Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-16 / 296. szám
NÉP ÚJSAG 196L december IC., szombat 2 (Folytatás az 1. oldalról.) bűncselekménynek minősíteni. Ezért a törvénynek fel kell jogosítani a bírót arra, hogy a konkrét eset körülményeinek — elsősorban a cselekmény indítékainak — figyelembe vételével enyhébben ítélhessen. Kiemelte, hogy a törvényjavaslat a hivatalos szeme yt fokozott büntetőjogi védelemben részesíti. Három évig terjedő szabadság- vesztéssel sújtja azt, aki hivatalos személyt hivatalos eljárása alatt, illetve amiatt tettleg bánKeleti Ferene Békés megyei képviselő többek között rámuta- tott arra, hogy a törvényjavaslat előkészítésében jelentős szerepük volt azoknak a fiatal jogászoknak, akik az utóbbi években kerültek ki egyetemeinkről. Ez azt is mutatja, hogy már felnőtt az ifjú, új nevelésű jogászgárda, amely messzemenően segítheti az új büntetőtörvénykönyv előírásainak helyes alkalmazását is. talmaz. A jogi és igazságügyi bizottság ezt az elvet szükségesnek tartja kiterjeszteni arra az esetre is, amikor az elkövető a hivatalos személy életére tör hivatalos ténykedése miatt. Tehát a hivatalos személy ellen elkövetett emberölés társadalmi veszélyessége minden esetben nagyobb, mint az egyéb emberölési cselekményeké. Molnár Erik befejezésül a jogi és igazságügyi bizottság módosító javaslataival együtt a javaslatot elfogadásra ajánlotta. A továbbiakban hangsúlyozta: Ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat elkészüljön, egészséges megújhodásnak kellett bekövetkeznie hazánkban, pártunk helyes politikájának kell érvényesülnie, hiszen ez a törvényjavaslat lényegében ennek a helyes politikának jogi szülötte. Hazánkban meggyorsult a szocializmus építése, s fejlődésünk gyorsabb tempójának megfelelően törvényhozásunknak gondoskodnia kellett arról, hogy az új büntetőtörvénykönyvvel is alátámasszuk jogrendszerünk fejlődését. Jórészt kitéptük, és ahol még szükséges, tépegetjük azokat a régi társadalmi gyökereket, amelyek előidézhetik a bűnözést. Utalt arra, hogy a régi büntetőtörvénykönyv a büntetés végrehajtásának négyféle eszközét és végrehajtó szervét ismerte: a fogházat, a börtönt, a fegyházat és az államfogházat. A közönséges bűn- cselekmények esetén, pontosabban, amikor a bűncselekményeket „közönséges emberek” követték el — fogház, börtön vagy fegyház volt a sorsuk. Ha azonban az arisztokraták vagy szépreményű csemetéik csaltak, sikkasztottak vagy párbajban megölték ellenfelüket — tehát gyilkoltak —, akkor államfogházba kerültek, amely lényegében kényelmes házi őrizetet jelentett számukra. A mi büntetőpolitikánk gyökeresen szakított ezekkel a módszerekkel is. Mi a törvény előtt sem ismerünk sem faji, sem születési elő. jogokat, sem vallási, sem nemzetiségi különbségeket. A továbbiakban részletesen beszélt arról, hogy a kapitalista államokban milyen nagy arányokban növekszik a bűncselekmények száma. A törvényjavaslatot elfogadta és elfogadásra ajánlotta. Az elhangzott felszólalásokra Nezvál Ferenc igazságügyminiszter válaszolt. Megállapította, hogy a hozzászólók helyeslik és elfogadásra ajánlották a törvényjavaslatot, ezért kérte az országgyűlést* hogy azt emelje törvényerőre. A miniszter zárszava után az országgyűlés a Magyar Népköz- társaság büntetőtörvénykönyvéről szóló törvényjavaslatot a jogi és igazságügyi bizottság által előterjesztett módosító javaslatokkal együtt általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Súlyosabban büntessék azt, aki visszaélt a bizalommal A törvényjavaslat vitájában elsőnek Nagy Mária képviselő szólalt fel. Részletesen beszélt a törvényjavaslat egyes pontjairól. Kiemelte, hogy a régi jogszabályok szerint a garázda, durva, iszákos férjet, aki feldúlta a család otthonát és zaklatta a közelében lakókat is — mivel lakáson belül történt az eset — nem büntették. Az új büntetötörvény- könyv szerint az effajta garázdaságot két évig terjedhető büntetéssel sújthatják — ezt csak helyeselni lehet. Különösen figyelemreméltó az, ifjúságvédelemmel és a fiatalkori bűnözéssel kapcsolatos jogszabály-módosítás — mondotta. Ifjúságunk erkölcsi fejlődése a legszorosabban összefügg társadalmi, gazdasági, politikai életünk alakulásával. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a fiatalkori bűnözés további csökkentése nem lehet csak az igazságszolgáltat ó szervek gondja: ez társadalmi ügy, az egész társadalom további segítségére van szükség. A törvényjavaslat a fia- talkorúakra különleges büntetőjogi szabályokat dolgoz ki. Az a tény, hogy a büntetőjogi vétőképesség határát 14 évre emelték fel, olyan feladatot is állít elénk, hogy erőinkhez mérten növelni kell a gyermekotthonok, nevelőintézmények számát, hogy befogadhassák és meggyógyíthassák az arra rászoruló gyermekeket. Ezen túlmenően is fejleszteni kell a lakóterületi és az iskolai gyermekvédelmet. Nem túlzott az az igény, hogy a pedagógusok törődjenek többet tanítványaik otthoni problémáival. A pedagógus legyen a legmeg- értőbb barátja, a legőszintébb segítője a gyermeknek, de a szülőnek is, ha kell. A szülői munkaközösségeknek is többet kell foglalkozniuk gyermekvédelmi kérdésekkel. A továbbiakban javasolta, hogy súlyosabban bírálják el azokat is, akik ugyan nem visszaeső bűnösök, de bizalmi állásban vagy bizalmi munkakörben dolgoznak, s a bizalommal vissza^ élve károsítják meg a társadalmi tulajdont, követik el a bűn- cselekményeket. Végezetül a törvényjavaslatot elfogadta és a képviselőknek elfogadásra ajánlotta. Dr. Bárczi Gusztáv budapesti képviselő a törvényjavaslatnak a fiatalkorú bűnözőkkel kapcsolatos rendelkezéseit fejtegette. A törvényjavaslatot elfogadta. Varga István kiemelte: Az új büntetőtörvényköny lehetővé teszi bíráknak, ügyészeknek, jogászoknak, hogy hazánk szocialista fejlődésének megfelelően a szocialista humánum szellemében végezzék munkájukat. Ezután részletesen szólt a törvényjavaslat egyes pontjairól, többek között helyeselte, hogy a megtévedt emberekkel szemben érvényesül a megbocsátás szelleme, ugyanakkor a népgazdaságnak súlyos károkat okozó egyéneket szigorúan bünteti. A törvényjavaslatot elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Kaszás Imre a törvényjavaslatnak azokkal az előírásaival foglalkozott, amelyek a fiatalkorúakra vonatkoznak. A törvényjavaslat messzemenően aláhúzza a felnőttek felelősségét, a társadalom kötelességét. A pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek, s általában mindazoknak, akik neveléssel foglalkoznak, igen sokat kell még tenniük, hogy a szülőle, általában a felnőtt társadalom erkölcsi felfogását fejlesszék, alakítsák a szocialista erkölcs szellemében. A felnőttek magatartásának, viselkedésének óriási hatása van a gyermekekre. Az a szülő, aki félvállról veszi a gyermekek kisebb vagy nagyobb csínytevését, vagy súlyosabb hibáját, akarva, nem akarva a lejtőre csúsztatja a fiatalt. Mi nevelni akarjuk a társadalmat, nevelni akarjuk a fiatalokat. Mindenekelőtt nevelni, és nem büntetni! A törvényjavaslatot a Tolna megyei képviselőcsoport nevében elfogadta és az országggyű- lésnek elfogadásra ajánlotta. Losonezi Pál elvtárs felszólalása Törvényünk nem ismer el megkülönböztetést a felelősségre vonásban Ebédszünet után az országgyűlés megkezdte a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Elsőnek Losonczi Pál földműve- | lésügyi miniszter szólalt fel. Régi közmondás szerint — mondotta — a paraszt boldogulásának, eredményes munkájának alapja és szülőanyja a termőföld. Amíg sok millió kisparcel- lán folyt a gazdálkodás, a földterület megvédése és állandó javítása a parasztok egyéni gondja- baja volt Ma ez a gond és kötelesség — a termelési viszonyok megváltozásával — a szocialista közösségre hárul. A termőföldet állandóan védenünk és óvnunk kell, a termékenységet fokoznunk, hogy rajta minél előbb virágzó szocialista mezőgazdaságot teremthessünk. A kormány fontos feladatának tekinti, hogy a mezőgazdasági üzemeket messzemenően segítse a termőföld fokozott védelmében. Ezt a célt szolgálja a most beterjesztett törvényjavaslat a mező- gazdasági rendeltetésű földek védelméről. Minden talpalatnyi földet — amely arra alkalmas — be kell vonnunk a mezőgazdasági termelésbe. A termőterületeik jó kihasználásának, az ésszerű talajgazdálkodásnak egy időben két fontos feladata van. Az egyik az, hogy megakadályozzuk a termőföld további csökkenését és a meglévőt a legcélszerűbben használjuk ki. Az ipar, a közlekedés fejlődése és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozása természetszerűleg bizonyos mennyiségű földterület elvonásával járt és jár. Nem mindegy azonban, hogy mekkora és milyen minőségű földet vonunk él a mezőgazdasági termeléstől. Az új létesítmények helyének és területi nagyságának meghatározásakor feltétlenül figyelembe kell majd venni a mezőgazdasági termőterület védelmének nagyon fontos érdekeit. Sokszor az egyoldalú szemlélet, vagy egyszerien a nemtörődömség miatt a legjobb földekre telepítettek ipari üzemeket, új üzemi központokat — jóllehet a közelben sokkal gyengébb minőségű talaj Is rendelkezésre állt volna ilyen célokra, és az üzem sem került volna hátrányosabb helyzetbe. Ugyanezt tapasztalhattuk számos esetben szőlő- és gyümölcstelepítéseknél is. Meg kell értetnünk mindenkivel — és erről a törvénytervezet is gondoskodik —, hogy a mezőgazdasági hasznosításra alkalmas földek védelmét, a népgazdaság érdekeit a helyi, üzemi érdekek fölé kell helyezni. Másik fő feladatunk: a természeti erők talajpusztító hatása elleni munka és a talaj termőképességének fokozása. A talajvédelmi munkák szükségességét saját kárukon tapasztalták annak idején a dombos és futóhomokos vidékek egyénileg gazdálkodó parasztjai. A kisparcel- lás gazdálkodásban azonban erejük szétforgácsolódott, nem volt lehetőség átfogó, átgondolt intézkedésre; — de, ha próbáltak is valamit tenni, az a számtalan nehézségen legtöbbször megbukott A kisparaszti gazdálkodás anyagi erői sem tették lehetővé átfogó talajvédelmi intézkedések végrehajtását. Most, a nagyüzemi táblák kialakulásával — az állam fokozott segítségével — évtizedes akadályok hárultak el az összehangolt, egységes talajvédelmi munkák elől. A talaj termőképességének növelésére a szocialista nagyüzem hivatott és képes. A törvényjavas, lat ezeknek a feladatoknak a végrehajtására teremti meg a lehetőségeket. A mi teendőnk pedig az, hogy ezeket a lehetőségeket — a tudományos ismeretek és az anyagi erők segítségével — kihasználjuk és az akadályokat elhárítsuk a mezőgazdasági termelés fejlődésének útjából. Kérem a tisztelt országgyűléstől a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat megtárgyalását és elfogadását. (Taps.) Dr. Zsigmond László, a mezőgazdasági és államigazgatási bizottság előadója két kisebb módosítást terjesztett elő, majd így folytatta: — A törvényjavaslat jelentőségét különösen az mutatja, hogy hazánkban egy négyzetkilométer területre 110 lakos jut Európában vannak ugyan ennél sűrűbben lakott részek is, azonban még így is igen sűrűn lakott hazánk területe, hiszen a Szovjetunióban 9, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 17 lakos jut egy négyzetkilométerre. Hazánk területe ásványi nyersanyagokban és energiahordozókban közismerten szegény. Iparunk nyersanyag-ellátására, s a lakosság foglalkoztatottságának biztosítására mezőgazdasági cikkeket kell exportálnunk,- amely iránt állandó a kereslet A mezőgazdasági terményeket és termékeket megfelelő gazdálkodással kellő mennyiségben tudjuk előálxtani. Ehhez azonban megfelelően ki kell használnunk a termőföldet. Mezőgazdasági területünk áz utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent Igen fontos tehát a termőföld védelme, és helyes hasznosítása. Ez utóbbihoz az is hozzátartozik, hogy mindenütt azt termeljük, ami az adott területen a leggyümölcsözőbb, tehát például a Kalocsa környéki legjobb paprikaföldekre ne telepítsenek cseresznyést vagy kiváló búzatermő területre erdősávot. Másutt viszont, ahol jó adottságok vannak a gyümölcstelepítésre — például hegy- és domboldalakon, lankákon — ne kínlódjanak növénytermesztéssel. Mindenütt elsősorban azt termeljük, amire a legalkalmasabb a terület. A termőterület kihasználásának másik módszere a talajjavítás. Nem utolsósorban fontos a települések területeinek helyes kijelölése, illetve az, hogy a terjeszr- kedés falun és városon egyaránt az emeletes építkezés irányába fejlődjék. A törvényjavaslat kimondja, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek gazdasági telepeit olyan területre kell helyezni, amely mezőgazdasági termelésre nem, vagy kellően nem hasznosítható. Veszprémet három oldalról kopár terület veszd körül, ahol hasznos volna a kisda- kásépítés. A város azonban nem erre, hanem negyedik irányba terjeszkedik, ahol a tsz jó földjei vannak. Hasonló a helyzet sok más városban is. Több helyütt hó- j védő erdősavakat telepítenek az I utak mentén. Az erdősávok tíz ' méterre vannak az úttól, s így hat- ! nyolc méter széles terület kilomé- ! tereken át kiesik a termelésből, ] Arvédelemre is nagyobb területe- I két hasítanak ki sokszor, mint amennyit kellene. Ezeknek a kér- 1 déseknek a rendezése szempontjából is fontos a törvényjavaslat. A mezőgazdasági és az állam- igazgatási állandó bizottság azt javasolja — mondotta befejezésül —, hogy a törvény végrehajtási utasítását a két bizottság tárgyalja meg, és csak azután kerüljön az a Minisztertanács elé. Az ország- gyűlés hozzon olyan határozatot, hogy a mostani javaslat törvényerőre emelkedése után a földművelésügyi miniszter a végrehajtási utasítás tervezetét megvitatásra nyújtsa be az országgyűlés elnökének. A törvényjavaslat vitájában felszólalt Katona Sándor Csongrád megyei, Szabó István Hajdú-Bihar megyei, Farkas János Pest megyei, Varga Jenőné Győr-Sopron megyei, Lele Ferenc Csongrád megyei, Péti János Tolna megyei, Németh Imre Borsod megyei, Hegedűs Lajos Somogy megyei képviselő. Ezután az elnöklő dr. Beresztó czy Miklós javaslatot tett a szombati ülés napirendjére. Az egyhangúlag elfogadott napirendi javaslat szerint az országgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor kéz. dődő ülésén folytatja a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását; napirenden szerepel továbbá az erdő- és vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója, valamint interpellációk. ,
