de azonkívül mit sze­ret még? Például mi lenne még? — Űrhajós — vágja rá, falig tré­fásan, félig úgy, olyan komolyan, ahogy az a ma emberéhez illő. Érdekesen jellemzi, hogy miként érzi magát a falujában, noha — mint később kiderül — igen feul­­túrigényes. — Van villany, úgy érzem hát, mintha mezővárosban lennék, például Szarvason, ahol iskolás­­kodtam. Most vásároltunk felesé­gemmel TV-t) hogy a színházat is ide hozzuk Gyarmatra, az ottho­nunkba. Az asszony kámmal egyéb­ként, mint mindenben, a fizetés­elosztásban is békességgel járunk el. A pénzét magára költneti, me­het a divat után. Jómagam szen­vedélyes könyvgyűjtő vagyok. Könyvszekrényt fogok vásárolni. Feleségem ebben is egyetért, csak akkor szisszent fel, mikor megvet­tem a mezőgazdasági lexikont. Négyszáz forint nem a világ, de egyetlen könyvért? Megmagyaráz­tam, hogy az a könyv nekem va­gyont ér, úgy kell a munkámhoz mint a falat kenyér. így már más volt a dolog. Az embernek állan­dóan lépést kell tartania minden­nel, hát még a saját területével! Különben is állandóan vezetem a 14—16 évesek mezőgazdasági alap­­képzőjét, azonkívül helyettesítem a főmezőgazdász elvtársat a szak­munkásképző iskolán. Nem me­hettem oda felkészületlenül. Papp Imre nagyon szereti a fia­talokat, ezeket az ő világában szü­letett és nevelkedett testvéreit. Szentesi Károllyal, egykori iskola­­társával, a gyarmati művelődési otthon derék fiatal igazgatójával mezőgazdasági szakkört szervez­nek. A sportba is be szeretnék vonni a falu fiatalságát. Elsősor­ban az atlétikára gondolnak. Papp iskolás korában 5000 és 10 000 mé­teren sportolt, míg Szentesi a n hézatiétikát, a dobószámokat „űzte”. Most megszereznék az is­kola és a többi segítésre alkalmas szerv támogatását helyhez, felsze­reléshez, és tehetségkutató-verse­­nyek rendezésével mind több fia­talt kívánnának bevonni az atléti­kába, a sportok sportjába. — A füzesgyarmati fiatalság Pestre özönlött évekkel ezelőtt. Zömük hazatért, kezd beilleszked­ni az életünkbe ismét. Ehhez kell egy kis segítség a részükre. Kul­túra, sport, szakmai képzés, min­den hasznos most. Látják a fiata­lok, hogy a legnehezebb munka, az aratás már gépesített. Sokan közü­lük kint a zetorosok körül sürög­­nek-forognak, érdekli őket a gép, s ha bármelyiket megkérné vala­ki, hát elvezetné azt, mert elleste, megtanulta ott a mező minden csinját-binját. Ebbe kíván az em­ber a maga kis erejével belesegí­teni. Tiszteletbeli KISZ-tag, meg 1960 óta párttag is vagyok, így aztán a felelősségérzetem is fűt- És érzi az ember, hogy igen há­lás a fiatalokkal való foglalatos­kodás. Ha segítjük és jól indítjuk őket, elérik céljukat, mert akarat, az van bennük! így van, tökéletesen így, Papp Imre elvtárs. Jól látja, nemhiába nevelte a füzesgyarmati nagy csa­lád! Huszár Rezső Egyhetes baromfitenyésztési tanfolyam Január végén egyhetes baromfi­­tenyésztési ankétot szervez a Gyo­mai Baromfikeltető Állomással kö­zösen a Hazafias Népfront járási bi­zottsága. A tanfolyamon a termelő­szövetkezetek baromfigondozói vesznek részt, valamint azok az asszonyok, akik a háztáji gazdasá­gokban igen szép eredményeket ér­tek el az elmúlt évben a baromfi­­tenyésztésben. A tanfolyamra mint­egy 20—25 asszonyt és lányt hív­ónak meg. Termelőszövetkezetek! Termelőszövetkezeti tagok! Egyénileg gazdálkodók! A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI SZERVEK felvásárló telepei a A BAB felvásárlását és értékesítési szerződések kötését alábbi kedvező feltételekkel végzik; az ARAK: speciál babok egyszínű szokvány vegyes fürjbab egyszínű színesbab vegyesbab mázsánként. fehérbab 440 Ft 390 Ft 340 Ft 340 Ft 240 Ft Az értékesítési szerződéssel lekötött babmennyiség át­adása után a termelő mázsánként 20 Ft-os szerződéses felárat kap. A termelőszövetkezet a fenti árakon kívül legalább 20 q bab szállítása esetén q-ként további 20 Ft nagyüzemi felárat kap. Érdemes babot termelni! 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom