Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara 60 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. DECEMBER 17., VASÄRNAP AZ MSZMP MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM. 397 SZÁM Csempe és megbízói Befejeződött az országgyűlés ülésszaka c. A törvényjavaslatot a Szolnok képviselők nevében örömmel ü&­megyei képviselők nevében elfo­gadta. vözölte a törvénytervezetnek azo­Hallgassuk csak meg, milyen fennhéjázó hangon kérkedik Csőmbe, a belgák katangai bábja: „Lumumba megbukott, és én megkaparintottam az ő bőrét. Ileo és Bomboko foglyul ejtett engem Coquilhatville-ben, és már-már azt hitték, hogy a markukban va­gyok, mégis felszarvaztam őket. Aztán Hammarskjöldre került a sor, akit megbüntetett az isten csakúgy, mint vadállati ENSZ-ka- tonáit, akiket az én csendőreim alaposan megvertek. De ez még nem minden. Mobutu tábornok ál­talános támadást indított Katan­ga ellen, s ez két nap alatt össze­omlott. Katangába mindenkinek beletörik a foga. Olyan veszedel­mes átka az ellenségeinek, akár­csak Tut-Ank-Ammon fáraó kin­csei: aki hozzányúl, az elpusztul!” Vajon miért olyan magabiztos a dolgában ez a politikai kalandor? Mert jól tudja, hogy teljes mér­tékben élvezi a belgák, de a fran­ciák és az angolok támogatását is. Hogy a belgák miért támogat­ják, azt mindenki rögtön megérti. Az Union Miniere-nek, a legna­gyobb katangai tőkés vállalkozás­nak a tízmillió belga frankos kez­dő tőkéje 1906-i alapítása óta 1960- ig nyolcmilliárd frankra emelke­dett, tehát pontosan nyolcszázszo­rosára nőtt. Ez a mammutvállal- kozás 1955-ben több mint kétezer európai és több mint 21 ezer kon­gói munkást dolgoztatott. Foglal­kozik uránium-kitermeléssel (Ka- tangában van a nem-szocialista vi­lág legnagyob uránium-lelőhelye (rézzel). Az Union Miniere 1960- ban háromszázezer tonna rezet termelt, és ezzel harmadik helyre került a nyugati tőkések listáján: ezenkívül kobalttal, cinkkel, rádi­ummal, germániummal, kadmi- ummal és különböző nemes fé­mekkel is. De vajon miért támogatják Csombét a franciák? Többek kö­zött azért, mert az Union Miniere vállalkozás részvényeinek 25 százaléka a francia tőkések kezé­ben van, tehát a katangai üzlet­ből jócskán kiveszik részüket a franciák is. Nekik is érdekük, hogy ez a mammutvállalkozás to­vábbra is magas jövedelmet biz­tosítson gazdáinak. Persze az angolokat is minde­nekelőtt üzleti érdekek fűzik Ka- tangához. Az Union Miniere-ben éppúgy, mint a legtöbb katangai üzleti vállalkozásban ott vannak az angol monopoltőkések is. Az úgynevezett Tanganyika Concessi­on Limited nevű angol tőkés vál­lalkozás valóságos testvérvállalata az Union Miniere-nek, számos üz­letet közösen bonyolítanak le, el­választhatatlanul összefonódtak egymással. Az angoloknak, de kü­lönösen az Afrikában ugyancsak tevékenykedő tanganyikai, észak- és dél-rhodesiai ultráknak régi dédelgetett tervük, hogy Katangát valamilyen formában állami vo­nalon is összekapcsolják a vele határos angol gyarmatokkal. Nos, ahol olyan óriási profitle­hetőségek vannak, mint Katangá- ban, természetesen nem marad­« hatnak ki az üzletből az ameri­kaiak sem. Sőt amerikai cégek már régóta tevékenykednek Kon­góban. Az amerikaiak azonban úgy szeretnék feltüntetni magu­kat, mint akiknek semmi közük sincs a gyarmatok vagy a volt gyarmatok népeinek kizsákmá­nyolásához. Sőt, az Egyesült Álla­mok nagyon szeret a gyarmati