Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

4 mépújsaa 1961. december 24., vasárnap i Az érem egyik oldala Miniatűr téglavágó automata a budapesti építőipari technikumnak A Békés megyei Tég­lagyári Egyesülés köz­ponti gépműhelyének munkásai specialisták a korszerű téglavágó au­tomaták gyártásában. A nyáron is mintegy 30 gépet gyártottak export­ra. Az idén júliusban egy érdekes megbízást ka­pott a gépműhely kol­lektívája. A budapesti építőipari technikumtól kérték, hogy készítsenek számukra egy miniatűr téglavágó automatát. Ezt bemutatógépnek szánták* melyen a technikum di­ákjai tanulmányozhatják a gép működését. Bertók László lakatost bízták meg a munkával. Nagy lelkesedéssel fogott hoz­zá, hogy eleget tegyen ennek a nem minden­napi feladatának. Ebben segítségére volt Felföldi Sándor esztergályos, aki Bertók László a kis géphez elvégezte g miniatűr automatával, az esztergályozást. Két- ' ten mintegy 550 órát dolgoztak a téglavágő automatán, amely mindössze 22 kilogramm súlyú. Villanymotorral működik, így jó segítséget ad a tanulók oktatásához. A miniatűr téglavágó automatát nemrégen küldték el Budapest, re, s a mestermunka igen megnyerte a technikum tanárainak és ta­nulóinak tetszését. / Kulich-ballada Békéscsabán Csabáról Gyula felé döcög K vonat. Nézem az ablak mellett elcammogó tájat. Gondolatom egy levél körül jár. Munkáslevél. Igyekszem magam elé idézni so­rait. Aztán mást gondolok. Be­nyúlok a zsebembe. Ujjaim között zizzen a boríték. Kihúzom belőle a levelet és ismét áttanulmányo­zom. Így kezdődik: „Nem nagy ügy, csak rólam van szó..Hosz- szú a levél, ezért csak az aláhúz- gált sorokat olvasom: ...Betegen, nehéz gépeken dol­goztam, melyektől mindenkinek fűlött a foga. Többszöri kérésem­re, és az orvos javaslata dacára, 30—80 kilogrammos darabokat kellett emelgetnem, miközben fi­atal gyerekek ültek naphosszat a gép mellett, lógós munkán. Kun­cogták az 56 éves öreget, hogy gürizik. Vajon nem lehetett vol­na az öreget a 41 éves jó szakmai gyakorlat mellett, fizikailag köny- nyebb, de a vállalatnak hasznot hajtóbb munkakörbe tenni? ... A párttitkár egy alkalommal azt ígérte, hogy félretesszük a csatabárdot, és mentesítenek a fi­zikai munkától, mert tudja, hogy mi bajom’ és elvégre „emberek va­gyunk”. Mégis egy másik dolgo­zót tettek a nekem ajánlott hely­re. így jött el az, hogy egy időre rokkantsági állományba kerül­tem. Egyszer 494 forint bérem­ből Pogonyiné ügyintéző 160 fo­rintot figyelmetlenségből vissza­tartott. Evégett négyszer kellett beutazni. A viták következménye­ként Pogonyiné azt mondta az igazgatónak, hogy „miért nem ad­játok ki neki a könyvét, hiszen úgyis csak teher a vállalatnak, mivel 136 forintot fizetünk vé­gette illetéket. Nem hiszem, hogy ő nektek megér annyit!...” Előttem egyeztek meg abban, hogy megkérdezik áz SZTK-t, mit lehet ebben az ügyben tenni, ugyanis én nem voltam hajlandó a könyvemet kivenni, mivel egész­ségi állapotom javulása után oda akarok visszamenni dolgozni, ahol tulajdonképpen megbetegedtem... A munkában kezdeményező vol­tam, és hasznos javaslataim is voltak. A részleg, melyben dol­goztam* többször kapott jutal­mat ... — Elítélem azt a közösségi szel­lemet, melyet nem az intenzív al­kotó- és termelőmunka forraszt eggyé, hanem a pálinkás bulizás, mert tagadhatatlan, volt ilyen is — írja többek között Rácz József, A társadalmi összefogás ered­ménye ez az új orvosi rendelő és egészségház. Pusztaföldváron épült. A községi tanács 680 000 forintot fordított az építkezésre, amelyet a községfejlesztési alap­ból fizettek ki. A falubeliek több mint százezer forint értékű tár- •adalmi munkával járultak hoz­s miután pontos tényeket sorol fel bizonyos bérelszámolási hi­bákról, melyeket „Jaj, tévedtem” alapon elintézettnek véltek, s a vállalat igazgatóját emlékezteti valamire: ....Az igazgatónk úgy látszik, elfeledkezett arról, hogy egy al­kalommal a trafóműhely kályhája előtt azt mondta: »Rácz bácsi, itt a kezem arra, hogy maga innen megy nyugdíjba, a munkájával meg vagyunk elégedve.« Igaz, dátum szerint régi dolgo­kat emleget Rácz József, de hát így van ez, ha időt álló sérelmek nyomják az ember szívét. Elgondolkodva, lassan hajtoga­tom össze a levelet. Közben azon tűnődöm, milyen ember . lehet Rácz József, az idős vasás. A vonat abbahagyja a döcögőst. Megáll. A ház nincs messze az ál­lomástól. Hamar rátalálok. Az üvegablakos konyhaajtón kopog­tatok. Bentről kihallik a tessék. — Jő napot kívánok. — Jónapot — néz fel csodálkoz­va Rácz József. Ö lehet, nem más. Az ajtón is olvastam a nevét. Az asztaltűzhely mellett ül. Kezében a térdére fektetett könyvet tart. •Valamikor erős, magas, tag­baszakadt ember lehetett Az élet gondjai azonban meghajlították, s megviselte a betegség is. Az idő sem bánt vele kesztyűs kézzel. Vé­konyra nyírt bajusza azonban még ma is őrzi kissé vagányos le­génységét Talán ez a bajusz tart­ja benne Angyalföld emlékét, az angyalföldit. Ugyanis feleségével és gyermekévéi együtt Angyalföld­ről, a XIII. kerületből került vi­dékre. Szembe ülünk már egymással, s mondja, boldog, hogy felkerestük'. Fél, hogy sietek. Megnyugtatom. Közben szóvá teszem azt is, hogy beszéltem a 1 párttitkárral, aki azt mondta, hogy nem feledkeztek meg Rácz bácsi­ról, Felkeresik a beteglátogatók... — Áh! Sose, felém se jötték — feleli kesernyésen. — Kérem az ember nem megy panaszra, ha nem muszáj — folytatja. Kinőttem én már abból a nadrágból, hogy felfelé szaladgáljak, ha kell, ha nem. De az bosszant, hogy ha az ember megbetegszik, úgy bánnak véle egyesek, mint a kapcarongy- gyal — méltatlankodik, miközben nyugtalanul, kapkodó mozdulatok­kal keresi a tárcáját. Előhúzza és cigarettapapírba sodorintja a dohányt. Rágyújt. zá az építkezéshez. Az épületet Bachmann Ferenc, építészmérnök, a Békés megyei Tervezőiroda dol­gozója tervezte. Az épületet a Bé­kés megyei Építő- és Tatarozó Vállalat Farkas László brigádja határidő előtt egy hónappal adta át rendeltetésének. (Dupsi Károly felvétele) Már éppen hinni vélem, hogy megnyugodott, amikor hirtelen, hevesen előredől és azt mondja: Kérem, amikor olvasok, akkor az igazságtalanságok még jobban fáj. nak, mert a könyvekben igazság van... — Ma hoztam ezt a könyvet — mutatja. — A kommunista em­ber. Ez a címe — Nagy Mihály igazgatónak és Seres Mihálynak ilyen könyveket kellene olvas­niuk, hogy megtudják, hogyan kell bánni az emberrel — mutat a távolba, vaiamarrc az üzem felé, ahol a két embert véli. — Egyébként amit meg­írtam, azt már régen orvosolták, már, ami az anyagiakat illeti — folytatja. Jobban az fáj, hogy ha megmondja az ember, könnyen megkaphatja..; Persze olyan vol­tam, hogy amiről tudtam, hogy jo­gos, azért kiálltam. Betegségemet is jórészt annak köszönhetem, hogy ilyen időben is kint dukkóz- tam az udvaron... — Egy pilla­natra abbahagyja a beszédet Minduntalan kialvó cigarettáját gyújtja meg ismét. — Hát hol a politikai tudás? Hogy nem gondolkodnak azon, hogy egy öreg szakmunkással mit csinálnak? — vonja fel a vállát és kérdően néz rám. — Kérem, ne­kem az az érzésem, hogy nem bír­jak a kritikát, a gerinces ember­nek nincs előttük becsülete... Felhasználva a kis beszédszüne­tet, már a nyelvemen van, hogy kimondjam: Az emberék nem egy­formák, követnek él kisebb-na- gyobb hibákat. Meg aztán annak, I aki rokkantsági állományban van, ' jog szerint is felmondhatnak. — De aztán mégsem szólok. Minek. Érzik a szavából, hogy nem úgy beszél, mint aki magát szentnek tartja és a másikat akarja sárba tiporna. Nem. Ö csak azt akarja, hogy ne legyenek sem vele, sem mással igazságtalanok, még szó­ban sem. Ha felgyógyul, vissza akar menni. S szeretne úgy dol­gozni az üzemben, hogy ne nézze őt onnan ki senki. Nagy igénye ez egy embernek? Nem. Az ebédidő már régen elmúlt, még mindig marasztalt Aztán el­kísért. Hiába, hatvan év felé jól esik az embernek, ha meghallgat­ják. S ahogyan ízlelem hangula­tát, hallgatom szavait, arra követ­keztetek, hogy régen a kapitalista világban a kardlap sem fájt úgy, mintha ma azt látja az ember, hogy saját vére, munkástestvére miután felkerül magasabbra, csak madártávlatból néz lefelé.». Láttam tehát az érem egyik oldalát, de most gyerünk és néz­zük meg az érem másik oldalát. Mit mondanak az üzemben? De erről majd legközelebb. Boda Zoltán Békéscsabai pólóingek Accrában A Békéscsabai Kötöttárugyár a határidő előtt négy nappal tel­jesítette decemberi és a negye­dik negyedévi exporttervét. Az óévben mintegy ötszázezer atlé­tatrikót, színes mintájú férfi­pulóvert, tetszetős gyermek- és férfi-pólóingeket készítettek nyugati, észak-európai és afri­kai kivitelre. Békéscsabáról közvetlenül is szállítottak Acc­rába, a nyugat-afrikai Ghana állam fővárosába kötött pulóve­reket és csíkos pólóingeket. Az új évben tizenöt tonnányival több kötöttholmit készít a gyár, mint az óesztendőben. Békéscsabán Kulich Gyuláról, a kommunista ifjúmunkás moz­galom vértanújáról költött bal­ladát örökített meg a helyi Ró­zsa Ferenc Általános Gimnázi­um helytörténeti szakköre. A ballada szerzőjének.kiléte ismer rétién. Valószínűleg fiatalok alkotása, mert Kulich Gyula szobrának és olajfestmény port­réjának mintegy hét évvel ez­előtti leleplezésekor énekelték el a békéscsabai ipari tanulók. Erre az ünnepi alkalomra ké­szült egy kéziratos kotta, amely később elveszett. Zsilák György nyugdíjas ipar­iskolai igazgató, az intézet ének­karának volt karnagya még fej­ből tudta a szöveget, s az S emlékezetéből Gellai Margit és Pintér Piroska negyedik osztá­lyos gimnazisták lejegyezték a költői szépségű balladát. Más­különben az érdekes ballada végleg feledésbe merült volna* Sajnos, a dallama így is elve­szett, mert csak szövege ma­radt meg az idős pedagógus em­lékezetében. A Kulich-ballada szövegét ki­nyomtatja a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium helytörténeti és haladó hagyomány gyűjtő szakköre a KISZ-bizottság se­gítségévek HtMMMumvmmvtmHmwvwtmmMmHHVHHmMM Szarvasi Építőipari Kisipari T ermelőszövetkezet a lakosság szolgálatában Köszöntjük az 1962-es Aj esztendőt és kérjük ked­ves megrendelőinket, hogy az új esztendőben is bizalommal keressék fel kfiműves, ács, asztalos, szobafestő és címfestö részlegeinket, ahol to­vábbra is mindenkor minőségi munkát kap­nak. Családi lakóházak építé­sét a lakosság részére az új esztendőben is soron kívül vállaljuk! Egyben kedves megrendelőinknek és összes ügyfeleinknek kellemes ünnepeket, és sikeredben gazdag, eredményes bolAd-ty W( &t£tm Iíív-óh A SZARVASI ÉPÍTŐ KTSZ VEZETŐSÉGE 704 A földváriak büszkesége

Next

/
Oldalképek
Tartalom