Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-26 / 21. szám
4 N É P ÚJ S A B 1962. január 26., péntek Januári varázslat Derűs januári napsütés, tavaszra emlékeztet, tavaszt ígér. Ha végigmégy az utcán és süt a nap, még az emberek arca is más, vidámabb, mosolyogni próbál az a 70 éves anyóka is, ott a sarkon, te is könnyebben lépdelsz, beleszimatolsz a levegőbe tavaszi, zöld illatokat kutatva, és a kalapod kézben viszed tovább. Szerdán délelőtt kapott el a januári napsütés, amikor a Képcsarnok békéscsabai boltja felé igyekeztem. Mondanom sem kell, hogy jó hangulatban érkeztem, és amikor dr. Árus Tiboméval, a kirendeltség vezetőjével elkészült a rövid kis interjú, még jobbá változott az előbbi hangulat. Igen, okom volt rá. Közel egy éve, hogy féltve figyeltük: sikerüle meghódítani a csabaiakat, lesz-e megfelelő érdeklődés a képzőművészeti, az iparművészeti alkotá-Bravur-kép a kirakatról. és már jegyezhetem is az adatokat. — Tessék. Az utolsó negyedév terve 61 000 forint volt, 93 ezerre teljesítettük. Hangulatos sarok modern kisbútorokkal és egy csinos kislánnyal. sók iránt? Majdnem egy év mérlege szerint sikerült, és nem várta senki, hogy ennyire sikerül. — Az első hónapban, amikor megnyitottuk ezt a kis boltot, háromezer forintos forgalommal kellett megelégednünk — mondja dr. Árus Tiborné —, decemberben pedig 30 ezer forint értékű képet, iparművészeti alkotást, kisbútort adtunk el. Tízszeresét annak, ami az első hónapban elkelt. Persze, ünnepek előtt nagyobb a vásárlás, nem tévesztjük meg magunkat, de az utolsó negyedév mérlege arról árulkodik, hogy nemcsak a december tett ki magáért. Előkerül egy Ids „bürokrácia”, Nem. Egyáltalán nem gondoltam tragédiára, amikor még toliammal szántottam a hófehér papírost. Amolyan mindennapos történet vajúdott bennem, amely egy kis virtus után újra a „szürke” életbe torkollik és megy minden a maga útján. Gyorsan peregtek az események. Nem is látom a papírt, hanem a cselekményt figyelem és próbálom megörökíteni. Érzem a novella hősének erőfeszítését, izzadó verítékét, amikor elernyedt izmokkal küzd, hogy időben befejezze a munkát. Azután azt a rózsaszínű világot látom az elfogyasztott literek után, amelyben ő ballag vissza, meg a puha hóesést. Még az alig érzékelhető zizegését is hallom a hópelyheknek. Majd a hátam borsód-Az adatokból bizonyításként ennyi is elég. A bolt pedig önmagáért beszél.. Igaz, „profiljából’ adódóan is szép, de még ennél is több. A művészet levegője csapja meg a belépőt, és ez olyan, mint a közelgő tavasz varázsillata: felemelő, vidám. — Kiállításokat, bemutatókat is rendezünk néhány hónapja. (Egy érdekes iparművészeti bemutatóban gyönyörködhetek az egyik sarokban). Február végén Hajdik Antal festőművész kiállításának adunk helyet, és több tárlatot rendezünk még ebben az évben. Ez nemcsak a bolt látogatottságát növeli, hanem lehetőséget és alkalmat ad megyénk képzőművészeinek, hogy önálló tárlatokkal jelentkezhessenek — bár miniatűr keretek között, de annál hangulatosabban. Napfényt tükröz a széles utca, a kirakaton át ebbe a szép üzletbe is belopakodik néhány sugár, és megpihen egy csendélet virágain. Csak akkor berzenkedik, amikor a íotoriporter lámpája villog, de ennyit igazán könnyen elvisel. Amikor eljövök, úgy érzem, mintha otthonról jöttem volna el. Az utcán még sokáig zsong bennem a művészet szépsége, mely ebben a „boltban” olyan jól érzi magát. Sass Ervin A Párizsi vendég Sarkadon A sarkadd járási művelődési ház Madách Imre művészeti együttese január 28-án, vasárnap este 7 órakor a művelődési ház színháztermében bemutatja a Párizsi vendég című háromfelvonásos, zenés vígjátékét. A nemrég alakult művészeti együttes ezzel az előadással már több esetben felkereste a járás községeit is, és a hírek szerint mindenütt emlékezeteset produkált. A művészeti együttes a Kulich Gyula kulturális szemlére is készül és hírükhöz méltóan szeretnének szerepelni. Köd... köd... köd...! Négyen a volán mellett Mint az SOS-jelzések, úgy hallatszanak a figyelmeztetések csaknem mindennap a rádió hullámain keresztül: „Köd van, az utak síkosaik, nagyobb óvatossággal közlekedjünk.” Autóval jöttünk haza Budapestről a minap, és Szarvas előtt szaladtunk bele a tejszínű sűrű ködbe. A látási határ — a kitűnő reflektorok ellenére — tíz méter, ha lehetett. Négyen ültünk az autóban, helyesebben négyen ültünk a volán mellett, négyen vezettük a Moszkvics személygépkocsit. Az első kettő az utat figyelte elöl, a harmadik baloldalon — jómagam pedig jobboldalon a műút szélét. Mint a csiga, úgy haladtunk megfeszített figyelemmel és még jobban feszülő idegekkel várva, hogy.;. Rajtunk nem múlott. Nem is történt semmi baj, de történhetett volna. Szarvas előtt és után kilenc, Békéscsaba előtt pedig tizennégy lámpa nélküli és két lámpával rendelkező kerékpárral találkoztunk. Egy része előttünk ment, más része pedig hirtelen szaladt elibünk a rövid fénysávba. Szerencse, hogy féktávólságunk egy—másfél méter lehetett, így egyszer sem történt baj. Hasonló veszélyt jelentett az a néhány lovasfogat, amely minden fényjelzés nélkül ugyancsak vígan kocogott a műúton, valamint azok a hatalmas sárkupacok, amelyek Kondoros és Békéscsaba között, valamint Gyula előtt tarkították a ködös utat. Nem volt elég a sűrűn elhangzó figyelmeztetés és az a rendelet sem, amely előírja a kerékpárok és a fogatos-kccsik esti kivilágítását. Ezt a köd ellenére sem tették meg jó néhányan, pedig saját és mások testi épségét kockáztatták. Sokkal határozottabban kellene érvényt szerezni eme intézkedéseknek, hogy elűzzük a ködöt a lámpa nélkül közlekedő kerékpárosok agyáról, saját érdekükben is. (K) JChrjüi az TRAGÉDIA SZÜLETETT zik a süvítő, jeges széltől és egyre inkább arrafelé halad a toliam, hogy az átfázott öreget, a novella hősét fedél alá vigyem. Megérdemelte, hisz kitett magáért. Végre az utolsó befejező mondat már sejteti a meleg szobát, a duruzsoló kályhát, amely az öreget várja. Nem volt egy „nagy” írás ez a rövidre szabott novellácska, de nekem tetszett. Különösen a befejező része. Azután a kész írást beviszem a szerkesztő, ségbe, ahol a szerkesztő mindjárt bele is merül. Én meg, mint az apák a szülőszoba előtt, le s fel járkálok, várom mi lesz... fiú vagy lány... Sétám közben figyelem a szerkesztő arcát, annak apró vonásait, le akarom olvasni róla az eredményt. Egyszer csak megszólal halk, ábrándozó han. gon, amit én akkor még a novella hatásának tulajdonítottam. — Egész jó ez az írásosak... — Csak? — várom a rövid értékelés befejezését. — Nem jó a vége — böki ki. — A... a vége? — dadogtam. — Igen. Túl egyszerű. Nincs benne poén. Nem csattan. — Igen, igen — nyöszörgőm — nem csattan. Értem. Nem csattan a vége. — Haljon meg az öreg — folytatja ő nyugodtan — verje bele a fejét valamibe... és lepje be a hó, vagy... — Dehát olyan becsületesen dolgozott, olyan kedves, úgy a szívemhez nőtt és most... most... — Igen — jelenti ki határozottan a szerkesztő — az öregnek meg kell halnia. írd át a végét. Legyen tragédia. — Tragédia? — Igen, az csattan, az megrázóan fejeződik be, nem így... ez hétköznapi. — Szóval... nincs kegyelem? — így nem tudjuk használni. írd csak át. Beleveri a fejét az ásóba és kész, hiszen úgyis részeg már. — Beleveri a fejét.... — suttogom mintegy halálos ítéletet a szerkesztő szavait. Lassan előveszem a tollat és... az öreg meghal, hogy tragédia születhessen. (Kollárik) Pillanatfelvétel a csabai Építők művelődési otthona képzőművészeti szakkörének az életéből. (Foto: Kocziszky László) Rádió- és televízió műsor PÉNTEK, 1962. JANUÁR 26. KOSSUTH RÁDIÓ: 4.30 Hírek. 4.40 Vidáman, frissen! 8.10 Könnyűzene. 9.05 ö, az az operaszövegkönyv! 9.50 Iskolai kórusok énekéinek. 10.00 Hírek. 10.10 Elhangzott műsorainkból. 12.00 Hírek. 12.15 Verbunkosok. 12.55 Az Ausztrál Rádió műsorából. 13.30 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13.45 Tánczene. 33.55 Ordasok között. 14.30 Suppé: Pique Dame. 14.40 Milyennek képzelem a jövőt? 15.00 Hírek. 15.10 Muzsikáló fiatalok. 15.55 Szív küldi. 16.25 Gyűjtőpontban. 16.40 A spanyol polgárháború dalaiból. 17.00 Hírek. 17.15 ötórai tea. 17.45 Rádióiskola. 18.45 Mozart-tenoráriák. 19.00 Gál Anti és a többiek. 19.15 Téli órák — hasznos mulatságok. 22.00 Hírek. 22.20 Magyarországi Meyerbeer-bemutatók» 23.00 Egy kis édes félhomályban. 24.00 Hírek. PETŐFI RÁDIÓ: 5.50 Hírek. 6.00 Reggeli zene. s.oc Hírek. 14.15 A Magyar Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. 15.15 Színes népi muzsika. 15.35 A riporterek jegyzetfüzetéből. 15.45 Két kórusmű. 16.00 Hírek. 16.05 Kamarazene. 16.50 1000 szó franciául. 17.00 Tánczene. 17.15 „Esztendők hegyormán”. 17.45 Az osztravai bányászklub fúvószenekara játszik. 18.00 Hírek. Í8.05 Angot asszony lánya. 18.45 Beszéljünk szépen magyarul. 19.00 Hírek. 19.05 Madarász Katalin, Csőr József és Reményi Sándor énekel. 19.40 Falurádió. 20.00 Montereux-i Fesztivál. 22.05 Könnyűzene. 22.20 Szegény emberek. 2.35 Tánczene. 23.00 Hírek. T£LE vlziO: Adásszünet,
