Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-26 / 21. szám
2 M ÉPÚJ S A 6 19(32. január 26., péntek A vállalat megnevezése A Jegyzőkönyv, amelyről írok, egy pártalapszervezeti taggyűlésről készült. A gyűlést az igazgatói irodában tartották meg. a személyek pontos nem lényeges. Inkább arra a tanulságra érdemes figyelni, amelyet az eset nyújt. Megláthatjuk, hogyan sérti meg a pártdemokráciát ügy megtévedt vezető, hogyan fojtja el a bírálatot és hogyan válik egy kollektíva, párttitkárostul együtt, Ilyen gyakorlat támogatójává. E kis bevezető után ismerked Jünk meg magával a jegyzőkönyvvel. Formailag olyan, mint a többi Ami a tartalmát illeti, az első ol dalai nem szólnak szokatlan eseményekről. Megtudjuk, hogy a gyűlésen so.k feladat mellett, a XXII. pártkongresszus tanulságairól is szó volt. Például a titkár elvtárs többek között hangsúlyozta: „...A személyi kultusz, e káros gyakorlat teljes felszámolása nagy lendületet ad a fejlődésünkhöz és igen sok hiányosság elkerülését teszi lehetővé. Ezután a pártszerűséo- követelményeiről beszélt... A felszólalók is több kérdéssel foglalkoztak. A szakszervezeti titkár a szakszervezet előtt álló fel adatokra hívta fel a figyelmet és így tovább, ment minden a maga rendjén egy Ideig. Azért csak egy ideig, mert a Jegyzőkönyv később arról árulkodik, hogy a gyűlés közepe táján a tanácskozás menetében fordulat következett be. egyetlen ügyre korlátozódott a figyelem. Mielőtt azonban ezzel az üggyel foglalkoznánk, jobb lesz, ha megsze mélyesítjük a jegyzőkönyvünket hogy mint szemtanúval beszélgethessünk is vele. Beszélgetésünk formája lehet interjú. És máris kezd hetjük: Újságíró: Kérem, elmondaná-e hogy mi okozta a fordulatot a taggyűlés menetében? Jegyzőkönyv: „...A szakszervezeti titkár felszólalása után P. Gy. elvtárs bejelentette, hogy a jelenlevő B. B-né elvtársnőtől ajánlott levelet kapott, amelyet szükségesnek lát taggyűlésen mindenkinek felolvasni, hogy a tagság foglaljon állást a levél állításainak helyénvalóságát vagy valótlanságát Illetően.., Újságíró: Bocsánat, hogy közbeszólok. Ismeri ön e levél tartalmát? Jegyzőkönyv: Nem. Amikor az Igazgató felolvasta, hallottam, de írásban nem közölték velem. Nem is csatolták hozzám. Tudom, hogy ez szabálytalan, de nem én vagyok a hibás. Ügy látszik, valak'nek előnyös volt, hogy a ievél nem fut együtt velem. Bizonyára volt benne valami igazság... Sajnos, elfelejtettem a szövegét. Arra viszont jól emlékszem, hogy: „...A levél felolvasása után B-né kapott szót, hogy kifejthesse álláspontját. Néhány mondat után, amikor ámításában jelenlévő két elvtársra hivatkozott, P. elvtárs és G. elvtárs többször közbeszólva az elvtársak megnevezését kérték. B. elvtársnő a közbeszólásokra kijelentette, hogy „ha nem engedik elmondani a véleményemet, majd elmondom ott, ehol meghallgatnak”. Ezután felállt és elhagyta a taggyűlést... Üjságíró: Bocsánat, hogy megszakítom szavalt, önnek mi a soron kívüli véleménye erről az eltávozásról? Jegyzőkönyv: Természetesen pártszerütlennek tartom. A taggyűlés arra való, hogy ott a tagok elmondják véleményüket, javaslatukat, önkritikájukat és kritikájukat a munkáról és egyéb fontos kérdésről. Megeshet Amiről egy jegyzőkönyv beszél azonban, hogy a tagot Jogának gyakorlásában akadályozzák, közbeszólásokkal és hangulatkeltéssel megzavarják. Ez is pártszerűtlen Az illető elvesztheti a türelmét mint ahogyan B.