né­pek felszabadítójának, támogató­jának szerepében tetszelegni. Ép­pen ezért az Egyesült Államoknak nagyon kapóra jött az ENSZ-csa- patok kongói akciója, s az ameri­kai kormány felhasználva az Egyesült Nemzetek Szervezetének apparátusára gyakorolt befolyá­sát, elsősorban Hammarskjöld volt főtitkár útján saját érdekei sze­rint irányította az ENSZ-csapatok egész kongói tevékenységét. Manapság ugyan nem pontosan ugyanaz a helyzet, mint — mond­juk egy évvel ezelőtt, mert U Thant, az ENSZ ügyvezető főtit­kára már másképpen értelmezi a felelősségteljes tisztségéből szár­mazó jogokat és kötelességeket, mint elődje. Annyi azonban két­ségtelen, hogy az ENSZ-csapatok kongói főparancsnokságát ma is ugyanazok a személyek irányítják, mint Hammarskjöld idején, s te­gyük hozzá, jórészt ugyanabban a szellemben is. Ez két vonalon is megmutatko­zik. Egyrészt úgy, hogy bizonyos ENSZ-körök New Yorkban is, Léopoldvilleben is nem győzik hangsúlyozni az ENSZ jelenlegi katangai fegyveres akciójának na­gyon is korlátozott céljait, tehát azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének csapatai semmikép­pen nem akarják eltávolítani he­lyéről a katangai diktátort, és nem akarják veszélyeztetni a katangai tartományi kormány helyzetét. Másodszor pedig arra is rá kell mutatnunk, hogy a kongói nép leg­haladóbb rétegeit képviselő Gizen- ;a-féle stanleyvillei csoporto­sulás fegyveres ereje Lun­dula tábornok vezetésével né­hány héttel ezelőtt hadjá­ratot indított Katanga felszaba­dítására, s ez a hadjárat Észak- Katangában jelentős sikereket ért el. Hogy Lundula csapatai nem tudtak tovább hatolni Elisabeth- ölle — Katanga fővárosa — felé, annak az volt a fő oka, hogy az ENSZ kongói főparancsnoksága gyorsan csapatokat küldött, ame­lyek elzárták Lundula útját, és szinte falat húztak Lundula elő­nyomuló és Csőmbe hátráló csa­patai között. Az ENSZ tehát — magyarán szólva itt is Csőmbe se­gítségére sietett. így áll tehát jelenleg a kongói helyzet. Ha összehasonlítjuk — mondjuk az egy évvel ezelőttivel, kétségtelenül tapasztalható, hogy bár a volt gyarmatosítóknak még mindig sikerült megőrizniük pozí­cióik jelentős részét Kongóban, mégis a kongói kérdés közelebb került a végleges megoldáshoz. Nem vitás, hogy ez a megoldás vé­gül is a jövőben — s minden va­lószínűség szerint nem is a távoli jövőben — az lesz, hogy Csőmbe és bandája végleg letűnik a szín­ről, s a gyarmatosító hatalmak el­vesztik a kongói csatát. Az országgyűlés /szombati ülé­sén folytatta a mezőgazdasági ren­deltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülést dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg A töi-vényjavaslat vitájában el­sőnek Nánási László szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a mezőgaz­dasági rendeltetésű földek védel­méről szóló törvényjavaslat idő­szerű és fontos, hiszen a mezőgaz­dasági termelésben nem haszno­sított földterületek felhasználásá­val nem lebecsülhető területeket nyerünk a mezőgazdasági terme- I Vaskó Mihály képviselőtársai nevében helyeselte a törvény- javaslatot, majd Losonczi Pál földművelésügyi miniszter vála­szolt, az elhangzott felszólalásokra. A miniszter válasza után az or­szággyűlés a mezőgazdasági ren­deltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslatot a mezőgazdasági és államigazgatási bizottság által előterjesztett módosító javaslatok­kal együtt általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogad­ta. kát a rendelkezéseit, amelyek alapján majd a törvény végrehaj­tásakor közérdekből erdőket tele­pítenek a városok, községek, la­kótelepek, kórházak és üdülőtele­pek körül. » Giczi Ferenc Vas megyei kép­viselő felvetette, hogy az erdőgaz­dálkodás fejlesztése érdekében tervezett helyes intézkedésekkel párhuzamosan nem látja biztosí­tottnak a falu tüzelő- és szerszám­fa szükségletének kielégítését, mert szerinte erre vonatkozó in­tézkedések nincsenek a törvény- tervezetben. Ugyanakkor javasol­ta a törvényjavaslat 10. paragra­fusa 2. bekezdésének törlését* amely kimondja, hogy az erdőben mindenki szedhet virágot, gyü­mölcsöt és gombát a személyes szükségletet még nem haladó mértékben. Az említett bekezdés kivételével a törvényjavaslatot a Vas megyei képviselőcsoport ne­vében elfogadta és az országgyű­lésnek elfogadásra ajánlotta. A felszólalásokra Losonczi Pál földművelésügyi miniszter vála­szolt. Kijelentette, hogy az el­les növelésére is. Törvényjavaslat vitája az erdőkről és a vadgazdálkodásról Napirend szerint következett az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A törvényjavaslatot Tisza Jó­zsef, a mezőgazdasági és az állam, igazgatási bizottság előadója is­mertette. Rámutatott arra, hogy a jelenleg érvényben lévő törvényt, amely az erdő- és vadgazdálko­dást szabályozza, 1935-bgn Hor- thyék alkották, amikor is az erdők zöme grófoké, báróké, nagybirto­kosoké volt. Szükséges tehát, hogy most a szocialista építésnek meg­felelően szabályozzuk az erdőgaz­dálkodást is. A fásítás, az erdőte­lepítés, az erdők védelme közér­dek, hiszen annak gazdaságossága, talajvédő hatása, a vízgazdálko­dást szabályozó, éghajlatot befo­lyásoló és egészségvédő szerepe ma már dolgozó népünk érdekeit szolgálja. A felszabadulásig az ei'dőgazdálkodás területén is a rablógazdálkodás volt jellemző. Ennek következménye, hogy még ma is Európa 4-ik fában legszegé­nyebb országa vagyunk. A mos­tani törvényjavaslat a korszerű erdőgazdálkodást hivatott kiaiakí. tani. Előírja, hogy tíz évre szóló üzemi tervet kell készíteni vala­mennyi erdőgazdaságnak, az erdő. ! gazdálkodás nehéz fizikai mun­káit pedig gépesíteni kell. A továbbiakban a fák, s az er­dők védelmével foglalkozott, ki­emelte, milyen károkat okoznak a gondatlanságból keletkező erdő­tüzek. Csak az idén több mint négy és fél millió forint kárt okoz­tak az erdőtüzek, amelyekért igen gyakran a kirándulók, turisták fe­lelősek. A törvényjavaslat kiterjed a vadgazdálkodásra és a vadászatra is, kimondja, hogy létre kell hoz­ni az országos vadgazdálkodási és vadászati tanácsot, amelynek fel­adata lesz, hogy szakmai és gaz­dálkodási kérdésekben kialakítsa a helyes elveket. A vitában elsőnek Bartha János Hajdú-Bihar megyei képviselő szólalt fel, s a törvénytervezet szövegéhez néhány módosítást ja­vasolt; s több javaslatot terjesz­tett elő azzal a kéréssel, hogy a végrehajtási utasítás elkészítésé­nél vegyék figyelembe, majd a Hajdú-Bihar megyei képviselőcso­port nevében elfogadta a törvény- javaslatot és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Kókai Jánosné a Pest megyei képviselőcsoport nevében helye­selte és fontosnak tartotta a tör­vénytervezetet. Fekete Miklós a Bács megyei (Folytatás a 2. oldalon.) Készült a Békéscsabai Ruhagyárban (Képes riport a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom