Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
1961. december 24., vasárnap NÉPÜJSAG 3 URL TARTUNK? Adatok a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságról A lakosság életszínvonalát sok körülmény befolyásolja. Ezek közül az egyik — nem a legfontosabb, de mindenesetre figyelemre méltó — körülmény az, hogy miképpen alakult a lakosság ellátása tartás fogyasztási cikkekkel. Hazánkban a lakosság tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága a háború előtt igen alacsony színvonalon állt. Azóta sokat fejlődtünk ezen a téren is, de jelentős, gyors fejlődés csak a hároméves terv időszakában, 1958 «—I960 között következett be. Az alábbi összeállítás azt mutatja, hogy 1958 elejétől 1961 elejéig milyen mértékben változott az ellátottság színvonala néhány fontosabb tartós fogyasztási cikknél. Az alapadatok — ezer családra jutó országosan átlagos tartós fogyasztási cikkmennyiségek, megközelítőleg pontos becslések szerint. 1 tartás fogyasztási cikk- ellátottság színvonalának változása a hároméves terv időszakában (Index: 1958 eleje — 100) Cikk 1958 1961 elején elején Rádió 100 127 Kerékpár 100 126 Motorkerékpár 100 154 Mosógép 100 140 Porszív'ógép 100 414 Padlókefélőgép 100 433 Hűtőszekrény 100 350 Magánautó 100 250 Televízió 100 2000 Az ellátottsági színvonal növekedése néhány cikknél tehát aránylag gyors növekedést mutat. Itt figyelembe kell venni azonban azt, hogy e cikkek jórészt egyáltalán vagy nagyobb mennyiségben csak néhány évvel ezelőtt kerültek nálunk forgalomba, s komoly fizetőképes kereslet e cikkek iránt szintén csak néhány év óta jelentkezik. A tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság hasonlóképpen gyors ütemben növekedett az ország különböző területein is, bár az országos átlaghoz képest az ellátottság színvonala egyes megyékben eltérő, kisebb vagy nagyobb annál. Békés megyében — a helyi nagykereskedelmi eladások, illetve rádiónál és televíziónál az előfizetések alapján számítva — a lakosság tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságának színvonala megközelítőleg a következő adatokkal jellemezhető: Ezer családra jutó átlagos tartás fogyasztási cikk- mennyiség 1961 eleién Békés megyében Cikk Darab (1000 család) Rádió 742 Mosógép 100 Televízió 15 A hároméves terv időszakában, 1958—1960 között Békés megyében évente átlagosan mintegy 11 ezer kerékpárt, 1400 motorkerékpárt, 400 varrógépet, 10 ezer tűzhelyet és 7000 kályhát értékesített a kereskedelem. Ezek ugyancsak szép eredmények, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy itt nem alapvető szükségletekről, hanem inkább kényelmi, szórakoztatási, sőt sokszor luxus-jellegű igények kielégítéséről van szó. A második ötéves terv időszakában további gyors fejlődésre lehet számítani, mert tovább növekszik a tartós fogyasztási cikkek termelése, és így egyre több és több kerül belőlük kereskedelmi forgalomba. Emelkedő reáljövedelmek mellett tehát még több — kultúrát, kényelmet árasztó, s a modem ember életformájához immár nélkülözhetetlen — tartós fogyasztási cikkeket vásárolhat a lakosság az ország minden területén. Megközelítőleg helyes becslések alapján 1965-re országos átlagban a családoknak mintegy 90 százalékára jut majd egy-egy rádiókészülék, 85 százalékára pedig egy- egy kerékpár. Körülbelül minden 3. családra jut egy mosógép, minden 4—5, családra egy televíziós készülék, minden 6—7. családra egy motorkerékpár, minden 11. családra egy porszívógép, minden 20. családra egy hűtőszekrény, minden 33. családra egy padlókefélőgép és minden 50. családra egy magán személygépkocsi. A további ötéves tervek teljesítésével pedig előbb-utóbb hazánkban is elérhetjük azt, hogy — többek között — tartós fogyasztási cikkekből is bőségesen ki tudjuk majd elégíteni a lakosság szükségleteit. Grolmusz Vince, a közgazdaságtudományok kandidátusa Két hónappal határidő előtt elkészült a 32 lakásos lakótömb Békéscsabán, a Körös-parti építkezéseknél elkészült egy újabb 32 lakásos lakótömb. Az eredeti határidő 1962. február 28-a volt, de a munkások lelkes igyekezetével ezt mintegy két hónappal lerövidítették. Az egyszobás laikásból álló tömböt előreláthatólag az új esztendő első napjaiban adják át. Mindent az emberért sző költözött a házba, öröm, boldogság, minden. Nem tudom' fokozni tovább! Ez a csengettyűszó is arról jutott eszembe, hogy amikor meggyújtjuk a karácsonyfa gyertyáit (persze most már elektrifikáltuk az ügyet), akkor a feleségem megrázza azt a régi, alig dlónyi rézcsengőt, amit még az én édesanyám is az édesanyjától kapott. De ez a csengőcske csak azóta csilingel nálunk, mióta megszületett a fiam ... Azelőtt nem volt kinek csengetnie. Azért mondtam az előbb, hogy csengettyűszót hozott a házba. Hát nem így van? (— Csendl Mit csörömpöl, maga barom! A nyakunkra akarja húzni az aknatüzet?! Még emlékezni sem akarok Szitás őrmester úrra, mert az rettenetes ember volt. Az előtt nem állhatott meg senki. Annak barom volt még az is, aki már nem élt... Valamelyik vánszorgó baka zsebében egy kiscsengö lapult. Hogy került hozzá, minek, mikor — ez most nem érdekes. Akkor sem volt az. A zsebében volt, előszedte, és megszólalt a kis jószág. Az út mellett mintha csillagszórók röppentek volna fel a méltóságos fenyők zöld levelű, havas karjairól, csillagok ültek a fák csúcsán, és Gicze Jóska megrázta a kiscsengőt. Az emberek odabámultak. Andi rás is felmordult mellettem. — HaHod-e? Még van kedvük Jézuskát játszani 1 ... Kegyetlenül fájt a lábam. A jobbikat már alig éreztem. Mentem, mint a gép. Csilingelt a kiscsengő. A Hold is meghallotta: kidugta kerek képét egy hófelhő mögül, és befestette mind a fákat, az utat is, de legeslegszebben a havat. Azokra csillagot festett, sok pici aprót, csak úgy szikráztak. Akkor jutott eszünkbe, hogy' ka-, rácsonyeste van. De csak addig a percig, amíg fel nem hördült Szitás őrmester úr. — Mit csörömpöl, maga barom? Gyorsabban! Gyorsabbanl Nyakunkra jön az egész front, aztán moshatják a gatyájukat — karácsony estéjén! Barmok! Dél felől már a géppisztoly-sorozatok is tisztán hallatszottak. Mentünk tovább. Rugalmas elszakadás — ahogy a németek mondták. Hát mi csak szakadoztunk egyre, de nagyon tépett volt már a lelkünk is. Előttünk iszonyú magasan a Tátra.) Csütörtökön díszítettem fel a fát. A feleségem is segített — az én drága Zsókim. Én neveztem így el, még amikor udvaroltam neki, aztán — tudják, hogy van ez — rajta maradt. Már mondtam ugye, hogy sok mindenfélét vettünk a fára, díszeket, függőket, még aranydiót is, vagy huszonöt darabot. A piacon vette Zsóki, valami nénike árulta, ő maga csinálhatta, biztos. Szépek! Huszonöt aranydió ... Azokat én aggattam fel, mindnek olyan helyet kerestem, hogy szépen csillogjon majd, és jól látsszon. A fa csúcsára egy nagy ezüstcsillagot tűztünk, olyat, aminek meggypiros a közepe. Elkészült a mű. A fenyő ágai meghajoltak a sok csokoládé, cukor súlyától. Két aranydió összekoccant... (— Az egyik férges. Megfelezzük a másikat, János. — Köszönöm, András. Pihenő. Tizenöt perc. A parancsnokhoz futár érkezett. Lovas. Látjuk, hogy visszafelé mutogatnak. A parancsnok paprikapiros. Dühöng. Atyaisten, mi lesz ebből, ha ez is megvadul? Szitás őrmester úr szeme már vérben forgott. —, Egy szem dió, János. A köpe- riyem zsebében volt. Tíz szemet kaptam egy öregasszonytól, a tegnapi faluban. Egy itt maradt. Karácsonyra. Hajnalodott. A hideg ilyenkor a legkönyörtelenebb. Kibírhatatlan szinte, az ember úgy érzi: még egy lélegzet és széthasad a tüdeje. Előttünk magasodott a Lomnici- csúcs, hátunk mögött a Poprád- völgye, és a dübörgő, véres háború. Ne egy girizd, János. Aztán; hunyd be a szemed, azt hiszed,' hogy otthon vagy. Csak éppen kinn]; sétálgatsz a szép, havas utcán. ., — Pihenő beszüntetve! Mozgás.„ mozgás! Hátra arc az egész, indulás vissza! Szitás őrmester úr végigrohant szürke lován a hosszú szekérsor mentén, átkozódott, szitkozódott, de így is jó félórába telt, míg a keskeny úton megfordult az egész oszlop, és nekilódult az útnak visszafelé, le a Poprád völgyébe. Azt, hogy karácsony van, mindenki elfelejtette ...) ; Boldogok vagyunk, nem tudok mást mondani. Szeretem a mun-! kám. Motorszerelő vagyok. Zsóki üzemi óvónő. A fiunk nyolc éves,! jól tanul. Üttörő is. A nyáron tá-; borozott... De minek soroljam? Sok százezerén élnek ugyanúgy, mint mi. Egy-J szerűen: csak boldogok ... És nemi félnek attól sem, ha nem megyl minden úgy, mint a karikacsapás. j Az élet nehéz iskola, és sokmindenre megtanít. Arra is, hogyan lett a férges dióból aranydió«. .. És ez nem találós kérdés. . . . Kedves ez a karácsonyi muzsika. Nagyon szép. Ámuldozó . . . Köszönöm — — — Lemezjátszó? Lemezek? Nagyszerű! — Valami jó tánczenét. Ritmust! Szabad?... J Sass Ervin * A Iig múlt két hónapja, hogy a Kreml kristálypalotájában elhangzott a kommunizmus jelszava: „Mindent az emberért, mindent az ember javára”, s ma már eleven erő mozgatja a gondolkodásunkat, szívünkkel érezzük, hogy soha ilyen büszkén nem mondtuk még az „ember” szót, mint napjainkban. Két hónap nem történelmi idő, s mégis úgy végezzük a munkánkat, mintha a történelem tapasztalt tanulságai fognák a kezünket, s ma már kevesebbszer is mondjuk, hogy „mint a XXII. kongresszus is megállapította”. Fölszívódott, gyakorlattá vált, történelem lett. Azért lett történelem, mert kristálytiszta, mint a palota, ahol elhangzottak a kort formáló szavak, mert az emberekhez szól, az emberek szerelemben tanult szavával. S mennyire nem furcsa, hogy a kommunizmust építő nép programját, életrendjét megszabó törvényeket átvettük mi, akik szárnyainkat próbálgatjuk, hogy erősek legyenek elrepülni a legemberibb társadalmi rendbe. Nem kerülgetjük, ízelgetjük a kongresz- szust, hanem vele élünk, hétköznapjaink erkölcsi normáit szabja meg, melyeket néhány évvel ezelőtt formába kezdtünk önteni. Amit a múltban helyesnek vagy tűrhetőnek néztünk el — vagy észre sem vettünk —, azon most felháborodunk, s az emberi értelem legtisztább eszközeivel törünk az embert bántó bajok ellen. u jra itt sorol a fogalom: ember. Mennyiszer említették, hányszor vették hamis szájukra Arany Jánost idézve, letűnt világukon keseregve, velünk élő eilenségeink: „Embernek lenni mindig, minden körülményben”. Ellenünk használták fel, amiért harcolunk, és talán köny- nyebb is volt nekik, mert mi néha megfeledkeztünk magunkról és százalékkal mértük az embert. „Nagy János, a szocializmus biztoskezű építője, aki 160 százalékra teljesítette negyedév« tervét.” De miért teljesítette túl a tervét? Vagy hogyan csinálta, s vajon hogyan él a felesége, gyerekei között, akit nemrég küldtek el a földművesszövetkezeti bolt pénztárától, mert valakinek a felesége unta magát otthon, dolgozva akarta eltölteni az idejét. S hogyan kesereg most a nyavalygó polgár, amikor hallja, hogy Békésen a pártbizottság köz- i beszólására többgyermekes anyának adtak egy gondnoki állást, pedig két magas beosztású ember felesége is pályázott rá. Nagy utat tettünk meg, amíg idáig értünk. S az úton elhagytunk egy-két tüskét. Élnek közöttünk emberek, akik hallgatnak és örülni sem tudnak úgy eredményeinknek, mert valamikor tüskét szúrtak beléjük. Tudják, látják, hogy más most az élet, és jobban várják, mint kelő mag a napfényt, hogy ezt a tüskét mi húzzuk ki belőlük. És nagyon vigyázzunk, hogy sehol ne érvénye, süljön az „ellenzés” szemlélet, a bürokratikus munkastílus, az ostobaság ne szúrjon tüskét ismét az emberekbe. Mert előfordul még az ilyesmi. A vésztői Aranykalász Termelőszövetkezet öttagú építőbrigádja istállót épített. Egy sem kőműves közülük. Egyik a fogságban tanulta a falhúzást, másikat a fészekrakás tanította meg a bonyolult munkára, de csinálták szívvel. Mennyi érték van egy ilyen munkában, azt fel sem lehet mérni. S amikor kész lettek, kijött a járási tanács valamelyik műszaki főnöke, megnézte az épületet, s hibát hibára rakva fitymálva, jegyzőkönyv-épületet' rakott magának, s odadobta az építők elé. Hogy mit rombolt össze ezekben az emberekben? Nem lehet egy rövid írás keretei között elmondani, annyi mindent. Néhány hónapja cikket írtunk az egyik állami gazdaság vezetőiről, akik semmibe sem vették a dolgozók érdekeit és az irodából is kiküldték őket, ha panaszra mentek. Az írás megjelenése után találkoztunk a megbírált vezetők egyikével. „Köszönöm — mondta —, hogy népszerűsítettetek, nem vártam volna tőletek, s főleg azt nem, hogy ellenforradalmárok meg kulákok véleményére hallgattatok.” Vagyis az állami gazdaság dolgozói, akik panaszkodtak az újságírónak, az osztályellenséghez tartoznak. Megtudtuk, hogy nincs több hibájuk, csak az, hogy bírálni mertek. Milyen könnyű „bűnöket” fogni emberekre, csupán azért, mert bírálták a vezetőket. persze tisztul az életünk, egyre kevesebb példa jut az újságíró tolla alá, de ami megvan, még nyom bennünket, s áporodott szagával kellemetlenkedik néha, mikor tele tüdővel szívjuk ezt az ózondús levegőt. kém Máté Békéscsabai Lakatos és I Gépjavító Ktsz Petőfi u. 4. Telefon: 29—77, 21—87. Köszöntjük az 1962-es üj esztendőt, s kérjük kedves megrendelőinket, hogy bizalommal keressenek fel továbbra is bennünket. RÉSZLEGEINK: bádogos, mérlegjavitó, auto-motor- javító, kályhás, géplakatos, fémcsiszoió és nikkelező, továbbá hűtőgépjavító és szerelő, valamint viHamossági. rádió és televízió szervizszolgálat. Részlegeink a lakosság szolgálatában egész éven át készséggel állnak rendelkezésre Kedves megrendelőinknek és, összes ügyfeleinknek sikerekben gazdag és eredményes boldog új esztendőt kíván a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz vezetősége 662