-né megviselt idegei Is felmondták a szolgálatot. Bi zonyára úgy látta, hogy ebben kollektívában senki nem mer őszinte lenni, a megalkuvás légkörében, melyben őt elmarasztalták, rosszul érezte magát. Gyengeség fogta el. Az Is lehet, hogy az elvtársnöt sa ját hibái is gyengítették. Az ősz szes körülményeket figyelembe vé ve. már nem helyes olyan határozottan és egyértelműen elítélni, mint ahogyan ezt tették. Éppen azok nem segítettek neki, akiknek ez legjobban kötelességül-: lett vol na. Természetesen mindezt csak úgy soron kívül említettem... Újságíró: Talán csak nem szállt Önnek Is az inába a bátorság? Ne féljen, ha az igazságról kaparja rozsdát, abból csak haszon származhat. Azután mi történt? Jegyzőkönyv: ....Miután a levél írója elment, a taggyűlés egyhangúlag állást foglalt B.-né eltávozásával kapcsolatban és azt, mint pártszerűtlen cselekedetet, elítél te...” Újságíró: Helyes volt ez a határozat? Jegyzőkönyv: Csak soron kívül említhetem, hogy nem volt helyes. Ezt a határozatot egyoldalúság jel lemzl. Nem vették figyelembe B.-né idegállapotát és azt a hangulatot, melyet a követelődző közbeszólások teremtettek. Nem lett volna szabad ideges hangulatot teremteni és azt úgy fokozni, hogy B-ná távozásra kényszerüljön. Viszont ez a fordulat jól jött az igazgatónak... Újságíró: Miért jött jól P. elvtársnak. hogy a levél írója eltávozott? Jegyzőkönyv: így a levél tartalmát ügy cáfolhatta, ahogyan neki jólesett. De úgy vélem, túlságosan sokat kérdez olyasmit, amiről hivatalosan nem szabadna tudnom. Jobban mondva tudnom kellene ezekről is, de mert nem közölték velem írásban, így hallgatnom kellene. Mindenesetre az utóbbi kérdésére néhány feljegyzésemből ki lehet sütni a választ: .... B.-né távozása után P. elvtárs a levelében foglalt állításokat pontról pontra elemezte és felvilágosítást nyújtott a taggyűlésnek az állításokKal kapcsolatban...” Ne haragudjon, hogy az idevonatkozó részletes magyarázatokat csak rövidítve mondom el. Az igazgató többek között: ....Cáfolta a levél írójának azt az állítását, amely szerint „halált jelent” az igazgatóval ellentétes nézetet vallani...’ Az igazgató néhány tanút idézve bizonygatta, hogy a vállalatnál senkinek sem történik baja azért, ha bírál... Arról is szólt, hogy B.-né előző vállalatánál Is Intrikusnak volt ♦ minősítve. Újságíró: No, és B.-né tényleg intrikus volt? Jegyzőkönyv: Ezt nem tudom. De az a különvéleményem, hogy akár az volt, akár nem, az Igazgató egy sor olyan váddal Is be akarta bízó t nyítani, hogy B.-nének nincs igaza, | mely vádaknak semmi közük a bi ráló jelenlegi megállapításaihoz. Az J igazgató érezte, hogy a bírálattal szemben csak betegesen szegény érveket tud felhozni és ezért összehordott hetet-havat. A levél írójának még a néhai édesapja Is szóba került, mert kereskedő volt. Iparengedélyek, iktatószámok, levéltári adatok szolgáltak erre bizonyítékul. Újságíró: Ezek szerint az igazgató elfojtja a bírálatot? Ezt mivel bizonyítja? Jegyzőkönyv: Ezt Ö bizonyította legjobban, a taggyűlésen tanúsított viselkedésével és azzal, amikor ilyen módszerrel kezelt egy levél be foglalt bírálatot. Olvassa csak ezt a sort: „...Az igazgató elvtár: ezután ismertetett még egy jogszabályt is, mely s-zerlnt a levél rágal mazásnak minősíthető és mindjárt közölte, hogy ebben az ügyben szükséges lépéseket meg kívánja tenni.” Mint mondotta, a levél állításai nem felelnek meg a valóságnak. Kijelentette, hogy B.-nét ezek után nem szólíthatja elvtársnak, és ezt nem is teszi többé... Amint látjuk tehát, még mielőtt bárki is vitatkozott volna, az Igaz gatő máris döntött. A levél tártál mának ilyen módon való megtárgyalása — bármi is volt a levélben — önkényes, pártszerűtlen... Újságíró: De hátha mégis igaza volt? Jegyzőkönyv: Ha igaza volt, ha nem, ebben az esetben mégis az a lényeg, hogy az igazgató csalhatatlannak vélte magát. Egyéni véleményét minden erővel igyekezett ráerőszakolni a taggyűlésre és így személyének kedvező határozatot igyekezett kicsikarni. Újságíró: Különben mit szól ehhez a taggyűlés? Jegyzőkönyv: „...A taggyűlés a levél megírását, mint pártszerűtlen cselekedetet elítélte és a levél állításait elvetették, és ismét elítélték B.-nét, amiért a taggyűlést otthagyta..." Újságíró: S aztán...? Jegyzőkönyv: Ezután két felszólaló következett, akik bizonygatták, hogy amikor vitájuk volt az igazgató elvtárssal, soha semmi bajuk ezért nem történt. Újságíró: Miről szóltak ezek a viták? Jegyzőkönyv: Ezt nem tudom. Az viszont nagyon érdekes, hogy a két felszólaló után ismét az igazgató kapott szót........elsorolta azokat az eseteket, amelyeknél a népi ellenőrzés nem állapított meg szabálytalanságokat. Ismertetett egy sor ügyet, melyben az ellenőrzés hiányosságot keresett, de nem talált... Újságíró: B.-nének van valami köze ehhez a vizsgálathoz? Jegyzőkönyv: Állítólag tett bizonyos bejelentéseket, amikor meghallgatták... No, de ha még érdekli, elmondhatom, hogy a következő felszólaló T. elvtárs volt, aki „...bár önodvári Miklós: elismerte, hogy az ellenőrzések segítséget akarnak nyújtani, viszont fájlalta, hogy emiatt az év végi munkákban nagy lemaradások mutatkoznak, mivel október 10 óta vizsgálati időszakot él a vállalat. Újságíró: Ez valami olyasmit jelent, hogy nehezteltek az ellenőrzés miatt? Jegyzőkönyv: így is fel lehet fogni, sőt ha még Idevesszük, hogy a további három felszólaló is csak azt bizonygatta, amit nem igazolt az ellenőrzés, és egy szavuk sem volt arról, amit az ellenőrzés ténylegesen megállapított, akkor láthatjuk, mire ment a taggyűlésen ez a „játék". Újságíró: Miért? Hát mit állapított meg a népi ellenőrzés? Jegyzőkönyv: Ez megint csak soron kívüli kérdés. A választ nem közölték velem, de tudok róla. Az egyik kollégám, aki a népi ellenőrzésnél teljesít szolgálatot, elmondta, hogy hét népi ellenőr csaknem félszáz napig vizsgálta a vállalat tevékenységét. s az ellenőrzésben, a pénzgazdálkodásban, a társadalmi tulajdon védelmében (például a gépkocsi-kihasználás, úti elszámolások, karbantartás, igazgatói alap felhasználása, ebédpénz kifizetése, garázsépítés, revizoroknak töltőtoll ajándékozása) és így tovább egy sor területen számos szabálytalanságot állapítottak meg. Újságíró: S mindezekről a hibákról, mulasztásokról miért nem be- * szeltek a taggyűlésen? Állítólag mindenki nyugodtan bírálhatta volna a vezetést. Vagy mégsem? Jegyzőkönyv: A taggyűlésen ezekről a fogyatékosságokról tényleg nem volt szó. Miért? az igazgató félt az őszinte véleményektől és igyekezett az őszinte véleményeket még csírájukban visszafojtani, Ez sikerült Is neki. A taggyűlésen részt vevők hallgattak, megalkud tak, sőt ....A taggyűlés egyhangúlag úgy döntött, hogy B.-nére nem tartozhat a taggyűlésen — eltávozása után — elhangzott megbeszélés, mivel saját magát fosztotta meg annak lehetőségétől, hogy végighallgassa a vitát. Ezután G. elvtárs örömét fejezte ki. hogy a taggyűlés egységesen állást foglalt a letárgyalt ügyben...” Újságíró: Ismerve a körülményeket, a taggyűlés álláspontját hogyan értékelhetjük? Jegyzőkönyv: Megint csak magánvéleményemet mondhatom. Az elején az igazságról beszéltek, harcosságról szónokoltak, kongresszusi elveket és határozatokat idéztek, esőbb az említett elveket felrúgták egymás után. Boda Zoltán Az SZKP XXII. kongresszusának anyagát ismertették Bucsán a tanácstagoknak (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront kezdeményezésére Bucsán a tanácstagok részére különböző előadásokat tartanak a járási és községi előadók. A legutóbbi szakmai oktatás alkalmával több mint 80 hallgató vett részt, és az SZKP XXII. kongresszusának anyagát ismertette Szebelley Ferenc, a Hazafias Népfront elnöke. A tanácstagok és a meghívott vendégek közül többen szóltak hozzá. A KISZ Központi Bizottság vándorzásziaját a honvédségi KISZ-szervezet kapta meg Jó munkája eredményeként a KISZ Központi Bizottság vándorzászlaját elnyerte a Magyar Néphadsereg békéscsabai egységének KISZ-szervezete. A vándorzászlót január 28-án délelőtt ünnepélyes keretek között adják át a Nagy Sándor laktanyában. Az ünnepséget díszebéd követi. Megalakul az MH5 agitációs és propaganda-bizottsága Szombaton délelőtt alakul meg a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöksége mellett működő agitációs és propaganda-bizottság. A bizottság máris két fontos napirendet vitat meg. Elsőnek az MHS megyei elnöksége ez évi munkatervét, majd pedig azt, hogy az agitációs és propaganda-bizottság különböző csoportjait mikorra és milyen szervezeti felépítéssel hozzák létre. ♦ ♦♦♦♦«»« -Kétfantermes iskola épül Dombegyházán üj kéttantermes iskola építését kezdik meg a tavasszal Dombegyházán. A községi tanácstagok még decemberben ismertették a tanács 1962. évi községfejlesztési tervét, melyben 250 ezer forintot tervezett be az új iskola építésére. Krista Rozália, Varga Béla, Kovács József és Ónodi Gábor tanácstagok közös beszámolót tartottak körzetükben, ahol az iskola épül, s a lakosság, a szülők ezen a tanácskozáson vállalták, hogy! társadalmi munkával segítik az építkezést. A tanács községfejlesztési állandó bizottsága külön mun-! katervet is készít a társadalmi] munka szervezésére. Ebben az év-' ben mintegy ötvenezer forint értékű társadalmi munkát vállal a község lakossága, melynek nagy részét az iskola építésénél végzik. A megyei tanács az új iskola építéséhez 120 ezer forinttal járul * hozzá. XXII. A volt zászlós most elragadtatta magát. Máskülönben Rosenál is van kevés tapasztalatom ... nem árt, ha okulsz belőle. Van abban valami, hogy eljött az ezredessel__ De hát én előbbrevalónak tekintek mindent, ami a szolgálattal kapcsolatos és a szolgálat érdekében lemondok arról, hogy ma este átengedd nekem. Nem is tudod, milyen nagy áldozatvállalás ez tőlem. Be kell érnem az ezredes társaságával, aki folyton Elizáról fog fecsegni nekem... E51za? Horváth elsápadt, elkapta Gyar-nathy karját, mint a pelyhet. — Mit beszélsz? Gyarmathy felszisszent és nagyot káromkodott: — Örült, a szentségedet! — és '-itépte magát az orvos kezéből. Horváth még mindig úgy nézett rá, mint az ugrásra készülő párduc. — Mit tudsz te Elzáról? Mondj el mindent! Gyarmathy belesápadt a felindulásba. Pillanatok alatt átlátta a helyzetet. Az orvos tekintete sok mindent elárult. Persze: hiszen Elza szervezte be... Hogy nem gondolt eddig erre!... Horváth beleszeretett, s ügyetlen megjegyzésével elronthat mindent: Körner a fejét veszi érte. No de nem azért Gyarmathy Ferenc ő, hogy ki ne vágja magát! — Mi közöd neked ahhoz a nőhöz? — Szeretem! — Ü... úgy? — Gyarmathy füttyentett — ez döntő érv... És kiről beszélsz te tulajdonképpen? — Elzáról. — Jó, jó: Elza ezer van .. Horváth is megcsendesedett. Belátta, hogy elhamarkodta a dolgot: honnan ismernék Nyugat- Némelországban az osztrák lányt? de — Bocsáss meg Ferikém, tudod, olyan hirtelen érintett. Elmondott mindent. Találkozásaikat, beszélgetéseiket. A karácsonyestére megbeszélt randevút, s az arany nyakláncot, amelyet azóta is ott hordoz a zsebében ... — Várom, hogy odaadhassam neki. Feltétlenül megkeresem! Gyarmathynak valóban oka volt a csodálkozásra. Az orvos előadásából kirajzolódott előtte a szerelmi viszony'. — Micsoda csemege! Micsoda csemege! — csámcsogott magában, de Horvúthnak csak ennyit mondott: — Megértelek, öregem. Ez a lány azonban, akiről én beszélek, alacsony, kövér és fekete... S előre számolgatta, vérszemet kapva, hogy mennyit kap ezért a felfedezésért Kömertől... Már a markában érezte az árulásért járó pénzt, amikor az ezredes mosolyogva félbeszakította: — Elkésett, zászlós! Nekünk hosszabb a kezünk és érzékenyebb a fülünk... Rose csókja Roset a vacsoránál mutatták be lorváthnak. A villaszerű épület földszinti termében terítettek. Csak hárman ültek az asztalnál:
